2010. szeptember 29., szerda

Gályahely...

Fizetés után....
egyik kolléganőm kinyitja a bérpapírját - nagy, mély várakozásokkal teljes sóhajok kíséretében mindig újra reménykedünk... hátha....

belenéz...
kis csönd...

"De durva!"

:-(

-.-

Szintén kollegina kenyeret eszik.
Női Indiana Jones-ként megküzdök a kenyér zacskójáért ;-)




Mi mást is mondhatnék; mint, hogy
"De durva!"
;-)

Érzem, nincs választásom; nap mint nap, életem kockáztatása árán bejövök a munkahelyemre.

2010. szeptember 27., hétfő

Család ;-)


Forrás:
internet

Annyit azért még idéznék egy klasszikus viccből, mely szerint beszélget két szomszéd asszony:

Sz.asszony I:
- No, nagyon beteg vagy-e?

Sz.asszony II:
- Nem én, miből gondolod?

Sz.asszony I:
- Csak azért kérdem, mert olyan sűrűn jár a doktor hozzátok!

Sz.asszony II:
- Na és? Én is minden nap látom Nálad a tűzoltót és mégse kérdem, hogy ég-e a ház...

;-)

Azt meg ugye, régről tudjuk, hogy a postás is minimum kétszer csenget :-)

2010. szeptember 24., péntek

Mindenkinek, aki "MÁR ELÉG RÉGÓTA FIATAL"

 iNTERNETRŐL JÖTT GYÖNGYSZEM
 
"Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira. 
Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt. 
Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszercsak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.

Az öreg kutya azt gondolja: „Jajjaj! Most igazán szarban vagyok!”
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögből, gyorsan elkezdi rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált: 
„Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?”
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
„Húúú!”, sóhajt a leopárd, „ez meleg volt. 
Ez a vén kutya majdnem elkapott.”
 
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól.
Utánairamodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. 
A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.
Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték. 
„Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!”
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodik: 
„Na, most mit csináljak?” 
Ám menekülés helyett újra leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket. 
Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
„Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!”

Tanulság:

- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. 
A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.

Ha ezt nem küldöd tovább öt régi iskolatársadnak, öttel kevesebben fognak nevetni a Földön. 
Ezzel nem akarom azt állítani, hogy öreg vagy, csak mások fiatalabbak.

Észrevetted, milyen kellemes nagy betűkkel írtam, hogy könnyebben olvasd? :-)

Furcsa állat az elefánt...

természetfilmekben többször látni, hogy mennyire védelmezik egymást.
Ha elpusztul egy társuk körül veszik és elbúcsúznak tőle.
Vannak un. "elefánt-temetők", ha évek múlva is arra járnak, akkor is megsimogatják a fehér csontokat.

Néha úgy érzem, hogy különbek nálunk - embereknél.
Vagy sokunknál különbek.
Még egy elefánt se ölte meg a saját hozzátartozóit, nem rohant be iskolába, templomba, szabadidőközpontba, áruházba legyilkolni őrült módjára a társait.


Elefántcsordába rohant egy indiai vonat

2010. szeptember 23., csütörtök 17:16
Hét elefántot ölt meg egy érkező tehervonat India keleti részén, miután az állatok a saját testükkel védtek a sínek között rekedt két elefántborjút.
Hét elefántot gázolt halálra egy tehervonat India keleti részén. Két kis elefánt egy harmincfős csorda átkelése közben elakadt a sínek között Nyugat-Bengálban, a segítségükre sietett oda a többi állat, jelentette a PTI indiai hírügynökség az erdészeti hivatal információira hivatkozva.
TRDel415188
Az elefántok megpróbálták kiszabadítani a borjúkat, de nem jártak sikerrel. Amikor a feléjük száguldó tehervonat megjelent, a kicsik köré állva próbálták saját testükkel védelmezni őket.
Öt elefánt azonnal meghalt, amikor a hetven km/h-s sebességgel érkező vonat az állatok közé csapódott, két másik sérüléseibe halt bele nem sokkal később. Egy sebesült elefántot jelenleg is kezelnek.

