2008. szeptember 16., kedd

Nem kell a szó,

csak a csend, a csend a jó.



























4 megjegyzés:

  1. Juhiiiizs! Hihetetlen,hogy Te is szert tudtál tenni ilyen réges-régi xszemes mintakendőre!!!!!Sárga-nem szent,na jó,az-irigység!!!Szuper!!!
    Története????Hiányolom....:)))

    VálaszTörlés
  2. Igazság szerint van is története, meg nem is...
    Turiból van, egy szállítmányból, de nem együtt voltak, hanem két különböző kupacban, ha jól megnézed, mégis - valószínűleg egy családból való, mivel azonos a családnevük.
    Nagyon-nagyon furcsa érzés kézben tartani, számomra megjelenik az idő távlatában az ember is, egy, vagy két hölgy... s ki tudja, milyen életük lehetett, több, mint valószínű, hogy nem él a fiatalabbik hímző sem már... ezért kerülhetett hozzánk.
    Tudom, kopottas, nagyon sérült (gondos kezek oly sokszor javítgatták türelemmel, s valószínűleg szeretettel is) foltos, és elszíneződött darabok - engem mégis meghatott, megilletődött voltam, mikor a kezemben tartottam.
    Szerintem a turiban mindenki csak egy elszíneződött rongyot látott benne, csak egy kézimunkázó, vagy kreatív dolgokat megbecsülő ember láthatta meg a bennük rejlő csodát.

    A Lumiére fivérek filmje pedig 1895-ben készült, mely azonos a viseltesebb hímzés datálódásával.

    VálaszTörlés
  3. Csak halkan mondom, nem akarom megtörni s csendet:gyönyörűek...

    VálaszTörlés
  4. óóóóóó nagyon széééépek :)

    VálaszTörlés