... ha nem eszik az a "fránya" gyerek ...

Ma bemondták a rádióban (gyanútlanul hallgattam mosogatás közben a zenei csatornát, az ember azt hiszi; - biztonságban van :( , hogy egy kínai állatkertben a pingvin papa halat kínált a gyerekének, aki nem volt hajlandó megenni, mire a papa bosszúból bekapta a kispingvint, lenyelte és megette... :( :(

Állítólag a hír nem "kacsa", mert filmre vették...

Nos, van min gondolkoznom.
Egyrészt a hír eléggé borzalmas (bár, tudjuk, hogy az állatvilágban ilyen időnként előfordul), másrészt nem illik az áltatunk mozi filmekből ismert kedves, aranyos, bűbájos kis pingvin image-ba. (Dakotára lefordítva: imázs).

A Nagyi nekem mindig is gyanús volt !!!!!!!
Már gyerekkoromban sem értettem, hogy miért akadt ki, mikor a matrac és az ágy közé dugva penészes kolbászkákat talált... folyton szagolgatott... azt se értettem, hogy mi volt a problémája azzal, mikor közölte velem egyszer, hogy csak akkor nézhetek tévét, ha megeszem a tejbegrízt... méltatlannak tartottam, hogy nem hisz nekem, hogy olyan hamar bekaptam az egészet, még lealázóbb volt, hogy nem hitte el, mikor kinézett az ablakon (aminek a párkányán valami egészen picit csak, de fehérlett), hogy a ház falán az első emeletről a földszintig nem én öntöttem le a házfalon végig csurgó tejbegrízt.

Nehéz felnőni egy olyan családban, ahol nem hisznek az embernek - ki tudja miért?

Még kisiskolás koromban is ólálkodott utánam. Az se volt teljesen világos, mikor megkérdezte, hogy "megetted a vajas / zsíros kenyeret ilyen hamar, hol van, megvan-e még?"  - mire gyermeki őszinteséggel, nyílt tekintettel azt válaszoltam, hogy várjon, mert megnézem....
Ki tudja miért követett a szobában csendben sunnyogva, az erkélyajtó felé, és miért is néztünk le mindketten szinte egyszerre - akkor már második emeleten laktunk -, hogy vajon a földszint tájékán ott van-e még a kenyér???

Nehéz bizony merő bizalmatlanságra épülő családban felnőni... Nem kell azon csodálkozni, hogy előbb-utóbb az ember egy szakembernél köt ki :(   (Nem hentesre gondolok...)
De, hát nekik is meg kell élniük valamiből :)
Amerikában jól megélnek.
(Most külön elrémiszt, hogy ott született meg Hannibal Lecter is, és a Nagyi apukája anno "kitántorgott" Amerikába kétszer is és több évet is eltöltött ott... ki tudja, hogy mi van a Nagyi génjeiben...)

Szóval, a Nagyi mindig is gyanús volt nekem.
Akkor is, mikor teljesen véletlenül kiderült kb. 5 éve, hogy ő imádja a pingvineket.
Ezt gyerekkoromban eltitkolta.
Fiatal felnőtt koromban is...
Ötven felé - mikor ő már elhagyta a 70-et - elérkezettnek érkezte az időt, hogy tudassa velem.

Azóta minden évben elviszem az állatkertbe pingvint nézni :)
Külön bejegyzés tárgya lehetne, hogy milyen édes megjegyzéseket tesz rájuk, és hogyan próbálja ösztökélni őket kb. 30-40 méter távolságból, hogy ugyan csináljanak már valamit... :)

No, de most lehullott a Nagyiról a lepel.
Kezdem érteni, hogy miért akadt ki kb. 2-3 hete, mikor több évtized után közöltem vele, hogy

a.) a másik családtag tulajdonképpen utálja a beiglit.
b.) folyton nekem kell megennem a másik családtag beigli adagját is.
c.) ha sok-sok beiglit eszel, akkor egyrészt baromira sok a kalóriabevitel, másrészt megutál(hat)ja az ember.

Mondtam neki, hogy nem-e lehetne, ha fele annyi mennyiségű beiglit csinálna, mint máskor (akkor nem maradna még február elejére is...;)

Teljesen besértődött és közölte velem, hogy beigliből nem lehet keveset csinálni... Mondtam én, hogy húsleves, csontleves, töltött káposzta esetére ez igaz,
de az kizárt, hogy nem lehetne MEGFELEZNI beigli esetében a receptet... Nem fogadta el, besértődött és közölte, hogy akkor most SEMMI beigli nem lesz!
Istenem...a végletek...

Holnap jön szent este és megyünk a déli ebédre.
Most, hogy megtudtam Nagyi lelki társáról a pingvinről mindent, ami még megtudható információ, hát, bevallom kissé félve ülök le az ünnepi asztalhoz.
Az biztos, hogy mindent belapátolok és zokszó nélkül.
Néma leszek, mint a HAL.
Jézusom... a kis pingvin vesztét is a hal okozta... :(

A Nagyi nekem mindig is gyanús volt... :(
Lehet, hogy ez lesz utolsó vacsorám (akarom mondani ebédem?) Ja, hogy az nem most van?
Majd húsvét tájékán... igaz, akkor is sokat kell enni a Nagyinál...
;) ;)