Az érintett területen 2010-ben már húsz elefántot gázoltak halálra vonatok. A Wildlife Trust of India környezetvédelmi szervezet adatai szerint 1987 óta több mint 120 elefánt pusztult el vonatgázolás miatt.
TRDel415183
Egy indiai televízió beszámolója szerint a baleset helyszínének közelében több száz ember tartott dühös demonstrációt, az elefántgázolások ellen tiltakozva. A baleset egybeesett az elefántfejű hindu isten, Ganésa születésnapja alkalmából rendezett tíznapos fesztivál, a Ganésa Csaturthí végével.

2010. szeptember 23., csütörtök

A megmaradt szeletelt nyers hagyma MÉRGEZŐ !!! (???)

... hát, ezért felelősséget nem vállalok, de ez jött a minap egy körlevélben, érdekesnek érdekes az információ, lejjebb néhány dolog meglepő, egy-kettő nem árthat, ha kipróbáljuk.
Nem tudni, hogy honnan ered, bárki ellenőrizte-e valóban egyáltalán.
Érdekesek az ilyen levelekben az
"egy illetővel történt",
"a fodrász mondta",
utalások.

Egy elgépelés van benne, azt kiemeltem piros színnel....nyilván fordítási hiba, vagy, azért van, mert annyi kézen-közön átment a levél.

Persze, lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, és már sokan felrakták ezt a blogjukba :-)

Internetről jött gyöngyszem:

A HAGYMA

A cikk rövid fordítása:

"1919- ben amikor az influenza járvány megölt 40 millió embert (valószinü
USA-ban), volt egy orvos, aki sok farmert meglátogatott, hogy megpróbáljon
segíteni a járvány  e l t e r j e d é s é b e n . . .
Egyszer egy családhoz érkezett, és
csodálkozott, hogy mindenki egészséges.
A feleség közölte, hogy egy edényben
hámozatlan hagymát tartanak a szobában . 
Az orvos nem akarta elhinni, és kérte,
hogy vizsgálhassa meg a hagymát mikroszkóppal. 
A hagymában megtalálta az
influenza virust. 
Szemmel láthatóan a hagyma bevonzotta a mikróbát igy tartva
a családot egészségesen.


A cikk írója hallott egy történetet a fodrászától. 

Néhány éve az alkalmazottai

és sok kuncsaftja is influenzások voltak. 

A következő évben több edényben

hagymát helyezettel különböző helyre a fodrász helyiségben. 
Meglepetésére
senki sem betegedett meg az alkalmazottai közül.


Egy másik eset:

Egy illetőnek tüdőgyulladása volt 
A hagyma mindkét végét
levágta majd az egyik végét felszúrta egy villára majd a villa nyelét beleállította
egy vázába és a beteg paciens mellé helyezte az éjszakára. 
Reggelre a hagyma
fekete lett a mikróbáktól. 
A cikk írója is kipróbálta ilyen esetben a hagymát és
utána jobban érezte magát.


Vagy süssük le azonnal vagy dobjuk ki.
A szendvicsbe rakott hagyma is másnap
veszélyes."

"A fenti cikk szerint a megmaradt hagyma bevonzza a mikrobákat még egy

éjszaka is és másnap elkészítve nagyon mérgező lehet a mikrobák toxinjai miatt
gyomorrontást epegyulladást és ételmérgezést okoz (nem okozhat, hanem okoz!)

A romlott majonézes hagymás krumpli nem a majonéztől romlott!"

K Ö E

Rákóczi út - napsütötte délelőtt.
Állunk a zebránál.
Mellettem beszélget "X" és "Z".

- X:
Meghívhatlak a KÖE-be?

- Z:
Mi az?

- X:
Koffeinfüggők Önkéntes Egyesülete...

