2008. december 31., szerda

Szilveszteri szokások, hagyományok, babonák

"A babonák legszélesebb skálája is szilveszter ünnepéhez kötődik. Ekkor teszünk fogadalmakat (melyeket rendszerint nem tartunk be), s ekkor tehetünk legtöbbet következő évi sikereinkért. Csupán néhány évszázada lett Január első napja az újév kezdete, a régi időkben tavasszal vagy ősszel kezdődött az új esztendő.


Szilveszteri szokások Európában

Szent Szilveszter pápa (IV. század) ünnepe, gyakorlatilag az újév vigíliája (előestéje). A szilveszteri szokások közös célja, a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsolni. Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások melyek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól. Eszközei igen változatosak, karikás ostor, duda, csengő, kolomp. Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani. Erdélyben szokás az óév kiharangozása, és az új esztendő énekkel köszöntése. Ezeknek a zajos mulatozásoknak a városi megfelelői a szilveszteri trombitálás és sajnos a petárdadobálás is


Szilveszter éjszakája Athénban és Moszkvában és Erdélyben

Erdélyben volt szokásban minden nagyobb ünnepen, így húsvétkor és pünkosdkor is a tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak és a domboldalról legurították. Különösen az erdélyi szászok körében népszerű szokás, úgy tartják a kerék összeköti az óesztendőt az újjal.


Falvainkban általában az óév búcsúztatást és az új esztendő köszöntését harangzúgás kísérte. Volt ahol a falu lakói együtt ünnepeltek, a templomhoz vonultak, egy legény felment a templomtoronyba, onnan köszöntötte az új esztendőt,a hívek pedig hálaadó énekeket mondtak.


A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítni. Természetesen szilveszterkor is jártak a legények házakhoz köszöntőt mondani, vagy éppen valamely tréfás jelenettel a háziakat jókedvre deríteni.


Újévi szokások


Az újévi szokások az idők folyamán nem változtak; még mindig úgy tartják az év első napja döntő szerepet játszik abban, milyen szerencsénk lesz az új évben. Sokan készítenek szerencse pogácsát, vagy tortát, melybe egy érmét sütnek. Aki megtalálja az érmét, annak nagy szerencséje lesz. Az óévtől mindig hangosan, zajosan búcsúztak el, hogy elijesszék az ártó szellemeket. Fontos, hogy az év utolsó napján csupa jó dologgal vegyük körül magunkat; mosni, takarítani tilos, mert ez nem hoz szerencsét.


Az újévi jóslás


A jóslás is fontos szerepet kap az új év kezdetén. Úgy vélték, az év utolsó napjának álmai előrevetítik a jövőt, ezért a nagy mulatozás mellett érdemes hagyni egy kevés időt az alvásra is. Régen fokhagyma kalendáriumot is készítettek az időjárás megismeréséhez. 12 fokhagymába sót tettek, mindegyik hagyma egy-egy hónap megfelelője volt. Ha a hagyma reggelre átnedvesedett, arra a hónapra sok esőt/havat vártak.


A lányok gombócot főztek, mindegyikbe egy-egy férfinév került. Amelyik gombóc először feljött a víz felszínére, az jelezte a leendő férj nevét. Gyakran ólom, vagy viasz segítségével próbálták megfejteni a jövőt. A felmelegített ólmot/viaszt hideg vízbe öntötték, s a kapott forma segítségével fejtették meg a jövő titkait.


Babonák, hiedelmek az újév kapcsán


Az új év első napjához számos hiedelem, babona kötődik, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek az egész évre. Így pédául semmit sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész évben minden kimegy onnan. Igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Női munkatilalmi nap is volt, nem szabadott mosni, varrni, fonni, de az állatokat sem fogták be újévkor. Azt tartották, ha újév napja reggelén az első látogató férfi, az szerencsét hoz, ha nő, az szerencsétlenséget. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, úgy mondták, elvitte az aranyvizet, egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe.


Bizonyos táplálkozási tilamak is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Baromfit nem lehetett enni, mert a tyúk elkaparja a szerencsét, ellenben ajánlatos volt a malachús fogyasztása, mert az kitúrja a szerencsét. A szemes terményeket is ajánlatos enni- babot, lencsét -, mert akkor sok pénzük lesz a háziaknak. Sok vidéken rétest sütöttek szintén az analógia jegyében (hosszúra nyúlik az élet, mint a rétestészta. )


Újévi üdvözlőlapok a XX. század elejéről- Anglia


Szép hagyomány újév napján, hogy fiúgyerekek és legények házról-házra járva verses jókívánságokat mondanak a háziaknak, akik cserébe megvendégelik őket. Egyes falvakban az újévköszöntők a portákon gabonamagvakat szórnak szét, hogy bő termés legyen. Ezeket a magokat aztán a tyúkoknak adták a háziak, hogy sokat tojjanak. A hajnali időjárásból az egész évre jósoltak, ha szép idő volt, mezőgazdasági szempontból jó lesz az esztendő, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél.


Mit együnk szilveszterkor?


Az év utolsó napján fontos szerepet kapnak az ételek. Leggyakrabban malacsült kerül az asztalra, hiszen a négylevelű lóherét tartó malac az egyik legfontosabb szerencseszimbólum. Tilos azonban a csirke, pulyka fogyasztása, hiszen ezek az állatok "elkaparják" a szerencsét. Úgy tartják aki az újév első napján apró szemes ételt fogyaszt (lencse, bab), sok pénzt várhat az új évben."

(Forrás: idézet a MACOSZ - na, megfejtitek mi az? honlapjáról)

2008. december 29., hétfő

Kedvenc versek 1.



Nagy László:
Ki viszi át a szerelmet

Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?

Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?

létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!



Nagy László (1925-1978)

Valamikor - réges régen,
mikor csorgott belőlem a fájdalom -
írtam "verset" (ki nem??? e kis hazában?)

Gondoltam ifjú hévvel egy nagyot,
mikor volt már 70-80 meg néhány (legott?? ;-)
rosszabb, s jobb...
el kellene küldeni (népi) koszorús költőnknek...,
aki akkoriban éppen az Élet és irodalomban
szerkesztett (főszerk?) éppen...

tudván kicsinységemet, s gyenge képességeimet
a matematika terén (is), hát kiszámoltam,
mikor adom postára, kb. mikor kell, hogy kibontsa,
figyelembe véve, hogy sok a posta, meg az önjelölt őrült...
s lett lévén ő nem éppen egy ráérő ember, meg egyáltalán,
hagytam rá jócskán időt...
s, elterveztem magamban, hogy x hét múlva,
kb. x. napon (plusz - minusz 1-2) tán ő már igencsak...

soha nem felejtem el,
hogy hideg napon
jöttem a Metróból a Moszkva téren
korán reggel,
s az újságos standon
hatalmas színes címlapfotó,
elhunyt N.L. költőnk.

... én öltem meg... :-(

most már bevallhatom.

Ja, mielőtt valaki azt hinné, ez nem vers volt...

2008. december 27., szombat

2008. december 27.

kint a kertben...







aztán lekaptam a rózsaszínű szemüvegemet, és sokkal kevésbé romantikus hangulatban össze szedtem kb. 5 kg. kutyigumit... :-(

Elvetemült kerthasználók:



éhenkórász tolvajok, az egyikük félig gyógyult alkoholista... pfuj...

;-) ;-) ;-)

családtagom tanácsára (mivel, hogy leépülőfélbenvagyokigennagyon, hát bekapcsoltam a helyesírás ellenőrzőt... felszólított rá, hogy azt, hogy "kg" javítsam át KGB-re... hümmm... ezek tudhatnak valamit...)

Egy jó anyag átlényegülése, avagy

miért is járok (járunk) turiba?











Valójában, ami itt a fotón kéknek látszik, az zöldes inkább a valóságban - van némi kékes árnyalat, de a zöld dominál - sajnos, nem látszik jól a színe.

Nagy öröm volt ezt készítenem. Tudom, hogy ennek semmi köze a foltvarráshoz, de jó volt fogni, simogatni, élvezni a "pufiságát", olyan voltam vele, mint egy kisgyerek - örömködtem nagyon :-)

2008. december 26., péntek

Az angol, aki dombra ment fel,


de hegyről jött le ...
(Englishman Who Went Up a Hill, But Came Down a Mountain, 1995)

című filmet vetítik ma 26-án 21.55-kor az M2-es csatornán.


"A különös walesi faluban majd mindenkit Evansnak, Williamsnek, Jonesnak, esetleg Morgannek hívnak. De a legfurcsább, hogy amikor az általuk hegynek titulált magaslatot két angol földmérő dombnak minősíti, akkor összefognak, és pár nap alatt több száz vödör földdel kipótolják a hiányzó néhány métert."

Persze, ez így most nagyon le van sarkítva és egyszerűsítve.
A filmet egy olyan sajátos humor szövi át, ami garantáltan kellemes szórakozás.
(Oh, és jó dolog kézimunkázni mellette, már, ha az ember már többször látta, és "már csak" a finomságoknál pillant oda - ezt a filmet se lehet megunni, ha többedszerre látod, akkor is megint élvezetes perceket nyújt).

... és olyan európai film, nem amerikás... ;-)

Aki pedig kedveli Hugh Grantot, az pláne nézze meg.
(De, nem a "szokásos" Hugh Grantot fogja feltétlenül látni).
Viszont, a többi színész is karakteres, hálás és jó szerepkörben mutathatja meg magát.

"1917-et írunk, az első világháború pusztít a kontinensen. Nagy-Britanniából minden katonai szolgálatra alkalmas ember a francia fronton van. Az otthon maradottak - asszonyok, gyermekek és harcképtelen férfiak - a hátországi háborús tevékenységből veszik ki részüket. Amikor az angol térképrajzoló, Reginald Anson és társa, George Garrad megérkezik a Ffynnon Garw nevű wales-i falucskába, hogy felmérjék a falu mellett emelkedő, ugyancsak Ffynnon Garw nevű hegyet, a falu büszkeségét és földrajzi nevezetességét, szembetalálják magukat egy csapat olyan elszánt és különc wales-ivel, akiket még elképzelni is nehéz."


Részlet egy, a filmmel kapcsolatos fórum hozzászólásból:

"Kanos Morgan / Morgan The Goat - az egyik legjobb arc a filmben, a kocsmáros, aki kitalálja, hogyan csináljanak a falu újsütetű dombjából (Ffynnon Garw) hegyet, s mindent meg is tesz, hogy célját elérje. Mert, ha az nem hegy, akkor a térképen hozzá is csaphatják őket Angliához, márpedig attól az Isten mentsen meg.Mellesleg ő a falu bikája."

2008. december 25., csütörtök

Én a szívemet adom Nektek :-)

békés karácsonyt kívánok mindenkinek, aki erre tud kukkantani :-)




na, jó, a középsőnél alvállalkozó segítségét is igénybe vettem Évi36 :-) személyében, de a többi már 100 %-osan az én szívem...



kicsit gnómok, nem tökéletesek, de ez van :-)

Ha pedig valaki elrontotta a gyomrát (vaj'h mitől???) akkor itt van a szakértők tanácsa:


"Az adventi időszakban gyakran megugrik a gyomorrontások száma. Ez leggyakrabban a rendszertelen, nagy mennyiségű étkezés illetve a karácsony egyik szimbolikus élelmiszere a könnyen romló hal miatt szokott előfordulni.
Érdemes rendszeres, kis mennyiségű ételeket enni, így elkerülhetjük a nem kívánt kellemetlenségeket. Azonban ha már megtörtént a gyomorrontás, akkor enyhítheti a tüneteket és gyorsíthatja a gyógyulást a fokozatos diéta.

