2010. június 25., péntek

2010. június 21., hétfő

Mennyit hibázok, te úristen !

szóltam mélabúsan a gályahelyen...

V.I. döbbenten felordít:

- ki mondta?

- senki... visszahívás van rá... ;-) ;-)

... egy kis könyvesbolti fíling...


(Kalligram Kiadó 2010.)

2010. június 20., vasárnap

Mentsük, ami menthető...

Mikor két óra kertészkedés után bejöttem pihegni a szobába, akkor átéreztem, hogy édesanyám milyen nemes feladatot is lát el az én kertemben :-)
Na, jó, eddig is tudtam, de, hogy észre sem veszi az ember közben az idő múlását...
Megérdemeltem egy kis pihenést (dicsérd magad, ha más nem teszi alapon :-)

Nem vagyok egy mobilfüggő, de rápillantottam a fránya készülékre:
- látom ám, hogy vidéken lévő családtagom hívott valamikor.

Rácsörgök; mi a helyzet.
No, helyzet az bizony van.
Mert madárfióka leesett a fáról.

Hívni kellene a Budapesti Állatkert madármentő szolgálatát... hogy befogadják, mikor lehet vinni, meg egyáltalán.

(Elmerengtem... hogy az elmúlt tizenvalahány év folyamán míg felnőtt a gyermekem milyen mentésekben vettünk részt, vagy próbálkoztunk meg vele;
- kezdve a ragtapasszal megragasztott csigaházzal... ;-)

Telefon... kapcsolják az Élet-Halál Házát...
egyből megrémültem, jajj, ugye nem azt értjük ez alatt, hogy reggelit viszünk egy óriáskígyónak???
Nem-nem - csak oda tartozik a madármentés.

Csicsergünk... félve mondom, hogy az információban azt mondták, csak védett madarakat...
még inkább félve mondom nem látom a madárkát, fogalmam sincs hogy nézz ki, állítólag - mivel tujáról esett le - nagy valószínűséggel zöldike fióka, de nem értünk hozzá.

Megnyugató válasz; hozzuk nyugodtan, Magyarországon gyakorlatilag minden madár védettnek minősül.
(He-he... gondoltam, a rengeteg galamb, veréb most kihúzhatja magát ;-)

... elvégre tudjuk, hogy a veréb is MADÁR...

Érdeklődtem, mivel vidékről lesz a szállítás - és logikus volt, hogy egy ilyen kicsi fióka vagy kibírja az idő és távolság megtételét, vagy sem - vajon mit tehetünk élelmiszer ügyben:

- ... jó lenne nagyon enyhén szőlőcukros vizzel fecskendővel itatni.

(Elmerengtem egy nyaraló - pláne, hogy nem a mienk - felszereltségén, egyből kizártam a dolgot)

- ... jó lenne lisztkukaccal etetni...

(Lásd előző zárójeles megjegyzésemet)

Miben maradhatunk hát... ami elérhető (lehetne)
- sima víz csepegtetve (mint utólag kiderült ezt megoldották már csipesszel :-)
- lehet adni kevés nyers marhahúst, vagy csirkemellet..

(naná, hogy egyik sincs a nyaralóban...)

Állítólag benyomta a főtt tojást (na, pici kis adagról beszélünk, nem valami óriás bögyduzzasztóról).

Mi a fentiekből a tanulság?

Tekintettel a nehéz napokra... az intim dolgokon túl - legyen Nálatok mindig az alábbiakból;
- minimum egy fecskendő - nem kábítószeres célra,
- kis szőlőcukor
- LISZTKUKAC !

