2009. június 20., szombat

Egy boldog család


;-)

(Na, most itt kellene, hogy vége legyen a bejegyzésnek... mindig csodáltam Szerát érte, hogy néhány szóval, maximum egy-két mondattal mégis, milyen sok örömöt szerez másoknak a blogjában.
Ez a pozitív fajta szűkszavúság - vagy lényegre törés? - nekem nem megy, valahogy mindig viszketnek az ujjaim a billentyűzet fölött - késztetésem van a szófosásra...

Ezek az egérkék itt nagyon tyutyik... mégis, ősszel, mikor a hideg elől be akarnak húzódni a kertesházba, akkor valahogy elvész belőlem a tolerancia - ki tudja miért is??? ;-)

... ja, és ha ők velünk vannak (akarnának lenni), akkor mi egyáltalán nem vagyunk egy boldog család...

... és most "állati" rendes vagyok, tehát nem részletezem, hogy milyen csatákat vívok velük.
( Tapasztalaim alapján a leghatékonyabb fegyver ellenük még mindig az ősi módszer, négylábú barátném : Saci )

Mondhatnánk azért, hogy persze, mert kertesház... eszembe jut ilyenkor a nagynéném, aki lakótelepen lakott és a lisztet a mosogató alatti szekrénykében tartotta... (nem volt világos a koncepció, én oda szemetest rejtenék a logikám alapján), ... mikor egyszer kihúzta a lisztet tartó nagyméretű dobozát, hát a liszt közepén tanyázott egy egérke... és "farkasszemetnéztek" egymással.

Bírom a nőket a filmekben, mindig úgy ábrázolják őket, hogy visítanak és felugranak az asztal tetejére, mert megláttak egy apró egérkét.
Persze, ezeket a filmeket rendszerint férfiak rendezték.
Nyilván van ilyen is, de ez egy ostoba ÁLTALÁNOSÍTÁS - mint annyi minden más -, ha megvárna az egér... - akkor simán nyakoncsípném és vinném őkelmét, de a lányom is ilyen.

Nem undorodunk és amúgy nem utáljuk őket - mondjuk klassz helyük van egy terráriumban... vagy állatkertben ... de, nem a lakásban.

Egyszer viszont kerültem - ilyen apróbb állatkákkal kapcsolatban - kínos helyzetbe.
Még fiatalkoromban - családi látogatás az akkor még jövendőbeli párom vidéki rokonaihoz - esett meg velem.
Ilyen szituációban azért nagyot nyomnak a latban az első (második, harmadik stb.) benyomások.

Az ő családjukban ménkű sok rokon van, fene se tudja számon tartani őket... (Ilyenkor az ember még nehezebben tudja felszedni az elveszített fonalat, hogy ha vegyes család van, akkor ki kinek is a féltestvére, meg egyáltalán...)

Szóval, mikor először viszik az embert, akkor ugye igyekszünk a jobbik formánkat adni.
(Már, ha van jobbik formánk ;-)

Konyha, sok rokon, nyűzsgés.
Menni kellene a WC-re.
Mondom én, hogy - menni kéne... de merre is?

Óh, jajj, mondják, sajnos itt a házban el van dugulva a WC, nem használható. (Sebaj, nem vagyok én kényes) de, nyugodtan menjek ki az udvarra - ott van a pottyantós hagyományos a disznóól mellett kicsivel...
(Nem gond, én se születtem palotában).

Nagy lendülettel, nekem semmi se okoz problémát önbizalommal telve, határozottan vonultam a kerti klotyi felé.
Kinyitom, nyomulnék éppen befelé (az ilyen építmények nem arról híresek, hogy belül ménkű sok hely van, eléggé szűkek, nehogy sok helyet vegyenek el földből, ami ugye másra is hasznosítható...)

... de, legnagyobb döbbenetemre már volt bent valaki...
szorongattam az ajtó kallantyúját, lemeredve álltam és néztük egymást...
... én és a bazi nagy varangy.

Most, nem tudom, hogy kővé válhatott el a látványomtól, vagy mi a tosz történt, de nem mozdult a fránya, csak nézett.
Nem visítottam, nem szokásom. Békától sem, de akkor még fiatal voltam és fogalmam sem volt, hogy mit kellene csinálni.
Nem csókoltam meg.
Most ráordítanék, hogy VIGYÁZZ, MERT JÖN AZ APEH! - és dobognék a lábammal tuti, hogy elmenekülne :-)

Mivel szorongatott a természet, nem volt mit tenni, visszamenni a konyhába a tömeges rokontrécsihez és bevallani, hogy helyzet van, bizony...
(Irul-pirul Zsuzsanna)

