2012. július 29., vasárnap

Most mindenki az olimpia lázában ég...

és azt észre vettétek, hogy vannak mosolytalan nemzetek?

A nyitóünnepségen, jöttek a mosolygós csapatok (vérmérséklettől függően néhány csapatban még táncikáltak is :-)
valamint a vegyes csapatok, ahol voltak véresen komoly emberek (mint a véreshurka ;-) és mellettük a mosolygós honfitársaik,

és a mosolytalanok..

Ilyenkor elgondolkodhat az ember, hogy vajon

a.) megtiltották-e nekik, (mármint otthon),
b.) nagyon elfogódottak
c.) olyan politikai háttérből jönnek (utóbbit gyanítottam olvasva az adott országok nevét), hogy nem sok okuk van amúgy sem a mosolygásra, se hétköznap, se ünnepnap.

Ami viszont nagyon nagy dolog volt, hogy a világ számunkra vallási, vagy politikai okokból zártnak nevezhető országaiból is küldtek hölgy sportolókat.

Talán kicsit mégis halad a világ (ha esetleg csak látszatra is tették és nem tiszta szívből a vezetőik esetleg).

Mosolyogjunk hát; ahol nincs mosoly, ott tilos a szó is, a szabad vélemény nyilvánítás.
Bár; futni ott is lehet, sőt.... ajánlatos. 





2012. július 28., szombat

Az "normális" dolog,

hogy július 28-án (alig egy hónap késéssel) látom a Facebook-on az "idővonalamon", hogy tulajdonképpen születésnapomra felköszöntött  41 ember, amit csak néhánynak köszöntem meg, mert az egész Facebook működéséhez egy "antitalentum" vagyok ???

"41 ismerős osztott meg Juhász idővonalán a születésnapja alkalmából"
A minap a számítógépes funkciókkal kapcsolatban (nem munka terén értendő a dolog) azt mondta valaki a kígyó kedvességével sziszegve műmosollyal az arcán, hogy

"...hát, nem vagy Zsuzsa egy nagy Sherlock Holmes - ugyeeeeee ???" 

Mit is mondhatnék, hát neeem...
Mrs.Watson

2012. július 22., vasárnap

Jó, ha van a háznál SOCKERKAKA

Az úgy volt, hogy Szilárd (főzőguru és "étteremtulaj") a minap is főzött a tévében.
Ha az ember diétázik (nem fogyókúrázik, hanem diétázik ;-)  akkor mi mást is tehetne, mint élvezettel nézegeti a főzős műsorokat.
(Az ilyen műsorokban időnként úgy szól a recept, hogy végy ezt, meg azt - olykor érthetetlen nevű és kinézetű dolgokat, dobd egybe és isteni, egészséges reggelid/ebéded/vacsorád lesz csekély másfél-kétezer forintból / fő).

Okulunk Szilárdtól azért neki elérhetőbb és földhözragadtabb dolgai szoktak lenni :-)
Szilárd készít könnyű, igazán egészséges, nem is drága reggelit.
Megmaradt tojásfehérje beleütve egy kis méretű szilikonos tálkába, megfűszerezve, némi snidling, ez meg az, rakhat az ember ízlés szerint akár egy kis sajtot is rá.

Beállítja egy kb. egy-két cm-es vízzel teli kisebb lábaskába és ott a szilikonban megfő a cucc.
Minden zsiradék nélkül.
Na, jó, ha akarhatod vékonyan kikenheted pici olajjal, de mindenképpen egészségesebb, mint egy rendes tojás sütés.
(Erre mondta egy ismerősöm, hogy nem érti, hogy mi a problémám, egy sima teflonban nulla zsiradék nélkül is megsüthetem a tojásomat. Na, nekem még soha nem sikerült, tuti, hogy oda ragad egy része. Persze, lehet, hogy az a baj, hogy nekem "occsó" teflonom van, neki meg az akárhányezer forintos.
Teljesen mindegy, nálunk x idő után minden teflon olyanná válik, mintha csak távoli unokatestvére lenne a Teflon Társadalomnak. Pedig nem használok fém konyhai kiegészítőket hozzá).

Kérdezik a műsorban Szilárdot, hogy hol lehet ilyen szilikont venni.
Szilárdunk nemes egyszerűséggel, csibészes mosollyal közli, hogy egy megfelelő méretű (értsd nem túl kicsi) űrtartalmú szilikonos (6-9 db-os stb) muffinsütőből egyszerűen kivágja a formát és az utána külön életet él ilyen célokra.

...hmmm.... az ötlet tetszik, de egyrészt sajnálnám a már meglévő muffinsütő formát szétszabdalni, másként kicsinek találom, egy nagyobb tojásfehérje el se férne benne...

Nyitott szemmel járok a városban, hát az IKEÁ-ban meglátok a konyhai részlegen egy terméket, mely leánykori nevén a SOCKERKAKA névre hallgat.