:-) :-) :-)

2010. szeptember 22., szerda

A férfi agy és a női agy

Most az van, hogy megvilágosodtam.
Már mindent (vagy majdnem mindent...) értek.
Érzem, hogy új távlatok nyílnak meg előttem :-)

http://www.youtube.com/watch?v=K9yXyy5FNRM

Piano stairs

hanggal.... hogy jó kedvetek legyen :-)

2010. szeptember 19., vasárnap

A hétvége kis (nagy) mondásai

SZOMBAT

(Halász Edit napon)

Kreatívkodunk, vagy legalábbis megpróbáljuk :-)
Átvonulunk páran az üvegfallal elkerített másik terembe, mivel ott több hely van  (ez jó alkalom arra, hogy erősítsük egymásban a "nemtudommegcsinálni-nemleszekkészen" negatív hullámokat).

Elszánt fejjel, bőszen ragasztunk...időnként rákérdezek, hogyan is állunk az idővel, kell-e pár pánikolni ;-)

Juhizs:
- "ki kellene mennem pisilni"...

szemünk folyton pásztázza  a félkész munkáinkat

Ida:
- "és...?"
- "...félsz, hogy befejezi helyetted valaki"? 

:-) :-)

VASÁRNAP

Barátnőmmel jövünk, hátunk mögött a Galéria épülete - irány a várbeli lépcsősor.
Messziről látjuk, hogy esemény van, a lépcsősoron térképet (útikönyvet?) árusító férfi honfitársunk vélhetően egy süket túristával akar kommunikálni.
Gondoljuk, hogy süket ;-) ;-),
mivel polgártársunk artikulálva üvölt:

- "Szent Istán   K A P U T !"

-.-

Ez a hét is elmúlt.
Új következik.
Gondolom, hogy szürke lesz és esős.
Hétfői humor: nuku :-(

Utóirat:

Mikor hazajöttem és kerestem az 5 db zsömlémet, hát sehol se volt.
Viszont üres zacsit találtam a földön.
Moflika és Töffencs elégedett fejjel heverészet.
Ahhoz, hogy ők elégedettek legyenek - Moflinak minimum fel kellett ugrania vagy a tűzhely, vagy a mosogató tetejére.
Egy darab zsömlém sem maradt.
Nem vicces.

Na, nekem se jó semmi...
Új hét jön, új reményekkel (új zsömlékkel?)

2010. szeptember 13., hétfő

a Kulturális Örökség Napjai 2010. 09. 18 - 19. (szombat-vasárnap)

... és "jön" megint :-)

Használjátok ki hétvégén ezt a páratlan lehetőséget, amikor sok műkincset, kulturális értéket, a szürke hétköznapokban tőlünk elzárt szépséget nézhetünk meg ingyenesen.

Programok a honlapon megtalálhatóak, lehet köztük csemegézni "mazsolázni" :-)

A felső sárga sávban lehet kiválasztani a fővárosi és a vidéki helyszíneket.

Gondosan nézzétek meg az ismertetőket, hiszen van, ahol mindkét nap fogadnak látogatókat, de van olyan is, amelyiknél a belépés csak az egyik napra engedélyezett.
Illetve, néhány helyen korlátozva van a belépők száma, ezeknél előre be kell jelentkezni (de, a legtöbbje nem ilyen, tehát ez ne tartson vissza Benneteket).

Elvileg a Pesti Estnek megjelenik (megjelent?) egy ingyenes különszáma, mely tartalmazza a programban résztvevő helyeket.  Nem mindig könnyű ilyen prospektust szerezni, ha nincs, akkor készítsetek saját listát az internetről, a honlapról:


http://www.oroksegnapok.hu/index.php

Fővárosi programok:
http://www.oroksegnapok.hu/index.php?oldal=kereses&hol=budapest&pageno=1
Én kacérkodom néhány hellyel - de nem hívom fel rá külön a figyelmet, hiszen ez "ízlés" dolga is :-)

Viszont, ahova most NEM megyek, de tetszik, idézném:

a Rendőrség-történeti Múzeumban - mely csak szombaton első napon 16-tól 22 óráig van nyitva - az alábbi programok lesznek:

"A Múzeumban meghosszabbított nyitva tartással tárlatvezetés indul szombaton 16 órától minden egész órában. Lovaskörlet megtekintése 16-21 óráig minden egész órában. Bűnmegelőzési teszt, KRESZ-teszt, tenyérlenyomatvétel, logikai játék ördöglakatokkal,

alkoholszonda kipróbálása konyakos meggy elfogyasztását követően

lézerpisztolylövészet, motoros szimulátor kipróbálása ( V. Sebesség Gépjárművezető-képző Kft. programja) kicsiknek rajzolás és puzzle kirakójáték".

