2013. március 31., vasárnap

Ez a fotót "lenyúltam" a Foltvarázstól

a Facebookról - remélem, hogy nem haragudnak meg érte - mert annyira találó és jelen időjárási helyzetben igazán tündéri. Nincs is jobb, mint egy meleg sapi egy fázó nyúlnak. Aztán, hogy a tojásokat hova rakta, az azért egy nagy kérdés. Ha becsönget hozzátok egy didergő nyuszi, akkor kínáljátok meg azért répával, meg hasonló vegás cuccokkal ! Vallásos szempontból elmélyülést és szép megemlékezést kívánok, legyen jó hétvégétek - csoki nyúllal, vagy anélkül.

2013. március 30., szombat

... az milyen már, hogy félálomban...

a csipáimat még ki sem törölve, félig csukott szemmel, tétova, idétlen béna mozdulatokkal próbálom az ágy szélén ülve felhúzni a zoknimat, mikor pont abban a pillanatban ásít a blöki és a fogazatai között csattan a lábfejem???...

2013. március 26., kedd

Gyere fogd, gyere fogd meg a csomagomat...

Olvastam a neten, hogy most már a középiskolások egyharmada tervezi, hogy elhagyja az országot és külföldön szeretne tanulni...

Szétszóródunk és szétszóródunk.
Ha fiatal lennék talán én is így döntenék.
Így viszont én már csak maradok itthon, max a hamvaim szétszórása történhet meg.


2013. március 23., szombat

Ember(ek) a híd alatt (és az erdőben)...

" - Mi a foglalkozása?
- Kutató vagyok.
- Mit kutat?
- Zsebeket.
- Hát, ez borzasztó!
- Nekem mondja? Tudja Maga manapság milyen üresek a zsebek?
- ... és akkor mit csinál?
- Betörök."

Részlet az Ember a híd alatt című magyar filmből.
1936-ban készült.



2013. március 18., hétfő

Veronika (kendője helyett) almája...

Ezt a remek fotót a Praktikus nevű közösség tette fel a Facebookra.

Forrás:
 http://www.facebook.com/Praktikus.vera


Az alábbi (gyengébbek számára történő) megjegyzéssel ellátva:

"... hogy ne barnuljon meg az alma belseje,
és mégis összevágva vigye a gyermek a suliba :))"

Húúúú, ha ezt a Nagyi (alias született Veronika) meglátja...
Elvégre egy idő után (ha megérjük), mindannyian belépünk az un. második gyermekkorunkba.

Ha megyünk valahova; legyen az állatkert, vagy bárhol a városban, akár a temető is...
Nagyi lelkesen közli, hogy ő hozza az ennivalót.
(Mert, különben a magyar ember éhen hal - mint tudjuk "ha elindul a vonat", akkor is rögtön ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy egyenek).

Valóban mindig hozza, csak nem olyan formában, ahogyan én hoznám.
Én ilyen esetekben kész szendvicseket viszek, amit diszkrét formában lehet elfogyasztani.
(Vagy megpróbálni diszkréten).

Nagyi ezzel szemben olykor hoz rántott húst (persze, nem szendvicsként), külön dobozkában, másik dobozkában sült krumpli hozzá, harmadik dobozkában a savanyúság, esetleg paprika (előre felvágva, természetesen), nem tántorodik el olyasmitől sem, hogy pl. paradicsom, ami ugye olykor csurog.

Gyümölcsben is utazik; ez kedvétől függ, meg az aktuális szezontól is.
Volt már kissé szottyos szilva, megpucolt narancs, avagy mandaringerezdek, körte, de tavaly dinnyefalatkák is :)
A csúcs - természetesen a barack.
Amit senki nem tudott úgy, de úgy enni pantomim művészként, mint Alfonzó mester.
Az a láthatatlan barack, ahogy csurgott könyékik...
hogy hiányzik Alfonzó is... :(
Sajnos, nem találtam a barackos produkciót a Youtube-on.


Már alig várom a nyarat.
Soha nem gondoltam, hogy egyszer még a kispesti temetőbe gumit viszünk... ;)
no, persze - almával.

