2014. december 26., péntek

Karácsony második napján - hazafele a Nagyitól...

üresek az utcák, a buszon is csak ketten ülünk.

Alig ténfereg valaki... szépek a fények, szép az idő is.
Nincs hó, nincs nagyon hideg.
Nem igazi a karácsony (meteorológiailag).
Holnap már más lesz.
Jön a lehűlés, vasárnap már havazhat is.

Befordulok az utcám sarkán, rögtön látom az én kis szerény házamat.
Meg előtte a kaputól két oldalra a "kertecskét".
Ami most nem látványos, bezzeg nyáron :-)

A szomszéd viszont nem gazol.
(Ellenben; van neki néhány ténfergő beosztottja, kisebb áruháza miegymás).
Ahova amúgy nem látunk sűrűn bemenni vásárlót.
Hát, festék "áruházat" két buszmegálló közé tenni külvárosban, nem biztos, hogy szerencsés dolog.

Előszeretettel parkolnak a saját részük előtt (ahonnan kiirtották az orgonabokrokat, helyette tanyázik a gaz).
Ide fel tudnak állni parkolni - ők, vagy a lézengő ügyfelek.
Akik előszeretettel hajtanak lefelé úgy a kocsijukkal, hogy átgázolnak a mi virágainkon.
Amik jól látszanak, feltéve, ha nem vak a sofőr...

Nincs mit tenni, hordtunk nyáron oda köveket innen-onnan, a kertből legallyazott ágakat, szóval kerti hulladékot.

Szóval, befordulok a sarkon és rémülten látom, hogy egy csuklyás (na, jó...ez túl drámai... szóval kapucnis) ember hajlong és nagyon kotorászik ott, az én kis kertemben...
Kezében az odagyűjtött egy-két vastagabb faág.

Rém hősies vagyok, miért is ne lennék az én méreteimmel.
Olyan Chaplin-szerű kis figura, szóval, ha ráfújnék, talán el is szállna...
Kérdőre vonom, nagy vehemensen, hogy mit is csinál...

- A fát vinné el.
Kérdezem döbbenten : - minek.
Amúgy jobban szoktam kapcsolni, de valahogy most mégsem.
- Tüzelni...

Van az úgy, hogy nem követtünk el semmit - és mégis szégyelljük magunkat.
Az egész világért.
Mindenért.
Mert, ... karácsony van.
Este fél 10 felé.
Sötét.
Ami nekem még nem hideg, az lehet, hogy másnak már az.
Nagyon is az.
Pedig nem volt hajléktalan.
Volt rendes ruhája.
Nem illatozott, tiszta volt, talán egy szomszéd, egy kicsit lejjebbről... hosszú ez az utca.
30 körül lehetett, nem több 40-nél, vagy ki tudja...

Nyom a mellkasomnál valami.
Mondtam, hogy vigyen nyugodtan, amit csak akar.
Én majd gyűjtök több követ bárhonnan.

Jön a hideg, jön a tél :-(

Volt egy fiatal kolléganőm, akinek az volt a kedvenc mondása, ha valamiről tudni szeretett volna,
vagy látni, de nem volt rá módja, szóval:

"De szívesen lennék légy a falon"...

... hát én is, a parlamenti uraknál a karácsonyuknál.

Ma mondta be valamelyik rádió, hogy 2014-ben "0", azaz nulla % infláció volt.
De, lehet, hogy valami szilveszteri előzetes volt bevágva reklámként.

A pénzügyi tanfolyamon volt két oktatónk, akik igazán jól értettek a gazdasághoz.
Egyikük mondta, hogy az "ideális" infláció 3 % alatt van, és 2 % fölött.
Ha már 2 % alatt van, akkor az már nem jó a gazdaságnak egyéb szempontok miatt.

Jön a hideg, jön a tél.
S, én - de szívesen lennék légy...





" ...Fekete, szőrös nyelv általában nem igényel orvosi kezelést. Bár nem vonzó, ez egy átmeneti, ártalmatlan állapot. "

Mivel - az előző bejegyzés kapcsán - többen írtatok ilyen vagy olyan formában, hogy viccelek-e, ezért elmélyültem a témában :-)

Igen, sajnos a jelenség valós és tényleg létezik.

Az alábbi - néhol viccesnek tűnő - fordítás körbe járja a témát (talán nem is akarnánk erről - hozzá nem értőként ilyen részletesen tudni ;-)

Egy már biztos, bár a magyar nyelv igen bőséges káromkodás és szitkozódás terén, nyugodtan kibővíthetjük a készletet, ezzel a kívánsággal (mások felé) - amennyiben megérdemlik.
A végkifejlet ártalmatlan, de mégiscsak durva, igazi bünti.


 http://www.meduy.com/hu/284.html

Ez itt lejjebb külön is izgalmas, a leírás szerint - mivel okozhatja többek között - antibiotikumok szedése is - a szőrös nyelv kezelése antibiotikumokkal történik.