Bánjon csínján a falatozással

- A különböző tápanyagokat (szénhidrátok, fehérjék, zsírok) gondosan válogassa össze, és illessze étrendjébe.
- Váltogassa a különböző konyhatechnológiai eljárásokat (főzés, párolás, sütés, pirítás).
- Eleinte inkább pépes ételeket fogyasszon, majd fokozatosan térjen át a darabos fogásokra (leves, pép, püré, darabos étel).

A diéta

A tünetek észlelése után egy napig célszerű koplalni, de nagyon fontos a folyadékot és az esetleges hányás, hasmenés miatt bekövetkezett ásványi anyagokat pótolni. Erre gyermekek esetén különösen figyelni kell, hiszen sokkal rövidebb idő alatt kiszáradhatnak. A szénsavmentes ásványvíz, tea, limonádé, szűrt almalé, zöldségfőzet mind kitűnő folyadékpótló. Csecsemőknek és kisgyermekeknek orális rehidráló folyadékot (ORS) is adhatunk, ami a megfelelő mennyiségben tartalmaz cukrot és ásványi sókat.

Másnap már meg kell próbálni valamit enni, különben a több napig fennálló koplalás miatt még jobban legyengül a szervezet. Elsősorban a keményítőben gazdag nyersanyagokat kínáljuk, ilyenek a reszelt alma vagy sárgarépa, héjában főtt burgonya, főtt rizs, köménymagleves, kétszersült, pirítós kenyér, háztartási keksz. Az étel állaga szerint is fontos a fokozatok betartása. Először a folyékony és pépes ételeket (leves, reszelt alma), majd később a szárazabb darabosabb ételeket (kétszersült, keksz) fogyasszuk.

Amint jobban vagyunk az étrendet tovább bővíthetjük tojással (a lágy tojás) zsírszegény, savanyított tejtermékekkel (natúr joghurt, kefir, sovány túró, sovány sajt), sovány húsokkal (csirke-, pulykamell, pulykacomb, tonhal, sertés karaj, házi nyúl). Ilyenkor már több konyhatechnikai eljárás alkalmazható, például a gőzben főzés, száraz rántás (zsiradék nélkül), kefires habarás.

Egy-két nap elteltével lassan kezdhetjük újra használni kenyérkenéshez a margarint, ételkészítéshez pedig a különböző növényi olajokat. Eleinte csak fele mennyiségben, mint korábban. A zsíros ételeket célszerű még egy ideig kerülni, nehogy a panaszok visszajöjjenek.

Ha a gyomorrontás tünetei teljesen megszűntek, vissza lehet térni a korábbi étkezési szokásokhoz és a megszokott ízekhez. Azonban érdemes óvatosan enni a túl zsíros, fűszeres, forró ételeket, és kerülni kell a nagy mennyiségeket, hogy az ünnepeket ne a gyomorrontás, hanem a meghitt családi együttlét tegye emlékezetessé.

Turcsák Katalin
dietetikus, MDOSZ"

2008. december 20., szombat

Talán egy másik életben

Ma elmentem az üvegeshez.
Mivel ez az egyetlen számomra szabad (munkanap) még ünnep előtt.

Mert az ablaküveg betörött.
Az üvegek már csak ilyenek.
Törnek.
A frányák.

Fiatal koromban még felkaptam volna a keretet (kocsink nem lévén) és simán elvittem volna az üvegeshez.
Akkor az még mit nekem.

De, így több évtized távlatából már tapasztaltabb az ember.
Keret nélkül vonultam fel a hozzánk legközelebbi üveges KKT (!) -hez.
(Naná, majd a város túlsó végébe megyek... ;-)

Az ajtajukon volt üveg.
S, rajta a felirat: ZÁRVA.
Nyitás: január 5-én.

Ha újra születek, akkor üveges leszek.
(Vagy: vadakat terelő juhász ... ;-)

Azt már régen elhatároztam, hogy egy másik életben tűzoltóhoz fogok feleségül menni.
Mert azok olyan rendes pasik.
Nem hagynak cserben.
Még a tűzből is kihoznak engem.

Szóval, kovácsolom a terveimet, remélem, hogy lesz még elég időm, hogy felkészüljek egy másik esélyre.

-.-


--------------------------------------------------------------------------------

"Az üveggel foglalkozó szakemberek tudják, hogy az üveg fogalma még koránt sincs kifogástalanul meghatározva."

" ... az üvegnek következô, új definícióját adom:

Az üveg nemperiódusosan elhelyezkedô atomokból vagy ionokból álló hálózat, melynek részecskéit erôs, az egész hálózaton három dimenzióban átvonuló kémiai kötések tartják össze."

(Részlet:
Náray-Szabó István Az üveg definíciója c. munkájából)



NAAAA ! Hát, ezért nincsenek ezek nyitva !!!

"Mert, hülye azért nem vagyok!"

Na, ez a szlogen egy bizonyos elektronikai cikkeket, termékeket áruló bolt reklámjában szerepelt / szerepel.

Piros (azt hiszem...) színű zacskóikon is rajta van a szöveg.
Hát, igen, elképzelem, hogy valaki elegánsan fel van öltözve és lifeg a karján egy ilyen zacskó... ;-)

Azért jutott mindez most az eszembe, mert a foltvarró fórumon egyik kedves foltostársnőnk közzé tette, hogy megjelent DVD-én a többünk által igen kedvelt "Szegény embert az amish húzza" című film.



A film nekem is a kedvenceim közé tartozik, bár nem az első félóra, hanem az a rész, ami utána következik, vagyis, amikor már tényleg a főszereplők az amish közösségben vannak... szenvednek... senyvednek... :-)

A zacskóra ill. a feliratra visszatérve:

Majdnem másfél-két éve meghalt az egyik kedves ismerősöm édesanyja.
Hamvasztatták.
Mivel a család úgy döntött, hogy temetés címén nem a hagyományos módozatokat választják, ezért kérték, hogy hozzák házhoz a hamvakat.

Meg is hozták.
A hozzátartozó teljes döbbenetére, a hamvakat tartalmazó doboz egy zacskóban volt... úgy is adták át.

Na, és mi volt a zacskóra írva???

Nem, nem, nem az, hogy a helyes út egyenesen a mennyországba vezet... hanem az, hogy
itt, meg itt vásárolok, mivel "hülye azért nem vagyok!"

Szörnyűűűűűűűű...

2008. december 19., péntek

A kor és a süketség - AVAGY LŐJ, HA LŐNI KELL

Két öregember beszélget az öregedésről.
- Figyelj, a legrosszabb a feleségeinknek. Ők ráadásul sosem hajlandók beismerni, hogy öregszenek, és mindenféle módon megpróbálják eltitkolni a bajaikat.
- De még mennyire. Teljesen igazad van.
- Kitaláltam egy jó trükköt, amivel játékosan ráébreszthetjük őket a fogyatékosságaikra. Ha tudni akarod, hogy a nejed kezd-e megsüketülni, állj 10 méterre tőle és kérdezz valamit. Ha azt látod, hogy nem válaszol, kérdezd 5 méterrel közelebbről. Majd 2 méterről, végül 1 méterről. Ha ekkor sem válaszol, kénytelen lesz beismerni, hogy nagyot hall.
A másik öreg jónak találja az ötletet, és amikor hazaér, 10 méterre a feleségétől emelt hangon így szól hozzá:
- Drágám, mi van vacsorára?
Nincs válasz. Közelebb megy 5 méterrel és újból megkérdezi:
- Drágám, mi van vacsorára?
Nem kap választ, ezért 2 méterről megismétli a kérdést:
- Édesem, mit eszünk vacsorára?
Semmi reakció. Odalép hozzá és 1 méterről kérdezi:
- Életem, mit eszünk vacsorára?
Mire az asszony dühösen:
- Vén marha, már háromszor mondtam, hogy csirkét sült krumplival!!!
>

hmmm... nem jól hallok az egyik fülemre...
A férfiak - és volt kollégáim egy része szerint - szelektív a hallásom.
Vagyis, azt hallok meg, amit akarok, amit meg nem kellene azt naná, hogy.

Lehet a dologban valami, néha jól meghallom a suttogást, máskor meg fura, hogy nem suttogós dolgokat meg neeeem...

Egyszer dolgoztam egy vagyonvédelmi cégnél.
Kötelezővé tették, hogy le kell tennem a "maroklőfegyver vizsgát".
Elmélet és lőgyakorlat !!!
(Nem tudom, akar-e még valaki ellenkezni velem mostanában?)

Elmélet. X oldalnyi anyagból önállóan felkészülni.
Elméleti vizsga - írásbeli és szóbeli.
Voltatok már kb. 40 férfi között egyedül vizsgázni ???
Oh... mit bámulnak folyton, mint, ha egy másik bolygóról jöttem volna???

Na, erre büszke vagyok, hogy egy szenzációs 2-est összekapartam, s tán két-három ürge megbukott és nem voltam köztük...

Irány a gyakorlati vizsga - ergo lőni kell, szakember előtt, minden ezen múlik.

Ha fegyver van a kezedben, akkor az a legalapvetőbb, hogy soha ne fordítsad ember felé (kivéve, ha TÉNYLEG ÚGY AKAROD) amúgy meg még véletlenül se.
Fegyver átadásnál, tisztításnál, töltésnél stb. stb. nem fordítjuk ember felé, hanem általában a föld felé.
Ha nem így teszel, akkor az egy súlyos hiba... amibe olykor bele halnak emberek, ha hallgatjátok a híradásokat, - vadásztársát véletlenül, a kedves rokont...

Ahhoz, hogy az ember lőfegyver használatból vizsgát tehessen előzetes hallásvizsgálaton kell résztvennie, ha ott elvérzik akkor annyi.

Mivel nem szolgálta az én érdekemet - csak a cégét - , hogy nekem ilyen vizsgám legyen, hát bizton reménykedtem, hogy relatív süketségemből végre valahára profitálni fogok, és megúszom az egészet.

Ha mentek hallásvizsgálatra, akkor beültetik az embert (vagy akkor így volt még) egy teljesen elszigetelt kuckóba, ahol van egy ablak, azon keresztül látjuk a vizsgáló nénit, akin a jövőnk részben múlik.
Kezemben egy gomb, amit meg kell nyomni, ha valami hangot hallok és egészen folyamatosan nyomva kell tartani, csak akkor kell elengedni, ha már nem hallok semmit.

Mielőtt beléptem a kuckóba a nővérke mélyen a szemembe nézett és síri hangon közölte:

HA VALAMI BAJ VAN A HALLÁSÁVAL, AKKOR KÉREM, HOGY AZT MOST KÖZÖLJE, MERT ÉN ÚGYIS RÁ FOGOK JÖNNI !!!