Azért mi a temetőben szomorkodunk, emlékezünk, de olykor bizony nevetünk is.
(Ha nincs a közelben senki, akit sértene).
Nem áll tőlünk távol semmi, ami emberi.
Hiszen az életet és a halált olykor csak egy-két lépés választja el egymástól.

Macskázni is szoktunk (ha megvárnak...)
Olykor meglocsolunk idegen sírokat is. 
 
Amúgy a Nagyi cukorbeteg és akkor komplikáltabb az élet.
Én már mondtam neki, hogy egyszer még gáz lesz belőle, mikor két sír között beadja magának az inzulint.
Még a végén értesíti valaki a Yard-ot, hogy a nyugdíjasok oda járnak belőni magukat... ;)

Rendhagyó március 15-e - THORMÁ-val, de torma nélkül...

Miután kiástam magamat a kertemből és az utcai szakaszt is - akkor éppen reggel 9 óra tájban - a mi utcánkban egyedüliként eltakarítottam a havat - merész, bősz elhatározásként döntöttem, hogy megtartjuk barátnőmmel a szokásos ingyenes múzeumi látogatásunkat.

(Mivel többször leírtam már, hogy egyes múzeumok nemzeti ünnepeinken ingyenesen látogathatóak).

Nagyon vágytam rá, hogy megnézhessem a Galériában fent a Várban a Thorma kiállítást.

Az utcai nemzeti megemlékezéseket lemondták, mind a kormánypártok, mind a többi párt, egyesület - az országban kialakult rendkívüli hóhelyzetre, időjárásra tekintettel - gondoltam, hogy nem lesz sehol az ilyenkor szokásos nagy tömeg.

Valóban, kevés ember volt az utcán és a járműveken is.
Mélázva számolgattam, hogy mennyi kokárdás embert látok, mivel feltűnt, hogy alig vannak.
Bevallom rajtam sem volt, mivel pár éve már mellőzöm, lett lévén, hogy úgy gondolom, hogy jeles nemzeti jelképünket már kisajátították más célra.
Ezzel persze, lehet egyetérteni, vagy sem. Ez van. Nem baj, majd eljő az idő, mikor ez is kötelező lesz...

Rákospalota (külváros) - Moszkva tér (nekem már csak ez marad, ez is jelzi, hogy öregszem, nem áll rá a szám a Széll Kálmán térre...) útvonalon 8, azaz NYOLC kokárdás emberrel találkoztam.
Korán értem a találka helyére, félórát várakoztam a metró peronján, ott legalább nem volt (annyira) hideg.
Jöttek-mentek a szerelvények, félóra alatt a kokárdások megszámolt létszáma feltornázta magát kb. 27-re.
Nem többre, és nem kevesebbre.

Barátnőm megjött, irány a Várba menő buszhoz.
Amikor a Mátyás templomhoz értünk, akkor döbbenten tapasztaltuk, hogy egy lengyel csoport áll ott, kb. 20-an, - nem jól láttuk - max 30-an lehettek. Lengették a zászlóikat, feliratos tablókat.
Te jó ég, mi történt, mit keresnek itt ? - csodálkoztunk.
Ez volt az egyetlen említésre méltó - rendkívülinek mondható - látvány a Várban.

(Utólag megtudtam, hogy ők a kormányszimpatizáns lengyelek, akik külön a mi ünnepünk miatt utaztak ide hazájukból, nem értesülvén róla, hogy elmaradnak a szabadban máskor megtartandó rendezvények).

http://www.origo.hu/itthon/20130315-menetrend-szerint-megerkeztek-a-lengyelek.html

Tradícionális lengyel-magyar barátság ide, vagy oda, nekem speciel eszembe sem jutna, hogy elmenjek a lengyelekhez mondjuk egy szimpátia demonstrációra.
Amúgy, mivel náluk sokkal hidegebb szokott lenni, mint nálunk, ezért valószínűleg a minket ért zord éghajlati "áldás" meg se kottyant nekik. Azért lengették olyan lelkesen a lengyel zászlókat.