A sok különböző korosztályú testvér közül a legfiatalabbik nő - nálam mondjuk legalább 10 évvel idősebb - nemes egyszerűséggel közölte, hogy semmi gond, majd mindjárt kisöprűzi onnan.
(Ja, így könnyű ... gondoltam magamban - otthon én is valamivel kikergettem volna, de idegen helyen mégse túrkálhat az ember az udvaron... tuti nem értették volna, hogy az "új csajszi" mit kotorgat a tyúkól körül, csak nem a tojást akarja lenyúlni ;-)

Azt hiszem Katának hívták.
Kata jött - isten áldja őt meg - és kikergette haveromat, a varangyot.
Az a furi, hogy ilyenkor, ha bemegy az ember, akkor klotyizás közben félig-meddig próbál oldalra lesni, ha a hátán lenne szeme, hát azt is használná, mert óhatatlanul úgy érzi, hogy bármikor ráugorhat valaki...

és közben próbál nem gondolni rá, hogy esetleg bent a konyhában pont most állapították meg róla, hogy "na, ez is egy kényes városi p...-csa!"

15 megjegyzés:

  1. Zsu! Nagyon élveztem!!!!!
    Szera,az Szera,aző néhány mondatával és ő úgy jó,bár beszélgetni remekül lehet vele.:)
    Te viszont Juhizs vagy és meg ne változz nekem,mert odavagyok a novelláidért!!!!!!
    Puszi!

    VálaszTörlés
  2. Szera egymondatosai nagyon szépek, öröm olvasni. De soha nem röhögök rajtuk visítva percekig :-)

    VálaszTörlés
  3. no, én pont fordítva működök! béka bármikor jöhet, akár zsebbe is elviszem, meg is puszilom, ha kell, hátha királyfivá változik, de egér???Ezért egy kisebbfokú sokkot is kaptam, amint kinyitottam a blogod, még gondolkozok, kérek-e kártérítést :-))))

    VálaszTörlés
  4. Szerát azért kedveljük, mert ő Szera, téged meg azért, mert Juhizs vagy. Nincs ezzel semmi gond, ahányszor kinyitom a blogod, felkészülök, hogy nevetés jön. :o)

    VálaszTörlés
  5. Ez nagyon édes volt! És nem, nem csak filmben, én igaziból ugrok egyálltóhelyből székre, ha egeret látok... de rendszerint már a szagát érzem, mielőtt bármi más jele lenne... és még elájulni is tudnék talán. És nem tudom kigyógyítani magam, pedig próbáltam.

    Más: készülnénk Kecskemétre a Múzeumok Éjszakájára, de valaki üsse le ezt a gyereket itt mellettem, hogy aludjon végre!!!

    VálaszTörlés
  6. Élvezetes volt, láttam ahogy a varangy meg Te... Ebből a húsos kenyérből azért mégsem szeretnék! Én sem szeretem a házban a vendég állatokat. :)

    VálaszTörlés
  7. A családom ilyenkor meredten néz rám, hogy mitől tudok én magamban is ilyen jókat kacagni... Hát Tőled!!!
    Ha megjelenik a könyved, szólj légyszi!

    VálaszTörlés
  8. Drága !
    Most már jöhet ám a könyved !!! Tudok kiadót is és biztos a minimális mennyiség el is fog fogyni

    VálaszTörlés
  9. Ez a kép annyira édes, hogy kitettem háttérnek.

    Van egy jó ötvenes, nagydarab, kisportolt férfi kollégám. Retteg az egerektől. Egyszer bevittem a macskák egyik játékát és hozzávágtam. Futva menekült ki a szobából :-)

    VálaszTörlés
  10. Juhizs! Mint már említettem, te egy tündér vagy... :) Egy bizsergő ujjú, mások szemébe nevetést és könnyet csaló..., szükség van rád, így ahogy vagy !!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  11. Juzsikám!
    Az Isten áldja meg a bizsergő ujjaidat, mélg nagyon sokáig! Megvidámítottad, a vizsgáktól elborult elmémet :)
    Köszönöm.
    Ja, a megjelenő könyvedből én is vennék!

    VálaszTörlés
  12. Szuper volt! Köszi, most már mehetek aludni.
    Ha illusztrálni kell a könyved, csak szólj.

    VálaszTörlés
  13. Kedvesek vagytok :-)
    De ne vicceljetek ezzel a könyv dologgal, aki nincs tisztában az előzményekkel még komolyan azt hiszi... hogy valóban van bármiféle könyv, vagy terv, meg hasonlók.

    Egyébként meg a bejegyzések sincsenek elmentve (nálam).

    VálaszTörlés
  14. Kedves Hokata!
    Megtiszteltél vele, köszönöm.

    VálaszTörlés