Hiába is fogadtam meg, hogy nem fogok vásárolni, mert nincs pénzem...
De, nagyon visszafogott voltam... viszont a belépőjegyet mégiscsak le kellett vásárolni.... ;-)
Kreatív füzetecskék kategóriában
- Mit készítsünk tojáshéjból ? és
- Méhviasz díszek - a színes ötletek sorozatból
darabját mindkettőnek kemény 200.-Ft-ért.
Írtózatos nagy költséggel a
- Játék-tippek 1,5 és 3 éveseknek (365 játékkal felsorolva) - ez fontos, hiszen valamikor nagymami leszek...
- 3000 háztartási tipp A-tól Z-ig közel 360 oldalas, - ez utóbbiból majd gépelek be részleteket a blogba később
mindkét könyv darabját 500.-Ft-ért (nagyon-nagyon baráti ár ;-)
ami kicsit drágább volt, az egy CD-ROM, ami 40 orosz mesediafilmet tartalmaz, ezek egy része különleges ritkaság.
Nem is emlékszem pontosan, talán 1.400.-Ft volt.
(Megint csak jövendőbeli valamikori unokára gondolva - szeretem, mikor a nyuszi úgy néz ki, mint egy nyúl és nem úgy, mint egy skizofrén látomás...)
Szóval költekezésem tárgya inkább mondható praktikusnak, semmint nagy műveltség-növelőnek.
Az utóbbi kategóriát barátnőm vette meg, aki 2-öt fizet 5-öt vihet akció keretében 6 ezer forintért öt jó könyvet vett, összesen kb. 15-16 ezer forint fogyasztói ár értékben.
Amúgy megint annyi könyvet vásárolt, hogy alig győzte cipelni, s az egyik egyházi jellegű kiállító pavilon eladója kedvesen megkérdezte, miközben Era után nézett (és nem a fenekét nézte ! ;-)
szóval megkérdezte, hogy könyvtár vagyunk-e...
Mikor kiderült, hogy magánszemélyek (vásárlók) akkor arca, ha lehet ilyet mondani felderült és elismerő pillantással nézett E. után. (s még mindig nem az alakjának szólt a tekintet...)
Ezért már feltétlenül érdemes az egyházi kiadók pavilonjai körül sertepertélni, tuti, hogy senki nem fog berántani a hátsó fertályba...
Szóval fő a biztonság.
Amúgy jól indult a nap, találkoztunk, s előtte bementünk egy üzletközpontba a mosdót keresve... információ, gyógyszertár alatt egy szinttel lejjebb megtaláljuk, haladunk az útmutatás alapján, befordulunk:
Igen, egyszer egy jó röhögés erejéig be kell menni egy ilyen helyre... de még nem most ;-)
Amúgy itt - mielőtt félreérteni valaki - nem csinálnak semmit, csak árulják hozzá az EZT + AZT...
A szabadban a fesztiválon megint zene volt a színpadon, és ott csoportosultak a kisgyermekesek:
Ha éhes voltál, s volt pénzed is, akkor találhattál olyat, mi szemnek, szájnak ingere:
Ha nem volt elég pénzed, akkor próbálkozhattál az aranyhalakkal...
először csak eggyel;
aztán akár többel is;
Utána úgy otthagytuk őket, mint a huzat... nem tudom, hogy honnan költöztek ide... alkalmatlanok az elvárt feladatok ellátása... ;-(
Odabent azért lekaptam egy lesifotó erejéig Ulickaja-t is...
Később láttam, hogy annyian gondolkodtak hasonlóan, hogy felmerült bennem, hogy mikrovállalkozásként beindíthatnám egy kis fotózási engedély árusítását...
Magyarjaink rendezetten, szokatlanul kulturáltan áltak sorba a dedikáláshoz.
Tud a magyar európai lenni, ha nagyon akar.
Felmerült bennem, hogy Ulickaját kellene a BKV-járatokon utaztatnunk, s felbukkanása a városban kiszámíthatatlan legyen... talán akkor is európaiak maradnánk?
Hogy önbizalmunkat növeljük - lenéztünk a népekre:
és, mivel csak önbizalommal lehet manapság boldogulni, hát megint lenéztünk rájuk:
De, hogy párttatlanok legyünk, hát felfele is:
Ezt a fotót Maplé-nak készítettem... remélem, hogy erre jár - bírni fogja :-)
Jártunk a mosdóban is... na, ez már tavaly is tetszett, a főépületben - úgy nézz ki, mintha egy űrhajóba mennél, minden kicsit , ezüstös színű, olyan, mint az Orion űrhajó c. sorozatban lévő képek - sajnos, a fotókon nem jól látszik.
A lányokhoz mentünk be...