:-)

Gyertek, menjetek hétvégén, ez rossz idő esetén is jó program, hiszen a helyszínek nagy része zárt térben van, ott nem esik az eső :-)

2010. szeptember 11., szombat

Rendhagyó beszámoló a budafoki KV-ról

(tájékozatlanoknak; KV = közös varrás ;-)

Zuhogott az eső, ennek ellenére szépen megtelt a terem - ez is jelzi, hogy a foltvarrók milyen elszántak :-)

Helyes esernyő-kiállítás volt, gondoltam, hogy azért, hogy a végén lehet választani melyik is tetszik, én ezt néztem ki magamnak, de valaki megelőzött ;-(  kénytelen voltam a saját snassz, konzervatív zöld esernyőmmel távozni....


na, mindegy, minden persze nem jöhet össze.

Naná, hogy a közös varrás tárgyát (megvarrandó feladat ;-) elfelejtettem lefotózni.
Viszont nagyon kis helyes ajándékokat varrt nekünk a csoport, lehetett választani egy kosárkából, igazi öröm volt.
Na, ez már csak a vége felé a "maradék", az elején telis-tele volt a kosár :-)


Nagyon fincsi dolgok voltak a büféasztalon (mondhatom bátran, hogy ez már megszokott :-), bár szóltak nekem, hogy miért akkor fotózom, mikor már üres az asztal... tehát, ez maradt a vegáknak :


Megint isteni krémeket ettem, nálam a pálmát a "Német kőrözött" vitte el, ami nem volt kőrözött, nem is látott - mint utólag kiderült - túrót,
ebbéli tévedésemből kifolyólag, mivel esküdtem volna, hogy lett lévén van benne némi juhtúró, lesúlytó pillantásokkal kisérve két szívemnek kedves kartársnő is közölte velem a jeges valóságot, hogy ebben biza nincs túró.
Még, jó, hogy nem vagyok egy kalandor és nem kötöttem fogadást a dologra.
A receptjét repesve várom - a sokféle változatban létező "padlizsánkrém budafoki módra" és a Julcsi-féle borsókrém leírásával egyetemben.

Többször is célozgattam rá, hogy ugye jól értesült vagyok, hogy az asztalon lévő tulipánok is netán szétosztásra fognak kerülni....


Fene se érti, hogy miért hiszik folyton, hogy viccel az ember... pedig, dehogy...

Mikor az asztalhoz visszatérve közöltem a nagy hírt, miszerint meg lett hosszabbítva a közös varrás ideje, és még éjszaka is itt leszünk... akkor Magánborcsa teljesen megrémült és villámgyorsan varrni kezdett ;-)


Julcsi kissé magába roskadva gondolkodott, hogy mi jöhet még...


Én mindig is mondtam, hogy nem tesz jót az embernek, ha túl sok vizet iszik.

Amikor végső lehetőségként megpendítettem, hogy esetleg varrnék is, akkor a környezetemben kiderült; ne legyenek kétségeim afelől, hogy tulajdonképpen ők figyelnek rám;



Amúgy, kiderült számomra, hogy a foltvarrók nem csak varrnak, hanem bizony írnak is ;-)



Egyébként Krizának próbáltam bizonygatni, hogy hát, én tulajdonképpen éjjel 2-ig varrtam otthon, mire kételkedett kedves mosollyal arcán (kissé úgy nézett rám, mint az elmeháborodottakra szokás) és kérdésére, hogy hol a munka v. a fotója, nem lepedődött meg rajta, hogy jah, az nincs, mert már el is ajándékoztam.
Így terjednek a városi legendák.... (persze... varrt....)