Persze, bent a Magyar Nemzeti Galériában már találkoztunk néhány (de korántsem sok) kokárdás gyermekkel, hatalmas nagy felnőtt tenyérnyi kokárda plecsnivel (valószínűleg valahol a Várban készítették kreatív bemutató keretében) a kis gyermektesteken rémisztő volt ez a méret, kb. olyan érzése volt az embernek, mint egy céltáblánál, hogy "ide lőjetek".
A kevesebb sokszor több - futott át az agyamon.

Még a Moszkva téren mondtam a barátnőmnek, hogy szerintem cirka százan, ha fogunk lézengeni a múzeumban, mert ki az a hülye, aki ilyen időjárásban kiteszi a lábát, ha nem muszáj neki...
Figyelj - szónokoltam - szerintem a Galériában csak az ilyen őrültek lesznek, mint mink, akik elszántak, meg a szegények (ingyenes nap lévén), meg a nagyon fanatikusok (tehát max száz ember...)

Hát,... régen tévedtem ekkorát.
Akkora tömeg volt, hogy döbbenet. Bár, az feltűnt, hogy szintén csak hébe-hóba kokárdások, és a legtöbb látogató bizony; - külföldi.
Bölcsen megállapítottuk, hogy valószínűleg a szállodákból küldték őket ide, hogy ez most milyen remek (ingyenes) program...mikor vacak az idő.

A Thorma kiállítás... igazi öröm és élmény volt.
A szokásos módon felosztottuk (elvi síkon), hogy mely festményeket vinnénk haza, egyiken másikon kissé vitatkozva, hogy melyikünké is legyen - lévén, hogy nagyjából azonos az ízlésünk.
Részemről legalább 30-40 festményt szívesen látnék a falamon a kiállítottak közül.
Persze, a többi is jó volt, de azért akármit nem rakok ki...
Az ember azért legyen már igényes, pláne, ha retteg a fűtésszámla megérkezésétől...

"Thorma János (Kiskunhalas, 1870. április 24.Nagybánya, 1937. december 5.) magyar festő, a nagybányai művésztelep alapítója és egyik jellegzetes mestere, életművén több stílusirány követhető nyomon, a naturalizmus, a történelmi festészet, a romantikus realizmus és a sajátos nagybányai posztimpresszionizmus."

Forrás:
 http://hu.wikipedia.org/wiki/Thorma_J%C3%A1nos

"A kiállítás Thorma művészetének eddigi legteljesebb bemutatása, különlegességét pedig az adja, hogy, a festő halála után 1939-ben rendezett rövid tárlat kivételével, a művésznek még soha nem volt gyűjteményes kiállítása Budapesten"

Igazán remek portrékban, tájképekben gyönyörködhettünk.
Valami azt súgta, hogy a mester kedvelhette a hölgyeket; és azok is őt :)










Érdemes lenne a kiállítás anyagát könyvben megvenni (ha lenne miből... :(
mivel sok kiállított remek festményről nem találtam a neten fotót.

Thorma János, a magyar Barbizon festője c. kiállítás 2013. május 12-éig tekinthető meg.

-.-

Kokárda ügyben:
http://www.origo.hu/itthon/20130314-akinek-nincs-kint-a-kokarda-nem-igazi-magyar-videoriport.html

A kokárda kitűzést sokan magánügynek tartják, de akadtak olyanok is, akik nem tekintik igazi magyarnak azt, akinek nem ékesíti a ruháját piros-fehér-zöld.

Érdemes a videót meghallgatni, megnézni, milyen eltérőek a vélemények, számomra egy kalapos idősebb úré volt a legszimpatikusabb, ami a felvétel végén hangzik el:

"... senkinek sem KELL kalapot hordani,
senkinek sem KELL jambósapkát hordani, vagy kapucnit,
tehát kokárdát sem KELL.
Van, aki a szívében, van, aki azt mondja őneki a hazaszeretethez az is elég, ha gondol rá.
Van, aki ehhez szimbólumot ad.
Van, aki jár templomba és hisz Istenben,
van, aki hisz Istenben és nem jár templomba."

Ide kapcsolódóan elmélázhatunk a szabadság többféle értelmezésén is - például -:

"A szabadság általában idegen erőtől való függetlenséget jelent. Ily értelemben lehet fizikai szabadság, vagyis lehetőség (képesség) valamit tenni vagy nem tenni. A fizikai szabadságot erőszak („vis”) vagy erőhatalom („vis major”) zárhatja ki."

