Törpügyek, avagy Amélie nyomában az éjszakában ... :-)

Régi tervem, hogy egyszer lesz egy bejegyzés a kerti törpökről (na, ez most nem teljesen az, hiszen e komoly téma körbejárásához elő kell keresnem egy régi fényképet, + a turikban e témában fellelt kincseket :-)

De, azért kicsit érintem a témát, fenntartva a jogot egy későbbi komolyabb értekezésre.

(Részletes elmerülés a témában:     http://hu.wikipedia.org/wiki/Giccs )

Tavasz lévén lehoztuk a padlásról a nyári cuccok egy részét.

Mondtam a Nagyinak, hogy csak a legfontosabbakat, a többivel majd ráérünk majd később is.
Hogy hogy nem, a "legfontosabbak" között megjelent a kezében a kerti törp... ;-)

Első személyes találkozásom egy kerti törppel több évvel ezelőtt volt, mikor Nagyi megjelent egy originál kerti törppel azzal az üzenettel, hogy Icu néni küldte nekem (Icu néni 80 felett volt már akkor is), azzal, hogy én biztos örülni fogok neki.... de, ha nem rakom ki a kertbe, akkor kéri vissza, mert igazán nem akarja rám tukmálni.

Hát... az ember nem szeretne megsérteni egy idős nénit... kissé eldugtam a kert egy hátsó zugába, igazság szerint csak az láthatta meg, aki úgy döntött, hogy kúszik egyet a bokrok alján, hátha véletlenül szembe találkozik egy kerti törpivel :-)
Na, jó, mondjuk Columbo egyből kiszúrta volna. Mindig mondtam, hogy a ballonkabátos ürgékkel vigyázzni kell.

Rá másfél, két évre az egyik barátnőm mély szeretettel átnyújtott nekem egy - immár tovább fejlesztett, modern változatú - napelemes, kerti, ámde mégis bányatörpöt.
Lett lévén, hogy kis lámpás van a kezében és az világít az éjszakában, ha feltöltődik nappal.

Azóta megtalálom a ház sarkát nyáron is, ha netán nem ragyognának a csillagok :-)

Ő is mondta, hogy csak akkor, ha nem zavar, hogy giccs, meg egyáltalán, persze, csak, ha örülök neki.

Hát, hogy a fenébe ne, elvégre olykor bóklászom éjszakai koncertekre, hasznos, ha van egy lámpás a virágágyásban...

Szóval Nagyi lengeti a napelemes törpöt és közli, hogy hiányos a felszerelése :-) :-)  lett lévén, hogy leesett a bányászlámpa, de ne izguljak, majd ő megragasztja pillanatragasztóval valamikor, de nála van az ő lakásában a ragasztó.
Bólintottam. Az ember legyen hálás, ha megragasztják a törpjét.
Aztán eltelt egy-két nap, főztem ezt-azt - vinni kellene már a Nagyinak az ő "részét", de jó kis filmek mentek a tévében, már beesteledett.
Gyorsan bepakoltam minden Nagyinak vivendő cuccot, igyekezni kell, ritkán jár feléje a busz, csak félóránként.

Nyargizok, na nem késtem le, sokan vannak a megállóban.
Ácsorgunk, várunk.
Bámulnak.
Ilyenkor az ember lánya megnézi, hogy esetleg leszakadt-e a kabátja alja, vagy mi a tosz van má' megint.
Megfordulok, a hátam mögé nézek, biztos valami bombázó van mögöttem.... hát, nem; - senki.
Néznek.

Busz megjön, felszállunk.
A buszban megint néhányan merengenek felém, aztán elkapják a tekintetüket.
Vissza-vissza rebben a szemük, kicsit bandzsítanak.
Komplett hülyékkel utazok egy buszon, ez most már kétségtelen.
Nem baj, nyugtatókat szedek, ki nem sz@rja le, hogy milyen egyéni szoc. problémájuk van.
Tehetek én róla, hogy ők nem tudnak beilleszkedni a társadalomba ???

Megérkezem, leszállok.
Befordulok a sarkon a Nagyi háza felé.
Botorkálok a sötétben, nyúlok a táskámba a kulcsért.

Az Ikejaaaa design szatyromat előre húzom magam felé... a lábam földbe gyökeredzik...  a szatyor világít.
Mert egy idétlen, hülye törp lámpás nélkül egy kis vacak műanyaggal világít, de rendületlenül...

Elő kell keresnem a napszemüvegemet. Éjjel-nappal hordani fogom ezentúl.
Időszerű lenne egy szőke parókát is beszerezni.

Köveket kellene venni a kertbe, és elmenni a kertészetbe - puhít már a Nagyi...
Kertészet - hát, nem is tudom, még aludnom kell rá egyet-kettőt.
Lehetőleg lehúzott redőny mellett :-) :-)