2011. december 30., péntek

Kinszki Budapestje - avagy van félórád ?



Valahogy idén problémás volt minden, a nyár, az ősz, és most még a tél is :-(
Nem volt idő semmire, jönni-menni se nagyon...

Így megkésve fedeztem fel, hogy június eleje óta a földalattin az Oktogontól a Mexikói útig (és onnan vissza a szemben lévő állomásokon is) Kinszki Imre fotográfus munkásságának egy-egy szeletével ismerkedhetünk meg, minden megállónál különböző fotókkal.
A tárlók nagy részében a 30-as évek hétköznapjai, eseményei, hangulata.
Az utca képe, (milyen mások már az épületek, van, ami már "eltűnt"), a vásárok forgataga, a Rákóczi út macskaköveinek lerakása (milyen sok munkás dolgozott egyszerre AKKOR MÉG), szép esti felvételek.
Látszik a ruházaton, hogy ki a "polgár", ki a szegény...

Egyedüliként szállok ki minden állomáson, mire jön a következő szerelvény, pont meg is lehet nézni minden kiállított fotót.
Elmélázok... akkoriban még milyen sokan hordtak kalapot nyáron, férfiak, nők egyaránt.
A cipők !!! Mind kényelmes, szép, mai szemmel is hordható darab :-)
(Lesandítok fájós lábaimra :-(

A szoknya hossza... no, nem éppen a "bukjelszoknya", van köztük modern, térdig érő is.
Néhány fotóról nemecsek ernő jut eszembe, így, csupa kis betűvel...

Utólag, hogy utána néztem, látom, hogy tavasszal nagy kiállítása volt a Zsidó Múzeumban.
Immár sajnálom, hogy nem láttam.
Viszont ez itt és most (ki tudja meddig tart a róla való megemlékezés, nem látom nyomát, hogy mikor fogják leszedni a képeket) ingyenesen megtekinthető.
Ha nem vagy lusta egy kis utazásra és felfedezésre.

Kinszki Imrét (1901-1945)  legyilkolták Sachsenhausenbe menet; s, mi így megkésve talán többen is rácsodálkozunk nevére, ha ismeretlenül csengett számunkra.
Fájdalmas veszteség, hogy az embertelenség milyen sokszor győzedelmeskedett :-(


A kiállítás anyagából egy 76 oldalas fotókatalógus is megjelent, a Herminamező Polgári Köre 1990 és a Budapesti Városvédő Egyesület közös kiadásában, a Zuglói Önkormányzat támogatásával. Az album a BVE székhelyén (V. ker., Kossuth Lajos u. 14-16.) 2.000,- Ft-os áron kapható.


Van félórád? Na, jó talán 3/4-ed... ?
 

2011. december 13., kedd

Téli aukciós tárlatok a két "Szomszéd várban" :-) ingyenesen megtekinthető

Ha szeretnél egy szép szombatot,

akkor menj el a Virág Judit Galériába, aznap utoljára megtekinthető az aktuális festménykiállításuk.
(Bp.V., Falk Miksa u.30.)

innen átmehetünk 2 percre a sarkon lévő Kieselbach Galériába (Bp.V., Szent István krt. 5.)  ahol szintén, de egy másik téli aukciós kiállítás anyaga látható.

Ez utóbbi a 19-20. századi magyar festészet remekműveiből.

A Kieselbach tovább tart nyitva december 20-a keddig megtekinthető.

Mindkét kiállítás naponta 10-től 18 óráig, ingyenesen látogatható.

2011. december 12., hétfő

csütörtökön jönnek a ....LEHARCOLT OROSZLÁNOK... :-) :-)

bizony jönnek... 2011. XII. 15-én  csütörtök este az M1-es csatornán 20.15-kor egy kellemes estével ajándékoznak meg minket.
Ha nem láttátok még, akkor ne hagyjátok ki!

Jutalomjáték két nagyszerű színésznek, Michael  Caine és Robert Duvall remekül elszórakoztat minket. A gyerekszereplő is méltó hozzájuk.