"Az erkölcsi szabadság az ember akaratelhatározási szabadságát jelenti, ebben a formában az akarat és akaratszabadság szinonimája"

Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabads%C3%A1g_%28filoz%C3%B3fia%29

-.-

Még maradt elég időnk a délutánból.
"Átugrottunk" (nagy merészen úgy, ahogy voltunk kabátjainkat a Galéria ruhatárában hagyva) az udvaron keresztül a Történeti Múzeumba.
Olyan remek kiállításokat láttunk már ott, soha nem csalódtunk - eddig.

"A főváros 1000 éves története
Új állandó kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.

A kiállítás az időrendet követve, a múzeum legfontosabb műtárgyait felsorakoztatva mutatja be Budapest történetét az antik előzményektől a rendszerváltásig."


http://www.btm.hu/?q=fenyesarnyek_var

No, még ilyen vegyes katymaszt rég nem láttunk :(
Olyan érzésünk volt, mintha valaki lement volna a Múzeum raktárába, körül nézett, hümmögött egyet:
No, Béláim....nézzük már meg, hogy mit tudnánk összedobni, hogy legyen egy kiállítás fent.
Majd logikai láncra fűzzük az egészet.

Hát, van ott minden fent az emeleten :(
Részletekben sok dolog jó lenne és érdekes, de így, ilyen formában összegyúrva erőltetettnek tűnik a dolog.
Haladunk a folyosókon (a beszögellésekbe bekukkantunk), s, így haladunk az időben is.
A vége felé van már időrendben nem is annyira távoli a dolog.
Vidáman köszöntöm a 60-as évek (gyermekkorom) standard szobarészletét, nagymamám kis színes szatyorkáját, amit mindenki cipelt a táskájában, olyan kis színes neylon-szerű izé, lyukacsos...
Van itt minden... Rákosi, Sztálin időszak... és a kiállítás vége felé az egyik utolsó tablóban döbbenten fedezünk fel két narancssárga Fidesz feliratú pólót.
Nem nagyon értjük, hogy mit keresnek itt.
Ha több párt pólója is ki lett volna rakva, akkor igen.

De, érzem; hogy Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én című verse valahogy a hangulatomhoz illik...

Összegezve:
Az országban dúlt a hóvihar és a szélfúvás.
Sokan voltak bajban.
Felborult a szokásosnak mondható március 15-e.
Hazánk megtapasztalt jót és rosszat egyaránt.

Láttunk egy csodás kiállítást.
Meg egy másikat.
Annak címe találó:
Budapest - Fény és árnyék.

A történelem során nem először - a budai Várat elfoglalták a jól szervezett külföldi csapatok ;)
Ennek egyik fő oka az volt, hogy kevés IGAZI magyar védő tartózkodott a helyszínen...
Konkrétan az oda vezető úton kb. 27-en...
Na, jó, még néhányan ("igazi" magyarok) lézengtek az épületekben is...

A városban a nemzeti ünnep miatt zárva voltak a közértek.
Néhány kisebb bolt kivételével.
A várban egy bolt nyitva volt, általában kiemelt árukészlettel, a külfödieket megcélozandó.
Csodálkozva konstatáltuk a buszból "jé, a közért nyitva van" ! - harci kiáltás kíséretében.
Szóval, azért, ha nagyon akartunk volna, akkor lett volna hol tormát vennünk :) :)

Ahogy egy régi reklámban is szerepelt:
Lesz hó jövőre is !
Sőt, tél is.
Meg március 15-e is.
Reméljük, hogy kicsit (nagyon) másmilyen.

Ahogyan a fény és az árnyék is együtt fognak létezni.
Már csak az a kérdés, hogy milyen arányban.


2013. március 14., csütörtök

...HABEMUS PAPAM... de, hogy halt meg Richard Moser?