Jól éreztem magam, a csúf idő ellenére egy szép nap volt.
Viszont elhatároztam, ha még egyszer fogok születni, akkor Julcsi lesz az anyukám.
(Még nem döntöttem el, hogy fiú leszek majd, vagy leány, de remélem, hogy van még időm a dologra :-)


Jövőbeni terveimmel kapcsolatban egyedül maradtam... :-(   igaz, hogy Julcsi udvarias lévén egy másik ujját mutogatta ;-)


Mivel Julcsi lilában utazik, ezért a rózsaszín világ még számomra messze van ;-)
Nem baj, lesz még közös varrás, a remény hal meg utóljára (mint tudjuk).

Az összes fotó (a kiállított munkákról is)  itt található:

http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=202243

2010. szeptember 10., péntek

Angyal a földön

Internetről (vagy máshonnan? ;-)  "jött" gyöngyszem.

Angyal a földön
Egyszer volt, hol nem volt....
Volt egyszer egy angyalka. Ez az angyalka a mennyország egyik felhőjéről lógatta a lábát és arról elmélkedett milyen lehet odalent.

Egy nap a főangyal hívatta magához.
- Úgy döntött a Főnök, hogy leküld a Földre, mert nagy szükséget szenvednek ott az emberek. Kell valaki, aki megmutatja nekik a helyes utat. Arra gondoltunk, hogy te érdemes vagy erre a szép, de nehéz feladatra – mondta és eltűnt egy nagy fellegben.

Az angyalka örült a megtiszteltetésnek, de félt is egy kicsit. Kezét tördelve nézte a helyet ahová szólította a nagyszakállú. Nézte a tájat és megakadt a szeme egy pici országon Európában. Magyarország. A viharvert, szeretnivaló föld. Ahol az emberek nem lelik a kiutat a boldogtalanságból. Hajnalig nézte a fényeket és figyelte az embereket, majd elaludt.

Másnap a főangyal egy gép elé állította. A szerkezet kérdéseket tett fel neki.
- Fiú vagy leány?
- Igen.
- Igen? Mi igen?
- Fiú vagy lány!
- Választanod kell! – mondta a főangyal.
- Ha muszáj. Akkor legyek fiú.
- De ne gondold meg magad utána, mert abból nagyon sok kellemetlenséged lesz.
- Nem áll szándékomban.
A masinából kattogás és zakatolás hallatszott.

- Okos vagy buta?
- Mi a különbség?
- Ha okos leszel, akkor mindent érteni akarsz majd és zavarni fognak az igazságtalanságok. Ha buta leszel könnyebb lesz az életed, mert senki nem vár majd tőled semmi kiemelkedőt. Viszont nem is teszel majd semmit a többiekért, mert megelégszel majd a mindenkori helyzeteddel.
- Okos szeretnék lenni. – válaszolta az angyal.
A gép ismét kattogott.

- Szép vagy csúnya?
- Az számít?
- Az emberek könnyebben elfogadják a szép embereket, de tartanak is tőlük, mert irigyek rájuk. A csúnya emberek nehezebben boldogulnak, ha nem tanulják meg előnyként kezelni ezt a tulajdonságukat, viszont jobban összetartanak.
A kisangyal erősen járatta a már okosra állított kerekeit.
- Nem akarok szép lenni. – A gép már kódolt is.

- Gazdag vagy szegény?
- Mi a különbség?
- Ha gazdag családba születsz, akkor könnyebb lesz a gyermekkorod, de az üvegbúra alatt nem tanulod meg az élet farkastörvényeit és felnőttként felfalnak az ordasok. És egyszer, majd arra is rá kell döbbened, hogy csak a pénzedért barátkoznak veled, szeretnek téged. Fél szemed a vagyonodon tartod majd és ettől nem lesz egy nyugodt pillanatod. Csak olyan dolgaid lesznek, amiket a pénzedért vásároltál.
Ha szegénygyermekként nősz fel, akkor a pofonoktól megerősödve várod majd a kihívásokat, de keserű lesz a kenyér, mert nem fogod feledni a bántásokat, amiket kaptál gyermekként. Viszont a jéghátán is megélsz és tudod majd értékelni az apró örömöket és ettől talán boldog is leszel.
- Szegény szeretnék lenni.

