Kilátások a 2012-es évre...

"az alkoholistának nincsen
- tegnapja,
- holnapja,
- mája."

hangzott el ma reggel egy kereskedelmi csatornán két koktél készítése között :-)

Ha már máj, akkor eszembe jut a gyerekkorom.

Az ifjabb korosztály nem tudhatja, hogy mily sokáig volt olyan időszak, mikor luxus volt banánhoz jutni.
De, most nem a banánt taglalnám (mint volt Délkeres...) hanem a MÁJAT.
Így csupa nagy betűkkel.

Mivel a májat lehet szeretni, vagy nem szeretni.

De, gyermekkorom egy időszakában nem lehetett májhoz jutni.
Évekig nem. (Pacalhoz sem... , de ez utóbbi nem zavart)

Fene se tudja, hogy hova lettek az állatok "májai"... tán a KGST piac gyűrűjében tűntek el lenyomozhatatlanul.

Az édesanyám szerény, "kisember" munkakörben dolgozott, ám, de egy "nagy" ember mellett.
Akinek volt protekciója.
Henteshez is!! Hú, az milyen nagy dolog volt anno...

A hivatalból leadták minden héten a rendelést, az erre a célra "kijelölt" üzletben, ahol össze készítve várt a csomag, hogy érte jöjjenek.
A csomag tartalmazta az X.Y. főpolgármester egyik helyettesének, a titkárnőjének, a gépírónőjének, a sorfőrjének és a hivatalsegédjének a rendelését.
Szóval, azért volt súlya annak a csomagnak.

Nem baj, sofőr vitte a fekete autóval a hivatalsegédet, hogy elhozza a "marhaságokat" :-) :-)

Így jutottunk mi protekciósan a májhoz.

Milyen a magyar ember?
Ha valamihez hozzá jut, ami egyébként nem kapható termék - hát "vérszemet" kap...

A lényeg az, hogy azelőtt szerettem a májat, noha ritka kincs volt az asztalon.
Nem volt az óriás nagy kedvenc, de speckó nem utáltam, finom kategória volt nálam.

Anyukám jött és elkészítette a májat.
Hol resztelt májnak, hol rántott verzióban, de inkább az utóbbit részesítette előnyben.
Aztán ettük.
Aztán ettük.
Aztán ettük.

Gyakorlatilag majdnem minden héten májat ettünk.
No, ha valamit meg lehet utáltatni az emberrel, ahhoz ez a legjobb módszer.
Hogy még a füleden is az jöjjön ki.
Folyékony, vagy rántott formában :-)

Telt múlt az idő.
Az ember szereti az édesanyját, nem akarja megbántani.
Már untam, már utáltam.
Mármint, hogy a májat.
De nyeltem hősiesen, a valóságos érzéseimet eltitkolva.

Aztán egyszer néztük a tévét.
Sötétben. Mert már akkoriban is spórolni kellett az árammal a szegényeknek.
A tányért a drága jó lélek a kezembe nyomta, rajta volt a köret és 2-3 kisebb szelet rántott máj.

Ettünk, bámultunk.
Nyeltem, majdcsak a végére érek valahogy.

Én mindig lassabban ettem, mint az anyukám.
Egyszer csak megszólalt:
- Te, Zsuzsa!
- Mennyit ettél már meg?

- Az utolsónál tartok - válaszoltam.

Kis csönd.

Döbbentem megszólal:

- Te, biztos, hogy májat eszel?

- Persze - válaszoltam, - mi mást?

Akkor buktam le.

Mivel - van, valami népies elnevezése, nem emlékszem most rá -, de, ha rántanak cuccost, és marad prézli, tojás stb még, akkor azt össze szokták keverni és utoljára kisütik.
Sokan imádják.
Én mindig utáltam, (bár mostanában olvastam nemrég a neten, hogy többféle verziója van ennek, lehet különböző módon ízesíteni...)
szóval mindig utáltam, mert nekem olyan volt, mintha fűrészport enne az ember.
De, az anyukám imádta, mindig élvezettel ette.

Szóval, akkor lebuktam.
Mert, hogy a máj mellett tévedésből az én tányéromra került ez az "izé" - az anyukám kedvence.
Miközben néztem a tévét ezt is ettem a máj (mellett és helyett), de akkor már annyira utáltam a májat, hogy észre sem vettem, hogy mást eszek.

Ő meg, beleharapott az utolsó szeletébe, és feltűnt neki, hogy az bizony MÁJ, tehát eltűnt a maradékos fincsije...

Kénytelen voltam bevallani, hogy én már annyira megutáltam a májat, hogy azért nem vettem észre, hogy mit is eszek.

Milyenek az anyukák.
Kiderült, hogy ő meg azért vett olyan sűrűn, mert jót akart... had egyen májat a gyerek...

Évekig utáltam utána a májat.
Amúgy ezen aznap este jót nevettünk és mai napig emlegetjük.
Már jó ideje megeszem a májat, de inkább a csirkemájra szavazok... a négylábúak máját ritkábban akarom magamévá tenni.
Fene se érti, hogy miért.

"Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni."
Móricz Zsigmond: Hét krajcár

Szerencsés új évet kívánok Mindenkinek, aki erre jár :-)
Májjal, vagy anélkül...