2009. december 30., szerda

a NAGYMAMÁK DICSÉRETE

Árulnak is ilyen meleg takaróból készített "háziruhát", de Édesanyám (a sors megadta neki a Nagymama státuszt annak idején ... :-)

elkészítette a sajátját, méghozzá kézzel varrva...




Fogsz egy polártakarót (az övé a kicsit vastagabb, melegebb fajta) és a hosszanti oldalát félbehajtod.


A takaró felső részéből levágsz akkora darabot, amekkorából az ujjait készíted majd el, ha hosszabb darabot vágsz le, akkor hosszabb lesz a csuklód felé az ujjarész, viszont ezáltal rövidebb lesz deréktól lefelé a háziruha.

(A takaró egyik oldala nyitott, a másik zárt.
A zárt részt felvágod addig, ameddig hozzávarrod az ujjarészt.
Mivel a túldoldal nyitott, ott csak simán hozzá varrod. )











A takaró felső (keskenyebb) részét bevarrod balról és jobbról addig, ameddig jónak látod, középen nyitva hagyod azt a részt, ahol a fejed fog bebújni - ne legyen túlságosan szűk, férjen bele a fejed kényelmesen :-)





A nyitott hosszanti oldalt is összevarrjuk, lent egy kicsit nyitva hagyjuk annyira, hogy kényelmesen tudjunk lépni benne.







Ha rojtos a takaró, akkor ügyelj rá, hogy a rojtok a megfelelő helyen legyenek (az ujjánál...)

Ne felejtsed el, hogy a polártakarók mérete nem egyforma, vásárláskor ügyeljél erre, ha túlságosan kicsi, akkor derékban szűk lehet, ezt a boltban már eldöntheted, ha körbetekered magad vele és hozzászámítod a varrásráhagyást, legyen kényelmesen elég hely az anyagban.

Kitűnő viselet télen a szobában, tv-nézés és kézimunkázás közben, nem fázol és a derekad nagyon védve van.
Ha fázós vagy, akkor hálóingnek is fincsi.

Édesanyám háta mögötti szép takarót nem ér varrtam, hanem egy foltozó barátném kezének munkája. Hajnikrinek köszönhetően napsütéses színe nap mint nap bearanyozza a Nagyi életét :-)

2009. december 26., szombat

München magyarul - majdnem féláron...


A München magyarul kiállítás záróhetében (2010. január 5. és 10-e között) a kiállítás olcsóbbért megtekinthető a Magyar Nemzeti Galériában - az alábbiak figyelembevételével:

Részlet a Galéria hírleveléből:


"Finisszázs

München magyarul. Magyar művészek Münchenben 1850 és 1914 között



A kiállítás záró hetében január 5. és 10. között, minden nap változatos tárlatvezetésekkel várjuk az érdeklődőket.

A tárlatvezetésen az időszaki kiállításra megváltott belépőjeggyel lehet részt venni.



2010 január 5. kedd

16.30


Találkozási pont: A épület, földszint

A modernizmus felé.

Modernista tendenciák a századvégi Münchenben és Magyarországon

Tárlatvezető: Krasznai Réka



2010 január 6. szerda

15.00


Találkozási pont: A épület, földszint

A történeti festészet fénykora

Tárlatvezető: Bakó Zsuzsanna

16.30

Találkozási pont: A épület, földszint

Szinyei Münchenben

Tárlatvezető: Hessky Orsolya





2010 január 7. csütörtök

16.30

Találkozási pont: A épület, földszint

Fényjelenségek a vásznon. Csók István és Réti István fényfestészete

Tárlatvezető: Krasznai Réka



2010 január 8. péntek

15.00


Találkozási pont: A épület, földszint

A portréfestészet típusai

Tárlatvezető: Bakó Zsuzsanna

16.30

Találkozási pont: A épület, földszint

Séta a rajzok között

Tárlatvezető: Hessky Orsolya




2010 január 9. szombat

16.30

Találkozási pont: A épület, földszint

Az új vallásosság képei a századvégi Münchenben és Magyarországon

Tárlatvezető: Krasznai Réka



2010 január 10. vasárnap

16.30

Találkozási pont: A épület, földszint

Glaspalast és Secession

Tárlatvezető: Hessky Orsolya"




Nos, az állandó belépő 900.-Ft-ba kerül, az ideiglenes tárlatoké 1.900.-Ft, tehát, ha a megadott időpontokra oda tudtok menni egy állandó belépő bemutatásával (vedd meg a C épületben előbb, nézzed meg az ottlévő állandó tárlatokat, és menj át előbb 10 perccel a megadott helyre az "A" épületbe, ahol a tárlatvezetés indul),

akkor ezer forintot meg tudsz spórolni, a tárlatvezetésről meg "le lehet pattanni", ha úgy gondolod...

Amúgy minden múzeum esetében tájékozódni kell a jegyárakról, mert a kedvezmények mértéke múzeumonként változhat.
Van, ahol a 62 éven felüliek 50 %-os kedvezménnyel mehetnek tárlatokra (némely múzeumnál csak az állandó kiállításra, de van, ahol az ideiglenesre is) 70 év felett sok múzeumban ingyenes a belépés.
Minden múzeum más és más feltételeket alkalmaz(hat), tehát a pénztárban soha ne vásároljatok úgy, hogy "kérek egy jegyet"... hanem kérdezzétek meg, hogy milyen kedvezmények vannak...

Sajnos, ezek a kedvezmények nem egységesek múzeumonként, utána kell nézni.

2009. december 21., hétfő

Virtuális ajándék - a Magyar Nemzeti Galériától

A München - Magyarul kiállítás termének fotóit felrakták a múzeum honlapjára, így már virtuálisan (is) látogatható.

Nézzétek meg ezt a páratlan gyűjteményt, ha nem tudtatok (tudtok) személyesen elmenni - így is van miben gyönyörködni.

http://360world.hu/panoramakep/virtualis_tura/nemzeti_galeria_munchen_magyarul/

A kép alján "szalagban" lehet rákattintani a további termek anyagára.

Az egérrel ügyesen lavírozzatok, egy-két perc alatt rá lehet jönni a technikájára, hogyan lehet haladni a képek között balra-jobbra-felfele-lefele és KÖZELÍTENI !

Azt hiszem nincsenek köztük a lépcsőházban kirakott festmények - köztük egy kedvencemmel... :-( vagy csak béna vagyok (s, most időm sincs keresgélni).

Jó szórakozást :-)

Mammkának

mivel, "reklamált", hogy valami vimádabb dologra vágyna (mint a Halál és a lányka című film propagálása ;-)



Nos, az alábbi levelet kaptam:



Tisztelt Juhász Zsuzsanna!



Hírlevelünkről bármikor leiratkozhat a profil oldalán.

Üdvözlettel:

Vitaminsziget Kft.
2040 Budaörs, Puskás Tivadar u 4.
Tel.:(23) 802-008
Fax: (23) 802-009

E-mail: info@vitaminsziget.com
Web: www.vitaminsziget.com


Ja, és a levél tárgyaként a következő volt feltüntetve:


Karácsonyi üdvözlet !


;-) ;-)

2009. december 16., szerda

A halál és a lányka (avagy, kivételesen a reklám helye)




"Játékfilmek 40% kedvezménnyel

Az ünnepek alatt egy meghitt mozizás a családdal, barátokkal. Ehhez kínálunk most játékfilmeket
40%-os extra kedvezménnyel.