A gép hosszasan elemezte a válaszokat, majd kiadta a leszállókártyát.
- Vigyázz magadra kisember! – mondta a főangyal majd kinyitotta a mennyország kapuját.
Szent Péter állt a kijáratnál.
- Lefelé? – kérdezte a mennyország portása.
- Dolgom van lent – válaszolta elszántan az angyal és a kezébe nyomta a leszállókártyáját.
- Aztán remélem, még látlak! – szólt utána a felhők között eltűnő utazónak, de ő már nem hallotta.

Egy pesti kórházban felsírt egy csecsemő.
- Ez egy tökös! – kiáltotta a szülész. Az apa - aki fogta gyermeke anyjának kezét - meghatódva nézte a jövevényt. Megcsókolta a feleségét és megköszönte, hogy apa lehet. A bába az előre elkészített rózsaszín kelengyét kékre cserélte. A fiúcskát megfürösztötte, majd az édesanya karjába tette.

Teltek az évek. Az apa büszkén mutogatta okos nagyfiát, aki napról napra ismerte meg maga körül a világot. Már nem emlékezett a régi dolgokra, hogy miért jött és miért e helyre. Csak azt érezte, hogy dolga van. Nem zavarták az anyagi nehézségek, de ha kellett bárkinek segített. Ezért mindig vidám emberek vették körül és nem szenvedett hiányt semmiben.
Kamaszként már dolgozott az iskola mellett, hogy segítse szüleit, de a tanulásra és kikapcsolódásra is hagyott magának időt.
Mire felnőtt már érezte az egyensúlyt a világ dolgaiban. Szerelem és gyermekáldás várt reá otthon. Sokat törődött a családjával, de nem feledte a mások segítését sem.
Örült, ha adhatott.
Boldog volt körülötte mindenki.

Aztán egy nap unokáit nézte hogyan játszadoznak a kertben.
Elaludt.
Álmodott.
Egy angyalt látott, aki homlokon csókolta.

Péter állt a kapuban. Mosolygott. Az angyal ráismert.
- Már vártalak – mondta kedélyesen. – Elvégezted a dolgod odalent?
- Nem tudom – válaszolt riadtan az angyal.
- Mit kaptál feladatul?
- Helyes utat kellett volna mutatnom az embereknek – mondta a nekiszegezett kérdéstől kicsit megszeppenve.
- És megtetted? – kérdezett szigorúan a szent.
- Nem – vallott bűnbánóan leszegett fejjel az angyal.
- Nem?
- Nem...
- Biztos ez? – mosolyodott el Péter és megnyitotta a nagykaput.

Az angyal, azóta is figyeli a felhője széléről, hogyan cseperednek unokái.
Hogyan gyarapszik a lelkükben a nagyapai örökség.
Hogyan szépítik maguk körül a világot.
Mások és maguk örömére.

És mosolyogva lóbálja a lábát.

2010. szeptember 9., csütörtök

Nos, hát ez már tutin sokakhoz eljutott az internetes levelezés kapcsán,

de nekem tetszik - köszönet a küldőjének érte :-)

Bár, nem ellenőriztem le, hogy más mondatokkal is valóban működik-e... ;-)

2010. szeptember 3., péntek

Vannak néha fura napok

azért... vagy ez nem is olyan ritkaság?

Egyik napom a héten úgy telt, hogy reggel leszakadtak a szalagok a pavilon széléről, ahol a házhoz volt rögzítve.
Na, ná, hogy ez indulás előtt derült ki számomra....
Hát, jó, kötözgetünk...
A busz már miért ne menne el az ember orra előtt....

