Időszámítás ( S ) előtt és után...

A látvány - férfiasan tökéletes.

Izmos, mokány alkat.
A fülei...hmmm....isteniek... sóhajtozni, simizni, puszilgatni.
Az illata jó (na, ez idővel persze, azért változhat).
Szórakoztató személyiség.
Mikor megkérdezték, hogy befogadjuk-e ideiglenesen, mondjuk kb 10 napra, hát már, hogy a csudába ne.
Amikor sötétben este jött és megláttam, kicsúszott a számon, miszerint ; "hogy nézel már ki" - olyan, vagy a sötétben, mint egy denevér.
A SZÁLLÍTÓ (aki NEM volt azonos Jason Statham-mel) mondta, hogy ne izguljak, nappal is olyan :-) :-)

Jöttek mellé üzenetek, hogy és miként kell őt táplálni.
Na, erkölcsi hírek is... miszerint nagy kanos - sajnos, kalandjai számát nem tudtuk meg.
Megjelenése alapján nem csodálkoztunk már semmin sem :-)

Első döbbenetünk az volt, mikor megkérdeztük, hogyan hívják (hívhatjuk), mire a válasz tömör volt és túlságosan egyszerű, miszerint SÁNDOR a neve...

Hogy hívhatnak egy ilyen pasit Sándornak :-(
Még a szánk se állt rá, nem hogy az agyunk.
Nálunk végül Sanyi, Sanyóca lett az itt töltött napok alatt.

Igen jól beilleszkedett, már első este.

Sanyóca családja hamar lebukott, hogy ő bizony ágyban blöki... akár engedéllyel, akár nélküle...

Egy igazi macsó hím hamar megtalálja az ágyhoz vezető utat, pláne egy olyan helyen, ahol csak és kizárólag nőstények laknak :-)
Sanyi - mintha mindig nálunk lakott volna, remekül magáévá tette a házirendet.
Miszerint, ha a konyhában történik valami, akkor az mindig nagy érdeklődésre adhat okot... ügyesen beállt a sorba, mikor valami csemege fincsi osztogatás volt.
Vagy főzés során, tudta, hogy lepottyanhat EZ + AZ.
A hűtőnyitás hangjára ő tudott a leggyorsabban startolni a lakás bármely pontjáról.
Egyben azt hitte, hogy a hűtő azért van, hogy busa nagy fejét rögtön és azonnal benyomja rajta :-)

Sanya szexi... mivel a k---ja fehér és világít még a sötétben is... Mit mondjak, sok férfi megirigyelné tőle ezt :-)
Sanyóca hangja... hát, az egy külön élmény... mi még ilyet nem is hallottunk.
Nálunk most is két blöki él (állandóan) és kettőt sajnos már eltemettünk.
De ilyen hangja nem volt senkinek !
Az a kunyizó, nyüffögő, bőgésszerű izé... némi férfiasabb vakkantással fűszerezve...

Természetesen már első este kipécézte magának a saját nőstényét... hölgy családtagomat. Folyton a nyomában járt, úgy nézett rá, mint egy istennőre.
Végig így volt, míg nálunk lakott.

Kezdtem úgy érezni, hogy ez a csodálatos kapcsolat már-már lassan szerelem...



Rögtön belopta magát a szívünkbe.
Tervek tömkelegét álmodtuk meg, hogyan lehetne Sanyócát elcsaklizni eredeti tulajdonosaitól ;-)
Természetesen azzal kezdve, hogy a "gyereket" nem adjuk vissza...
Hogy lehet már Sanyi nélkül tovább élni?
Mi lesz, ha soha többé nem látjuk (érezzük, halljuk)...
Mi lesz, ha többé nem harapdál gyöngéden fogak nélkül szinte  - fület, arcot stb.stb.
Mi lenne, ha világkörüli útra küldenénk a gazdáit?
Reménykedünk, hogy télen síelnek és Sanya nálunk landol mondjuk egy hétre, vagy tíz napra...
Elvégre nem érdemes síelni elmenni 2-3 napra...

Milyen jót karácsonyoznánk együtt :-)  Felesleges őt vidékre rángatniuk egy pár napra a hidegben...

Szívünk már megszakad Sanya nélkül...
Sanyát akarjuk... Nem a Tiétek, most már a miénk... ;-) 

és eljött a gyász napja... :-(
Mikor eljöttek Sanyócáért...

Megváltozott az életünk... mert volt időszámítás Sanya előtt és van Sanya után :-(
Az élet már soha többé nem lesz ugyanolyan...

Azóta a lakás különböző pontjain (sőt a kertben is, lehetetlen éjszakai időpontokban, de tényleg) vonítunk az éjszakában is: ...SANYiiiiiiiii..... Sanyiiiiii.....
A környéken biztosan azt hiszik, hogy valami menő csávó után bőgnek a csajok, és nem is tévednek túl nagyot.

Imádunk Sanyi...

és ha soha többé nem adjátok vissza őt "megőrzésre", akkor igen komoly következményekkel számolhattok...