Megszeppentem.
Azonnal boldogan rávágtam, hogy IGEN, IGEN, ROSSZUL HALLOK AZ EGYIK FÜLEMRE...
Miben nyilvánul meg a dolog?
Hát, rosszul hallok... ;-)
Nem állandóan, de időnként tompábban hallok az egyik fülemre, mint a másikra, a telefonkagylót is csak az egyikre szoktam tenni.
Ha nem vagyok a fülemmel a másik ember felé fordulva, akkor nem hallom, hogy mit mondd, vagy nem jól, tehát egész testtel feléje kell fordulnom, hogy halljam...

Bementem, kb. 20 perc bent.
Próbáltam az arcáról leolvasni információkat az ablakocskán keresztül, miközben huzogatott mindenféle bigyót a készülékén - úgy nézett ki, mint egy tv. közvetítés, v. koncert ott is a műszaki háttér ürge tologat mindenfélét... hangol...

Pókerarca van, nem lehet semmit se leolvasni róla.
Na, ezzel se lehetne egy jóízűt veszekedni, ha én lennék a férje...

Kijöttem, közölte a tragikus hírt:

ÖNNEK NINCS SEMMI BAJ A HALLÁSÁVAL, SŐT, VANNAK HANGOK, AMIKET JÓVAL ELŐBB HALL MEG, MINT A NAGY ÁTLAG.

De, esküszöm, hogy én tényleg... közös nevezőként megállapítottuk, hogy miután alacsony a vérnyomásom, hát lehet, hogy kevés vér jut a hallójáratokba, és ezért lehetséges, hogy akkor valóban nem jól hallok...

Sajnos, nem úsztam meg ezt a maroklőfegyver vizsgát, muszáj volt menni.

Szóval a tényleges lövési vizsga. (Na, lövésem sem volt, hogy hogyan zajlik az ilyesmi... ;-)
Hát, pont úgy, mint a filmekben, mikor bedurran a nyomozó és dühében elmegy lövési gyakorlatra, és azt egy pince-szerű helyen teszi meg.
Külön bokszok, a füledre teszik azt a védő fülhallgatót, hogy ne süketüljetek meg (esetemben még jobban ;-) a saját és mások lövésének zajától.
Meg gondolom, hogy zárt térben nagyobbat szól, mint mondjuk a szabadban.

Mondták, hogy a vizsgáztató lőszakértő, v. lőfegyver mestertől nagyon kell tartani, merthogy szigorú, a vizsga igazi része ez, nem csak az elmélet volt.
Hiába írt valaki 5-öst elméletből, ha itt "elvérzik".

Hát, jó, mit lehet tenni, még mindig reménykedtem, hogy nem sikerül a dolog.
Mert, ha sikerül, akkor hajnalonta rángathatom a gyerekemet a munkahelyemre, hogy ki tudjam adni a pénzkisérő kollégáknak a MAROKLŐFEGYVERT. (Mivel nem lehet azonos személy a használó, és a fegyverkiadó).
Aztán utána rohanhatok vissza a gyerekkel, hogy még beérjünk az iskolába...majd újra vissza a munkahelyre... télen, sötétben, nem egy kellemes rohanás, a gyerek rángatásáról már ne is beszéljünk.

Hallottam, hogy a vizsgáztató főlővő úr jó ismerőse az én főnökömnek.
Hát, igen, ebben a szakmában is sokan ismerik egymást...

Lőttem, lőttem, fene se tudta, hogy mit csináltam jól vagy sem.
Oldalról érzékeltem valamit, de nem volt egyértelmű, valami motoszkálás féle.
Odasandítok - hát, a vizsgáztató ürge valamit nagyon magyaráz, mivel nem hallottam hát a süketek módján odafordultam teljes testemmel, lehet, hogy azt mondtam, hogy "HE?"

Akkor döbbenet ült ki az arcára.
Vérben forogtak a szemei.
Sokat láthattak már azok a falak.
De, olyat talán még soha, hogy valaki akkora szarvashibát kövessen el, hogy TELJES TESTÉVEL éles lőszerrel megtöltött FEGYVERREL A KÉZBEN, A FEGYVERT MAGA ELÉ ÉS NEM A FÖLD FELÉ TARTVA A VIZSGÁZTATÓ FELÉ FORDULJON ...

Ő tehet róla.
Mi a fenének akar magyarázni egy süketnek, miközben UFO-búra van a fejemen...

Másnap mentem dolgozni.
Vezéreim savanyú arccal ültek egy asztalnál körbe. (Egyébként imádtak vadászni járni, az volt a hobbijuk szabadidejükben).
Rám nézett a cég tulajdonosa és így szólt.

MAGA TERRORISTA! ÁTMENT!

... és röhögtek egy jót... én meg cipelhettem hajnalonta az alsós kislányomat a sötétben, hogy kiadhassam a NEM PISZTOLY !!! - megtanultam - hanem a MAROKLŐFEGYVERT...

2008. december 18., csütörtök

Küldd tovább, hogy segíthess :-)

Hát, igen, internetes világunkban jönnek-mennek az e-mailek, akarjuk, nem akarjuk mindig van egy-két (sok) ismerős, aki küldözget minden félét az e-mail-címünkre. (Én is időnként ilyen vagyok, bevallom ;-)

Vannak valóban értékes, érdekes, vagy humoros küldemények, és olyanok is, amik csak az időnket "rabolják".
Például a nagy kapkodásban megnyitom, elolvasom - közben rémülten lesem az órát, mert időm, persze semmi - mire az olvasmány végére érek és közlik velem, hogy kb. 3 percem van arra, hogy 24 barátomnak továbbítsam az e-mailt, mert különben EZ + AZ lesz (fog) történni velem, vagy nem fog, és akkor magamra vessek.
Örök életemre szerencsétlen maradok és a jó tündér soha nem fog engem már észrevenni...

Nem véletlenül alakult ki annak idején a karikatúra és műfajonként ennek megfelelő társai.
Íme, itt lent következzék a következő e-mail - amit két napon belül már másodszor kapok meg, úgy gondoltam, hogy nem továbbítom, itt megtekinthetitek.

Na, persze, csak az, aki nagyon-nagyon ráér... ;-)



"küldd tovább, hogy segíthess :-)NAGYON FONTOS!!!

Ha olvasás nélkül kitörlöd ezt az e-mailt, akkor neked tényleg nincs szíved! :-(

Ugyanis Fatima el Abdullah Omar Dzsihad Kalifa Hamasz Dzsamburi 114 éves szőke tősgyökeres stockholmi kislány, többszörösen áttételes, súlyos anorákban szenved.

Ezért apukája, Björn Allah bin Vejnemöjnen egyezséget kötött a Világkereskedelmi Kamarával, hogy ha valaki elolvassa ezt az e-mailt és nem törli ki, hanem kinyomtatja és zöld szövegkiemelő filccel megjelöli a szövegben szereplő összes olyan határozatlan nevelőt, amely jambikus pentameterben íródott és főnévi igenév előtt áll, továbbá ezen kinyomtatott példány felmutatása mellett a karancsi ABC-ben három darab friss vajas zsemlét vásárol, akkor az egyik zsemle árát a Világkereskedelmi Kamara arra fogja fordítani, hogy minden tavaszi napéjegyenlőségtől számított első holdtölte után született vörös harántcsíkos kiscica fényképét elküldi Fatimának, ezzel járulva hozzá, hogy a kislány megnyerhesse az iskolai papírgyűjtő versenyt.

HA VAN SZÍVED, - MÁRPEDIG MIÉRT NE LENNE - NE TÖRLÖD KI EZT AZ E- MAILT, HANEM KÜLDD TOVÁBB LEGALÁBB HARMINCNÉGY BARÁTODNAK!!!

Ugyanis például:

- Kovács István csepeli öntőmunkás továbbküldte, ezért másnap nyert a céllövöldén egy piros alapon fehér pöttyös vattamacit.

- Szaddám Huszein például nem küldte tovább, le is rohanták Irakot.

- Kovács Hajnalka erotikus egyéni vállalkozó és szerelmi szabadfoglalkozású sem küldte tovább, másnap AIDS-et, Hepatitis C-t és szifiliszt kapott egyszerre, ráadásul az öngyújtójával tök véletlenül leégette a haját, majd elesett és eltört huszonhárom csontja, később pedig levágta a lábát a villamos, fél szemét kicsapta a saját melltartópántja, mire az egyik melléből kiesett a szilikon.

Úgyhogy ne törölj, küldj!

Köszi a segítségeteket!"

2008. december 17., szerda

L U M I N Á R I U M

Sziget, 2008. augusztus











és igen, egy kis KÉKSÉG is legyen...



(Fotók: Kaszás István)


"Az Architects of Air bemutatja az Amozozo Lumináriumot

Ahogy már megszokhattuk, idén - 4ed-x-re - ismét lesz Luminárium a Szigeten. Ezt az IZÉt a brit Architects of Air hozta létre, és Sziget Kft. jóvoltából van itt. Idén is a Világzenei Nagyszínpaddal szemben lesz, természetesen INGYENESEN.

Az idei CUCC neve Amozozo. Ez a 3D-s művészeti alkotás más mint az eddigi Lumináriumok voltak, kecsesebb, finomabb, mívesebb. Alan Parkinsont - az Amozozo atyját - az iszlám építészet ihlette meg. 60 apró dómból áll össze, melyek egy-egy nagyobb kupola alatt futnak össze. Az Amozozo különlegessége a hármas kupola szappanbuborékszerű összeállásában van.

Ha még valaki nem tudná, a Luminárium egy modern művészeti tárgy, egy szobor, melynek belsejében nem csak sétálni, zenét hallgatni, színeket látni hanem a színeket hallani, és zenét látni is lehet.

A Luminárium egy olyan tudatmódosító szer, aminek nincs mellékhatása, a pszichedelikus anyag kizárólag PVC tartalmú, ami jellemzően a szemidegeken keresztül fejti ki hatását. Vad, élettel teli színek; ferde, fura, rugalmas, nyúlós falak. A girbe-gurbák teszik még izgalmasabbá a felfedező kedvű MEZITLÁBAS látogató "utazását" Amozozo bendőjében.

Mit tehetünk bent? Elemezhetjük saját és barátaink haja színének hirtelen változását, fotózhatjuk egymást, bámulhatunk csak úgy bele a (szín)vak világba, ahol mindent beborít a szín, és el-elveszik 1-1 szín. Poroszkálhatunk még ide-oda, leülhetünk, falnak támaszkodva csodálhatjuk a fény színpompás világát. Csak el ne aludjunk, mert az nagyban gátolja a mű optikai élvezetét.

Ha megmozdulunk benne, mozog az egész szerkezet, s úgy néz ki, mintha élne, szuszogna. Olyan a Luminárium, mint egy nagy tüdő, vagy agylebeny lehet belülről, melynek falai színes plasztik lapok. A falak olyan vékonyak, mint egy hártya, VIGYÁZNI kell a "bőrére", ki ne szakadjon. Ezért kérünk benneteket, hogy ne szaladgáljatok, vaduljatok bent.
"


Ha-ha kiragadnék egy mondatot:

... kérünk benneteket, hogy ne szaladgáljatok, vaduljatok bent...

ezt akár ki lehetne írni a mi kis helyi kékségünkre is:



A Föld képe, ahogy az Apolló 17-ről látták...

2008. december 14., vasárnap

az Iwiw üzenőfalán

E.B.P. kollégám tette közkinccsé az alábbiakat - sokunk elgondolkodtatására.