(erről eszembe jutott egy ismerősöm, aki a minap véletlenül leejtett egy vizibolhás nylon-zacskót, de mondta, hogy ne izguljak, mert ezek pillanatokon belül elpusztulnak vizes közeg nélkül)

Mit is mondhatnék... ha legközelebb egy siklóval találkozom a buszon, akkor már nem is fogok meglepődni, biztos jó, ha van - bármikor szükség lehet rá :-)

Amúgy a lisztkukac házi tenyésztéséről bővebben itt olvashattok ;-) ;-)

http://diszmadarak.comuv.com/?q=lisztkukac

(forrás: internet)

2010. június 16., szerda

Front van - pláne, hogy szinte minden szinten ;-)

Zuhog - már megint - ez a fránya eső...

Már a buszmegállóban próbáljuk védeni magunkat (persze, nincs felettünk fedett hely :-(
én... és egy magamkorabeli hölgytársnőm.

Mink, ötvenesek... a magukról azt hívők, hogy megfontoltak, előrelátóak vagyunk, van esőkabát, esernyő - s, mégis van elázás is.
Nyilván, hogy egyre ingerültebben várunk a buszra.

Felnyomulunk - az 1. sz. ötvenes (de, jó kis esőkabátja van ! ... érzem, egyre sárgább színben tündöklök ma...) és én a 2.sz. ötveneske.

Később felszáll egy 30-as hölgy tőlem kettővel arrébb helyet foglal, sportos alkat, fülén mobillal. Ücsörgünk a fránya kialakítású (értsd: nem praktikus) kakasülőn a busz hátuljában.

Folyamatosan beszél, megállás nélkül.
Utálom, hogy végig kell folyton hallgatnom, ha akarom, ha nem mások magán (avagy hivatalos) jellegű dolgait...

Az már lezsibbaszt, hogy kb. 10 percen keresztül azt kell hallgatnom, hogy a másik hölggyel, akivel beszél milyen jó volt az este, sőt az éjszaka az ágyban, és még a reggel is... elmondja neki kb. 8 nyelven, hogy szeretlek, miközben lealázza és vizsgáztatja, hogy minden nyelven érti-e a másik; hogy mennyire művelt, tájékozott az illető, avagy sem.

Azt is megtudom, hogy a 30-as hölgy hivatalos barátnője nem tud a dologról, reméli, hogy nem is fogja megtudni, mert azt hazudta, hogy a szüleinél töltötte az éjszakát.

Rezzenéstelenül uralkodom magamon, soha nem zavart, ha valaki a saját nemét kedvelte, (csak engem hagyjon békén... ;-) de, azt némi túlzásnak tartom, hogy ezt ilyen nyilvánosan kelljen végig hallgatnia egy busznyi embernek.
Mindenki némán hallgat.

Egy forgalmas csomópontnál felnyomul a 3. sz. ötvenes hölgy; úgy fordul, hogy a mellettem lévő 1. sz. ötveneskének szó szerint az arcába nyomja a nedves, csöpögő hátitáskáját.
(Jelzem, van elég hely, száraz a busznak a sarka, oda azért lett volna hova letennie).

1-eske egyszer csak nem bírja tovább - nem csodálom, nálam előbb szakadt volna el a cérna - és ellendíti - gyöngéden bár - a hátizsákot az arcától, hogy 3-aska érzékelje, hogy mi a helyzet.

3-aska kikel magából és hátra ordít, hogy ne toszogassák a hátizsákját.
1-eske csöndesen közli a tényállást, miszerint az arcába...
3-aska tovább ordít; - mivel látom, hogy 1-eske nem elég harcias típus (amúgy meg félve, hogy mindjárt az én arcomban landol a táska) mellé állok és kifejezésre juttatom, hogy a hölgy arcában volt, és talán nem kéne.

3-aska velem kezd el ordítozni, naná, hogy nem hagyom magam, aki ismer tudja...

30-as sportos "hölgy" végig folyamatosan hangosan beszéli a magánjellegű dolgait.
Nyilván zavarja, hogy más is hangzik a légtérben nem csak az ő hangja, közli a vonal túloldalán lévővel az alábbiakat:

"Te, két vén k@rva itt cirkuszol, tiszta röhejes, mindjárt ölre mennek".