Az ajánlat 2009.11.27-től 2010.01.31-ig, illetve a készlet erejéig érvényes!

http://bookline.hu/sortlist/sortlist.action?id=6118"

-.-


Ez egy megrázó film, jó rendezés, remek színészekkel.
(S, most sürgősen felejtsük el, hogy a közelmúltban a rendezővel kapcsolatban milyen hírek és események keltek szárnyra).

Jelenleg a kedvezményes ár: 594.-Ft.



Halál és a lányka

(Death and the Maiden)
angol-amerikai-francia film


A film egy dél-amerikai országban játszódik, egy véres diktatúra leverését követően. Paulina ebéddel várja férjét, Gerardo Escobar-t, aki a rezsim ellenes mozgalom vezetője volt. Gerardo egy ismeretlen férfival tér haza, aki segített neki, amikor defektet kapott az úton. A nő lassan rádöbben, hogy az idegen egyike volt azoknak, akik korábban kihallgatták, megkínozták és megerőszakolták. Nem ismeri a férfi külsejét, ugyanis be volt kötve a szeme, de az illata, a hangja és a zenei ízlése alapján felismerte őt. Bár nem biztos a férfi kilétében, a feltörő emlékek hatására váratlanul felébred benne a bosszúvágy. A szerepek ezúttal felcserélődnek: kínzóból áldozat, áldozatból pedig kínzó lesz.


Szereplők:
Hangsávok:
  • magyar - dolby digital 5.1
  • angol - dolby digital 5.1

2009. december 14., hétfő

Londoni disznó... ;-)

... most, persze, valami olyanra gondoltatok,

pedig, kivételesen neeeem..., hanem ezt a malackát kaptam ajándékba Londonból.

(Koppintani szabad :-)





Aztán, lehet, hogy csak nekem újdonság, másnak nem, de mint tudjuk disznók mindenütt előfordulnak... végső soron az egész világ tele van velük.

Én örülök az enyimének :-)
Kicsit bumfordi, kicsit pocakos, kicsit popsis (ez utóbbi kettő nem látszik itt jól) de malacom van, s mi egyéb kell még?


2009. december 12., szombat

Ha én gazdag lennék...




Molnár C. Pál (1894-1981)
Ahonnan a múzsák elmennek! (Manhattan)
Olaj, farost, 47x62 cm
Jelezve balra lent: MCP, Jelezve vakrámán: 22, Ahonnan a múzsák elmennek!
Kikiáltási ár: 950 000 Ft



A Virág Judit Galéria 2009. december 19-én (szombaton) 18 órakor a Budapest Kongresszusi Központ Pátria termében rendezi téli árverését.

A kiállítás megtekinthető:
december 7-től 18-ig, minden nap 10-től 18 óráig a Virág Judit Galériában.


Az összes kép megtekinthető a galéria honlapján:
http://www.mu-terem.hu/index.php



... szóval, ha én gazdag lennék, akkor ezt a Lotz festményt megvenném:





Lotz Károly (1833-1904)
Herich Leoni portréja (Kiss Istvánné)
Olaj, fa, 200x91,5 cm
Jelezve jobbra lent: F. Lotz K.
Kikiáltási ár: 5 500 000 Ft

Kár, hogy eddig nem jutott eszembe, hogy évente többször rendeznek árveréseket, nyugodtan gyönyörködhetünk festményekben - ezek a kiállítások ingyenesen megtekinthetőek.
S, elmélázhatunk rajta, hogy melyiket vennénk meg, ha...



Mammkának és Szerának pedig ezt ajándékoznám:
Nem tudom, hogyan osztanák meg, kisorsolnánk, vagy felváltva nézegetnék évenként cserélve ;-) ;-)







Rudnay Gyula (1878-1957)
Bábonyi részlet madáretetõvel, 1935
Olaj, vászon, 69,5x53 cm
Jelezve jobbra lent: Rudnay, Jelezve balra lent: 1935 Bábony
Kikiáltási ár: 380 000 Ft


Ezt sem hagynám ott:





Müncheni Akadémián tanult magyar festõ, 19. század vége
Kislány kancsóval
Olaj, fa, 22,5x15,5 cm
Jelzés nélkül
Kikiáltási ár: 220 000 Ft


Ez a festmény a maga nemében pedig nagyon-nagyon érdekes (még laikus szemmel nézve is):





Sándorfi István (1948-2007)
Kanália, 2005
Olaj, vászon, 130x81 cm
Jelezve hátoldalon: Sándorfi István Kanália 2005
Kikiáltási ár: 4 000 000 Ft

Ezt külön megcsodáltam, de nem úgy, ahogyan az aukcióra készülődők...

Hát, ha elképzelem, hogy mennyi ilyen képet csinálhatnék a rengeteg anyagmaradékomból... mivel ez nem hagyományosan festmény, hanem az olaj kombinálva van textilkollázzsal...

Kár, hogyha odabiggyesztenénk, hogy "juhizs" a kutya se akarná megvásárolni...






Réth Alfréd (1884-1966)
Négy alak, 1964
Olaj, textilkollázs, homok, fa, 76x122,5 cm
Jelezve jobbra lent: A. Reth 64
Kikiáltási ár: 3 200 000 Ft

Néhány részlet a kiállított festmények közül:




Kádár Géza (1878-1952)
Napsütötte utca
Olaj, papírlemez, 42x67 cm
Jelezve balra lent: Kádár Géza
Kikiáltási ár: 650 000 Ft





Molnár József (1821-1899)
Hegyvidéki táj
Olaj, vászon papírlemezen, 46x33,5 cm
Jelezve középen lent: Molnár
Kikiáltási ár: 750 000 Ft





Poll Hugó (1867-1931)
Fürdõzõ gyerekek
Pasztell, papírlemez, 73,5x106 cm
Jelezve balra lent: Poll H
Kikiáltási ár: 380 000 Ft





Mednyánszky László (1852-1919)
Téli táj patakkal
Olaj, vászon, 40x50 cm
Jelezve jobbra lent: Mednyánszky
Kikiáltási ár: 2 200 000 Ft





Zsolnay Júlia (1856-1950)
Íriszek, 1897
Olaj, vászon, 52x105 cm
Jelezve jobbra lent: ZSJ 1897
Kikiáltási ár: 420 000 Ft






Telepy Károly (1828-1906)
Tó az Alpokban, 1869
Olaj, vászon, 100x74 cm
Jelezve balra lent: Telepy K. 69.
Kikiáltási ár: 2 400 000 Ft



... egy kis szépség...

http://www.artgallery.lu/digitalart/women_in_art.html

2009. december 11., péntek

Juhizs foltvarrós jövője, avagy a világvége megfúrása

Egyre sűrűbben regélik, hogy a maják megjövendölték, miszerint 2012-ben jönne el a világvége...

Ezen felbuzdúlva ma elmentem a bankba átutaltatni a jövő évi tagsági díjamat a Foltvarró Céh felé.

Az ember felkészül - mert alapos - , előre papírra írja, hogy kinek, hova, milyen számlaszámra, milyen összeget akar átutaltatni, s mi legyen a megjegyzés rovatban.