"A kis Walter számára semmi sem lehetne kiábrándítóbb, mint egész nyáron a flúgos nagybácsik farmján unatkozni. A furcsa rokonok még furcsább hóbortjai azonban idővel mégis felkeltik az érdeklődését. A postán rendelt afrikai oroszlán persze rögtön gyanússá válik Walter számára, így nyomozásba kezd: honnan lehet ilyen temérdek pénze a két elvarázsolt öregnek? Múltjuk ugyan titokzatos, de vajon igazak-e a hihetetlen pletykák, amelyek szerint a nagybácsik valaha bankrablók voltak?"


2011. december 5., hétfő

...szelektív hulladékgyűjtés - avagy - hol leszek 30 év múlva... és persze, velem már megint történik valami :-(

Igen, mi környezetbarátok (és tudatos emberek) ugyebár gyűjtjük... én már kb. másfél éve, vagy kettő.
Külön a papír, a műanyag fránya flakon (rendesen összetaposva, hogy lapos legyen), az üveg, mely vissza nem váltható, valamint Mofli, Saci, Töffencs konzerves fémdobozai.

(Ami persze... felhasználható lehet(ne) textillel bevont doboznak, ha nem lenne ilyen kattintva nyitható, hanem hagyományos konzervnyitós cucc).

Most arról ne is beszéljünk, hogy hova rakom, tüntetem el, míg gyűjtöm a cuccot.
Ami persze, külön-külön helyeket foglal el a házban (és körül)... bevallom, egyszerűbb lenne behajítani a kukába...

De gyűjtöm. Mint rendes állampolgár. Meg ugye, védjük a környezetet, a Földet, ami ellen oly sok randa dolgot követett már el az emberiség.
Meg az utódaimnak is itt kell majd élniük. (Már, ha nem tévedtek a maják a 2012-es évvel kapcsolatban).

Igen ám, de ez egy kertesházas övezet.
Ez azt jelenti, hogy nincs a közelben un. szelektív hulladékgyűjtő "sziget" ami kettő van, mindkettő másfél, vagy két megállónyi távolságra van. Sehogy se jók nekem megközelítés szempontjából.
Mindig gyalog kell mennem és cipelnem a cuccot. Persze olyan helyre, ahova egyébként nem járok minden nap.
Szóval, kissé komplikált a dolog.

Jó sok összegyűlt a minap - na, mondom, itt az idő megszabadulni a "cucctól", elvégre bármikor jöhet már a hó, aztán nem lesz szerencsés, ha a zacsik itt tanyáznak a hóban.
Meg jön a Mikulás is, hát mit fog gondolni rólam? (Rólunk?) :-) még a végén nem jön be.

Amúgy mennem kell a rendelőbe röntgenre, sebaj, odafele magammal viszem a cuccot, szépen behajítom a gyűjtőbe és irányozok tovább az egészségügyi intézmény felé.

Megterveztem remekül.
Aki ismer, az tudja, hogy idétlen hatalmas (rendszerint randaaaa) műanyag szatyrokkal, táskákkal szoktam közlekedni.
Akkor most ezt szorozzátok meg hárommal.
Többek között még egy hatalmas nagy kék IKEA-szatyorral is + a másik nagy szatyor, mindez tele a ki- és bedobandó cuccal. (Valamint a vállamon a retikülnek csúfolt bazi nagy izé...)

Nos, kb. úgy néztem ki, mint amikor a buszra felszállnak olykor hajléktalanok, rengeteg műanyag szatyorral, amiben cipelik az egész életüket :-(
Szóval ilyen a látvány.

Kocogok, igyekszem, mert a röntgenhez még időt is kell kérni, nem ám csak úgy megy a dolog.
A hulladékgyűjtő félúton van a rendelő felé.

Befordulok a sarkon, mély döbbenettel észlelem, hogy a hulladékgyűjtő sziget gyakorlatilag eltűnt.
Nincs ott semmiféle műanyag konténer a gyűjtéshez, nemhogy 4.. de, még 1 sem :-(

Hát, igaz, hogy van beutalóm a szemészetre is... de, talán ennyire nem vészes nálam helyzet... mélázok el.

Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat... ;-) ;-)

A cucc nehéz és terjedelmes.
Vissza fordulni immár nincs is idő, akkor lekésem az időpont-kérést a rendelőben, aznapra már nem lesz sorszámom.