Két egységből áll egy nagyobb kicsit kuglófra emlékeztető tortaformából és egy kisebből.
Na, a kisebb mérete tökéletesen elég arra, hogy x tojás fehérjét így próbáljak állatira egészséges reggeliként elkészíteni.
Így együtt 1.500 pízbe kerül, hát megvesszük.
Boldogon haza viszem.
(Kb. egy hónap múlva jövök csak rá, hogy már kicsi színes fotóval van a csomagolás ellátva, de tulajdonképpen azért áll két darabból, mert a nagy kerül alulra (megsütés után) és a kicsi a tetejére a kész tortának, így házilag már el is készült egy "emeletes" torta.
Na, jó, jobb későn, mint soha rájönni a dolgokra - konstatálom.

Kipróbálom a tojás "sütést" - finom, ízlik, gyakorlunk még máskor is.

Boldogon elmondom az egyik barátnőmnek, hogy feltaláltam a "spanyolviaszt" a konyhában, némi szilárd Szilárd közvetítéssel.
Lelkesedésemet lelombozza azzal, hogy közli: neki van sima tojás sütője a mikróba, nem kell ehhez külön szilikonos forma.
... hát, nem esik jól, mit mondjak...
Megnyutatom magamat, hogy áh... nem is pazaroltam, áramszünet esetében a barátnőm megsütheti (süthetné) a mikróját, nekem akkor is gáz lesz. GÁZ VAN (LESZ) BABÁM.

Sockerkakával már csak egy baj van.
Ez a fránya rossz nyelvérzékem.
Mivel SOCKERKAKA útmutató papírján 10 nyelven van ismertető (ebből 2 ázsiai jellegű írásmóddal), de, persze, magyarul nincs.
Most kissé álmatlanul vergődök éjszakánként, hogy vajon mit kellett volna első használat előtt csinálnom vele, esetleg lehelni? :-)
Egy biztos; SOCKERKAKA nélkül már nem élet az élet, már gyerekkoromban is kergettek a dohányzóasztal körül, hogy legyen majd nekem egy ilyen.
Pedig akkor még csak lapokban volt a WC-papír, ami nem volt nedvszívó, össze kellett gyömöszkélni a kézzel, hogy valamire használható legyen.
No, meg kifogyás esetére ott voltak az újságpapír darabkák, mert jó, ha némi ólom kerül az ember szervezetébe.
Azért mégiscsak haladt a világ... ;-)

Forrás:
http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/30188294/



2012. július 18., szerda

... "az idősek csalnak - Hölgyem" ...

Aki ismer, az tudja, hogy mindig sok motyóval járok :-)
Persze rejtély, hogy miért is nem tudok kis táskával, kis szatyorral stb. stb. császkálni a városban ;-)
Pedig mindenre szükség van, minden nélkülözhetetlen, elvégre lehet terrortámadás ( sicc....) jöhet egy tornádó, elfogy a nyilvános mosdóban a WC-papír (jobb helyeken kiszakad a kézmosó...) szóval igen jól fejlett túlélő készlettel bolyongok - nem csak a város peremén.

Ez külön bejegyzés tárgya lehetne, hogy mi minden nélkülözhetetlen(nek tűnő) cucc van mindig nálam.

-.-

Metró;
fránya ellenőrök naná, hogy ott ácsorognak a mozgólépcső lejáratánál, természetesen kupacban, mert egy ellenőr nem ellenőr.
Tudom, hogy ezt csakis azért csinálják, hogy a magyarnak menjen a matek, hogy tudja megkülönböztetni, hogy bizony egy meg egy az kettő, kettő meg egy az három, és három meg egy az négy.

Ennél többen rendszerint azért nem állnak.
Bezzeg, ha a pápa jönne a mozgólépcsőn...

Sóhajtok, szatyraimat tisztes látótávolságban leteszem a földre (ők már messziről stírőlnek, és nem a szépségem miatt) és kotrok a bérletért.
Egyik kezemben fogom az igazolványt, a másikban lavírozok a szatyrokkal egy kézben, naná, hogy jó nehezek, ez látszik is - rajtam is, meg a "tartozékaimon" is.

Közben elszédülök, mert a hajolással ez van már egy jó ideje.
A bérletes kezemmel fogom a fejem, nem tudom, hogy mitől van az a kényszerképzetem, hogy akkor elmúlik a szédülés, holott ilyenkor legjobb lenne leülni.

Felmutatom a bérletemet, ifjú ellenőr fiatalember kinyújtja a nyakát, kiguvvasztja a szemét; rábámul.
Persze, köszöntem, mint mindig, már régen megszoktam, hogy csak minden harmadik ellenőr köszön vissza, egyrészt, mert nem volt nyilván gyerekszobájuk, másrészt valóban fárasztó lehet folyton ilyen sok embernek jót kívánni... nincs ez nekik megfizetve...

Lépnék az első lépcsőfokra, utánam nyúl és megállít.
Vissza lépek, megint az orra alá dugom a bérletemet, ami amúgy augusztus 7-én fog lejárni.
Nem értem, mi a baja.

- "Megkérhetném, hogy vegye ki a bérletét és mutassa meg ?"
- "Szeretném megvizsgálni, hogy nem hamis-e"

Na, ekkor már torkomon akad az a néhány keresetlen szó, ami amúgy már gyomortájékról feljövőben van.
De, még hallgatok.
Kezébe adom, gondosan a fény felé fordítja, hogy nem hamisítottam-e.