Kérdés:

Ha ismernél egy nőt, aki épp terhes, már van 8 gyermeke, akik közül 3
süket, 2 vak, egy szellemileg visszamaradott, neki magának pedig
szifilisze van, ajánlanád-e neki az abortuszt?

Mielőtt megnéznéd a választ, olvasd el a második kérdést is!

2. kérdés:

Itt az idő, hogy megválasszák a világ új vezetőjét, és a Te szavazatod
számít a döntésben. Az alábbiakban olvashatsz néhány tényt a
vezető-jelöltekről

A - jelölt: Tisztességtelen politikusok veszik körül, és asztrológussal
konzultál döntései előtt. Két szeretője van.
Zsinórban dohányzik és napi 8-10 Martinit iszik.

B - jelölt: Hivatalából kétszer elbocsátották, délig alszik, az egyetem
alatt ópiumot használt és minden este egy üveg whisky-t megiszik

C - jelölt: Kitüntetett háborús hős. Vegetáriánus, nem dohányzik, néha
megiszik egy-egy sört, és soha nem volt házasságon kívüli kapcsolata. Melyik jelöltre esne a választásod?

Először dönts, ne less , aztán nézd meg lent a válaszokat!




























A - jelölt: Franklin D. Roosevelt
B - jelölt: Winston Churchill
C - jelölt: Adolf Hitler

És mellesleg: ha az abortusz-kérdésre igennel válaszoltál, akkor épp megölted Beethovent...

Ne feledd: amatőrök építették Noé bárkáját - profik a Titanicot!!!

2008. december 13., szombat

az UROLÓGIAI ÉLMÉNYEK ártalmasságáról

Egyik foltostársnőm emlegette, hogy mostanában sok időt tölt sajnos, a fent megjelölt helyen...

s, erről eszembe jutottak fiatalkori emlékeim...

Lett lévén nem tetszett a háziorvosnak a laborleletem.
Abban bizony, bizony genny látszik.
Szigorúan rámnézett, fenyegető hangsúllyal megkérdezte, hogy

- MAGA KÖZÉPVIZELETET VETT LE?
- EGÉSZEN BIZTOS ???

(Na, ez külön misét megérne... hogy évekig egrecíroztatják az embert hol ezzel, hol azzal, soha senki nem közli, hogy mi a középvizelet - jó, tudom, logikus és én voltam 16 éves koromban naív, hogy nem tudtam, míg fel nem homályosítottak - de, az egészségügyben miért is gondolják, hogy nekünk is természetes az, ami nekik mindennapos...)

- mondtam, hogy igen, természetesen középvizelet volt.

/ Akkoriban már állati büszke voltam rá, hogy
ad 1. tudom, hogy mi az,
ad 2. úgy is vételezem a cuccost... ;-) !

Erre mondta, márpediglen, ha így van, akkor ad egy beutalót a fent nevezett SZTK részlegbe, mert bizony, hogy steril vizeletet kell levenni, azt pedig csak ott.

Hmmm. nem részletezném, hogy akkoriban azért arról se volt halvány fogalmam, hogy hogyan is "veszik le" sterilen a vizeletet.
(Hiába, nem voltam akkor még egy kórházjáró ember betegként, mandulaműtétnél nem veszik le sterilen a vizeletet - bár..., ha ezért most valaki újítási pénzt kérhetne, mint új ötletért... ;-)

Amúgy nem értettem, hogy miért kell mennem, hiszen nem fájt semmim.

Szóval megjelentem.
Kis szorongással, de nem különösebb félelemmel, csak az az egészséges várakozás volt bennem, amivel ismeretlen dolgok elébe nézünk...

Kedves doki, idősebb, bár kevésbé kedves nővérke.
Megkérdezték, hogy biztos-e hogy otthon és közepet vettem le...

Utána közölték, hogy menjek a fülkébe levetkőzni... tanácstalanságomat látva közölte a nővérke, hogy deréktól lefelé kell...

Már akkor nagy zavarban voltam.
Felültem a vizsgálóasztalra;
érdekes fejjel bámultak rám, s szóltak, hogy ugyan legyek szíves már végig feküdni.

... a kis türelmetlenek...

Üsse kavics - álltak felettem és néztek.
Nővérke közölte, hogy ugyan huzzam már fel a térdeimet.
Ha ennyire akarja.
Még mindig álltak és néztek.
Akkor már úgy éreztem magam, mint egy ásatási lelet...

Nővérke jelentőségteljesen: VIZELET LEVÉTEL LESZ !
Néztük egymást.
Lehet, hogy leesett neki, hogy egy gyengeelméjűvel van dolga, mert kicsit se türelmetlenül közölte velem, hogy ugyan, rakjam már szét a lábaimat...

öhmmmm...

Akkoriban a nyakamban hordtam az órámat (még nem is hallottunk a feng shuiról, meg arról, hogy nem helyes dolog a nyakunkban ilyet hordani).

Egy bőrszíjon lógott, mit tesz isten, így fekvő helyzetben pontosan középen helyezkedett el "Inci" és "Finci" között... - akkor még nevük volt ... ;-)

Nővérke megkezdte az egyéni akcióját, mit ne mondjak, borzalmas volt, közölték velem, hogy ne feszítsem meg magam (hát, már hogy a fenébe ne...),
a SÁRMOS, JÓKÉPŰ, SZÉP SZEMŰ doki behajolt és megkérdezte, hogy hány óra van?
Meg is nézte...
A szép szemeit az én szemeimbe mélyítette... miközben a nővérke, életem egyik legkellemetlenebb és fájdalmasabb "élményében" részesített.

Naaaa....
hogy tetézzék élményeimet, a sterilt cuccot ugye, egy steril kémcsőbe tették, amit sterilen lezártak, és egyáltalán nem sterilen a markomba nyomták, mindenféle csomagolás (le-, avagy eltakarás) nélkül és közölték velem, állati kedves műbájmosoly kíséretében, hogy talán, ha átfáradnék vele a laborba és leadnám, akkor az nagyon jó lenne...

Kiléptem a folyosóra, csak a végéig kellett elmennem.
Honnan a francból van itt ez a rengeteg ember.
Vannak ezek vagy negyvenen vagy ötvenen.
Öreg, fiatal, gyerek.
Hogy ezek milyen egységesek.
Egységesen, egy emberként bámulnak.
Nem CSAK ÚGY odapillantanak - BÁMULNAK.
Mint a teniszben... amíg el nem haladok a nagy kinccsel és le nem adom.
Azt hittem, hogy elsüllyedek.

Most már ötven éves fejjel simán tudnám kezelni ezt a dolgot. Kedves vércsemosollyal megkérdezném az első bámészkodó embertől, hogy szomjas-e - esetleg egy kis híggított narancslével megkínálhatnám-e...

Akkor viszont szörnyű volt.
Ma sem értem, hogy mi a fene érdekes van abban, ha megy egy ember a saját (feltételezhetően saját) vizeletével a folyosón.

Akkor megfogadtam, hogy én soha, de soha nem fogok beleegyezni, hogy engem még egyszer megkatéterezzenek, ha csak nincs rá valami rendkívűli (általam, s nem őáltaluk annak megítélt) helyzet.

Utóirat:
Teljesen felesleges volt a dolog, nem volt semmi bajom.
Illetve igen, ami előtte nem fájt, az a katéterezés után viszont piszkosul - rendesen káromkodtam kb. három hétig, ha a mosdóba mentem.
Közeli rokonságot éreztem a kigyókkal, mármint, hogy a sziszegés terén.

Elnézem a Vészhelyzetet, a Grace klinikát és hasonló filmeket.
Tudom, hogy ezek csak filmek.
De ott közlik a beteggel, hogy most éppen mit csinálnak vele.
Sokszor, hogy milyen eljárás következik, mit vezetnek, hova, és miért.

A betegek mindig kiszolgáltatott helyzetben vannak.
Hallottam, hogy állítólag az orvosok a legrosszabb betegek?
Nem tudom, hogy igaz-e, ha igen, akkor ha-ha-ha ;-)

"Oly távol vagy tőlem, s mégis közel..."

Állítólag ezt szavazták meg az év e-mail-jének:
(részletek)

Ha úgy gondolod, hogy boldogtalan vagy, nézd meg őket:



Ha azt hiszed, hogy kicsi a fizetésed, mit gondolsz róla?



Ha úgy érzed, hogy jobb, ha feladod, gondolj erre az emberre.



Ha úgy véled, hogy az életed csupa szenvedés, mit gondolsz, szenvedsz annyit, mint ő?



Ha kifogásaid vannak a közlekedéssel, mit gondolsz az övékéről?



Ha a társadalom, amelyben élsz, nem igazságos veled, mit mondhat ő?

2008. december 12., péntek

Válságvers :-)))

(A megszorítások miatt csak kétsoros)


" Csiribiri, csiribiri, jóisten,
nem hogy lóf@sz, ló sincsen! "

:-) :-) :-)

(Internetes "gyöngyszem" - amúgy)

Ma jöttek a tulajdonosok (egy része)
Vittem be vizet,
kólát,
kérdém, van-é igény teára, van egy kolléganőm, aki nagyszerűen...

de, igen, azt kérnének.

Azt hittem, hogy alkalmas vagyok a feladat elvégzésére.
Ilyenkor igyekszik az ember...
Természetesen az általam készített tea felszolgálhatatlan volt.
Mivel hogy kiszakadt a filter...
s szűrő nem lévén...
jött V.I. kollegina megoldani a nagy horderejű kérdést.

Elvégre ma teás bejegyzéseim vannak.
Bizti érezte, hogy okot is kell szolgáltatni rá...

Tehát, ott tartottam, hogy "csiribiri, csiribiri... " :-)

Egy csésze forró TEA

V.I. minden nap teát készít itten bent, a gályahelyen.
Sokat.
Meg újra.
Meg újra.
S, ha kiürül a bögrém, akkor egyből késztetést érez, hogy feltöltse, mint egy vendéglátós ;-)
Ízlenek a teák, én mondjuk nem vagyok válogatós.
Ő annál inkább.
Ez ezért nem jó, az meg azért.
Milyen furcsa, (szörnyű) íze van...
Én ebből nem észlelek semmit, nekem ízlenek.
Közli velem, "hát nem érzed, hogy milyen rossz íze van?"
Hát, neeeeem....
Kisérletezget.
Mivel igen kevés tea ízlik neki, ezért felragasztottam a falra egy színes dekorációs öntapadós anyagot, arra pedig a neki ízlő teák tasakjait.
Felirat alatta:
V.... kollegina által megfelelőnek tartott teák.Kevés van felragasztva, egyenlőre csak 3 tasak...

Ma is főzött, közben lent is dolgozott sokat a bolti részen.
Ott most kisegítő diáklányok vannak az ünnepi forgalomra tekintettel.
V.I. feljött, hogy bajba jutott az egyik lány, tudja, hogy nálam van tartalék betét, vihet-e neki. Hát, persze, hogy.
Szárnyaljon csak lefele a betét.

Néhány órával később feljött a helyére, immár itt tevékenykedik.
Újabb teát főzött.
Közben megérkezett egy másik kolléganőnk is.
V.I. lelkesen kérdezget mindenkit, aki feljön, hogy kér-e teát.
Kollegina mondja, hogy igen.
V.I. kiönti áttetsző pohárba.
(Sajnos nincs itt a fényképező gép, hogy mellékeljem a fotóját :-(
A tea nagyon halvány színű, olyan rózsaszínes kissé, talán a rosé bor néhány árnyalatához lehetne hasonlítani.
Nézem, látom, jól mutat együtt a két pohár - szép a színük.

