... ez az év is jól kezdődött...

Mikor várakoztam a rendelőben a folyóson és hallottam, hogy bent az ominózus szobában medve hangon dörmög valaki, akkor zseniálisan rájöttem, hogy hímnemű "egyed" lesz az én dokim.

Kicsit hangos volt a dörmögése, már akkor megszólalt bennem a vészcsengő.

Merengve ültem, összeszorított térdekkel (és nem fogamzásgátlás céljából... ;-) hogy bent tudjam tartani azt az egy liter folyadékot, amit viszonylag nagy hirtelen magamba kellett döntenem és tartani bent a végtelenségig (vagy számomra végtelennek tűnő ideig),

miszerint a vizsgálat előtt egy órával már tele hólyaggal kell várakoznom.

Na, persze, ötleteim nekem is mindig voltak.
Egész életemben gondom volt ilyen téren... míg mások 1 x mentek el oda, ahova a király is gyalog jár, no, oda én az alatt az időegység alatt kb. 4-szer, v. 5-ször... mikor hogy...

Nagymama írtóra rendes volt, mert félidőben megjelent, hogy elterelje a gondolataimat a fő problémáról, miszerint tilos most kimennem a mosdóba és elengedni magam :-)
Mivel másfél hónapja kaptam ezt az időpontot, hát nem lenne szerencsés...

Nagyi bármiről beszélhetsz - mondom én - csak ne folyadék legyen és ne idegesíts fel (sicc !)

Megállapítjuk, hogy nem igazán értjük, hogy miért is kellett másfél hónapot várni erre a vizsgálatra, mivel ott ülök már egy órája, és annyira azért nem pörögnek az események.
Bent nincs sokáig senki... és kevesen mentek be.

Végre bejutok, próbálok összeszorított lábakkal közlekedni.
Gyors eligazítás, hogy habtestemen mekkora pucér felületre van szükségük.
Ja, félnek, hogy netán több cuccot is lekapok... meg tudom őket érteni, elvégre ebéd előtt vannak, kell, hogy maradjon némi étvágy is ;-)

Üvölt a doktor bácsi, hogy mi van a kezemben...
Mondom én, hogy papírzsebkendő...
Változatlan stílusban kérdi, hogy mi szándékom van vele...
Ezzel némileg zavarba ejt, tudom, hogy sok dologra lehet használni, de azért mégis.
Közli velem, hogy felesleges és útban van, és egyáltalán hogy képzeltem el ezt az egészet.

Mivel a fogadtatás ilyen üvöltős stílusú volt, hát simán letagadom, hogy jártam már náluk x évvel ezelőtt és nem merem bevallani, hogy nem találom az akkori leletet, aminek persze ők most örülnének, de sebaj.
Még a végén behúznak nekem egyet, hát ki mer itt őszinte lenni???

Lefekszem, no, nem azért, mert férfi mondta... egyébként se az esetem... nem a kora miatt, hanem, mert én a kedves, vagy látszólag kedves pasikat szeretem :-)

Megint úgy érzi, hogy üvöltözni kell, mert közli velem minősíthetetlen hangnemben, hogy fordítsam el a fejem tőle, és ne nézzek rá !!
Anyám... van énnekem ízlésem, szót fogadok...

Diktál a nővérkének, ezt meg azt.
Meg, hogy a vesén ciszta van: "nem érdekes"...
Elgondolkodom, hogy valóban, ha az ő f...-án lenne ciszta én is azt mondanám, hogy "nem érdekes"...

Végül eliramlok a klotyi felé, milyen kevés is kell a boldogsághoz :-)

-.-

Az idei másik (eddigi) nagy élményem a T-Home munkatársai voltak.
Lett lévén azt állították az ügyfélszolgálaton - ahol megjelentem, mivel lejárt az egyéves hűségidőm -, hogy ugyanazt nem hosszabbíthatom meg, mivel már megszűnt a sima kábel tv, már csak digitális van, és ahhoz a szerelőjüknek el kell jönnie a lakásba.
Hoznak készüléket hozzá, miegymás.
Majd jelentkeznek időpont egyeztetés céljából...

No, és tényleg.
Várom őket, ketten jönnek.
Pár percen belül kiderül, hogy kamu az egész, nem szűnt meg a sima kábel tv szolgáltatás...
de, sebaj, az irodában azt mondták, hogy a digitális felszerelés nem kerül semmivel se több pénzbe, mint ami eddig volt.
No, jó... természetesen fikázzák az x évvel ezelőtti szerelő(k) munkáját, hogy valami nem stimmel a kábellel cserélni kell.
(Nagyi utólag mosolyogva megjegyezte, hogy minden szerelő fikázza az előző munkáját).

Fel kell menni az egyikkel a padlásra.
Próbálom őt lelkileg felkészíteni, hogy ott őt milyen látvány fogja fogadni.
Ő edzett, annyi mindent látott már, ne is izgassam magam, biztos nem tudom a dolgot űberelni...
és valóban azt állítja fent, hogy ez egyáltalán nem is vészes.

Édes Istenem, de kár, hogy nincs itt a Nagyi, hogy ezt hallja :-)

Később lent a szobában tovább várakozunk, mert a készülék nem működik.
Kérnek egy létrát, mert a kábel szobai cseréjéhez feljebb kellene mászni.
Hát, hogy ne... naná, hogy van létrám.
A padlásos pasim felmászik és pöcölgeti a cuccot.
Később lemászik... a szemem se rebbent, mikor rászakadt a vállára a függöny a karnissal együtt...

A NEM padlásos szerelő kedvesen megkérdezi, hogy probléma lenne-e, ha lefeküdne...
Mondom neki, ha egyedül gondolta, akkor semmi akadálya neki...

Nyilván, hogy öregszem és TÉNYLEG, mert nem is azért kérdezte, amire csodálkozás nélkül is gondoltam volna, hanem lényegében a kábelt próbálja az ágy mentén a falnál letuszkolni...

Közben a padlásos pasim felmászik a függönyt felszerelni önként és majdhogynem dalolva.
Fejére szerelve lámpával jól lát mindent, sajnos én is.
Kedvesen félig-meddig vihogva megkérdezem, hogy ha már úgyis fent van, akkor nem hozhatnám-e a portörlőt is, mert így a fején lévő világításban már én is látom, hogy lenne mit leszedni onnan.
Van humora, mondja, hogy hozzam.

Persze, az egész rendszer nem működik; telefonálgatnak ide-oda, a telcsit a T-Home-os kollégák nem veszik fel, és a központban is minden le van lassulva.
Még napok múlva is visszajárnak, összesen jöttek vagy háromszor-négyszer.
De többé nem kérdezte senki, hogy lefeküdhetne-e az ágyamra.
Ki érti ezt.

...ez az év is jól kezdődött... ???