Vissza adja, nem kér elnézést a procedúráért.
Mondom neki, hogy miért pont engem állított meg a sok ember között, mikor láthatta, hogy sok és nehéz csomagom van, amúgy azt is, hogy elszédültem.

Válasza:
Mert hamisítják a bérletet.
Mondom neki, hogy jó, tudok róla, de akkor most szeretném, ha megállítana mást is, legfőképpen egy fiatalt, aki nem szédül és nincs sok csomagja :-)

Mire ő:
Nem állítja meg a fiatalokat, csak az időseket (megint meg kell keresnem az ásót és kirohanni 54 évesen a kertbe, hogy elássam magam, elvégre innentől már úgyis ez vár rám...)
mert, higgyem el, hogy "az idősek csalnak, ...az a tapasztalat - a fiatalok nem".
Ez az idősekre jellemző.

Én pikírten közlöm vele, hogy a kijelentése előítéletes, így szokták az embereket beskatulyázni a bőrszínük, a vallásuk, a vallástalanságuk, avagy a származásuk miatt.

Persze, akkor már felment nálam a pumpa és távozóban még hátra szóltam (hadd tudja meg a tutit...), hogy szerény vélemény szerint azért nem állítja meg a fiatalokat, mert azok bevágnák a képét.

Azt el is felejtettem mondani, hogy kb. a hónaljamig ért az ellenőr, de lehet, hogy semmi köze a dolognak a méretkülönbségünkhöz, egyszerűen csak anyakomplexusa van.
De, lehet, hogy most én is előítéletes vagyok... pfuj....

Rólatok meg tudom, hogy várjátok a fránya nyugdíjat és a közösségi házban a pinyóban beállítottatok egy házi nyomdát, oda hajtottatok mindenféle szakértő nyugdíjas palit és nénikét és együtt gyártjátok a budapestieknek a hamis bérletet.
Múltkor is gyanúsak voltatok, hogy volt még miből húst venni a boltban !!!
Láttam ám, hogy nem csirkeláb volt....

Ilyenek vagytok.
Én meg valószínűleg vak vagyok, mert ugyan nem a metróban, de a buszokon, ha elkapnak valakit, mert lóg és nincs jegye, bérlete, az eléggé vegyes korosztály, de bizony több közöttük a fiatal.
Viszont ők még jól tudnak futni :-)
Meg szépen mosolyogni.
Ja, kérem, akinek még sok foga van, és tudja villogtatni .... hát, így könnyű....

2012. július 4., szerda

Tudom, hogy a Medve sajt a Barátom - de, hogy a T-Home Ügyfélszolgálat már családtag is...

Szóval 2,5 órával ezelőtt eltűnt nagy hirtelen a kábeltévé adása, gondoltam, sebaj, kicsit megnézem a levelezést addig... no, persze, nincs internet sem.

... meleg van...
na, jó ne türelmetlenkedjen az ember lánya, addig mosogatunk (nincs is jobb, mint meleg vízben lögybölni a hőségben),

próbálkozom az internettel, még mindig nincs...

ej-haj...

eltelik a fenti idő, nem lesz ez így jó, ezek szerint csak nálam nincs, különben már rég intézkedett volna valamely türelmetlen szomszéd.

Nincs mit tenni, magad uram, ha rendes szomszéd nincsen :-)  felhívom az ügyfélszolgálatot.

Persze, meghallgatom, hogy, ha ezt akarom, meg azt, akkor nyomjam meg az X. és az Y. gombot a menüsorban és egyáltalán.
Már jó ideje nyomogatok, erőm sincs az idegeskedésre a hőségben.
Végül jó helyen (???) vagyok, közli a gépi hang, hogy sajnos, munkatársukra várnom kell.

Mit nekem, ez már meg sem kottyan.
De csak múlik az idő, már a természet hívogat.
(Pedig neki nincs is telcsije).

Némi zenei menü élvezete után közlik velem szintén gépi hangon, hogy nagyon sajnálják, de ügyintézőjükre még több mint 4 percet kell várnom - kérik a türelmemet.
Oh, ismerjük ezt kis országunkban, ez azt jelenti, hogy még tutin 10 percig fogom tartani a kagylót, ha nem tovább.
Ja, ... gyakorlott, profi ügyfélszolgálat üldöző vagyok.

Semmi gond, kezemben a hordozható telefonnal kimegyek a mosdóba.
Éppen elkezdek csurrantani, mikor totálisan váratlanul megszólal egy  É L Ő  női hang:
JÓ NAPOT KÍVÁNOK ! X.Y VAGYOK - MIBEN SEGÍTHETEK?

...khm.... még csurgok... bizakodom benne, hogy ő is süket félig legalább - nem csak én... ;-)

és elmélázok rajta, hogy tulajdonképpen ezzel már a T-Home előlépett családtagjaim sorába.
Előttük nincs mit szégyellnem.
Szinte mindent tudunk egymásról.

Amúgy örülök, hogy nem Japánban élek.
Ott már minden napos, hogy a telefonhoz kép is társul :-) :-)