2014. április 30., szerda

A mai nap "sikerélménye" :)

- Szép az a koszorú az asztalon - szólt a családtag.
- Igen, nekem is tetszik.
- Azért vettem meg :)

- Ja, NEM TE VARRTAD ?
- ... hát, nem...
- Vettem a turiban, 200 forint volt, nem lehetett otthagyni.

Valóban szép.
Mindig elgyöngülög, ha foltos, vagy valami hasonló kézműves cuccot látok hányódni-vetődni a turkálókban.
Amikor látom: nem értékelik.
Nem tudják, hogy kincs van ott.
Ha tudnak varrni, ha nem.

Öröm simogatni az ilyen árut, hiszen tudom, hogy a kreativitás mögött egy ember húzódik.
A kezével, a lelkével, a szíve is benne van.
Akkor is, ha nem tökéletes a végeredmény.
Akkor is, ha esetleg látom a hibáit, amit én magam is elkövetek olykor.

Furcsa volt - s, értem miért hitte családtagom, hogy én csináltam -, hogy valahogy (bár a turiban nincs magyar termék soha) mégis magyaros jellege van.
Fehér hurkák váltakozva kék hurkával, amin apró, szolid fehér minta.
Ez utóbbinak kicsit kékfestő jellege van (bár, nem az).

Szép az összhatás.
Sötétkék selyemszalag és masni.
Ízléses.

Méltatlanul alulértékelt 200 forintért :(




2014. április 1., kedd

A becsült értékek országa :( - avagy gáz van...

Igen, gáz van.
Április 1-jétől pedig - amennyiben nem tekintjük áprilisi tréfának a dolgot (izgalmas politikai fogás lenne...), akkor bizony mától csökken valamelyest a gáz ára.
Persze, megvárták a fűtési szezon várhatóan végét, vagy majdnem végét...

Számomra mindig természetes, hogy ilyen esetben, akár csökkennek az árak, akár emelkednek -
de, mivel én nem átalányt fizetek, hanem tényleges fogyasztást - ezért ilyenkor mindig bediktálom az adott szolgáltatónak, hogy az árváltozás fordulónapján milyen az óraállásom.

Eddig semmi gond nem volt ezzel, se a Gázműveknél, se az ELMŰ-nél.

Tárcsázok a szokásos  módon ... haladok (mikor, milyen gombot nyomjak, a vevői azonosítószámom, a készülékem gyári számának utolsó négy számjegye stb. stb.)
elérkezem oda, ahol be kell pötyögnöm az aktuális óraállásomat - stb.
Abban a pillanatban egy ügyintézőhőz kattanok legnagyobb csodálkozásomra.

Udvarias fiatalember, én hebegve zavarban, hogy nem értem, hogy kerültem hozzá.
Ő se érti, de kikeres a nyilvántartásban.
Közli velem, hogy valószínűleg azért "dobott" hozzá a rendszer, mivel nekem nem 1-jén, hanem 15-e és 18-a között kellene bediktálnom az óraállásomat.

Erre felvilágosítom, hogy "normál esetben" - valóban, de  mától árcsökkenés van, és ilyenkor mindig be szoktam diktálni az aktuális óraállásomat, hogy ennek megfelelően állítsák ki a számlát.

Nem az az első dolga, hogy rögzíti, hanem elkezd - bár udvariasan - de tájékoztatni arról, hogy erre semmi szükség nincsen ( sicc !!! ), mivel ők a becsült értékből meg tudják majd állapítani, mikor kiállítják a számlát.

Értetlenkedem - a beszélgetés közben ő többször is eltűnik a vonalból, ekkor némaság van, nehogy én mint ügyfél halljak valamit, kicsit olyan érzésem van, mintha tőlem tudta volna meg, hogy mától árváltozás van, méghozzá az ügyfélnek kedvezően   l e f e l é ... -
szóval, értetlenkedem, ilyen a piszok fránya ügyfél... miféle becsült érték - kérdezem tőle.
Újra mondja, ők ezt meg tudják oldani.

Én felhomályosítom, hogy mivel nem vagyok átalánydíjas, soha nincs semmiféle becsült értékről szó az esetemben, hanem minden hónapban a TÉNYLEGES FOGYASZTÁSOMAT fizetem.
Most miért is kellene ettől eltérni?
Nem értem, hogy miért kerül több percbe, hogy rögzítse az aktuális óraállásomat.

Mikor közlöm vele, hogy ő a pénztárban egy liter tejért mint vevő nem (általa egyébként) becsült értéket fizet, hanem a liter tej tényleges árát... akkor közli velem, hogy rögzíti az óraállásomat.

Amúgy nem értem az egészet.
Vagy nagyon is értem az egészet.
Maradjunk annyiban, ebben az országban gáz van.
De nagyon.
A nagy kérdés, persze, hogy milyen irányból jön...