Rendhagyó március 15-e - THORMÁ-val, de torma nélkül...

Miután kiástam magamat a kertemből és az utcai szakaszt is - akkor éppen reggel 9 óra tájban - a mi utcánkban egyedüliként eltakarítottam a havat - merész, bősz elhatározásként döntöttem, hogy megtartjuk barátnőmmel a szokásos ingyenes múzeumi látogatásunkat.

(Mivel többször leírtam már, hogy egyes múzeumok nemzeti ünnepeinken ingyenesen látogathatóak).

Nagyon vágytam rá, hogy megnézhessem a Galériában fent a Várban a Thorma kiállítást.

Az utcai nemzeti megemlékezéseket lemondták, mind a kormánypártok, mind a többi párt, egyesület - az országban kialakult rendkívüli hóhelyzetre, időjárásra tekintettel - gondoltam, hogy nem lesz sehol az ilyenkor szokásos nagy tömeg.

Valóban, kevés ember volt az utcán és a járműveken is.
Mélázva számolgattam, hogy mennyi kokárdás embert látok, mivel feltűnt, hogy alig vannak.
Bevallom rajtam sem volt, mivel pár éve már mellőzöm, lett lévén, hogy úgy gondolom, hogy jeles nemzeti jelképünket már kisajátították más célra.
Ezzel persze, lehet egyetérteni, vagy sem. Ez van. Nem baj, majd eljő az idő, mikor ez is kötelező lesz...

Rákospalota (külváros) - Moszkva tér (nekem már csak ez marad, ez is jelzi, hogy öregszem, nem áll rá a szám a Széll Kálmán térre...) útvonalon 8, azaz NYOLC kokárdás emberrel találkoztam.
Korán értem a találka helyére, félórát várakoztam a metró peronján, ott legalább nem volt (annyira) hideg.
Jöttek-mentek a szerelvények, félóra alatt a kokárdások megszámolt létszáma feltornázta magát kb. 27-re.
Nem többre, és nem kevesebbre.

Barátnőm megjött, irány a Várba menő buszhoz.
Amikor a Mátyás templomhoz értünk, akkor döbbenten tapasztaltuk, hogy egy lengyel csoport áll ott, kb. 20-an, - nem jól láttuk - max 30-an lehettek. Lengették a zászlóikat, feliratos tablókat.
Te jó ég, mi történt, mit keresnek itt ? - csodálkoztunk.
Ez volt az egyetlen említésre méltó - rendkívülinek mondható - látvány a Várban.

(Utólag megtudtam, hogy ők a kormányszimpatizáns lengyelek, akik külön a mi ünnepünk miatt utaztak ide hazájukból, nem értesülvén róla, hogy elmaradnak a szabadban máskor megtartandó rendezvények).

http://www.origo.hu/itthon/20130315-menetrend-szerint-megerkeztek-a-lengyelek.html

Tradícionális lengyel-magyar barátság ide, vagy oda, nekem speciel eszembe sem jutna, hogy elmenjek a lengyelekhez mondjuk egy szimpátia demonstrációra.
Amúgy, mivel náluk sokkal hidegebb szokott lenni, mint nálunk, ezért valószínűleg a minket ért zord éghajlati "áldás" meg se kottyant nekik. Azért lengették olyan lelkesen a lengyel zászlókat.

Persze, bent a Magyar Nemzeti Galériában már találkoztunk néhány (de korántsem sok) kokárdás gyermekkel, hatalmas nagy felnőtt tenyérnyi kokárda plecsnivel (valószínűleg valahol a Várban készítették kreatív bemutató keretében) a kis gyermektesteken rémisztő volt ez a méret, kb. olyan érzése volt az embernek, mint egy céltáblánál, hogy "ide lőjetek".
A kevesebb sokszor több - futott át az agyamon.

Még a Moszkva téren mondtam a barátnőmnek, hogy szerintem cirka százan, ha fogunk lézengeni a múzeumban, mert ki az a hülye, aki ilyen időjárásban kiteszi a lábát, ha nem muszáj neki...
Figyelj - szónokoltam - szerintem a Galériában csak az ilyen őrültek lesznek, mint mink, akik elszántak, meg a szegények (ingyenes nap lévén), meg a nagyon fanatikusok (tehát max száz ember...)

Hát,... régen tévedtem ekkorát.
Akkora tömeg volt, hogy döbbenet. Bár, az feltűnt, hogy szintén csak hébe-hóba kokárdások, és a legtöbb látogató bizony; - külföldi.
Bölcsen megállapítottuk, hogy valószínűleg a szállodákból küldték őket ide, hogy ez most milyen remek (ingyenes) program...mikor vacak az idő.

A Thorma kiállítás... igazi öröm és élmény volt.
A szokásos módon felosztottuk (elvi síkon), hogy mely festményeket vinnénk haza, egyiken másikon kissé vitatkozva, hogy melyikünké is legyen - lévén, hogy nagyjából azonos az ízlésünk.
Részemről legalább 30-40 festményt szívesen látnék a falamon a kiállítottak közül.
Persze, a többi is jó volt, de azért akármit nem rakok ki...
Az ember azért legyen már igényes, pláne, ha retteg a fűtésszámla megérkezésétől...

"Thorma János (Kiskunhalas, 1870. április 24. – Nagybánya, 1937. december 5.) magyar festő, a nagybányai művésztelep alapítója és egyik jellegzetes mestere, életművén több stílusirány követhető nyomon, a naturalizmus, a történelmi festészet, a romantikus realizmus és a sajátos nagybányai posztimpresszionizmus."