Tuti, hogy hó vége van, és az olcsó "túlélő" élelmiszer X boltban éppen kifogyott, pénztárcám igen nagy sajnálatára.... laposan jó nagyokat sóhajtozott.

Történt még egy-két dolog, ami nem publikus, de jó arra, hogy felhúzza magát az ember lánya.

Este 20 óra táján eszembe jutott, hogy el is felejtkeztem róla, hogy locsolnom kell a nagyinál, mert elutazott.
Más irányt veszek hát hazafele busszal az Őrsről x telep felé.
Elvinne ez hazáig is,de ugye, ha feladat van - és utasítás felmenőinktől - akkor ki mer tiltakozni, útba ejtjük.

Készülődök a busznál a leszálláshoz, - hátsó ajtó, mert ott férek csak ki - én és a sok motyóm....
jah, régi, szép boldog békeidők, mikor fiatal voltam és cirka ötven-egy-két kiló és röhögve felfértem még az első ajtónál is... hol van már a tavalyi (több évtizedes) hó...

Jelzek... pillantásom a vezetőfülke felé réved... jéééé.. félúton ül a lehajtható ülőkén egy családtagom.
Olyan kedves, édes mosollyal az arcán.
Oh... dobban meg a szívem.... hát, mégiscsak szeret :-)
Igaz, hogy régen, és ritkán nézz rám ilyen bájosan.
Hevesen integetek, csak mosolyog tovább.
Még hevesebben integetek, már tán csendben "hú-hú-zok" is, némi kacsintással ötvözve a dolgot, mire rájövök, hogy tulajdonképpen nem is lát engem.... a vele szemben ülő hölggyel beszélgetnek.
Akkor már a busz hátsó fertálya megállapította, hogy val'szeg nem vagyok teljesen normális... nem baj, nem tévedtek túl nagyot, leszállok.


Némi portói-szerű izével belülről felszerelkezve lebonyolítottam a Nagy Öntözési akciót, ami a sötétben kissé rizikós, mert nem mindig látom, hogy a virágot öntözöm-é, avagy a magasföldszinti ablak alatt a sötétben esetleg botorkáló némelyik lakót ;-)

Mivel nem üvöltött senki, elégedetten surranok ki.

Loholok, elérem a következő buszt, családtagot felhívom, tudósítom, hogy pályát tévesztettem és olyan repülőgép-irányító-kézlendítő pasi veszett el bennem, jót röhögünk így mobilon keresztül - mivel nem észlelt mindezek ellenére, érzem; még van hova híznom, mégsem vagyok olyan erős egyéniség, mint ahogyan én feltételeztem, hiszen vannak még emberek, akiknek NEM SZÚROM KI A SZEMÉT :-)

Oldalgok hazafele - agyam már előre jár.
Az elmúlt napok azzal teltek, hogy estefelé belépek a szobámba és MÁR MEGINT azzal a ténnyel találom szembe magamat, hogy az ágyamban egy idegen, nagy (mit nagy, DRABA) hatalmas kandúr szunyál.
Az ágyneműmöm.
A párnácskámon.
Első nap csak ordítottam egyet, kirohant.
Második nap már kombináltam a dolgot; tegeztem is, édesanyját sem kímélve ;-)

Nem lehet baj a hallásával, mivel bosszúálló fajta; csekély félóra múlva konyhai szöszöléseim után beléptem a lányom szobájába, hát nem ott van elterülve a vöröske????
Kirohant az ablakomon, röhögött val'szeg egy jót, körbe rohant a ház mentén és egyből betanyázott a másik szobába...én meg gyanútlanul, elégedetten a konyhában.

Na, így telnek (teltek) az utóbbi napjaim.

Most hazafele - cikázva bennem mindenféle tréfás tervek, gondolatok - ejh, mondom, megtréfálom a vöröskét - mivel eddig is hangos volt, ha nyitottam a kertkaput és őt ez nem zavarta, hát nyilván most is ez a felállás van.
Nem  megyek egyenest a házba, hanem oldalt megkerülöm, sunnyogok a saját ablakom alá és behajolva a redőny alatti résen kedélyesen jó hangosan behörögtem a saját szobámba, hogy ;   HŐŐŐŐŐŐŐ !