Aminek biztos van valami más mellékhatása ;-)
Mondjuk tollak nőnek ki  a hátamon...

 http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C5%91r%C3%B6s_nyelv

Ezt viszont tényleges érdemes megnézni - nosztalgiából is.
Meg remek.

Ezek szerint valós is.

Amíg az ember tud nevetni saját magán (is), addig talán nem reménytelen a helyet. 







2014. december 25., csütörtök

Karácsonyi meglepi...

Hetek óta betegnek lenni - nem egy élmény.
Megpróbálni ezt eltitkolni (részben legalábbis) a kollégák elől - vagy sikerül, vagy nem.
Menni úgy a folyosón, hogy ne lássák, hogy tulajdonképpen sántítok - több, mint nehéz.
Ilyen a próbaidős lét.
Magyarországon jelenleg nem előny, ha nem látnak fittnek, tökéletesnek (vagy majdnem annak), szóval nem egy előny, ha   e m b e r  (ennek minden "tartozékával" és hozamával együtt..) vagy és nem egy robot.

Az nyilván nem véletlen, hogy, ha valaki észreveszi, hogy beteg vagy, azok a beosztottak némelyike. A két főnököd nem tartozik közéjük. Még egy minimális emberi megnyilvánulással sem.
Nem baj (???) fiatalok még, nem tudják, hogy (esetükben is) "lesz ez még így sem"...

Az idő kegyetlen dolog, egyik fő jellemzője, hogy nem áll meg.
Ők is meg fognak öregedni (valószínűleg) és én vidáman fogom lógatni a lábam a felhők közül, mikor nekik is fáj majd ez meg az.

Na, ez csak szócséplés....

Természetesen a körzeti orvosod, akkor rendel, amikor be vagy osztva munkára - ergo - nem jutsz el hozzá.
Nem szívesen mész más orvoshoz, elvégre begyepesedett vagy meg egyáltalán...
Ragaszkodsz a saját - amúgy szintén sántító - dokidhoz.

De, eljő az az idő, mikor a helyzet már tarthatatlan, különben is megfulladsz már szinte, minden lélegzetvétel luxus és fájdalmas.
Amúgy, jönnek az ünnepek, és a magyar egészségügy... szóval, a helyzet reménytelen.
Örülsz, hogy utolsó pillanatban 23-án este eljutsz egy másik dokihoz. (Mert, amúgy a gyógyszertárból simán kirúgtak bármiféle segítség nélkül... ezzel megdőlt a "gyógyszerész sokszor jobb, mint az orvos" rózsaszín teróiád...)
Örülsz, hogy nem rúg ki a másik doki és egyáltalán.

"Milyen színű a köpete?" - óminózus kérdésre büszkén rávágtam, hogy "sárga".
Utóbb úgy éreztem, hogy ő a fehérnek örült volna.
De, mi foltvarrók vonzódunk a színekhez, ergo: sárga.

Gyógyszert felír, részemről boldogság, hogy az ünnepeknek nem megyek "neki" orvosság nélkül.

Megkönnyebbült sóhaj kíséretében bekaptam, később elolvastam az információkat tartalmazó mellékletet.
Azt már megszoktuk, hogy minden gyógyszernek milliónyi mellékhatása van, kár is mérlegelnünk, hogy mivel járunk jobban, vagy rosszabbul.
Reménykedünk, hogy nem mi leszünk a százezredik, aki mellékhatásként belehal.

De, a sok (rémisztő) felsorolás mellett azért az egyik szíven ütött.
- "fekete szőrös nyelv".

Mit is mondhatnék, így karácsony tájékán.
Minden vágyam ez volt.
Az ünnep megkoronázása.

Mert, ha "csak" az egyik lenne;

- fekete nyelv,

vagy a másik;

- szőrös nyelv...

De a kettő együtt....

Elvileg Jézus szeret... ha minden igaz, akkor engem is.

Vajon Jézus is tud erről?

;-)

 








2014. december 4., csütörtök

A kertesházas lét örömei :-)

Az udvaron tárolt akármilyen csetreszekből, vödörből, műanyagláda tetőből összeöntögetett enyhén algás esővíz leszűrése és felmelegítése mosakodás céljából (mert 8-tól 14 h-ig nincs víz), egyszerűen űberelhetetlen élmény.

Ha most lenne totál ki- és berakható műfogsorom, akkor ez csak tetézné az elégedettségemet.

Jah, az embernek soha semmi nem ELÉGGÉ jó :-)