Forrás:
 http://hu.wikipedia.org/wiki/Thorma_J%C3%A1nos

"A kiállítás Thorma művészetének eddigi legteljesebb bemutatása, különlegességét pedig az adja, hogy, a festő halála után 1939-ben rendezett rövid tárlat kivételével, a művésznek még soha nem volt gyűjteményes kiállítása Budapesten"

Igazán remek portrékban, tájképekben gyönyörködhettünk.
Valami azt súgta, hogy a mester kedvelhette a hölgyeket; és azok is őt :)

Érdemes lenne a kiállítás anyagát könyvben megvenni (ha lenne miből... :(
mivel sok kiállított remek festményről nem találtam a neten fotót.

Thorma János, a magyar Barbizon festője c. kiállítás 2013. május 12-éig tekinthető meg.

-.-

Kokárda ügyben:
http://www.origo.hu/itthon/20130314-akinek-nincs-kint-a-kokarda-nem-igazi-magyar-videoriport.html

A kokárda kitűzést sokan magánügynek tartják, de akadtak olyanok is, akik nem tekintik igazi magyarnak azt, akinek nem ékesíti a ruháját piros-fehér-zöld.

Érdemes a videót meghallgatni, megnézni, milyen eltérőek a vélemények, számomra egy kalapos idősebb úré volt a legszimpatikusabb, ami a felvétel végén hangzik el:

"... senkinek sem KELL kalapot hordani,
senkinek sem KELL jambósapkát hordani, vagy kapucnit,
tehát kokárdát sem KELL.
Van, aki a szívében, van, aki azt mondja őneki a hazaszeretethez az is elég, ha gondol rá.
Van, aki ehhez szimbólumot ad.
Van, aki jár templomba és hisz Istenben,
van, aki hisz Istenben és nem jár templomba."

Ide kapcsolódóan elmélázhatunk a szabadság többféle értelmezésén is - például -:

"A szabadság általában idegen erőtől való függetlenséget jelent. Ily értelemben lehet fizikai szabadság, vagyis lehetőség (képesség) valamit tenni vagy nem tenni. A fizikai szabadságot erőszak („vis”) vagy erőhatalom („vis major”) zárhatja ki."

"Az erkölcsi szabadság az ember akaratelhatározási szabadságát jelenti, ebben a formában az akarat és akaratszabadság szinonimája"

Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabads%C3%A1g_%28filoz%C3%B3fia%29

-.-

Még maradt elég időnk a délutánból.
"Átugrottunk" (nagy merészen úgy, ahogy voltunk kabátjainkat a Galéria ruhatárában hagyva) az udvaron keresztül a Történeti Múzeumba.
Olyan remek kiállításokat láttunk már ott, soha nem csalódtunk - eddig.

"A főváros 1000 éves története
Új állandó kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.

A kiállítás az időrendet követve, a múzeum legfontosabb műtárgyait felsorakoztatva mutatja be Budapest történetét az antik előzményektől a rendszerváltásig."


http://www.btm.hu/?q=fenyesarnyek_var

No, még ilyen vegyes katymaszt rég nem láttunk :(
Olyan érzésünk volt, mintha valaki lement volna a Múzeum raktárába, körül nézett, hümmögött egyet:
No, Béláim....nézzük már meg, hogy mit tudnánk összedobni, hogy legyen egy kiállítás fent.
Majd logikai láncra fűzzük az egészet.

Hát, van ott minden fent az emeleten :(
Részletekben sok dolog jó lenne és érdekes, de így, ilyen formában összegyúrva erőltetettnek tűnik a dolog.
Haladunk a folyosókon (a beszögellésekbe bekukkantunk), s, így haladunk az időben is.
A vége felé van már időrendben nem is annyira távoli a dolog.
Vidáman köszöntöm a 60-as évek (gyermekkorom) standard szobarészletét, nagymamám kis színes szatyorkáját, amit mindenki cipelt a táskájában, olyan kis színes neylon-szerű izé, lyukacsos...
Van itt minden... Rákosi, Sztálin időszak... és a kiállítás vége felé az egyik utolsó tablóban döbbenten fedezünk fel két narancssárga Fidesz feliratú pólót.
Nem nagyon értjük, hogy mit keresnek itt.
Ha több párt pólója is ki lett volna rakva, akkor igen.

De, érzem; hogy Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én című verse valahogy a hangulatomhoz illik...

Összegezve:
Az országban dúlt a hóvihar és a szélfúvás.
Sokan voltak bajban.
Felborult a szokásosnak mondható március 15-e.
Hazánk megtapasztalt jót és rosszat egyaránt.

Láttunk egy csodás kiállítást.
Meg egy másikat.
Annak címe találó:
Budapest - Fény és árnyék.

A történelem során nem először - a budai Várat elfoglalták a jól szervezett külföldi csapatok ;)
Ennek egyik fő oka az volt, hogy kevés IGAZI magyar védő tartózkodott a helyszínen...
Konkrétan az oda vezető úton kb. 27-en...
Na, jó, még néhányan ("igazi" magyarok) lézengtek az épületekben is...

A városban a nemzeti ünnep miatt zárva voltak a közértek.
Néhány kisebb bolt kivételével.
A várban egy bolt nyitva volt, általában kiemelt árukészlettel, a külfödieket megcélozandó.
Csodálkozva konstatáltuk a buszból "jé, a közért nyitva van" ! - harci kiáltás kíséretében.
Szóval, azért, ha nagyon akartunk volna, akkor lett volna hol tormát vennünk :) :)

Ahogy egy régi reklámban is szerepelt:
Lesz hó jövőre is !
Sőt, tél is.
Meg március 15-e is.
Reméljük, hogy kicsit (nagyon) másmilyen.

Ahogyan a fény és az árnyék is együtt fognak létezni.
Már csak az a kérdés, hogy milyen arányban.