Aztán mostuk kezeinket:
és még (megint) megmostuk, mert ingyen volt... ;-)
és különben is itt legközelebb csak egy év múlva...
Azt is láttuk, hogy a könyvfesztivál nemzetközi:
Kijöttünk és vissza néztünk:
a bejáratnál a könyvesiskola diákjai társadalmi munkában dolgoztak:
de, azért volt némi bevétel is ;-)
Kint az udvaron, még mindig zajlott az élet:
Ha gondotok lenne azzal, hogy az elromlott tv-készülékkel mit csináljatok (vagy valami olyannal, ami csak hasonlít hozzá), hát ötletek itt, egy kiállítás keretében - az előtérből:
Ezt örömmel küldöm a kreatív társnőimnek, hogy lássák, igenis, VAN ÚJ ötlet A NAP ALATT:
Már csak egy kérdés maradt:
jövőre Veletek ugyanitt? :-)
2009. április 29., szerda
2009. április 27., hétfő
volt ... FOLT-VOLT KLUB szülinap II.
avagy, a kislány, aki textilbe öltözött...
Az ötlet jó volt - kár, hogy nincsen karnevál -, az édesanyja (gondolom, hogy ő lehet a készítője) pedig nagyon ügyes.
Most igazán sajnáltam, hogy nem vagyok kislány. :-) :-)
Nem emeltem még külön ki a fotók sorából a tombola főnyereményét, ha jól emlékszem, akkor a csoport közös munkáját (amennyiben tévednék, Melinda majd kiigazít).
Azért gondoltam, hogy ezeket a fotókat kiemelem a belinkelt fotók sorából, mert nem mindenki veszi a fáradtságot, hogy a linket bemásolja és a részletes fotókat megtekintse.
Az ötlet jó volt - kár, hogy nincsen karnevál -, az édesanyja (gondolom, hogy ő lehet a készítője) pedig nagyon ügyes.
Most igazán sajnáltam, hogy nem vagyok kislány. :-) :-)
Nem emeltem még külön ki a fotók sorából a tombola főnyereményét, ha jól emlékszem, akkor a csoport közös munkáját (amennyiben tévednék, Melinda majd kiigazít).
Azért gondoltam, hogy ezeket a fotókat kiemelem a belinkelt fotók sorából, mert nem mindenki veszi a fáradtságot, hogy a linket bemásolja és a részletes fotókat megtekintse.
2009. április 25., szombat
volt ... FOLT-VOLT KLUB szülinap I.
Tatabányán szombaton, bizony-bizony tízévesek lettek.
No, korán keltem 5 órakor - ez nekem már korán van -, ill. kellett volna, de valahogy csúsztam tíz percet, az ellégé súlyos, ha vonatinduláshoz kell igazodni... mert, mint tudjuk a vonat nem vár...
Miközben próbáltam összenyalábolni magamat, hát a kapkodásban eszembe jutott, hogy milyen látvány volt, amikor Mel Gibson a Mi kell a nőnek? című filmben, marketing jellegű célból életében először pusztán kutatási szempontból megpróbálja belerángatni magát egy női harisnyába... na, kb. így voltam én is a reggeli szerencsétlenkedésemmel.
Közben a rádióban hangosan ordítozni kezdett a Hevesi Tamás, mi szerint "Mindent megteszek, hogy én legyek az első"... ;-)
Minden erőfeszítésem ellenére enyim lett a 6-os regisztrációs sorszám, de ezt is Méhikének köszönhetem, mert "beregisztrált" helyettem és nevemben.
Szóval én lettem a "hatoska" :-)
(Viszont nem a 6-os számú kórteremben...)
Amúgy a Déli pályaudvaron - természetesen - nem működött a kijelző készülék, ahonnan látná az utas, hogy melyik vonat hova és melyik vágányról fog indulni... ez izgalmas felbolydulást okozott a pályaudvaron - természetesen mentem az információ feliratú pavilonban ücsörgő úriemberhez, aki kérdésemre közölte:
- nem tudja, hogy melyik vonat melyik vágányról indul,
- máskor is változó - nem állandó vágányról - indulnak,
- hallgassam a hangosbemondót, majd abból tájékozódni fogok.
Halaszthatatlanul úgy éreztem, hogy be kell avatnom életem mélységes titkainak bugyrába - miszerint nem túl jól hallok az egyik fülemre.
Őszinteségi rohamomat kősziklaként állta és közölte velem, hogy itt bent a pavilonban ő sem hallja...
No, eljutottunk azért valahogy Tatabányáig...
Szerencsére a meghirdetett kezdési időpontra már sokan voltunk, nem is gondoltam, hogy ennyien leszünk.
Igyekeztem fotózni, mielőtt még nem érkezett meg a többség.