Aki személyesen is ismer, annak van fantáziája a hanghordozásommal kapcsolatban.

Nem mozdul semmi, körbe rohanok, persze közben röhögve... beugrok a saját szobámba... sehol senki...
Lelombozódok, érzem, a mai napon többször is hülyét csináltam magamból.

Nem baj, később lerogyok az ágyacskámba egy jó kis szunyókálásra.
Szemem a paplanomra téved... elgondolkozom... zöld-fehér csíkos...

B@sszus... erre eddig még nem is gondoltam... lehet, hogy az a kandúr FRADISTA???

2010. szeptember 2., csütörtök

...a Noéban nehéz pisilni ... :-) avagy nagyon elszántnak kell lenni ...

Van itt néhány szándékos, esetleges véletlen elgépelés, nem javítottam, az eredeti szöveg lett beemelve... így varázslatos, ahogy van :-)


"A Klotyómanó
2010.09.01.

Régi önkénteseink és látogatóink jól tudják, hogy állatotthonunkban a wc-re való eljutás sosem volt egyszerű feladat. Na nem mintha nem lenne angolvécé a menhely területén, de nem is azért, mert olyan nagy lenne a sorban állás az ominózus helyre. Az ok pusztán annyi, hogy különféle élőlények sokaságával kell megküzdeni, ámde ezek az élőlények nem a wc pereme alatt laknak. Azaz nem mindegyik.

Mint a mesében: három próbát kell kiállnia annak, aki nálunk pisilni akar.

Az első próba Ludolf, a pilos ollú. Ludolfot könnyű felismerni: apló fehél kutya, pilos ollal, aki halagosan mologva, elszántan, mál-mál aglesszíven védi a bejálati ajtót.



Aki nem ijed meg tőle, és bátran ellépdel a bokatájékon csattogó fogak mellett, hamarosan szembesülhet a következő próbával: Szuli bácsival.



Szuli bácsi állatotthonunk korelnöke, aki rendszeresen a wc-ajtóban szundikál. Nem egy látogatót láttunk már megfutamodni, aki megsajnálta a nehezen mozgó öreg kutyát, akitől lehetetlenség volt kinyitni a mellékhelyiség ajtaját.



Akinek azonban kőből van a szíve (vagy nagyon kell pisilnie) és addig nem nyugszik, míg a vén Szuli fel nem tápászkodik, így szabaddá téve az utat, még mindig nem pisilhet békésen.

Az utolsó, egyben legrettentőbb próba nem más, mint maga a Klotyómanó!

A Klotyómanó ha nem is a perem alatt, de a wc mögött lakik.




A gyanútlanul pisilgető kliensek mögül-alól bújik elő a megfelelő lélektani pillanatban.

Ha rossz napja van, ugat is.

Roppant hatásos - a nemrég széles körben elvégzett, nem reprezentatív közvéleménykutatás alapján bizton állíthatjuk: 10 emberből 7 pattan fel rémülten, nem törődve a letolt gatyával. A Klotyómanó kéjes vigyorát látva nem kétség, hogy ilyenkor nagyon jól szórakozik.

A Klotyómanó még Tasliként került hozzánk évekkel ezelőtt. Tasliként is élt sokág, ugyanúgy, mint más kutyák.
Aztán egy szép napon beköltözött a klotyóba, azóta az számára a bázis. Igaza is van: a klotyó kutyaszempontból igencsak klassz hely: nyáron remekül lehet hűsölni a hideg csempén, télen védett, meleg hely a zimankó elől, és minden évszakban szórakoztató a társaság.

Ehhez mérten mindenkinek kellemesen eltöltött perceket és nyugodt pisilést kívánunk!"



Forrás:
http://www.noeallatotthon.hu/index.php?pid=2&cid=893