Mélázok egyet, majd átordítok feléjük V.I-nek,
amikor ilyen menstruáció színűjű a teája, akkor az mindig nagyon finom!
Gondoltam, meghozom a másiknak a kedvét a dologhoz... ;-)

Kis szünet után hozzátettem, hogy az is igaz, hogy délután kért tőlem egy betétet...
:-) :-) :-)

Hihetetlen, hogy milyen igénytelen emberek vannak... ezeket nem zavarja semmi, hát nem megitták???
Kevesebb maradt nekem...

A héten két kiállításon is voltam.
Az egyiken, az AULART Iskola Galériában nagyon megtetszett az alábbi alkotás:



Hát, bizony jó időnek el kellett telnie ahhoz, hogy rájöjjek, hogy valójában használt teafiltereket látok felvarrva...



Nem jól látom a készítője nevét kinagyítva sem, tán Kaltenecker Tibor. (Ezúttal is gratulálnék neki, nagyon egyedi és látványos a munka)

Jól mutat és ötletes, igaz, nemigazán lehet mosni ;-)

2008. december 11., csütörtök

Juhizs-féle hógolyó

... dobta: SZERA

HÓPELYHEK:

Horoszkópod:
RÁK, oroszlán aszcendenssel, a kínaiban pedig KUTYA.
Mindkét jegy esetében kb. 85-90 %-os (tehát viszonylag sok) azonossággal igazak rám a leírtak.

Egyéb események, amikor születtél:
Az már önmagában egy esemény volt, hogy megszülettem. :-)
Anyukám otthagyta a fonodát, hogy jelentkezzen szülésre, mert neki kell... visszaküldték késő este, hogy ugyan, dehogy már...
Hajnal felé megszülettem. Engem nem lehet visszatuszkolni. Ha jövök, akkor jövök. Punktum.

Ha nyernél a lottón:
Megmondták a jósok (egymástól függetlenül), hogy soha nem fogok.
Szívesen kiröhögném őket, hogy tévedtek - nem verném meg őket.
Amúgy, ha "kicsit" nyernék - pár milliócskát - akkor sok helye lenne,
ha nagyon-nagyon "többet" nyernék, akkor adnék a barátoknak is belőle, de némelyik esetében (aki tovább szeret nyújtózkodni, mint a takarója ér ;-) lehet, hogy olyan "dög" lennék, hogy megszabnám, hogy mire költheti.... ergo, ne kótyavetyélje már el...
Ha óriási sokat nyernék, akkor vennék egy mentőhelikoptert és hozzájárulnék a fenntartási költségeihez is.
Egyszer a szemem láttára halt meg egy kétgyermekes család az autóúton és fél óra alatt se ért oda Vácról a mentő...

Rossz szokás, de nem nagyon tudsz megszabadulni tőle:
Speciel egy sem jut eszembe... Valószínűleg azért, mert sok van belőle...
Talán a legrosszabb, hogy számomra fontos(nak tűnő?) dolgokat össze-vissza dugdosok a lakásomban, és utána nem emlékszem rá, hogy hova tettem :-(
Most külön kérem a családtagomat, hogy ehhez nyilvánosan ne fűzzön hozzá semmit :-)

Ha koffein:
óh, igen, igen, IGEN. Sok tejjel.
Ha sovi lennék, akkor tejszínhabbal :-)

Ha web-böngésző: Google - ez a kérdés nem annyira fontos nekem, ezek szerint millió változatból lehetne választani???
A web-böngésző egyébként veszélyes dolog, a fél világba elvisz, miközben tornyosul a mosogatnivaló... :-(


Színeid ruhában:

ha egy szín, akkor az a KÉK

Most mi van rajtad:
csak semmi szexi...
Laza, bő, kényelmes, meleg, szóval senki se érezné úgy, hogy feltétlenül rám kellene ugrania ellenállhatatlan vágyat érezve...

Ha háziállat:
KUTYA és MACSKA, ha ők nem, akkor feltétlenül szőrös lények.

Amit soha nem választanál háziállatnak:
KÍGYÓ és társai

Amit a legjobban szeretsz magadban: ????

Tíz év múlva ilyenkor hol látod magadat?:
Előnyösebb verzió:
Szörnyella de Frászként rohangálok a városban. Kesergek, hogy miért nem lehetek nyugdíjas, és miért történnek folyton peches dolgok és baromságok velem.
Hátrányosabb (???) verzió:
Minden probléma megoldódott; a temető lakója vagyok és mélázva figyelem a látogatókat...

Legutóbbi nagyon jó élményem:
hiszen tudjátok; múzeum, festmények, szobrok, Era barátném, desszertnek néhány biztonsági őr ;-)

Tovább dobom:
FRIDA ENDY-nek, hogy megtudjuk, mi a helyzet a napfényes Itáliában vele?
(Persze, ha még nem kapott hógolyót, nem nagyon volt időm mostanában olvasgatni a blogokat... :-(

2008. december 10., szerda

Lucára várva

December 13: Luca napja

A Gergely-naptár életbe lépése előtt Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig az év leghosszabb éjszakája, s mint ilyent természetesen gonoszjáró napként tartották számon.


Lúcia története

Neve a Lux=fény, fényesség, világosság szóból ered. A legendák szerint Lúcia egy fiatal szűzlány volt az ókeresztény időkben. Mikor édesanyja nagyon megbetegedett, együtt elmentek segítséget remélve Szent Ágota sírjához. A lány ott elaludt, s álmot látott. Ennek hatására elhatározta, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meg is gyógyult, de ennek ellenére sem fogadta el lánya elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta adni, s pogány bálványok hódolatára kényszeríteni Lúciát. Mivel Lúcia nem tágított elhatározásától, ezért elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén. Az állatok azonban megtorpantak a lány lekötözött teste előtt. Végül megégették Lúciát, így lett vértanúvá. A legenda szerint csak akkor halt meg, amikor befejezte imáját. Ám egy másik hagyomány szerint saját maga szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjének. Ezért is lett a későbbi szent a szemfájósok, és a vakok védelmezője.



Francesco Del Cossa
Szent Lúcia
National Gallery of Art, Washington


Szokások és babonák

A decemberi népszokások sorát a Luca napja nyitja. A hiedelem szerint december 13-án a téli hosszú éjszakákkal, vagyis a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá.

Ekkor a bűbájosok, boszorkák megronthatnak embert, állatot, ezért védekezésül be kell zárni előlük minden ablakot, ajtót, sőt még keresztet is rajzolni kell az ajtókra. A boszorkányok elriasztására a kulcslyukba fokhagymát dugtak, az ajtófélfába kést állítottak, az ajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak vagy a seprűt keresztbe rakták. E napon semmit se volt szabad kölcsönkérni vagy adni, nehogy az a boszorkányok kezére jusson.

A legnevezetesebb hagyomány a lucaszék elkészítése volt, amely a boszorkák fölismerésére szolgált. Luca napjától karácsonyig „dolgoztak rajta", innen a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke." Karácsonykor kellett rájuk állni, mert ekkor látták meg a boszorkányokat, akik szarvat hordtak, de azután a széket el kellett égetni. Egyes helyeken mákot kellett az éjféli misére vinni, amit elszórván a rontó szellem fölkapkod, mialatt a nép egérutat nyer. Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele, körülkerítése krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat.

Ezen a napon elsősorban a tyúkok termékenység varázslása volt a cél. Éjfélkor ennek érdekében megpiszkálták a tyúkokat, nagyobb tojáshozamra kívánván őket serkenteni, máshol maguk a gazdaasszonyok mutattak példát „ülésből" a kotlósoknak.

A nők nem dolgozhattak, mert ha Luca napján fonnának vagy varrnának, nem tojnának a tyúkok. Nem szabadott ilyekor varrni, mert azt mondták, ezzel a háziasszony bevarrja a tyúkok fenekét, s azok nem fognak tojni. A lányok Luca napján készített lucapogácsával jósolták meg jövendőbelijüket, s e célból készítették a lucacédulákat is. 12 nevet írtak rájuk, mindennap egyet tűzbe dobtak, amelyik karácsonyra megmaradt, az mutatta a jövendőbelit.

Azért pedig, hogy sok pénzük legyen a következő évben, pogácsát sütöttek, s bele pénzt raktak. Aki kihúzta pénzzel "töltött" pogácsát, annak azt mondták, egész évben nagy szerencséje és sok pénze lesz.

Luca napján a fiúk elindultak meglátogatni az ismerős házakat és jókívánságaikért cserébe adományokat vártak. A nyugati részeken volt szokás a fiúk „kotyolni" járása. Hajnalban indultak körútjukra az ismerős házakhoz, szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, amelyekre rátérdelvén adták elő termékenységvarázsló, mágikus szövegeiket, minden földi jót kívánván a házaiknak a „Luca, Luca, kitty-kotty, Tojjanak a tiktyok!..." kezdetű szöveg kíséretében. Köszöntőjükért tojás járt cserébe. Ha ez elmaradt, akkor viszont átkokat szórtak a házra.

Jövendölés

A lucakalendárium szerint a karácsonyig eltelt 12 nap időjárásából próbáltak következtetni az egész évire, a lucabúzából pedig a következő év termésére. Időjárást is lehetett jósolni Luca-napkor. Erre szolgált az úgynevezett hagymakalendárium. A hagymát 12 héjra bontották, s rá sót szórtak. Amelyik hagymadarab nedves lett ezután, az évnek annyiadik hónapja lesz esős a jóslat szerint. Fontos volt még, hogy nő ültesse a búzát. Ez a termékenységvarázslásra utal. Karácsony után a kizöldellt búzát az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek.

Kedvelt szokás volt ekkor a Luca-alakoskodás. Fehér lepelbe öltözve, belisztezett arccal fakanállal, meszelővel ijesztgették a fiúk a lányokat, gyerekeket, majd kikérdezték, imádkoztatták őket. Aki jó volt, almát, diót kapott. Máshol a tyúkokat is megpiszkálták, vagy a háziak arcát „megmeszelték" a kiütések elkerülésére. A legények tréfából egyes helyeken vagy kicserélték a kapukat, vagy szétszedvén a szekeret fölvitték a tetőre, ahol összerakták ismét bosszantván a ház gazdáját és népét.

2008. december 8., hétfő

Közkinccsé tenném

az iwiw-ről valakinek az adatlapjáról a bemutatkozását, mivel nagyon tetszik:

"Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán.
Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen.
De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak.
Próbálnak hát távolodni.
Csakhogy akkor ismét dideregnek.
Valahogy így van ez az emberrel is.
Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete.
Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie.
De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe.
Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni.
S, ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket."

Köszönet érte R.K.A-nak. :-)

2008. december 6., szombat

Egy szép nap margójára

Mottó:
a pénz nem boldogít, de jó, ha van...

A legrégebbi barátságom közel három évtizedes már. Sokat éltünk (értünk) már meg együtt. Nyomorúságot, bajt, peches dolgokat, kölcsönösen tanúi voltunk az egymás életében felmerülő leküzdendő (néha leküzdhetetlen) akadályoknak.