Igen, szép tombolák voltak kirakva, a tisztességesebb asszonyok kinézték maguknak, hogy mi mindennek örülnének;
Kevésbé tisztességes szándékúak is kinézték maguknak, amit kinéztek ;-)
Ezzel szemben nyertem Némethné Borika kedves kutyis faliképét - majdani unokám szobájának egykor dísze lesz :-)
és mit még mellé? ;
egy hatdarabos snapszos készletet ... tudnak ezek a lányok rólam valamit ;-)
Utóbb a tombolák kihúzásánál nagyon jó ötletnek tartottam, hogy kisorsoltak 2 db hullahopp karikát, és ha a nyertes hajlandó volt a derekán vele kísérletezni kicsit, hát +-ba kaptak még ajándékot. Volt derültség, Csernus doktor is értékelte volna, hogy mindkét nyertes bátran "bevállalós".
Közben a színházterembe invitáltak minket a vendéglátók, ahol voltak köszöntések, az elmúlt tíz év rövid összefoglalása, felszólalt a polgármester (? ha jól emlékszem...) is, akinek a beszéde
1. rövid volt és velős :-)
2. NEM beszélt hülyeségeket ...
3. humora is volt.
így is lehet... a "hivatal" képviselőjeként szívvel-lélekkel.
Számunkra kellemes meglepetésként voltak majorette táncos fiatal hölgyek :-)
A minap - Lőrincen - közölte velem TZS barátném, hogy most szándékában áll gyűjteni a kockás anyagokat, adott esetben gondoljak rá... :-)
A NAGYON, NAGYON RENDES foltosok (pl. Annamari), sajátkészítésű foltvarrott cuccban jelennek meg:
Nagyon, nagyon nem rendes foltosok (mint pl. Juhizs ;-)
készen vásárolt (na, jó, ajándékba kapott...) cuccban jelenik meg:
Teljesen gyanútlanul üldögéltem a színházteremben - nem tudván ki ül mögöttem... - miközben horrorfilmbe illő hangon a fülembe súgta-búgta TZs:
" VAN ÁM NÁLAM OLLÓ " !!!
Nő még olyan gyorsan soha nem vette le a blúzát, mint, ahogyan én lekaptam... pedig nem is George Clooney ült mögöttem...
Nem baj, mi nők nem megyünk a szomszédba egy kis laza bosszú miatt... előkaptam a fényképező gépemet és megörökítettem;
az még csak hagyján, hogy TZS-nek van ollója... de tiszteletlen is ;-) ;-)
a köszöntő beszédek közepette pötyögtette a mobilját...
s, bűnei sorát tetézte még azzal is, hogy olyan zacskója volt, amiben moziban szokták egrecíroztatni a népeket... sz'al zörgött... ;-) ;-)
Nem is tudom, hogy közlekedhet ilyennel egy foltvarró??
(Bagoly mondja verébnek... hiszen, aki ismer, az tudja, hogy rettentő kék-zöld békás neylon szatyikkal szoktam közlekedni - mondhatni a foltvarrók szégyene vagyok).
Fincsi volt a vendéglátás:
A hamuban nem sült pogácsa tartója is tetszett:
Összegezve: jó volt ez nap, öröm volt Veletek lenni.
A csoport jelképét a csigát sokan megvarrták:
... na, jó - én neeeemmmm... mert locsogtam, mint mindig :-)
Hogy mégis egy kész csiga hogyan került a táskámba? - rejtély :-)
az biztos, hogy a tatabányai csigák nem is lassúak...
További fotók itt:
http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=150434
No, korán keltem 5 órakor - ez nekem már korán van -, ill. kellett volna, de valahogy csúsztam tíz percet, az ellégé súlyos, ha vonatinduláshoz kell igazodni... mert, mint tudjuk a vonat nem vár...
Miközben próbáltam összenyalábolni magamat, hát a kapkodásban eszembe jutott, hogy milyen látvány volt, amikor Mel Gibson a Mi kell a nőnek? című filmben, marketing jellegű célból életében először pusztán kutatási szempontból megpróbálja belerángatni magát egy női harisnyába... na, kb. így voltam én is a reggeli szerencsétlenkedésemmel.
Közben a rádióban hangosan ordítozni kezdett a Hevesi Tamás, mi szerint "Mindent megteszek, hogy én legyek az első"... ;-)
Minden erőfeszítésem ellenére enyim lett a 6-os regisztrációs sorszám, de ezt is Méhikének köszönhetem, mert "beregisztrált" helyettem és nevemben.
Szóval én lettem a "hatoska" :-)
(Viszont nem a 6-os számú kórteremben...)