A tranzakció megtörténik, s kapunk visszaigazolást róla.

A legtöbbünk tán nem is nézi meg ezt a papírt, de én ellenőriztem.

Mit is mondhatnék... most, hogy befizettem a céh-tagságomat 2040-re, gyakorlatilag nincs visszaút;
sem számomra, sem pedig az emberiség számára.

Nem úszom meg, a hátralévő 30 évemben szorgalmasan varrnom kell - s, az emberiség felhagyhat a rettegéssel - még a sors is úgy akarja, hogy 2040-ben a Föld még egy lakott hely legyen, elvégre befizettem rá, s, papírom is van róla... :-) :-)

2009. december 9., szerda

Az ember tragédiája - minden "lila köd" nélkül...

A minap meghívtak egy színházi előadásra.

S, bár Madách művét már sokszor láttam, többféle feldolgozásban is, nagyon örültem, hogy elmehettem - ritka kincs a színházba járás.

Az Evangélium Színház, mely a fennmaradásáért folytat küzdelmet - ahogy sok; lelkünket ápoló intézményünk szintén - ezzel az előadással akarta felhívni a figyelmet helyzetükre.
(Lásd lejjebb az "Előadás taglalásában..." )

Élmény volt ez az este - Madách költeményének hagyományos értelmezése köszönt vissza a színpadról - jó színészekkel.

Bebizonyítva, hogy remek előadást lehet rendezni úgy is, hogy kicsi a statisztéria, kevés a költségvetés, jelzés értékűek a díszletek.

Nagy találmány volt a kosztümök megoldása, fehér ruhákra színenként jelzésértékűen lettek más ruhadarabok felvéve - tökéletes megoldásként.

Részemről - a többi szereplőt nem kisebbítve - de, legjobban a Lucifer szerepében fellépő Kárpáti Tibortól voltam a legjobban elvarázsolva... az a hang... a gesztusok... a mimika...

A nagy sikerre való tekintettel - januárban még beiktatnak két előadást.

Lásd a részleteket a honlapjukon.

http://www.evangeliumszinhaz.hu/

Mikor a Duna Palotába (Bp.V.,Zrínyi u.1.) menet kicsit elméláztam a Vörösmarty téren... a csodás kivilágított kavalkádban..., ahogy a kis színpadon a tér sarkán egy együttes reneszánsz zenét játszott és korabeli ruhákba öltözve fiatal pár táncolt... már éreztem, hogy különleges lesz ez az este.

Ki hitte volna, hogy ennyire.



Ha egy hagyományos Madách értelmezésre vágytok és módotokban áll, akkor nézzétek meg ezt az előadást.
Esetleg januárban 23-án, vagy 24-én délután.

2009. december 8., kedd

Pirosssssska, avagy jó, ha készen vagy egy táskával...

Életem első - s, tán utolsó ;-) rendelésre készült táskámmal végre valahára készen lettem.




Sok időm elment rá, de sokat is tanultam belőle... például, hogy mennyivel más, ha nem áll egy tábori Tanító Néni :-) az ember háta mögött, hogy odaszaladjunk kérdezősködni... hogy mit, hogyan is kell csinálni.



Én, aki utálok bontani, naaaa, bontottam.... újra varrtam, ha az enyim lett volna, már régen félre hajítottam volna, és az "egyszer majd még befejezem!" kategória újabb alanya lett volna a lakásban.





Viszont komoly megállapításokat tettem (tapasztalatokat szereztem):

1. Nem vállalnék el még egy ilyen táskakészítést - másnak. (Mármint, hogy ilyen fazont).

2. Nem kell feltétlenül az anyag adottságai miatt beindulni és még ötletelni, hogy ezt meg azt így meg úgy kellene rajta csinálni, mert csak kitoljuk az időt, mire készen leszünk, és a saját életünket bonyolítjuk vele.

3. Mennyivel nehezebb olyan darabot elkészíteni, ami a megrendelő ízlését tükrözi és nem feltétlenül a miénket.
Legalábbis én így voltam vele, ez a színvilág nem az enyém, én nem szeretem a feltűnő dolgokat.




De, azért boldogság volt készen lenni vele, és a rákövetkező éjszakán elmélyülni a textiltök készítésében.... szóval, senki se mondhatja rám, hogy NEM tökölök, mert bizony, hogy igen :-) :-) :-)

2009. december 3., csütörtök

Jó, ha van egy esernyőd...

egyrészt, mert önvédelmi eszköz lehet (na, persze, nem a kicsi összecsukható féle, hanem az a jó hosszú, nyeles).

Mindig szerettem az esernyőket.
Gyermekkoromban azért, mert, hogy nem volt...

Később is vonzódtam hozzájuk.
A hosszúakért, amivel remekül lehet gyakorolni a "hogyan lavírozzunk a buszon úgy, hogy embertársaink nemesebb szerve ne sérüljön meg közben" című társasjáték keretén belül.

... és óh, azok a nyári esők! Pláne a téliek, az az ázott kutyaszag a buszon.

Azok a kalandok, mikor sikerül elhelyezkednem rendkívül ügyesen, hogy ne áztassam el a ruhámat a saját ernyőmmel, de úgyis jön előbb-utóbb valaki, aki emberbaráti szeretetből megteszi helyettem.

Amúgy - meg az öröm tárgya is, mert mekkora öröm, hogy a nap végén épségben hazaérkeztem és senki se szúrta ki a szememet.

Sok esernyőm van, de valahogy nem igazán tartósak, hol egy alkatrész szakad le, hol pedig a madarak döntenek úgy, hogy érdemes lenne hiú reményeket táplálnom afelé, hogy szerencse fog érni...

Volt azért néhány ernyő, ami igazán lázba hozott az idők folyamán.

Az egyik egy előző munkahelyemen egy kolléganőmé, kicsit olyan skót kockás hatású volt. Ilyenkor, ha meg szeretnénk szerezni a más tulajdonát (természetesen csak szigorúan véve törvényes módon, alku tárgyát képezve, mint a bazárban) hát fikázni kell... miszerint, de vacakul nézz már ki, használt is meg miegymás, igazán lejáratja magát, hogy ilyennel mászkál...

A másikat Velencében láttam - már az idők homályába vész sok év után, hogy mitől is voltam úgy oda érte, csak a fájdalmas érzés maradt meg, hogy miért nem telik rá...

A harmadik félét múzeumi shopokban láttam; az expresszionista stílusú esernyő... jaj...

De, múlt heti kalandom felrázott a régi emlékek utáni sóhajtozásból.

Beléptem az irodába és megláttam ŐT.
Kék alapon napraforgó mintás (némi zölddel is megfűszerezve a csodás sárga szín mellett).

Gondoltam, szép a menyasszony, de némi részlet vele kapcsolatban nem lenne hiábavaló....

- Kié az ernyő?

- Nem tudom - mondta heveny pénz számolás közben a kollegina.

- Jól nézz ki - gondolkodtam hangosan...

- Szerinted eladó? (Elvégre puhatolózni szabad...)

- Nem hiszem - jött a válasz.

- .... és
.... ha,
...
leköpném?

Harsány röhögés,
a pénz számolását lehet elölről kezdeni.

Elméláztam kicsit...

- Pedig ... nem kérhetne érte sokat.