Én hiszek benne, hogy az igaz barátot a bajban ismerjük meg. De, annyiban módosítanám, hogy az IGAZI NAGY bajban. A kisebbeknél még nem lépnek le a barátnak tartott egyedek, csak, ha visszavonhatatlanul gáz van.

Ilyenkor, ha marad Neked egy, vagy kettő, akkor már tudod, hogy kik hullottak ki a rostán.
Aki maradt, azt pedig becsüld meg, életed végéig.
Nos, ez a barátnőm kicsit elviselhetőbb anyagi helyzetben van, mint amiben én szoktam lenni. De, nem gazdag egyáltalán.
Viszont, egész életében rengeteget dolgozott.
S, nem tudhatja, hogy a bizonytalanság lebegő kardja mikor csap le rá, éppúgy kell reszketnie a napi megélhetés létező voltáért, mint bármelyikünknek.

-.-

Barátném nagy rajongója Egyiptomnak.

Mondtam neki, hogy meghosszabbították a Szépművészeti Múzeumban az egyiptomi kiállítást - s mellesleg megjegyeztem, hogy elvittek a szimbolista Hodler kiállítására, és hogy beleszerettem a festészetébe...

Szó szót követett, menjek el vele, s csak egy, egyetlen hétvége marad, ami mindkettőnknek jó, mielőtt bezár a két kiállítás.

Nosza, vitatkoztunk még néhány kört, ő mondta, hogy fizeti nekem a belépőjegyet, mert tudja, hogy nekem ez nagy luxus lenne, itt volt az első vita, hiszen szerintem egy nő, ha egyedül elmehet valahova nyugodtan, hát az szerintem pont egy kiállítás, - múzeum.

Engem például egyáltalán nem zavar, ha ilyen helyre egyedül megyek - éppen úgy tudom élvezni, mint társaságban.
De, nem mindenki ilyen, mint én.

Na, az első menetet ő nyerte, amennyiben engednem kell, hogy fizeti, csak menjek el vele.

Jóóóó. Mondom neki, akkor Neked vegyünk olyan jegyet, amivel a két időszaki kiállításra be tudsz menni, nekem meg csak olyat, amivel bemegyek Veled az egyiptomi tárlatra... hát, az nem jó, mivel a Hodlert is velem együtt szeretné.

De, mondom én már láttam, kár ezért ilyen sok pénzt kifizetnie.
Nem engedett, ha neki öröm, hogy én még egyszer megnézhetem, akkor miért is nem hagyom ezt az örömöt meg neki...

Na, némi vita, a második menetet is ő nyerte... :-(

Megbeszéltük, hogy az előcsarnokban találkozunk, mert olyan nehéz összehangolni a dolgot, sajnos a város két különböző, egymástól messze eső pontján lakunk.

Én értem oda előbb. Volt nálam egy szép album, amit neki vettem még a városban - természetesen Egyiptom témájában - születésnapjára, utólagosan.
Várok, várok, ne teljen már tétlenül az idő - célirányosan belőttem magam a biztonsági őrök felé.
PJULCSY KÜLÖN ÖRÖMÉRE :-)

Tájékoztattam őket a tényállásról - miszerint barátnémat várnám, de haladjunk az ügyintézéssel, bemutatnám, hogy milyen könyvet hoztam, nehogy gond legyen, ha a múzeumi shopban is netán árulnák.

Na, ilyen bolonddal valószínűleg még nem találkoztak, aki kisebb fajta lexikon jellegű kiadvánnyal JÖN BE a múzeumba... nagy tanakodás, hárman is összedugták a fejüket...

... hát, jó lenne, ha majd megyek a tárlatra (melyikre lelkem? Több is van ! ;-) , akkor ott mutassam be a biztonsági őrnek... öhm... mondom, mindegyik teremben???
Mindegyik tárlaton???
Nem egyszerűbb, hogy egyszer megmutatom a bejáratnál ???
Na, megoldottam a gordiuszi csomót - láttam, hogy logisztikából eléggé gyengék a drágáim - közöltem, hogy beadom a ruhatárba, így jó lesz-e?

Bár fejvesztés terhe mellett, mert, ha a ruhatáros másnak adja át a motyót, hát az drága tévedés lesz...
Ebben maradtunk.

Barátnőm megjött, ruhatár - irány az egyiptomi kiállítás, utána megnéztük a Hodlert.
Nem gondoltam, hogy neki is ennyire fog tetszeni, mint nekem...
(Madarat tolláról... ?)

Igyuk már egy kávét a múzeum büféjében - mondja ő.
Levegőt kapkodva próbáltam emlékeztetni rá, hogy ilyen helyen mibe is kerül egy kávé... hajthatatlan... a harmadik menetet is ő nyerte...

A Hodler kiállítás a földszinten volt, a büfé meg egy szinttel lejjebb.

Irányozás lefelé - időközben legalább három helyen már be kellett mutatnom a belépőket - nyúlok érte, hogy bemutassam a biztonsági őröknek is, hogy eljussunk a büféig... közli az egyik velem, hogy nem kell bemutatnom "EMLÉKSZEM MAGÁRA..." - közli jelentőségteljes pillantással - sátáni kacajjal ajkamon közöltem vele, hogy nagy öröm nekem manapság, ha ilyet hallok egy fiatalembertől, hogy emlékszik rám.... :-) :-) :-)

kicsit se hangosan nevetve húzunk el a lépcső felé, valahogy éreztem, hogy hátra kellene pillantanom, látom ám, hogy a biztonsági őr karóba húzott merevséggel áll és leírhatatlan döbbenettel az arcán bámul utánunk.... ;-)

(Én dolgoztam anno vagyonvédelmi cégnél, tudom, hogy a biztonsági őröknek időnként továbbképzésen kell részt venniük, hát az "enyém" biztosan régen volt már, ezért nincs formában...)

Csekély 950 .- forintért kaptunk két cappucinót - szerény véleményem szerint nem eléggé forrón.... de, tényleg, mit akarok én ezért a pénzért? ;-(

Nekem se jó semmi, nem is érdemlem meg, hogy valaha legyen pénzem, még a végén folyton hangoztatnám a véleményemet - így megoldom a dolgot, barátnő nélkül a büfét csak olyan szinten kísérem figyelemmel, hogy elcsússzannok mellette és megállapítom, hogy milyen undorítóan krémes (RÉMES !) a sütemény - ráadásul még egészségtelen is - pfuj...

A pech az volt, hogy a büféhez a múzeumi üzleten keresztül vezet az út...

s, ilyen helyen minden nagyon drága (na, jó, már megint.... az impresszionista esernyő majdnem 8 ezerért nem is olyan drága, ahhoz képest, hogy egy jobb fajta mibe kerül a városban), na, de mindig szerettem az ilyen boltokat nézegetni, mert időnként olyan készlete, áruja is van, amit máshol nem nagyon lehet megkapni.

No, igen. Akkor elkövettük azt a hibát, hogy megnéztük a Hodler tárlatról készült múzeumi kiadványt - aminek már nem írom le az árát.

Ő ezt megvenné nekem... Meleg van, olyan levegőtlen minden itt... Nem lehet, le van árazva, de így is borzasztóan drága...

Vita. és vita, és vita.
Vegyem úgy, hogy jövő születésnapi és névnapi ajándék összevontan, így hajlandó vagyok-e elfogadni.

(Eszembe jut erről egy klasszikus vicc: "széplelkű" barátnéim ezt ugorják át...

A kakaska kergeti a tyúkocskát a baromfiudvarban...
- Ne rohanj tyúkocska, várj meg!
Tyúkocska rohan körbe, körbe.
- Állj már meg tyúkocska!
Tyúkocska rohan körbe, körbe.
- Nem akarlak bántani!
Ty. mintha nem is hallaná...
- Nem akarlak bántani, csak meg akarlak b....-ni!
Tyúkocska lihegve:
- Jó, csak várj, míg rohanok még két kört, nehogy azt mondják, hogy kurv@ vagyok...)

A múzeumi shopban már kicsit se hívtuk fel magunkra a figyelmet... áh, dehogy...

Megfenyegettem, az a feltételem, hogy ígérje meg, hogy akkor nem vesz nekem jövőre mást... sumákol, mosolyog, ismerem már, hogy mire megy ki nála ez a dolog...
Csak fenyegetem, hogy görnyedjen hétrét, ha nem tartja meg - különben is milyen vacak dolog ferde háttal járni.... a fél méterre lévő IDŐSEBB BIZTONSÁGI ŐR már vörösödik a röhögéstől.
(Távozásunkkor vidáman utánunk szólt, hogy további jó szórakozást és kellemes ünnepeket kíván.)

Megvette a Hodlert nekem, ő nyerte a negyedik menetet is - s, utána nyúlt a képeslapok felé.
Kiválasztott magának 5 db Hodler képeslapot, szépen, akkurátusan kiválogatta, hogy megveszi. (fogy. ár: darabja 200.-Ft).
Mondtam neki, hogy ezt most nem gondolja komolyan, hogy ezer forintot kiadna 5 db képeslapért, ahelyett, hogy magának is megvenné a tárlatról szóló kiadványt... és lőn.
Most gondolkozom, hogy benyújtanám az igényemet a Múzeum felé egy kis jutalék iránt.

(Egyébként, a "hab a tortán" az volt, hogy hallottunk egy vevőt, aki igen erőszakosan alkudni próbált a shopban, mint, ha piacon lett volna, hogy, ha többet is venne egy áruból, akkor miért is nem adnak neki kedvezményt az eladók.... persze, magyar ember volt, nem külföldi).

Élményekkel teli, szép volt ez a nap, jó volt egy baráti beszélgetés is a büfében. (Kidumcsiztuk a pasikat ;-)

Ime, nagy-nagy örömöm, a birtokomban lévő szép kiadvány:

413 oldal, s olyan képek is vannak benne, amik nem voltak a tárlaton láthatóak.



Amúgy bekukkantottunk még a múlt század elejének tárlatára, ahol volt egy helyes kis macska-szobor, fekete.

Stírölöm a macsekot, tényleg jópofa - barátném megszólal : KANDÚR !

Minden anatómiai ismeretemet latba véve nem fedezek fel semmi beazonosítható dolgot a cicuson, a búrája se tűnik óriásinak...
- honnan veszed? - kérdezem
- ODA VAN ÍRVA...

:-) :-) :-)

"Az egyformaság és a különbözőség egyként jellemzi az embert.
Különbözünk egymástól, de méginkább hasonlítunk is egymásra.
Ami egyesít bennünket, az nagyobb és erősebb, mint ami szétválaszt."

Ferdinand Hodler: Utolsó feljegyzések 1917-1918

2008. december 5., péntek

Csónakban, ketten.

Ülünk a gályahelyen.
K.I. és én - tegnap.
Molyolunk a számítógépeken.

Gondoltam egy nagyot, ellenőrizni kellene az éberségét... ;-)

- Tudsz róla, hogy Bori nap van?
Igen. Tudja.

- Azt hallottam, mint, ha Barbara nap is lenne, igaz ez?
Igen. Ő is úgy tudja.

- Hmm. Ez az igazi Barbara nap?
Igen. Ez bizony az.

- Akkor miért nincs az én naptáramban feltüntetve?
Naaaa, most sikerült kizökkentenem egy kicsit.
Az hogy lehet, hogy az enyimében nincs...