Amúgy a Déli pályaudvaron - természetesen - nem működött a kijelző készülék, ahonnan látná az utas, hogy melyik vonat hova és melyik vágányról fog indulni... ez izgalmas felbolydulást okozott a pályaudvaron - természetesen mentem az információ feliratú pavilonban ücsörgő úriemberhez, aki kérdésemre közölte:
- nem tudja, hogy melyik vonat melyik vágányról indul,
- máskor is változó - nem állandó vágányról - indulnak,
- hallgassam a hangosbemondót, majd abból tájékozódni fogok.
Halaszthatatlanul úgy éreztem, hogy be kell avatnom életem mélységes titkainak bugyrába - miszerint nem túl jól hallok az egyik fülemre.
Őszinteségi rohamomat kősziklaként állta és közölte velem, hogy itt bent a pavilonban ő sem hallja...
No, eljutottunk azért valahogy Tatabányáig...
Szerencsére a meghirdetett kezdési időpontra már sokan voltunk, nem is gondoltam, hogy ennyien leszünk.
Igyekeztem fotózni, mielőtt még nem érkezett meg a többség.
Igen, szép tombolák voltak kirakva, a tisztességesebb asszonyok kinézték maguknak, hogy mi mindennek örülnének;
Kevésbé tisztességes szándékúak is kinézték maguknak, amit kinéztek ;-)
Ezzel szemben nyertem Némethné Borika kedves kutyis faliképét - majdani unokám szobájának egykor dísze lesz :-)
és mit még mellé? ;
egy hatdarabos snapszos készletet ... tudnak ezek a lányok rólam valamit ;-)
Utóbb a tombolák kihúzásánál nagyon jó ötletnek tartottam, hogy kisorsoltak 2 db hullahopp karikát, és ha a nyertes hajlandó volt a derekán vele kísérletezni kicsit, hát +-ba kaptak még ajándékot. Volt derültség, Csernus doktor is értékelte volna, hogy mindkét nyertes bátran "bevállalós".
Közben a színházterembe invitáltak minket a vendéglátók, ahol voltak köszöntések, az elmúlt tíz év rövid összefoglalása, felszólalt a polgármester (? ha jól emlékszem...) is, akinek a beszéde
1. rövid volt és velős :-)
2. NEM beszélt hülyeségeket ...
3. humora is volt.
így is lehet... a "hivatal" képviselőjeként szívvel-lélekkel.
Számunkra kellemes meglepetésként voltak majorette táncos fiatal hölgyek :-)
A minap - Lőrincen - közölte velem TZS barátném, hogy most szándékában áll gyűjteni a kockás anyagokat, adott esetben gondoljak rá... :-)
A NAGYON, NAGYON RENDES foltosok (pl. Annamari), sajátkészítésű foltvarrott cuccban jelennek meg:
Nagyon, nagyon nem rendes foltosok (mint pl. Juhizs ;-)
készen vásárolt (na, jó, ajándékba kapott...) cuccban jelenik meg:
Teljesen gyanútlanul üldögéltem a színházteremben - nem tudván ki ül mögöttem... - miközben horrorfilmbe illő hangon a fülembe súgta-búgta TZs:
" VAN ÁM NÁLAM OLLÓ " !!!
Nő még olyan gyorsan soha nem vette le a blúzát, mint, ahogyan én lekaptam... pedig nem is George Clooney ült mögöttem...
Nem baj, mi nők nem megyünk a szomszédba egy kis laza bosszú miatt... előkaptam a fényképező gépemet és megörökítettem;
az még csak hagyján, hogy TZS-nek van ollója... de tiszteletlen is ;-) ;-)
a köszöntő beszédek közepette pötyögtette a mobilját...
s, bűnei sorát tetézte még azzal is, hogy olyan zacskója volt, amiben moziban szokták egrecíroztatni a népeket... sz'al zörgött... ;-) ;-)
Nem is tudom, hogy közlekedhet ilyennel egy foltvarró??
(Bagoly mondja verébnek... hiszen, aki ismer, az tudja, hogy rettentő kék-zöld békás neylon szatyikkal szoktam közlekedni - mondhatni a foltvarrók szégyene vagyok).
Fincsi volt a vendéglátás:
A hamuban nem sült pogácsa tartója is tetszett:
Összegezve: jó volt ez nap, öröm volt Veletek lenni.
A csoport jelképét a csigát sokan megvarrták:
... na, jó - én neeeemmmm... mert locsogtam, mint mindig :-)
Hogy mégis egy kész csiga hogyan került a táskámba? - rejtély :-)
az biztos, hogy a tatabányai csigák nem is lassúak...
További fotók itt:
http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=150434
2009. április 24., péntek
2009. április 23., csütörtök
Esett most az eső...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)