2012. január 28., szombat

Sikerélmény ... avagy, miért is jó a T...co-ba járni...

Úgy próbálok védekezni a gazdasági válság ellen, hogy (na, nem úgy, hogy zárva tartom a pénztárcámat..., vagy otthon felejtem...)

minél ritkábban megyek vásárolni :-)

Mert, ha megyek, akkor bármennyire is vissza fogom magam, csak ott hagyok x forintot.

Mert, ugye elmegy az ember lánya kenyérért és tejért, aztán ott hagy 3-4-5 ezer forintot.
Persze, nem vesz marhaságokat, pusztán csak szükséges és "nélkülöhetetlennek tűnő" dolgokat, de csak ott marad az a mani...

Szóval már kb. egy éve ritkán megyek.

A sokat emlegetett T...co-ban vannak kedvenc pénztárosnőim. (Nem sokan :-(
Meg "nemszeretemőket" pénztárosnőim is.
Ez utóbbiak az undokok és rosszindulatúak.
Őket szeretem elkerülni.
Aztán van még az "Ismeretlen Pénztáros" kategória, ők azok, akik változnak és sűrűn, általában kisegítők és diákok (egyetemisták).

No, ők, az utóbbi csoport a Rejtélyes Kategória, de időnként felderítem őket.
Ha találok köztük rendeset, akkor azt mindig közölni is szoktam :-)
Valahogy manapság már nem divat dicsérni valakit, még, ha meg érdemli, akkor sem.
Én meg szoktam tenni.

Egyébként az undok kategória - egyéb NEM nemes tulajdonságaik mellett - az, akihez, ha odaérek a szalagon, én előre köszönök és ő cseszik bármit vissza válaszolni... na, mindegy, nyilván nem felvételi feltétel, hogy legyen valakinek gyerekszobája a múltjában, még képletesen se.

Szóval, térjünk vissza a kedvencekhez.
Nincsenek sokan. De, ha ők ott vannak, akkor mindig hozzájuk állok be, még akkor is, ha van mellettük más pénztáros, ahol a kutya se áll sorba, én bizony nem megyek át, maradok a kedvenceknél :-)
Amúgy tudom, hogy ők speciel soha nem fognak becsapni, egyéb jó tulajdonságaik mellett.

Fő kedvencem a Muszmuszka.
Így neveztem el, ki tudja miért.
Muszmuszka kicsi (valamivel a derekam fölöttig ér), törékeny, sovány alkat.
Mindig kicsit borzas a haja, tudjátok az a kategória, aki ha fésülködik, akkor se fog utána látszani rajta :-)
Kedves, mosolygós, végtelenül jóindulatú.
Sugárzik belőle az emberség.
Amikor először találkoztunk x éve már, akkor furcsa volt elsőre nekem, hogy kapásból tegez (nem szeretem a bizalmaskodást), de a tartózkodási rákpáncélomat simán lefegyverezte, mikor megkérdezte mosolygósan, hogy "hogy vagy?" :-)

Azóta elmélyült a kapcsolatunk, tudom, hogy mikor beteg, hogy sok gyereke van.
Meghalt egy családtagja, most van náluk egy új kiscica és másik friss lakótárs egy kiskutya.

Tudnánk hosszabban is beszélgetni, de persze mögöttem áll mindig a sor, tehát vissza fogjuk magunkat. (Igen nehéz...)

Mindig kitárgyaljuk, hogy milyen klassz leárazott termékeket vettem, ha ismeretlen számára valami, akkor megkérdezi mi az, és hogy tényleg jó-e.

A személyes varázsa (ami mondjuk az én családtagomnak teher, mert ő nem bírja az ilyen közvetlenkedést) nemcsak nekem szól.
Valahogy sugárzik és mindenkihez kedves.
Nem tudom, hogy csinálja, honnan merít ennyi erőt.

Mivel áldott jó lélek és ezt az ember hamar felismeri, ezért úgy gondoltam, hogy x év ismeretség után megérdemli, hogy varrjak neki egy "40 perces táskát" én inkább úgy nevezném, hogy tarisznyát.

Kérdeztem tőle (nem tudta, hogy miért érdeklődőm), hogy mi a kedvenc színe.

Csodálkozó tekintettel rám nézett és mondta, hogy nincs olyan.
Ő mindent szeret.
Mosolygott ártatlanul.

Hát, jó, gondoltam egyszerű eset.
Van otthon egy anyagom, ami talán nemcsak fiatalnak, de idősebbnek is megfelelő.
Legközelebb elvittem, persze nincs idő megnézni, hiszen áll a sor.

Ma megint mentem, megköszönte, mondta, hogy mennyire tetszett a családnak.
A lánya birtokba is vette :-)
Mosolyog - én is.
Mi ez, ha nem sikerélmény, ha egy tinédzser lány lenyúlta az anyukájának adott ajándékot?
Mondta, hogy csodálkozott, mert az ő lányának azért nem minden szokott tetszeni.

Muszmuszka kap majd tőlem egy másikat (lehetőleg más színűt, legfeljebb cserélnek).
Tudom, hogy nem célzásból tette, és nem is vár másikat.
De, igazán megérdemli.

Mi ez, ha nem sikerélmény?
Az már persze, egy más kérdés, hogy sikerélményből nem lehet megélni :-(
De, ez már egy másik történet.

Nem is gondoltam, hogy ilyen szívmelengető lehet elmenni a T...co-ba :-)

6 megjegyzés:

  1. Én sem gondoltam, hogy ilyen szívmelengető történetecske kerekedik a végére. Nagyon egyetértek, dicsérni jó és kell! Ezért most fogadj tőlem egy virtuális elismerést. :)))))

    VálaszTörlés
  2. Ez egy nagyon jó történet. Büszke lehetsz magadra :) Minden szempontból.

    VálaszTörlés
  3. Hiába no, a jó érzések nem mindig az ésszerűség gyermekei! :o)

    VálaszTörlés
  4. De azt biztosan megállapította, hogy micsoda rendes emberek is léteznek még a világon.

    VálaszTörlés
  5. :-)
    Ez nagyon szép történet! Köszönöm, hogy leírtad és elolvashattam. :-)

    VálaszTörlés