Hát, mondom mély és őszinte meggyőződéssel, márpedig nincsen.
De, már semmin se csodálkozom, régi hagyományos nevek valahogy eltűnnek a naptárból és helyettük mindenféle idegen hangzású, sokszor nyelvtörő keresztnevek foglalják el a régiek helyét.

Úgy látszik, hogy az én asztali naptáram más, mint a többieké.
Csodálkozunk, de sok dolgot láttunk már, belenyugszunk.

Valahogy a kezem mégis a naptár felé kalandozik, megnézem - mit látok?

Borbála
BARBARA
Boróka

felsorolás van, ráadásul - általam valamikor hónapokkal ezelőtt - rikító neonszínű zöld sorkihúzóval feltünővé téve a dolgot, hogy milyen nap is van.

Öhmmm. - módosítanék, mégis csak itt van a naptáramban, nem tudom, hogy honnan vettem, hogy nekem nincsen.... :-(

Rámnéz. Elnéző tekintettel, megértő mosollyal az arcán közli velem:

"Örülök, hogy nem csak egyedül evezek az amnézia tengerében !"

:-) :-) :-)

Ülünk a csónakban. Immáron ketten. Evezünk, evezünk.
De, ki fogja megmondani nekünk, hogy merre is van a tulsó part?

2008. december 3., szerda

Mi az összefüggés a banán, Gebőce és az emberi végtermék között?

- avagy min múlik a szerencse?

Korán válás.
Munkahely, nagy kérdés, baj-e, ha én korábban - vissza.
Élet kisgyerekkel éveken keresztül egy szoba-konyhában (nem a miénk, csak ideiglenesen kaptuk), s tudod, hogy másnak még ennyi sem, örülni kell hát.
Már sokan felnőttek úgy, hogy csak lavórban mosakodtak.
Mosdó kint van (gangos ház, erről majd egyszer külön bejegyzésben... ;-) s közös egy másik családdal. Öten vannak. S ők úgy gondolják, hogy több embernek nem is kellene oda járnia...

Mindez kb. 17 éve történt.

Az akkori munkahelyem egy olyan cég volt, ami egy bizonyos déligyümölcs monopóliumáról volt híres. Ma már nincs ez így, bárhol meg lehet venni.
A cégnek külön kézbesítő részlege volt.
Akkoriban még tán előírások alapján, avagy emberségből (hol van az már?) de foglalkoztattak hátrányos helyzetű, illetve, bizonyos értelemben sérült embereket.
Az egyik kézbesítőnk - nevezzük Gebőcének ;-) - az egyik ilyen munkatársunk volt.

Gebőce jó családból származott (már, amit ez alatt szoktak bizonyos körökben érteni) - de, nem "egy kerékkel" kevesebbje volt, hanem mondhatni, hogy többje.
Születése közben megsérült az agya.

Amit most leírok, az nem gonoszság lesz, tehát senki se értse félre, csak szemléltetni szeretném a dolgot.
G. sűrűn felejtette nyitva a száját (konkrétan tátott szájjal tudott órákon át bámulni, ha olyanja volt), - amennyiben két igazgatót látott a folyosón elmélyült beszélgetésben, simán megállt mellettük ezzel az arckifejezéssel, s, ha kitartottak mellette állva bármeddig, akkor bizony ő is.
Bizony, mint, ha lebetonozták volna.

Gebőce nem ismerte a halk beszédet, ordított, mint a ...
Mindannyian igyekeztünk - ha nem a cégnél voltunk - tehát házon kívül menekülni, mert folyton égetett minket az utcán, járművön, bárhol.
Emlékszem, egyszer megpróbáltam elslisszolni mellette a zsúfolt 2-es villamoson, de ő éber volt.
Ordított torkaszakadtából, hogy ZSUZSIKA !!!!!!!
Világ életemben utáltam, ha Zsuzsikának szólítottak (de, ez most ne zavarjon már Benneteket, mert tudom, hogy sokan kedveskedni akartok ilyenkor, vagy van 84 Zsuzsi ismerősötök és akkor valóban már nehéz leszokni erről az elnevezésről)

szóval ordított - és sajnos a társalgás többi része is így zajlott tovább.

Ha próbáltam csöndben lenni, hümmögni, kicsit arrébb húzódni, akkor megmarkolta az ember karját és bődült mint az oroszlán: FIGYELJ ZSUZSI, FIGYELJ! MIT SZÓLSZ HOZZÁ? - és lökte, képtelennél képtelenebb dolgokat.
Ilyenkor az emberek gyanakvó arckifejezéssel, méla undorral szemléltek - mindkettőnket.

Mitől volt neki több kereke?
A kb. óvodás szinten megrekedt nagydarab - harmincvalahány év körüli mamlasz hatalmas műveltségbeli tudással rendelkezett, lepipált mindenkit az opera világa körüli kérdésekkel kapcsolatban.

Miközben érdekesen trottyos nadrágban járt (két ember is belefért volna), a mosakodással időnként gondjai voltak, legalábbis mi úgy éreztük. Szó szerint.

A kézbesítők szobája ablaktalan volt. Most erről elregélhetnénk... de "rendszerváltás" óta szerintem sok ember dolgozik már ilyen ablaktalan, természetes szellőzéstől mentes helyen.

Ott szoktak étkezni, pihenni, ha nem volt munka, és ott voltak a fakkok, ahova be kellett rakni a leveleket, amiket vinniük kellett a többi részleghez.
A szoba ajtaja mellett pár centiméterre helyezkedett el a férfi WC.

A folyosó hosszú volt, időnként gyér világítással és az a régi típusú szőnyeg volt rajta, ami keskeny, de leírhatatlan méternyi hosszú.

Egyszer nagyon be voltam már havazva, rohantam, hogy készen legyek, valami nagyon sürgős volt.
Leszaladtam egy emelettel lejjebb, hogy bedobom a levelet a fakkba.
Nem néztem a lábam elé - miért is kellene (????)
Benyitottam a kézbesítők szobájába, sötét volt, félhomály - bent senki. Miért is oltanám fel a villanyt, csukott szemmel is tudom, hova kell dobnia a levelet.

Milyen bűz van itt, hiába nincs ablak...
Kifordultam... nyargizok vissza az egy emelettel feljebb lévő helyem felé, még mindig ez a bűz.... befordulok mennék felfelé... valami nagyon gyanús lett.

A cipőm talpán (mit a talpán! a szélén körbe, és mindenhol) hatalmas vastag rárakódott barna, bűzös dolog.
Rémület, nem, az nem lehet, hogy ez az, amire gondolok.
Ez legalább egy elefántnyi mennyiség, és egyáltalán, hogy került oda...

Visszamentem a kézbesítő szobáig, tökéletesen látszottak a nyomok, hogy onnan hordtam ki a cipőmmel...
Mit lehet tenni, ekkora mennyiséggel.
Rút dolog (de ennyi év távlatából.... ;-) hát, az ember elkezdi beletörölni a lábát a szőnyegbe végig csuszatolva, mert ezzel nem tudsz eszközök, meg miegymás nélkül mit kezdeni, be se lehet menni a női mosdóba, ha valaki bejön és meglátja isten se mossa le rólam, hogy ...
Meg annak a szőnyegnek már olyan mindegy, hogy villásreggeli van rajta, vagy egy komplett ebéd...
Különben is, ez a félemeleti mosdó olyan, ha egy bemegy, akkor a másik nem tud megfordulni az előtérben, olyan szűk a hely.

Soha nem értettem előtte, hogy minek kell nagyzolni a delegációknál azokkal hosszú (piros? ;-) szőnyegekkel.
Én már tudom, hogy jó is az.
Hosszan lehet beletörölni a cuccost, mire csak annyi marad az ember cipője talpán, hogy tényleg be lehessen osonni már vele az emeleti (elegáns...) nőibe.
Nehéz megállni, hogy ne hányjon közben az ember.

Azok a régi fajta mosdók! Hmmmm. Jó is az. Amikor bezárod, eleve akkora, mint manapság egy egész lakótelepi konyha - s, ott helyben van bent helyes kis mosdó hideg-meleg vizzel, papírral, kézszárítóval, klasszul lehet takarítani ezt meg azt bent.
Na, jó, hát két kilónyit azért nem...

Vannak az életben helyzetek, amikor leizzadunk.
De a tér és idő távolsága már viccessé "nemesíti" ? a dolgokat.
Viszont akkor és ott kibújnánk szívesen a bőrünkből.

Később elgondolkoztam, hogyan is történhetett.
Gebőce volt az egyetlen férfi (már akinek kerékproblémái voltak és kocsi nélkül) azon az emeleten.
Csak ő lehetett. Bement a férfi WC-be és nem jól tolta le a bő gatyókáját. A cuccos a gatyóba ment és nem a szokásos helyre.
Van, aki nem szereti követni a hagyományos utakat.
A gatyi kerek trotty részén megállt a cucc, G. tett kb. 3 lépést a kézbesítő szobába, lehetséges, hogy szintén sötétben akciózott úgy, mint én.
A cucc kipotyogott. Az, hogy G. nem vette észre, teljesen természetes dolog.
A szag se tűnhetett fel neki, mondhatnám, hogy megszokott volt, noha nem ilyen tömény formában.
Ő nem lépett bele.

De, én, a folyton rohanó, pörgő - viszont igen.

Jött a hír pár óra múlva, hogy röhög a fél ház.
Meg, hogy milyen szemétláda, akik végigsz....-ta az emeletet, és vajon hogy sikerült ezt összehoznia.

Nem homályosítottam fel őket, hogy G útja és az enyim nem csak a zsúfolt 2-es villamoson kereszteződött.

De, nem mertem felnézni, mindig beszédes a tekintetem.

JZS hazament. Otthon várta a hivatalos értesítés, hogy mivel több mint 10 éve volt már beadva lakáskérelme, és több éve elvált, egyedül neveli a gyermekét - ezért a várakozó lista elejére került.
Keresse fel a hivatalt a részletek egyeztetése céljából.

Az egyszerűbb, természeti népeknél a bolondokat mindig tisztelni szokták. (Úgy tudom).
Becsüljétek meg, ha valakinek kevesebb, vagy több van az agyában, mint Nektek.
Soha nem tudhatjátok, hogy mikor, mire lesz még jó.

Ja, és ha kaksiba léptek, csak szolidan káromkodjatok, hátha nagy szerencse ér ;-)

Az öregedés jelei :-) :-)

"1. Külön alszol a fogaidtól.
2. Megpróbálod kihúzni a redőket a zoknidból, amikor rájössz, hogy nincs is rajtad zokni.
3. Ha reggel felébredsz, pont úgy nézel ki, mint a fényképed a jogosítványodban.
4. Csak a második próbálkozásra tudsz kikelni a fotelból.
5. A "kimaradok éjszakára" számodra azt jelenti, hogy a kertben alszol.
6. A "boldog órák" szunyókálással telnek.
7. Nyaralni mész, de előbb fáradsz el, mint ahogy a pénzed elfogy.
8. A gyerekednek olyat mondasz, amit az anyád mondott neked, és amit mindig utáltál.
9. A súlyemelesről alkotott elképzelésed a "felállás a székből".
10. Jóval hosszabb idő alatt pihened ki magad, mint amennyi idő alatt elfáradtál.
11. Emlékezeted rövidül, panaszaid hosszabbodnak.
12. A noteszodban a legtöbb név úgy kezdődik, hogy "Dr".
13. Csak ülsz a hintaszékben, de nem tudod beindítani.
14. A gyógyszerész a legújabb barátod.
15. Akkor nevezed magad szerencsésnek, ha megtalálod a kocsit a parkolóban.
16. Kétszer annyi ideig tart, hogy feleannyit láss.
17. Minden fáj. Ami meg nem, az nem működik.
18. Két órán át keresed a szemüveged, ami a fejeden van.
19. Belemélyíted a fogaidat a húsba, és azok ott maradnak.
20. Már feladtad az összes rossz szokásodat, de semmi sem lett jobb.
21. Türelmesebb lettél, de ez tulajdonképpen csak fásultság.
22. Végre összeszeded a gondolataidat, de akkor meg a tested esik szét."