Nincs mit tenni, a cuccal együtt bátran és hősiesen vonulok az SZTK rendelő felé.
Tudom, hogy merészség, de valahol a szüfrazsettek is elkezdték kitaposni az utat...
Mit nekem egy ilyen akadály.

A világ legbájosabb mosolyával - tudom, hogy az igazság nem mindig célravezető a mai mocsok világban, de mégis ezt tartom a legjárhatóbb becsületes útnak - "bedobom" magamat a ruhatáros néninek (aki kb. velem egyidős ;-)
és elmondom, hogy jártam, és tudom, hogy szokatlan a kérés, meg ez mégiscsak egy egészségügyi intézmény, meg higiénia meg minden, de berakhatnám-é e hatalmas "motyót" a ruhatárba...

Áldja őt meg a jó Isten, mivel rábólint.
Persze, mondtam, hogy a "cucc" tiszta, semmi kosz rajta, nem büdös stb. stb.

Nem törődtem vele, hogy milyen furán bámultak rám a betegek, miközben elvonultam mellettük a ruhatár felé.
Mit nekem.
Ez se rosszabb, mint fiatal lánykoromban, mikor a markomba nyomták az urológián a saját vizeletemet egy kémcsőben, és minden csomagolás nélkül végig vonultattak vele az érdeklődő pillantások kereszttüzében :-)

Kivárom a soromat, végzek (végeznek velem ;-)
kezembe nyomják a röntgenleletemet, ami olyan, mint egy fenyegetés hátra lévő életemre vonatkoztatva, mivel előtte alá kellett írnom, hogy tudomásul veszem, hogy a röntgent köteles vagyok 30 (HARMINC !!!) évig megőrizni.
Akkor is, ha negatív és nem pozitív...

Cikáznak az agyamban a gondolatok, úristen, ezek tudnak valamit!
Most 53 vagyok, ezek már most tudják, hogy én meg fogom érni a 83-at ;-) ;-)
Őrület... ezért jár ez a sok ember ide... a hitért... :-)

Egyből szomorúan átlátom a magyarság jövőjét... most már tutin ki fogunk halni.
Hiszen, ha egy család mondjuk 5 tagú, és x évtized alatt x db röntgenleletet, + x db írásbeli lelet, ambuláns lapot stb. kell tárolnia, akkor először is vennie kell minimum egy szekrényt, külön erre a célra.
Mivel nincs pénzük sokszor még arra sem, hogy lakásuk legyen, vagy, ha igen, akkor az túlságosan kis méretű, akkor ugye, hova a "toszba teszik" a sok megőrzendő orvosi cuccot???
Tehát, ha több gyermeket akarsz, akkor nem árt, ha külön veszel még egy szekrényt is... vagy ne tervezzél és ne álmodjál "nagyot" - nagy családot :-(

OSONOK a ruhatár felé...
Ekkor jövök rá, hogy újabb problémám van, mivelhogy a röntgenlelet (amiről immár tudom, hogy 30 évig érvényes, sokkal komolyabb őrzést igényel, mint az SZJA bevallásom, mert ahhoz ugye; csak 5 év kell) hát, hogy fogom elvinni...
Azt nem lehet gyűrni és össze hajtani...
Meg a boríték mérete...
Egész konkrétan 41 x 37 cm... esetleg, ha a fogaim között tartanám szállítás közben???

Vonulok, mint egy málhás szamár(nő).
Még várok a buszra, felnyomakszom.
Kerülöm embertársaim tekintetét...

Már csak két megállót kell kibírnom valahogy.
Megérkezem.
Fellélegzem.
Dobálom a cuccot a megfelelő konténerekbe.

Mire megáll mellettem a hulladékgyűjtő teherautó.
Leugrik két fiatalember, nem büdösek, kulturáltak, kedvesen köszönnek, "kezét csókolom" (ja, mostanában egyre sűrűbben érzem, hogy öregszem).

Aranyosan megkérdezik tőlem:
Nincs még Önnél kicsivel több műanyag flakon???
Nem dob be még???

Jól fejlett humorérzékkel válaszolom, hogy neeeem...