- Miből gondolod? - érdeklődött.

- Hát... nem adhatok sok pénzt egy leköpött ernyőért... ;-)

2009. november 27., péntek

Még két napig látható ingyen


a 121 legszebb magyar festmény című kiállítás a Virág Judit Galériában.

http://www.viragjuditgaleria.hu/index.php

(képek a megnyitóról, a háttérben látható sok festmény ízelítőül)
A tárlat megtekintése ingyenes.

Szombat-vasárnap 10 órától 18 óráig Budapest, V., Falk Miksa u. 30.

(Jászai Mari tértől kb. 3-4 percre).

A kiállítás 29-én vasárnap zár.

Bár, az, hogy mely festmények a legszebbek, az szubjektív dolog, a tárlatot nagyon érdemes megtekinteni.
Szép délután lehet most hétvégén.

A kiállított festmények 1/3-át tekinteném az én ízlésem szerint szépnek (nagyon szépnek :-),
egy jelentős részéről azt mondanám, hogy nem szép az én fogalmaim szerint, de remekül van megfestve, jó dolog megtekinteni.
Csak a számomra nagyon absztraknak tűnő 10-es 20-as évek festményeiből néhány az, ami nem tetszett, de ízlések és pofonok... mint tudjuk...

Azt külön ajándéknak tekintem, hogy sok olyan festmény láttam, amiket eddig még nem ismertem egyrészt, másrészt Gulácsyba sikerült "beleszeretnem" az itt kiállított két festménye alapján.
Minden ilyen új élmény ajándék a sorstól.

Leárazva...

2009. november 25., szerda

Két farkas

Internetről jött "gyöngyszem"....

KÉT FARKAS

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.

Azt mondta:

- Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a rossz.
A düh, irigység, féltékenység, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.

Másikuk a jó.
Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, igazság, nagylelkűség, együttérzés és a hit.

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:
- És melyik farkas győz?

Az öreg indián mosolyogva válaszolt:
- Az, amelyiket eteted...

2009. november 18., szerda

Enteriőr-életérzés-hangulat - avagy, mire is jók a régi lakberendező újságok?

Nos, mikor az asztalomon találtam néhány darab régi (2003. 2004. 2007-es évfolyamú )

lakberendezési újságot (fogy.ár 800 és 1.000.-Ft között / db) ajándékba, akkor igen megörültem neki.
Soha nem adnék ki ennyit pénzt ilyen dolgokért (azért 2003-ban még 980.-Ft-ért lehetett venni egy-két dolgot - ), de nézegetni szeretem őket.

Örömmel állapítottam meg, hogy VEHETTEM VOLNA un. "élő kőből készült ovál kád"-at


potom 7.229.816.-Ft-ért (igen, hétmillió.... stb. stb.)

Gyors fejszámolás, hogy milyen sokévi jövedelmem összege ez...

Bár elöntött a nosztalgiahullám egyben, feltört belőlem az emlék, mikor még valamikor a rendszerváltás környékén az akkor még Luxus Áruház néven üzemelő kereskedelmi "egység" (legalábbis azt hiszem, hogy akkor még úgy hívták) kirakatában csodálatos porcelánokat láttam, és különösen rátapadtam az üvegre egy matyómintás (akárhány darabos, tehát sokkkk) étkészlet láttán és még mondtam is, hogy nem az én árkategóriám egy étkészlet kb. 14.500.-Ft-ért, de tulajdonképpen, ha egy életre szól, és rengeteg darabból áll, hát talán megéri VALAKINEK (tehát másvalakinek...) mire közelebb hajolva észleltem, hogy nem vettem észre a számok mögött, hogy még egy nulla van...

Ah, mi az már egy kádhoz képest.

Tulajdonképpen ez már egy örök darab, ha a férj nem hánytorgatja fel a konyhapénz el- és tovatűnését egy baltával a kezében - hát még a hülyének is megéri egy ilyen kádat venni, nemhogy nekünk.

-.-

A "Maharadja babzsákfotel" 25 ezer forintért egy megfizethető ár, figyelembe véve, hogy egy igazán jobb fotel is mibe kerül.


Viszont ez a praktikus találmány a szokásos (sokunk által kedvelt) babzsák fotelnek egy másik változata.
"Kagylóforma hat ovális elemből, alul és felül hatszögformával, deréktámasztó jelleggel - kord huzattal" - szól a leírás.
Mivel legtöbbetek tud varrni, hát 800.-Ft-ot megért az ötlet az újságból...

-.-

A varrógépcsoda 589.990.-Ft-ért korrekt áron szerepel.

Már többeteknek van 4-500 ezer forint körüli gépe (aki ismer, tudja, hogy nem vagyok irigy lelkületű ember, én speciel egy ilyenre még nemhogy ráköhögni nem merek, de lélegzetet se veszek mellette...)

Bővebb információk:
"Beépített Disney figurák." Jaj, többször is el kellett olvasnom, mire megértettem...
Több mint 900 féle öltés kombináció"

Mit nekem. Még mindig nem tudok a 18-20 ezer forintos kis varrógépemmel egyenesen varrni. Olykor vannak fennakadásaim ilyen téren.
Kár az ilyenbe a szupergép.
Tehát azonnal állítsátok le számomra a gyűjtést...

-.-

A szatén női kézitáska 13.800.-Ft-os ára megfelel kb. a két év múlva várható havi BKV-bérlet árával :-(

Bár, Márta néni azt mondaná:
- Varrj magadnak Juhizs! Menni fog! ;-)

Ellenben a 37.800.-Ft-os krómozott szánkótalpas bárszék, tükrös kivitelben - totál úgy nézett ki, mintha egy újfelesztésű szobai WC lenne...

2009. november 16., hétfő

Őszi múzeumi éjszaka - tapasztalatok

A november 14-i Őszi Múzeumok Éjszakáját idén első alkalommal tartották meg.

Az ember lánya ilyenkor megpróbál tájékozódni, hogyan tudná a meghatározott időt (18 órától éjfélig, vagy néhol 1.00 óráig) kihasználni, esetleg kitolni.

Erre jó módszer, ha előre megvesszük a jegyet, mert akkor nem kell sorbaállni, sőt, néhány helyen karszalaggal "felfegyverkezve" a sor előtt be lehet menni, mivel a sorbanállók legtöbbje a jegyvásárlásra vár még.
(Vagy, esetleg ez helyenként változhat, mi mindenhova simán be tudtunk menni.)

Elsőként a Sziklakórház volt a program. Mondtam a barátnőmnek, hogy na, itt nem lesz szép a látvány, de nyilván, hogy érdekes.
Valóban így is volt, nem mondom, hogy x évenként megnézném, de egyszer feltétlenül érdemes.

Remek volt a kisérőnk - fiatal hölgy, jó kommunikációs készséggel, némi humorral (már amennyire a hely és a téma megengedte) fűszerezve a tájékoztató előadást.
Azon mondjuk meglepődtem, hogy egy 8 éves forma kisfiút a szülei bevittek, szerintem ide 11-12 év alatti gyermeket nem feltétlenül kellene.
(70 viaszbábú, háborús sérülésekkel, átvérzett kötésekkel tarkítva - igen élethű látvány).
Bár, amit a hírekben élőben közvetítve láthatnak manapság...