(Internetes "gyöngyszem")


öhm.... most keresgélnem kell zsebkendőket, mivel részemről folyik a könny a szememből, ez viszont biztató, mert idősebb korban előfordul, hogy már könnye sincs az embernek, és akkor "műkönnyet" kell becsepegtetnie a szemébe ..., na, itt még nem tartok... :-)

2008. december 2., kedd

Advent - az Ikrek jegyében ;-)

Az adventi naptárakat Dalma és Jolika kapta ajándékba.








A gombok Tallina ajándéka :-) Köszönjük neki.





Ha valamit másként csináltam volna, az az anyagválasztás. Amennyiben lett volna ezüst színű anyagom, akkor a sárga helyett azzal párosítottam volna. (De, ki tudja a sok anyagkupacban, hogy hol rejtőzik az ezüst... ;-)
(Persze, mindig mondják, hogy aranyra, ezüstre vigyázzni kell.)
Jó lett volna még a fehér is, de azt túlságosan kényesnek ítéltem meg gyerekek esetében.

Igen, tudom, hogy rosszul van szabva (elszabva) és sok a pontatlanság miegymás... :-(

2008. december 1., hétfő

Mi az előnye, ha elmúltál 45 éves?

"1. Az emberrablókat nem igazán érdekled.
2. Túszhelyzetben valószínűleg téged engednek el elsőként.
3. Senki sem várja el tőled, hogy bárhová is szaladj.
4. Amikor este 9-kor felhívnak, megkérdezik 'Nem ébresztettelek fel?'
5. Az emberek már nem gondolják azt, hogy hipochonder vagy.
6. Már nincs semmi, amit a nehezebb úton kellene megtanulnod.
7. A most vásárolt dolgaid már nem használódnak el.
8. Délután 4-kor is vacsorázhatsz.
9. Szex nélkül élhetsz, de a szemüveged nélkül nem.
10. Heves vitákba bonyolódsz a nyugdíjrendszerről.
11. Már nem kihívásként gondolsz a sebességkorlátozásra.
12. Már nem próbálod meg behúzni a hasad, bárki is jön be a szobába.
13. Együtt énekelsz a liftben a hangszóróval.
14. A szemed már nem lesz sokkal rosszabb.
15. Az egészségbiztosítónak befizetett összeg végre kezd kifizetődni.
16. Ízületeid pontosabb meteorológusok, mint a nemzeti időjárási szolgálat.
17. Titkaid biztonságban vannak a barátaidnál, mert ők sem emlékeznek rájuk.
18. Agysejtjeid száma végre kezelhető méretűvé csökkent.
19. Nem emlékszel, ki küldte neked ezt a listát.
20. És feltűnik, hogy kényelmed érdekében ennek a szövegnek nagy a betűmérete.

Továbbítsd ezt mindenkinek, akinek még eszedbe jut a neve!"

(Internetes "gyöngyszem")

Na, ha most stílusos nő lennék, akkor ezt most tényleg nagy betűmérettel kellett volna beraknom, de, sajnos elfelejtettem, hogyan is kell azt "csinálni" ... ;-)

Amúgy álmodozások közepette beindíthatnám - csak úgy, mellesleg - a NEM ÉN VARRTAM ROVATOT:





külön is felhívnám a figyelmet a hölgy csípőjére...





mivel, hogy rohadtul fáj, ha az ember így marad...
persze, csak 45 után...

2008. november 30., vasárnap

Rendszeres olvasók témája - utoljára

Na, Mammkánál ez a téma már nagyon terítékre került és körbe jártátok főleg negatív értelemben.

Bizony felfedeztem egy új pozitív oldalát.

Megjelent nálam Phoenix ikonja.
Nem is tudtam Rólad, hogy olvasol engemet, sőt nem is ismertelek.

Viszont meglátogattalak és gyönyörködtem a takaróidban.

Veszélyes dolog ez az internet. Egyrészt kinyílik a világ, másrészt be is zárul.
Kinyílik, mert oly sok impulzus ér minket.
Bezárul, mert nehezen megyünk már ki időnként a "való" világba, mert annyi érdekességgel találkozunk a neten keresztül - a saját szobánkban.

Phoenix bemutatkozását remélem, hogy Princi is el fogja olvasni.
Már csak egy nagy kérdés marad, hol találom azt a kicsiny boltot, ahol rémségek helyett időt árusítanak?

És most bármily hihetetlen az én esetemben, de megyek varrni... ;-)

2008. november 29., szombat

Teljesen kezdő foltvarró jelölteknek

azt tanácsolnám (mert oly kishitűen, félelmekkel telve írnak a topikokra),
hogy vegyenek egy nekik tetsző anyagot, csináljanak neki egy keretet, hogy kiemelkedjen az anyag szépsége, rakjanak közbélést és hátlapot, simán, egyszerűen tűzzék le a minta által felkínált lehetőségeket figyelembe véve.

Mindezt, persze, nem kell feltétlenül nagy falatként egy takaró mérettel kezdeni... (kivéve, ha nagyon bevállalós... ;-)



Mint a fenti fotón is látható, a nyuszi is kinyúlt az első takarójától... :-)

Ha nem ment el a foltvarró jelölt kedve ezek után, akkor már semmiből se áll legközelebb négyzeteket kivágni és összevariálni egy másik anyag négyzetével... :-)

Ilyen egyszerű módszerrel is nagyon látványos eredményt lehet elérni.

A mellékelt takaró (a fotón nem is látszik egyébként, hogy mennyire jó a valóságban) a turiból származik, kemény 630.-Ft-ért. ;-)



S, egy másik (félkész anyagdarab) egyszerűen a minta által felkínált lehetőségek szerint megtűzve:



Hajrá kezdők, varrjatok!
(Jaj, miből is gondolom, hogy pont ők nem járnak erre? ;-)

Cardamon törzsihastánc est 2.

Videói:



megint odavoltam teljesen a hölgyekért... pedig nem is vagyok pasi ;-)



na, elmegyek még két-három hastánc estre, aztán porronggyal a kezemben (?) otthon talán elkezdem a házi foglalkozást... ;-)



nagyecsedi cigánytánc:



Saját fotók majd később jönnek.

2008. november 28., péntek

Mikulás (avagy kik találják ki a vicceket?)

(Érzékeny lelkű barátnéim ne olvassák el...)


"Egyszer volt, régen volt, a Mikulás karácsony előtt észrevette, hogy a 4 krampusza megbetegedett.
De a helyettes krampuszok nem tudtak olyan szépen és gyorsan csomagolni, mint AZ igazi krampuszok.
A sok baj közepette Mikulásné bejelentette, hogy AZ édesanyja velük fogja tölteni a Karácsonyt.
Szegény meggyötört Mikulás ennek hallatán kiment a rénszarvasszánhoz, de szomorúan vette tudomásul, hogy AZ 5 rénszarvasból 3 vemhes, 2 meg ismeretlen helyre távozott a kerítésen átugorva.
Ezek után a teljesen összetört Mikulás bement a házába, hogy igyon egy kis fenyőpálinkát, de azt látta, hogy a krampuszok már mindet megitták.
Erre olyan mérges lett, hogy a kezében tartott poharat összetörte.
Mikor össze akarta söpörni a szilánkokat, rájött, hogy AZ egerek régen megették a seprűt.
Ekkor csöngettek, és a lelkileg meggyötört Mikulás ajtót nyitott.
Az ajtóban egy angyalka állt, kezében karácsonyfával.
Az angyalka így szólt:
- Kedves Mikulás! Hát nem csodálatos ez a mai nap?

Hát így alakult ki AZ a szokás, hogy a karácsonyfa csúcsára angyalkát húznak."

(Internetről...)

Borzasztóóóó ;-)
Mindig kiváncsi lettem volna rá, hogy kik találják ki a vicceket.
Meggyőződésem, hogy a férfiak.
Valamint, hogy "pihent" agyúak.
... x ... szülés, gyermekgondozás, nevelés, cvekkerek cipelése, munkahelyi helytállást, lakássuvickolás, főzés, mosogatás mellett szerintem nem sok energiájuk maradna a viccek kitalálására...
... és lehet, hogy azt mondanák a végén, hogy Drágám fáj a fejem... :-)

Rendszeres olvasók

Naaaa, amikor ezt az újdonságot bevezették itt a blog-rendszerben hát fogalmam se volt róla, hogy mi akar lenni.
(Mármint, hogy beszédes és érthető, hogy mit takar az elnevezés, de nem értettem, hogy mi a funkciója).
Változatlanul az a véleményem, (valaki blogjában megjegyzésként le is írtam), hogy ha csak egy embernek szerez örömet, vagy bármi más jó dolgot, hogy olvassa a blogomat, akkor az már tökéletesen jó dolog.

Évi36 tisztelt meg vele, hogy először bejelölte nálam a rendszeres olvasó funkciót :-) :-) :-)

Közben látom folyamatosan, hogy egyre több helyen ki van már rakva a blogokra ez a fajta felsorolás.
De, viszont most rájöttem, hogy - számomra - mi is a jó benne, ha a kis ikonokba kattintok, akkor sokkal, de sokkal hamarabb eljutok Évi36-hoz, vagy másokhoz, mint a többi módszerrel... tehát számomra ez a jó dolog benne.

Gondban vagyok, hogy én hogyan is jelöljem be magam rendszeres olvasóként mások blogjában. Mivel, az a helyzet, hogy napi szinten már nem megy a dolog az időhiány miatt - pláne, hogy most jön az év vége - a könyvesboltban mindannyian olyanok leszünk, mint a kifacsart citrom, örül mindenki, hogy hazaér, és bezuhan az ágyba...

Tehát kedvenc blogjaimat valószínűleg pár hét késéssel tudom csak majd olvasni, tehát tuti, hogy nem leszek "naprakész".
Ha nem haragszotok, az én bejelöléseimet januárra halasztanám, vagy a két ünnep közöttre, talán addigra marad egy kis "szabad" időm.

Csak most jelezném a kívülállóknak, hogy nem is tudjátok, mint vevők szerintem, hogy nekünk, akik könyvesboltban (illetve a kereskedelemben) dolgozunk, mire jön a karácsony, általában nincs bevásárolva semmink, (mert nincs mikor), sőt, az utolsó napokban néha már alig-alig találunk tiszta ruhát a szekrényben, mert mosni sincs időnk... hát, igen.
Ez az érem másik oldala.
Ezt soha nem tudják a vevők, amikor ingerültek az eladókkal szemben, a szeretet ünnepének előestéjén.