Baribori blogja

jóóóó...

Ha kedveled a nyulakat - is - akkor feltétlenül érdemes időnként ellátogatni hozzá :-)
Mivel, együtt élnek, egy fedél alatt  Arcimboldo-val, aki amúgy egy vérnyúl...

http://allatsagaim.blogspot.com/

Egy kis ízelítő a blogjából:

"Albérletes idegbetegségek

   Felriadtam az éjszaka kellős közepén. Körbenéztem, és halvány sejtelmem sem volt, hogy hol vagyok. Idegesen néztem körbe, próbáltam valamilyen támpontot keresni, hogy mégis el tudjam magam helyezni az országban, a lakásban, a világban. Megvallom, sokáig tartott, míg a sejtelmes félhomályban értelemmel ruháztam fel az ismeretlennek tűnő, vadidegen körvonalakat. Pedig már egy hónapja itt lakunk, újra Budapesten.

 

   Ezt a tájékozódási zavart elneveztem új lakás szindrómának. Egy barátom mondta, miután élete második költözését megejtette, hogy néhány év kellett hozzá, hogy megszokja az új helyét. Nos, mi annyit sosem lakunk egy lakásban. Maximum egy évet, de akkor már sokat mondtam. Szóval nem sok lehetőségünk volt megszokni az új helyünket. Az új lakás emiatt nekünk egészen mást jelent. Az albérlet hátrányai.

   Viszont ennek az a nagy előnye, hogy sehol sem vagyok otthon, hogy tényleg sehol sem vagyok otthon. Bárhol, idegen helyen, csak lehajtom a fejem, és már alszom is. Nem keresem a szoba ismert árnyait, az ágy otthonos kidudorodásait, a saját szagokat, illatokat a lakásokban, mert bárhol vagyok, akár otthon is lehetnék.

   Természetesen van plüssmacim, aki azért egy kis bensőséges hangulatot teremt a mások lakásában töltött éjszakákhoz. Ő Brumi, mr. Bean macija. Már készül róla a fotósorozat, hogy őt is megismerhessétek. Csak akkor van gond, ha külön utakon járunk, én meg a férjem. Mert akkor felmerül a kérdés, hogy kivel maradjon Brumi. Vigyem magammal az ismeretlenbe, vagy maradjon "otthon", az ismerős- idegenben? Az esetek nagy részében az otthon maradás mellett döntök, mert mégiscsak hülyén veszi ki magát, ha az idegenvezetőnő az esti eligazítás után a hóna alatt az alvómacijával tér nyugovóra. Ez amolyan személyes dolog. Brumi kint ül az ágyon napközben, mégis kellemetlennek találnám, ha bárki a megvetett ágyban látná.

   Már hét éve élek az új lakás szindrómával. Szerintem be kellene vezetni a pszichológia tankönyvekbe, mint a költözőmadarak gyakori pszichés tünetegyüttese. Igen, ez több problémát is takar. Például néha a bevásárlás után nem vagyok benne biztos, hogy merre induljak "haza". Pontosabban hova kell elszállítanom a vételezett élelmiszert. Néhányszor már zavartan toporogtam a buszmegállóban, hogy merre is van a hazafelé. Ciki? Ez van."