A gépek, berendezések legtöbbje még mostanság is használható (lenne), karbantartják őket.
Van, ami eredeti berendezés (már 1944-ben is ott volt), néhány dolog jóval később került ide,
van, ami soha nem is volt használva.
A hordozható röntgengép igazi különlegesség, állítólag 5 perc alatt (kételkedtünk...) háborús körülmények között nyilván másként zajlanak a dolgok - össze lehet csomagolni.
Egyszer volt használva, mikor a régi-régi gondnok bácsi .... x éve ... eltörte az ujját és ki lett akkor próbálva a készülék, és működött :-)

Még egy ilyen - egyszeri kipróbálás, használat volt - ; a régi altatókészüléket Madonnán próbálták ki ! - amikor az Evita forgatása Magyarországon történt, akkor a korhű altatókészülék "szerepelt" a filmben - és bár sűrített levegővel, de kipróbálták Madonnán - az egyedüli páciensen...

Sziklakórház:
http://www.sziklakorhaz.hu/

-.-

Utána megnéztük a München - Magyarul kiállítást - Nemzeti Galéria "A" épületében - (én szerencsésen már másodszor gyönyörködhettem benne :-)
erről már írtam egy előző bejegyzésben, hogy milyen élmény, ezt nem részletezném.

Néhány negatív tapasztalat volt azért, pl. a tárlatvezetés:
a csoportlétszám korlátozása nélkül, hát itt ezt "tekintettel a nagy érdeklődésre" kihagytuk, mert olyan sokan vonultak a csoporttal, hogy a lényeg veszett volna el: a LÁTVÁNY maga.

A pesti ember megszokta a tömeget (már, amennyire ez megszokható, inkább talán kényszerű elviselés) - tehát néha ügyesen tudunk lavírozni.
Mikor jött az egyik csoport, hát átmentünk a tárlat túlsó végébe, mikor onnan próbált minket bekeríteni a másik csoport (a japánok jutottak eszembe, az egy négyzetméterre "jutó" emberek számával), akkor visszamentünk az eredeti kiindulási pontra, naaa, szóval ügyesen, három részletben, de kikerültük őket.

Viszont néhány percre leültünk két fotel és szék közötti meghatározhatatlan kinézetű bútordarabra (egyik se voltak igazán) mire odajött egy belső munkatárs, akiről nem volt egyértelmű, hogy biztonsági ember, vagy teremőr, esetleg egyéb, rejtélyes funkciójú egyed, mindenesetre rettentően udvariasan megkérdezte, hogy érdeklődhetne-e, hogy az ülőalkalmatosságunk oda van-e esetleg láncolva...

Ilyenkor első reakcióm az, hogy tán rosszul hallok. (Lett lévén gond van az egyik fülemmel...)
mikor megismételte a kérdést, akkor egyértelmű, hogy nem, Tisztelt Látogatónak nem a fülével van gondja...
Döbbenten a hátam mögé néztem és közöltem vele, hogy áh.... egyáltalán nincs leláncolva... mire változatlanul udvariasan megkért minket, ha majd innen felállunk, akkor keressük őt meg - a közelben lesz - és szóljunk neki.

Mit is mondhat erre az ember lánya.... szerencsére előtte már felfedeztem a büfé kávézót (egyik múzeumi büfé sem az én árkategóriám, de a barátnőm ragaszkodni szokott egy-egy cappuccinó elfogyasztásához, amit jótékonykodva ő fedez számomra is :-) most kivételesen én ajánlottam, hogy talán a kávézóban nem leszünk útban...

Nos, általában a múzeumi büfékben szerzett tapasztalataim vegyesek.
Egyben mind megegyezik, hogy egyik sem olcsó mulatság.
Van, ahol sok pénzért se nagyon foglalkoznak Veled, úgy érzed, nem Te vagy A VENDÉG, hanem örülj, ha kiszolgálnak a drága pénzért.

Itt viszont nem így volt.
Hazaérkeztél. Gyertyafényes szép helyre, ahol igazán úgy érezhetted, hogy örülnek Neked.
A kiszolgáló hölgy oly sok kedvességgel - és férfiakat megszégyenítő udvariassággal - halmozott el bennünket, hogy valódi ajándék volt.
Csendben hangsúlyoznám, hogy a Galéria "E" épületbeli kávézójáról van szó, az emeleten :-)

Kifelé még bementünk a múzeumi shopba.
Igazi eladó fogadott, (szakmájának gyöngyszeme :-)
nem zavarta, hogy megmondtuk, mi most nem fogunk itt pénzt költeni, ugyanolyan emberséggel, pozitív kisugárzással foglalkozott velünk, mintha azt mondtuk volna, hogy itthagynánk az egész fizetésünket.

Néha lehet találkozni sugárzó egyéniségű emberekkel, őszintékkel és érdekmentesekkel.
Mondtuk; még visszajövünk máskor, tényleg örült neki.
S, mivel heti váltásban dolgozik, én csak a lelkem mélyén reménykedem, hogyha erre visz az utam valamikor, akkor a megfelelő héten fogok érkezni :-)

A múzeum elérhetősége:
http://www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?IDT=8876&ID=54

-.-

A Budapesti Történeti Múzeumban ("E" épület) a Kálvin hagyománya című tárlat színvonalas volt, lelkes művészettörténész szakvezetésével.
Itt sokkal több időt eltöltöttünk, mint ami tervbe volt véve, ki gondolta, hogy a tárlat 500 nm-es.
Megcsodáltam Arany János székét... furcsa érzések rohanják meg az embert ilyenkor - látszott, hogy sokat ült benne...
Ki gondolta volna, hogy létezik "zenélő festmény", ahol a festmény (Kálvint ábrázolta) alatt a keretben van a kulcs helye, s, ha elforgatják zene szól.
(Persze üvegtárló mögött volt, jogosan... pár perc alatt tönkre tehették volna a látogatók).

Honlapjukat nem tudtam megnyitni, ezért legyen itt a kiállításról egy beszámoló (részben kritikai szemlélettel):

http://kultura.hu/main.php?folderID=1174&articleID=292167&ctag=articlelist&iid=1

-.-

A Magyar Nemzeti Múzeumban a Királylányok messze földről című kiállítás megtekintése.
Akár a Kálvin kiállításon, akár itt, a legjobban a régesrégi textilek (jórészt egyházi jellegűek, vagy régi falikárpitok) hoztak lázba... de lehetett gyönyörködni - egyebek mellett - szépséges kódexekben is.

Itt a Múzeumon belül ért jó és rossz hatás is.

Egy tüneményes ruhatáros hölgy (örülnék, ha ilyen szomszédom lenne), aki nem vágott képeket, mikor megkértem, hogy szeretnék a cuccomhoz pakolni valamit (hanem készséges volt és mosolygott, velem örült, hogy sikerült választanom magamnak és vásároltam valamit) pedig többször kellett megmozgatnia a holmimat.
Ugyanilyen kérésre a Történeti Múzeumban a ruhatáros idős hölgy egy fiatal leányzónak megjegyzéseket tett....

Az alagsorban kirakodóvásár volt, először azt hittem, hogy antikvárium települt ki, de nem, kiderült, hogy a Szabó Ervin Könyvtár több összetolt asztalon árusítja a könyveit.
(Ha valaki nem járna könyvtárba; ilyen kisebb un. fiókkönyvtárakban is szokásos, érdemes körülnézni, néha kincseket lel az ember, potom pénzért, amennyiben nem vagy könyvtártag, akkor is vásárolhatsz használt könyveket).