Az új pápában (I. Ferenc) és a Rex felügyelő című sorozat kétlábú  főszereplőjében az a közös, hogy mindketten részben v. egészben olasz gyökerekkel rendelkeznek.
A pápa Argentinába bevándorolt olaszok gyermeke, míg Moretti részben édesanyja révén kapcsolódik az olaszokhoz.
Különbség még közöttük az, hogy az egyik soha nem nősülhet meg, míg a másik...
Most, hogy ilyen teljesen meglepő információkkal szolgáltam, akkor vizsgáljuk meg, hogy mi a probléma a tegnapi nappal kapcsolatban.

A Rex felügyelő című sorozatot már anno az első vetítéskor is szerettem - ebben erősen közrejátszott a két (lábaktól függetlenül) szimpatikus főszereplő.
Tobias Moretti négy év után kilépett a sorozatból, ezt úgy oldották meg, hogy szerepe szerint "meggyilkolták"..
De, anno ezt a részt nem láttam, tehát tökéletes tudatlanságban leledzettem e téren, hogyan is hal meg ez a kedves fiatalember...
Mi nők nagyon együttérzők vagyunk még a filmvászonnal kapcsolatban is...

Na, hetek óta nézem az ismétlést várva várva a perverz alkalomra, hogy lássam Morettit meghalni...
bővebben azt, hogy hogyan, s miként történik e sajnálatos esemény.

Nézem nagy bőszen tegnap a Moretti halála című részt... már csak kb. tíz perc lehetett volna hátra, mikor a képernyő alján egy csíkban jő a felirat, hogy megválasztották az új pápát és hamarosan kapcsolják Rómát.
Rágom a körmöm és izgulok, hogy Moretti   i d ő b e n  haljon már meg...
Csík többször megjelenik, Moretti csak rohangál össze-vissza, Rex szintén.
Moretti még saját lábán vígan jóképű, mikor kapcsolják Rómát...

Most mit mondhat ilyenkor az ember... persze, hogy érdekel az új pápa is, de már hány éve várok az infóra Moretti kapcsán... azért ez is egy igen fontos dolog.
Elvégre az új pápa (sem) fogja őt feltámasztani.

Nos, Moretti nyilatkozata az ügy kapcsán megértésre hajlamosít... de, azért csalódott vagyok;


"Sokáig nagyon szívesen csináltam, de a sorozatsztár nem létező szakma. Nem kiadó az arcom! Nem vagyok sem modell, sem szexista szimbólum! Színész vagyok, akinek igénye van. Az embert könnyen elkápráztatja a pénz és a népszerűség. Ám a művésznek egyszer meg kell kérdeznie magától: hogy állok? Ezért játszom most színházban!"
Egyébként nagyon jól megértette magát Rexszel: "Egyenrangú munkatársam volt, idővel barátok lettünk. Kedves és engedelmes, bár előfordult, hogy úgy viselkedett, mintha ő lenne a főnök."
 :) :)

Térjünk át a pápára.
Szimpatikus személyiség, bár hátránya, hogy kevésbé jóképű Morettinél :)

Mivel fél tüdeje van, elképzelhető, hogy nem bírná szuflával az én humoromat.

Csakis ezért - egészségvédelmi okokból - úgy döntöttem, ha valamelyikkel egyszer elköltenék egy közös (nem utolsó) vacsorát; - akkor az Moretti lesz.

Ámen.

 A pápa portréja:
http://www.origo.hu/nagyvilag/20130313-jorge-mario-bergoglio-i-ferenc-papa-portreja.html


Tobias Morettinek is van némi kapcsolódása az egyházhoz:


A művészről bővebb információk:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tobias_Moretti

HABEMUS PAPAM - s én reménykedem, hogy az állami televízióban ül egy Moretti rajongó és lesz annyi esze, hogy megismételje a tegnapi részt.
Vagy várnom kell még húsz évet egy újabb ismétlésre.
Már, csak az a nagy kérdés; hogy van-e annyi időm??? - Isten tudja...

2013. március 4., hétfő

Zsófi könyve.... :)

ha nem ismeritek még, akkor nyissátok ki Zsófi könyvét...



 http://zsofikonyve.blogspot.hu/

mert rajzai mesések,
mosolyt; derűt hoznak ajándékba,

a felhők mögül is kivillan
a napsugár,

s érzed, hogy Zsófi könyvével
élni érdemes :)

:) :)