Amúgy döntöttem.
Télen, hidegben, mínuszban, márciusig nem gyűjtöm szelektíven a hulladékot.
Nincs az az isten, hogy még egyszer így járjak.
Igen, tudom, hogy "köcsög" vagyok... érdemtelen, hogy a földgolyón helyem legyen.

Azóta dobom a kukámba.
Oda röfögöm neki, hogy " nesze Neked !"

Hallottam, hogy valamelyik vidéki városban - tán Pécs??? - kirakhatja már az ember eleve szelektíven és háztól viszik el (ahogy nyugaton is sok helyen), meg ilyen tervek vannak, hogy majd itt is talán...

Most költözzek Pécsre, vagy akárhová, vagy ne költözzek?
Te jó Isten, egy költözés előtt, mennyi lim-lom van, amit kiselejtezik az ember... és költözés után mennyi göngyöleg marad, amit megint nincs hova rakni.

Nem költözöm.
Vagy költözöm???
;-)

2011. december 2., péntek

Baribori blogja

jóóóó...

Ha kedveled a nyulakat - is - akkor feltétlenül érdemes időnként ellátogatni hozzá :-)
Mivel, együtt élnek, egy fedél alatt  Arcimboldo-val, aki amúgy egy vérnyúl...

http://allatsagaim.blogspot.com/



Egy kis ízelítő a blogjából:


"Albérletes idegbetegségek

   Felriadtam az éjszaka kellős közepén. Körbenéztem, és halvány sejtelmem sem volt, hogy hol vagyok. Idegesen néztem körbe, próbáltam valamilyen támpontot keresni, hogy mégis el tudjam magam helyezni az országban, a lakásban, a világban. Megvallom, sokáig tartott, míg a sejtelmes félhomályban értelemmel ruháztam fel az ismeretlennek tűnő, vadidegen körvonalakat. Pedig már egy hónapja itt lakunk, újra Budapesten.
 
   Ezt a tájékozódási zavart elneveztem új lakás szindrómának. Egy barátom mondta, miután élete második költözését megejtette, hogy néhány év kellett hozzá, hogy megszokja az új helyét. Nos, mi annyit sosem lakunk egy lakásban. Maximum egy évet, de akkor már sokat mondtam. Szóval nem sok lehetőségünk volt megszokni az új helyünket. Az új lakás emiatt nekünk egészen mást jelent. Az albérlet hátrányai.

   Viszont ennek az a nagy előnye, hogy sehol sem vagyok otthon, hogy tényleg sehol sem vagyok otthon. Bárhol, idegen helyen, csak lehajtom a fejem, és már alszom is. Nem keresem a szoba ismert árnyait, az ágy otthonos kidudorodásait, a saját szagokat, illatokat a lakásokban, mert bárhol vagyok, akár otthon is lehetnék.

   Természetesen van plüssmacim, aki azért egy kis bensőséges hangulatot teremt a mások lakásában töltött éjszakákhoz. Ő Brumi, mr. Bean macija. Már készül róla a fotósorozat, hogy őt is megismerhessétek. Csak akkor van gond, ha külön utakon járunk, én meg a férjem. Mert akkor felmerül a kérdés, hogy kivel maradjon Brumi. Vigyem magammal az ismeretlenbe, vagy maradjon "otthon", az ismerős- idegenben? Az esetek nagy részében az otthon maradás mellett döntök, mert mégiscsak hülyén veszi ki magát, ha az idegenvezetőnő az esti eligazítás után a hóna alatt az alvómacijával tér nyugovóra. Ez amolyan személyes dolog. Brumi kint ül az ágyon napközben, mégis kellemetlennek találnám, ha bárki a megvetett ágyban látná.

   Már hét éve élek az új lakás szindrómával. Szerintem be kellene vezetni a pszichológia tankönyvekbe, mint a költözőmadarak gyakori pszichés tünetegyüttese. Igen, ez több problémát is takar. Például néha a bevásárlás után nem vagyok benne biztos, hogy merre induljak "haza". Pontosabban hova kell elszállítanom a vételezett élelmiszert. Néhányszor már zavartan toporogtam a buszmegállóban, hogy merre is van a hazafelé. Ciki? Ez van."