Nos, nagy volt a nyüzsgés.

Egy könyvet én is vettem kemény 100.-Ft-ért,




de tudtam volna még választani, viszont a tárlat volt a fontosabb. Vettem még 3 db használt cd-t is, ára darabonként 200.-Ft volt.

(Pa-dö-dö, Egy válogatás Whitney Houston-Toni Braxton-Aretha Franklin és más jóhangú és "torkú" hölgyek előadásában, meg egy Kenny Rogers cd - egyedül ennél van egy-két szám, ahol megkarcolódott a hanghordozó, a többi szám élvezhető).

Mivel nem volt nálam már több pénz - s, bizony keretem se lett volna rá -, hát fájó szívvel lemondtam a filmzenei cd-kről.

Bele se akartam gondolni, hogy mivel ide már 22,30 tájban érkeztem, hogy nyitáskor milyen választék lehetett, nyilván, hogy mind a könyvek, mind a cd-k egy részét már kimazsolázták.
De ott és akkor mégis, csak az nem talált magának valamilyen könyvet fillérekért, aki nem akart.
Ha ügyes volt valaki, már itt simán "behozhatta" a múzeumi éjszakára feljogosító belépő árát.

Egy újabb negatívum:
A látogatói ürességtől tátongó shopban hangos köszönésemet nem viszonozta az eladó semmiféle formában sem.
Ám néhány perc múlva felvette a csörgő telefont, majd így szólt:
- hát ez remek, akkor ezek szerint még éjfél után is itt kell lennünk!

S, mindezt egy látogató füle hallatára.
Tudom, hogy az eladó, a teremőr, a biztonsági őr is ember, sőt!
De, valahogy ha lett volna pénzem és nem csak nézegetni megyek be, akkor is kifordultam volna onnan.

A múzeum honlapja:
http://www.hnm.hu/

-.-

A nap összegzése:
A felkeresett helyszínek (Sziklakórház) vagy érdekesek voltak, vagy pedig a tárlatok esetében szépek, információ terén hasznosak.
A Magyar Nemzeti Galériában a "láncos embert" szívesen alkalmaznám egy filmben, mint aki udvarias bár, de határozottan jó kidobóember,
viszont a kávézósok ("A" épület) valamint a szintén itt lévő shop dolgozója: *5.

A Budapesti Történeti Múzeum ruhatárosa és "vendége" között némi korosztályi ellentétet véltem felfedezni, (nagymami nem veszi jónéven az unoka korosztálytól, hogy merészel valamit ki- vagy betenni a kabátja zsebébe - eléggé meggondolatlanul).
A tárlatvezetés a Kálvin kiállításon 4.
(Csak azért nem 5-ös, mert az egyik festményen szereplők felsorolásánál az alábbiak történtek:
A képen látható személyek:
1. II. József
2. A pápa
3. Evangélikus egyházi személy
4. Ugyanez református változatban.

Mindenki előtt odafestve a vallására tipikusan jellemző szimbólumok.

Mindentudó úriember a háttérben a csoportban megszólalt, miszerint a tárlatvezető összetévesztette, hogy a képen melyik az evangélikus és melyik a református.
Kétszer is morgott.
Ezért nem jár az 5-ös ;-) ;-)

A Nemzeti Múzeumban a kitelepült Szabó Ervin Könyvtár képviselői még fáradtan is készségesek voltak. *5
A ruhatáros hölgyet szívesen meghívnám egy kávéra; együtt néznénk derűsen a lenyugvó napot a Dunakorzón és megbeszélhetnénk, hogy mitől is jobb valakinek a lelke, ha undok.
Neki is *5

A shopban dolgozó hölgynek villámgyorsan megmutatnám az utat a munkanélkül hivatal (most másként hívják már - tudom) felé.
Úgy szoktam póriasan mondani: nem vinném el magamhoz, ha lenne saját Kft-m...

Jó volt ez az éjszaka, néhány "emberi" tényezőtől eltekintve.

2009. november 10., kedd

Egy őszi éjszaka, mely más, mint a többi...

Idén először rendezik meg a Múzeumok Őszi Éjszakáját.

November 14-én szombaton 18 órától indulnak a programok

http://www.muzeumokejszakaja.hu/index.php?page=muzeumok

a fővárosban 30 múzeumban, vidéken 47 helyszínen.

Kevesebb a választható helyszínek száma a nyári Múzeumi Éjszakához képest, de így is bőséges a program, érdemes ellátogatni néhány helyre ezen az estén is.

Belépő felnőtteknek: 1.300.-Ft,
gyermekeknek: 600.-Ft.

A konkrét programokra rákeresve elképzelhető, hogy néhány helyszínen talán előbb is be lehet menni.

Ahogyan például a Sziklakórházban (a Mátyás templomtól néhány percnyi séta) - Titkos Légókórház és atombunker című kiállítás - már napközben 10 órától folyamatosan látogatható, abban az esetben, ha náluk vásároljátok meg a rendezvények látogatására jogosító karszalagot.
(Ez például már most kapható elővételben náluk hétfő kivételével a többi napon 10 órától 20 óráig.)

Persze, az egészen más kérdés, hogy melyik az a korosztály, amelynek javasolt már, hogy bátran megnézze az itt megtekinhető kb. 60 percet igénybe vevő tárlatot.
A helyszín mindenesetre érdekes, sokáig el volt zárva előlünk.

Részletek a Sziklakórház honlapjáról, történeti áttekintéssel:

"A jórészt csak városi legendákból ismert Sziklakórház - a korábban LOSK 0101/1 rejtjelszámú szigorúan titkos kórház és atombunker - hazai történelmi és nemzetközi szintű szenzáció.

A hely a szellemével és nem vitrinekkel és tablókkal oktat. A viaszfigurákkal és korabeli berendezési tárgyakkal felszerelt létesítmény zegzugos termeiben valódi izgalmakat élhet át, ahogy felfedezi a háborús állapotokat és a hidegháború eszközeit eredeti környezetükben.

A Terror házán kívül nincs az országban egyetlen olyan múzeum sem, ahol az 1945-ös és 1956-os események eredeti környezetükben, abban az épületben lennének ábrázolva, kiállítva, ahol azok megtörténtek.

A létesítmény volt a védők utolsó működő kórháza 1945-ben az ostrom során. Rengeteg sebesültet kezeltek itt, a kapacitás három- négyszeresét döbbenetes körülmények között. 1956-ban szintén ellátták a sérülteket, majd börtönkórházként működött. A 60-as években korszerűnek számító kórház berendezése máig fennmaradt. Működőképes gépészete nap mint nap ellátja feladatát.

A látogatók megtekinthetik a kórházat korabeli felszereléssel. Viaszfigurák keltik életre a háborús állapotokat a hadi orvoslási története kiállításokon. A II. világháborús német-magyar harcálláspont 2009-es újdonság. (A barlangrendszerben a kórház közelében volt a tényleges harcálláspont.) A hidegháború polgári védelmi eszközei - a gázálarcoktól, vegyi mentesítő készletektől a sugárbetegség kezelésére szolgáló készítményekig - máig a korszak hátborzongató mementói.