Nem kell hozzá két másodperc sem, hogy habtestemben lévő összes vér, de az ÖSSZES villámgyorsan felhúzódik valami csoda folytán az agyamba és kicsúszik a számon az, ami normál körülmények között soha nem történt volna meg velem:

"Te meg leszbikus vagy - k@ssoljál!"

1-es ötvenes (a nem annyira harcos típus) próbálja magát minél kisebbre összehúzni (nem megy neki - molett, mint én vagyok ;-)

3-aska felháborodottan hátra néz és rám ordít:

"Tessék? Nekem mondta?"
Nem - röfögöm oda, de már röhögnöm is kéne.

Még megtudom a Belvárosig, hogy 30-as leszbikusnak nagyon nehéz élete van, mivel a
"k@rva merci ott áll az udvaron, de nem tudom használni, mert nincs még meg a jogsi"... komoly probléma ez - átlátom én, bár semmi köze nincs a nemi identitáshoz.

1-eske közben leszállt, láttam hátulról a vállain a megkönnyebbülést :-)

3-aska leroggyan mellém, nem szól egy árva szót sem, örül, hogy van helye.

30-as nagy pofájú leszbi le szeretne szállni, a mellettem ülő kis hölgy (az egyetlen az ülésrendben, aki kimaradt minden konfliktusból) próbálna arrébb húzódni, hogy a 30-aska kiférjen, de az közli, hogy nem kell, majd kivariálja ő magát... közben még mindig csicsereg a telcsiben, hogy neki most nagyot kell alakítani, hogy kijusson, de menni fog.

Ja, az az alapvető probléma, hogy nemcsak a csendeske táskáján kell átvergődnie, hanem az ENYÉMEN is... és ugye - ugye...

Folyamatosan a fenekét belenyomja a csendeske arcába, az némán tűri.
(Csendeske füleiben olyan "izé" ;-) van, ami fiatal családtagjaimnak is zenehallgatás céljából :-)
Értem már, hogy miért bírta jól a gyűrődést :-)

Sportos 30-aska kilendül és eléri az ajtó, nem nézz rám vissza, ezt mélységesen sajnálom, nem tudtam vele közölni a rossz hírt (mert a mobil még mindig a fülén volt, klassz ragasztós reklám lehetne belőle)

szóval sajnos, tudatlanul száll le a buszról...
nincs vele tisztában, ha sürgősen nem akassza fel magát, akkor belőle is vén... khmmmmm. nem is tudom.... mi lesz idővel.

Amúgy front van - pláne, hogy szinte minden szinten... és még csak szerda van :-)

2010. június 12., szombat

Miért hagytátok, hogy így legyen? - avagy

egy szegény kis kutyus panaszai...

... fáj a pocim...

... a szoba is forog... mi történt velem ???


azért... pár óra múlva kiülök a napra...


annyira kis nyomorultúl érzem magam :-(


hogy?...hogy mi? Hogy Veletek is ezt csinálták?... kit érdekel?


... hülyék... egyszerűen komplett hülyékkel vagyok bekerítve...


...állítólag azért csináltátok, mert sokszor véreztem... koszoltam... maszatoltam...egy évben sokszor és sokáig minden alkalommal... és? És? NA ÉS?


...tudtommal kevés a vér az országban... nem értem én ezt...
tyutyi kis kutya vagyok... persze, Nektek köszönhetően most már felesleges vér nélkül...


... hogy, hogy mi? Miiii? Kiröhögsz? Hogy szánalmas vagyok?
Na, jó tudom, hogy aranyos, de a kettő hogy jön össze?


... nem állok Veletek szóba...


...folyton panaszkodtok, hogy nincs pénzetek, de erre, ERRE bezzeg volt - mi? Hogy szereztetek...na, persze...hogy a macska is kapott a popsijába szurit... na az, más, azzal egyetértek...

de, engem miért? MIÉRT KELLETT IVARTALANÍTTATNI???
Miért hagytátok, hogy így legyen? :-( :-(