A létesítmény műszaki kuriózumnak számít.

Várja Önt Magyarország legnagyobb panoptikuma."

Honlapjuk:

http://www.sziklakorhaz.hu/

2009. november 8., vasárnap

Vicc, vagy annyira mégsem?

A medve, az oroszlán es a disznó találkozik.

A medve azt mondja: Ha én ordítok az egész erdő remeg a félelemtől.

Az oroszlán azt mondja: Ha én ordítok az egész dzsungel retteg.

Mire a disznó: Ez semmi... ha én köhögök már az egész világ összeszarja magát!

2009. november 4., szerda

Gyermekrémisztő furi dolgok - avagy, miért is jó, hogy nem vagyok andoki... ;-)

Megkopaszodtak a lipcsei állatkert medvéi

2009. november 4., szerda 10:45

"Szinte egyik napról a másikra, minden különösebb előjel nélkül kihullott a szőre a lipcsei állatkert két andoki medvéjének, a 15 éves Doloresnek és a 11 éves Lolitának. Az állatorvosok értetlenül állnak a jelenség előtt, az állatok tüzetes vizsgálata ugyanis az égvilágon semmilyen rendellenességet nem mutatott azóta sem.

Tovább fokozza a kopaszodás rejtélyét, hogy csak a nőstény medvéket érintette, és nekik is csak a testükön hullott ki a szőr, a fejükön nem. Az állatok gondozói kapcsolatba léptek az összes állatkerttel, ahol andoki medvék laknak, de kiderült, hogy sehol nem tapasztaltak még ilyet, elvileg éppen mostanában kellene a könnyű nyári bundájukból vastag télit növeszteni, hogy átvészeljék a hideget. Az állatorvosok most genetikai okokat sejtenek a jelenség mögött.

article-1225042-0711FC57000005DC-753 634x693

Az andoki medve a nemzetközi természetvédelmi szervezeteknél a különösen veszélyeztetett fajok listáján szerepel, Dél-Amerika egyetlen őshonos medvéje, és a nevéhez hűen az Andokban él. Nagyon félénk, ezért nincsenek is igazán pontos adatok arról, hogy mekkora a populációja, a becslések 2400 és 20 ezer között mozognak. A kilencvenes évek óta a természetes élőhelye egyharmadával csökkent, és még ma is évi 3-6 százalékkal zsugorodik.

Az állatok gondozói és az orvosok szerint a kopaszság nem fenyegeti a medvék életét, csak kényelmetlenségeket okoz, a megszokott vastag, barna bundájuk nélkül fáznak, és a napfényhez nem szokott, érzékeny bőrük csúnya égési sérüléseket szerez napozás közben. A két kopasz medve hamar az állatkert szenzációja lett, egész Németországból jönnek a látogatók megnézni a bizarr külsejű állatokat."

Forrás: Index - tudomány


Hazánkban jelenleg

(forrás fotóval együtt: http://www.csakjohirek.hu/content/view/6111/42/ )

csak a nyíregyházi állatkertben látható a pápaszemes andoki medve.


Most eszembe jutott, hogy mily nagy divat manapság a szőrtelenítés imitt és amott ;-)

s, hallottam már olyat, hogy a kórházban megjelent a nőgyógyászati műtétre várakozó páciensnél - a bizony zavarba ejtő korosztályú - fiatalember és közölte, hogy jött egy kis "fazonigazítás" -ra... :-(

Igen, van olyan szituáció mikor szőrtelenül kiszolgáltatottak vagyunk...

2009. november 2., hétfő

H1N1 - mivel a vízcsapból is ez "folyik"

Internetről jött "gyöngyszem" helyett friss rémhír:





Egyben csatlakozókat, aláírókat várunk a "Mentsük meg Malackát" akcióhoz. ;-)

2009. október 30., péntek

Öregszünk, öregszünk...

Internetről jött "gyöngyszem":

ÖREGSZÜNK, ÖREGSZÜNK...

"O s z t á l y t á r s


Nem történt meg veled néha, hogy amikor láttál egy "nagyjából" veled egyidõs valakit ,ezt gondoltad: NEM LÉTEZIK, hogy én is ilyen öregnek nézek ki!!!

Olvasd el az én kis történetem.


Alicia Smith a nevem és a fogorvosi rendelõ várószobájában ültem. Soha nem jártam elõtte ennél a fogorvosnál.


Amint várakoztam és nézelõdtem, megláttam a falon az orvos diplomáját, amin rajta volt a teljes neve. Hirtelen felelevenedett az emlékeimben egy magas, feketehajú, sportos srác arca, aki az osztálytársam volt a gimnáziumban kb. 30 évvel ezelõtt.


Létezne hogy ez ugyanaz a fiú, akibe titokban szerelmes voltam???


De, miután bementem a rendelõbe és megláttam, elhessegettem magamtól a gondolatot.


A félig kopasz, õszes - igaz, hogy magas, de kövér és ráncos arcú - férfi láttán gondoltam:


túl öregnek látszik ahhoz, hogy az osztálytársam lehetett volna.


Miután megvizsgálta a fogaimat, megkérdeztem tõle, hogy a "Morgan Park"-i gimnáziumban

tanult-e?


- Igen, igen - válaszolt büszkén mosolyogva.


Mire én:


- És mikor érettségiztél?


Mire õ:


- 1975-ben. Miért kérdezed?


Mire én:


- Nahát, te az osztályomba jártál!


Miután hosszasan végigmért ez a RONDA,...KOPASZ,...RÁNCOS,...KÖVÉR,...ÖREG,...ABNORMÁLIS,....IDIÓTA fickó,

megkérdezte:

.

.

.

.


- Melyik tantárgyat tanítottad....???!!! "



2009. október 24., szombat

MÜNCHEN - MAGYARUL - avagy október 23-a másKÉP

"Vegyenek ki egy nap szabadságot, ha javasolhatom.
Mert ez az év egyik legérdekesebb, leggazdagabb tárlata."

(Jolsvai András 168óra online
)


Mivel nemzeti ünnep lévén néhány (de nem minden) múzeumba ismét ingyen lehetett bemenni, hát nosztalgiáztam egyet, és újra megnéztem a Turner kiállítást - no, most már csak röviden.

Érdekelt volna még a Néprajzi Múzeumban a milyenek a Finnek c. kiállítás is, de a helyszín a Kossuth tér lévén - eszem alapján úgy döntöttem, hogy jobb a békesség alapon elkerülöm inkább a környéket.
(Így most álmatlan éjszakáim vannak egy darabig, hogy vajon a finnek milyenek is lehetnek valójában ;-)

Deák tér - gondoltam 16-os busszal felmegyek a várba, a terveimnek megfelelően.
Khmmmm..... bár tudtam róla, hogy a Deák téren is egy bizonyos csoport mintha gyülekezne, de reménykedtem.... nos, a csoport már nem volt ott ugyan, de a 16-os buszhoz ki volt írva, hogy gyakorlatilag aznap elkerüli a Deák tér környékét (gondolom, hogy biztonsági okokból).

Elméláztam, ha külföldi túrista lennék, akkor bizony mit sem értenék az egészből, várakozhatnék akár x órán keresztül, ha ezen az útvonalon óhajtanék feljutni a budai várba...
Úgy kell neki, gondolják nyilván az itteniek - miért is nem tanult meg a fránya magyarul...

Nos, az ismerd meg hazádat mozgalom keretein belül, mint helyi lakos természetesen tudtam a megoldást - metróval a Moszkva térig, (mikor odaértem, kapcsoltam, hogy tán a dátum miatt ez sem az éppen megfelelő helyszín, ahol kóborolnom kellene, köpésre van a Széna tér is) na, szerencsésen eljutottam a Várbuszig fel a célintézmény felé:
Nemzeti Galéria.

Közben kopogott a szemem az éhségtől, hát tudtam, hogy a várban van mindig nyitva egy közért, bár drága hely, meglátogatom.
Fincsi sajtos pogi - elérhető áron, akciós Milka csoki ;-) némi túró rudival felszerelkezve immár elégedetten folytattam utamat a múzeum felé.
Éhen már nem fogok halni, marad a szellemi éhség :-)

Még zárás előtt tán két nappal sikerült megnézni a Borsos József kiállítást, de mivel ez úgyis bezár 25-én, hát alapvetően nem erről akarok írni.
(Bár, nem tudtam róla, hogy a festészet mellett, mint fotográfus milyen sok fotót is készített honfitársairól, ez számomra új információ volt, jah, állítólag valószínű, hogy borsos áron...)

De, ami elvitte nálam a pálmát: a MÜNCHEN - MAGYARUL című kiállítás.

Bővebb információk róla itt található:
http://www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?IDT=8876&ID=54

A XIX. század második felétől évtizedekig a magyar festők a Münchenben lévő Akadémiára mentek tanulni.
Ezeknek az évtizedeknek az időszakából származó rajzok és rengeteg festmény van kiállítva.

Már a földszinten megdöbbentem, hiszen részemről jobban kedvelem a festményeket a rajzoknál, de ott olyan rajzok voltak kiállítva, hogy minden előítélet lehullott rólam - egyszerűen remek volt.
Pedig akkor még nem is tudhattam, hogy mi vár rám az emeleten.
Rengeteg festmény és hatalmas élmény.
Olyan festmények, amiket már részben ismertem, láttam máskor is kiállítva, némelyek - tanulmányaink során a tankönyveinkben szerepeltek illusztrációként - és most itt "élőben" meg lehetett csodálni.
Legfőképpen pedig sok olyan festmény, amit még életemben nem láttam soha.
Pedig mindig nagy barátja voltam a festményeknek, sokszor jártam a Magyar Nemzeti Galériában, és a Szépművészeti Múzeumban is.
Ilyenkor elmereng az ember, hogy mennyi rejtett kincs lehet még tároló helyeken.
S, bár tudjuk, hogy pont ezért, mert nincs elég kiállítóhely, hát ezért vannak "kihelyezve" kölcsönbe bankokba és közintézményekbe festmények, azért az mégis elgondolkodtató, hogy mennyi kincset rejthet a raktár, amiket soha nem áll módunkban megtekinteni.

Marosvásárhelyről kb. tíz kölcsönbe kapott festmény is volt a tárlaton - ezeket nyilván soha több nem fogom látni.

A kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria "A" épületében van.
(Ez nem a "főbájarat" a galériába, hanem az épületegyüttesen belül a legelső épület - gyakorlatilag szemben van a szökőkúttal)

Nyitva tartási idő : 2009. október 2-től 2010. január 10-éig.

Sajnos, ezen időszakon belül már nem lesz ingyenes nap.
A teljes áru belépő 1.900.-Ft,
viszont hamarosan jön az Múzeumok Őszi Éjszakája november 14-én, amikor egy jeggyel be lehet menni több múzeumba is (természetesen nem olyan bő a válaszható múzeumok köre, mint a nyári éjszaka esetében).
Az Múzeumok Őszi Éjszakáján a belépőjegy (több múzeumba is érvényes) 1.300.-Ft lesz.
Ha jól tudom az előzetes információkat - 18 órától lehet belépni - nézzetek majd időben utána, ha érdekel valakit.

Akár így, akár úgy, ha megengedhetitek magatoknak anyagilag, akkor feltétlenül nézzétek meg a Magyar művészek Münchenben 1850 - 1914 között - című kiállítást.
Ha mentek, akkor legalább 2-3 órát szánjatok rá, ezt nem lehet félóra alatt megtekinteni.

2009. október 18., vasárnap

Szegény gazdagok - Gazdag szegények

Internetről "jött" gyöngyszem:

"Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk."

2009. október 11., vasárnap

Töketlenül - sütivel

Visszavonhatatlanul elmúlt a nyár - ezért mivel nálunk idén sem sikerült túlságosan jól a dísztök termesztése a kertben - hát vásároltam a piacon.

Már többször próbálkoztunk a dologgal, valahogy nem jön össze, ledobja a virágját, nem lesz dísztök belőle. Próbáltuk a földön, erkélyládában, hagyjuk futni, próbáltuk felkötözni, napos helyes, félnapos helyen - nem értem miért nem megy, ha van egyéni tapasztalatotok, ötletetek ilyen téren, akkor megköszönném.
(Lehet, hogy csak nekünk nem sikerül?)

Úgy is mondhatnám, hogy "gyárilag" töketlenek vagyunk.
Bár, hallottam már olyanról, hogy valakinek pénzt kellett leperkálnia azért, hogy saját töke legyen ;-)




Kissé nyomom a betegágyat jó pár napja, de erről majd később.
Főleg az éjszakák a rosszak, bárhogy fekszem, valahogy sehogy se jó, aludni nem tudok.
Fuldoklok a köhögéstől, s innen üzenném egy szívemnek kedves kreatív barátosnémnak, - hogy nem, nem dohányzom. (Mármint, hogy nem most nem, hanem egyáltalán nem).
Pedig akkor talán most lenne mire ráfogni a dolgot ;-)

Mikor már feküdni se tudtam, s kicsit mozogni kellett volna, akkor azért sütöttem egy sütit.
Hááááááát, kicsit (nagyon) gnóm lett, de "ő" az első sütim, nyilván lesz ez még jobb is.
Azt hittem, hogy jót teszek neki vele, ha tartása van, ezért megerősítettem az oldalakat belülről - no, ez hiba volt, nem lettek szépek a sarkak, alig bírtam kifordítani... szóval az újító szellemet vissza kell gyömöszkélni a palackba.




Mondjuk a tányérja is mondhatnám, hogy érdekes.
De tökéletes tányért bármelyikőtök tud csinálni - valamitől juhizsossá kellett tenni - csak és kizárólag ezért hullámos... ;-)


További nagy terveim vele:

- ha meggyógyultam és dolgozni megyek, akkor becsomagolom; elhelyezem a hűtőszekrényben - egy nyár közepi elmaradt névnapra visszautalva a tulajdonosának az asztalán hagyok néhány invitáló mondatot, hogy a "torta a hűtőben van" - vicces lesz, ha nem vesz magának ebédet, mert azt hiszi, hogy így fogja a dolgot megoldani.




Azért szívesen látnám az arcát, mikor kibontja...
Az a típus, aki szeret kávét inni kis sütivel... he-he...
(Igen, tudom, villámgyorsan készítenem kellene kávét is Neki :-)