Tegnap volt március 15-e, csudaszép napsütés, remek programokkal a városban.
Ingyenes nap lévén benyomultunk három múzeumba, csodás élményekkel, szép kiállításokkal gazdagodtunk.
Élmény a szemnek, feltöltődés a léleknek.
Ami viszont döbbenetes volt számomra, hogy - mivel sok családi jellegű, kisgyermekes program is volt a Várban - persze, sokan voltak egy-két-három különböző kisgyermekkel - bizony a nap vége felé már jó részük nyűgös, fáradt, álmos.
Nem értem - hiszen magam is felneveltem egy gyermeket -, hogy miért ennyire önzők a szülők (és most nem szeretnék egy vitalavinát elindítani) azt fel kell tudni mérni, hogy a gyermekeknek mikor van a "sok", ha ennyire szenvednek, akkor ők fontosabbak, tehát bizony haza kell(ene) menni. Szerintem.
A legborzasztóbb az volt, hogy bent a Galériában (ahol igazán meleg volt, nem hűvös az idő, de, ha az lenne a nap elején, a végére már a rengeteg embertől már eleve meleg lesz, oxigén minimális, hőség) is még rángatták a kis gyerkőcöket (szó szerint még csecsemőket is).
A csúcsot az a szülői pár érte el, akik maguk is nyakig begombolt kabátban, túlöltözötten (amúgy a ruhatár elvileg kötelező lenne, működött is, és INGYENES) tolta a gyerekkocsit egy kisebb gyerkőccel.
A kislányon sapka, azon kapucni !!! Több rétegesen felöltöztetve, ráadásul még állig +-ba igazán gondosan betakargatva még egy pokróccal is.
Én gyereket ilyen kétségbeesve nézni nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára. Tuti, hogy csurgott belőle az izzadtság bőre minden felületén.
Ja, azt el is felejtettem, hogy mindezzel a túlöltözöttséggel szemben kilógott a lába, és azon viszont egy szál vékony zokni volt, semmi kiscipő.
Nekem anno még úgy tanították, hogy az ember lábról (hátról, derékról, torokról) tud a legjobban megfázni, de lehet, hogy már ez sem igaz ;-) ;-) ;-)
Sajnos, nem tudom, hogy melyik boltban lehet észt vásárolni, pedig sok vevőjelöltem lenne.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Hehe... ismerős, bölcsődében dolgozom. Néha jobb lenne csukott szemmel kimenni az átadóba. :-D
VálaszTörlés-20.ban gumicsizma és széldzseki a gyereken. Anyukán bundás bőrcsizma stb. No comment... Miután furcsán néztem, közölte az anya, hogy kocsival jöttek. A nagymama délután a haját tépte, mert busszal vitte haza a gyereket. Mellesleg a saját lánya a kisgyerek anyukája. :-DDDD
Ugyanezt éreztem én is. Tegnap a várban voltunk mi is, de felsétáltunk a Döbrentei tértől, aztán a valamilyen lépcsőn rögtön le is:( Borzasztó tömeg volt és kínszenvedés a gyerekeknek is.
VálaszTörlésViszont a lépcsőn lefelé jövet épp útba esett egy játszótér. Na ott eltöltöttünk egy csomó időt.
Jött egyszercsak egy kisfiú a testvérével és az apukájával (gyanítom, hogy vidékről feljött család, ahol a gyerekek már rohadtul unták a tömeget és apuka ide menekítette őket), az egyik kisfiú kijelentése még most is a fülemben cseng: Apa! Ez a mennyország!
Aztán meg csodálkozunk, hogy milyen felnőttek lesznek belőlük...
VálaszTörlésSzeretem az írásaidat, mindig szívesen olvasom! El kel mondjam én szuper fázós vagyok. A családom, barátaim ahhoz mérik a hőmérsékletet, hogy rajtam hány réteg ruha van. Viszont megtanulta, hogy a gyerekeim nem olyanok mint én. Ha Őket annyira öltöztetném fel mint magam, hőgutát kapnának. És igen, leginkább a lábamon, derekamon és torkomon fázok. Vicces lehet, de volt már, hogy a torkomon keresztül lettem olyan beteg, hogy 2 hétig gondolkozni sem tudtam. Szóval értem azt amiről beszélsz, és bizony nagyon sajnáltam azt a kislányt akiről írtál. Már csak azért is, mert tegnap nekem is melegem volt!
VálaszTörlésÖrülök, hogy nem értett félre senki, kicsit féltem tőle, hogy ki leszek oktatva :-)
VálaszTörlésKaoka:
én, mikor kisgyerekes anyuka voltam, mindig cipeltem magammal tartalék holmit (persze, nem tudom, hogy 3 gyermeknél ez hogyan megoldható), mert egyszer egy gyönyörű nyári kánikulai napon elkapott egy hirtelen jött vihar minket és próbáltam ölelni, betakarni a kicsimet, sose felejtem el, hogy fáztunk, onnantól fogva cipeltem még nyáron is legalább egy kis vékony felsőt neki.
Ez a széldzsekis dolog nagyon durva :-( Nyilván sok ilyet láthattok az oviban.
Julcsi:
így van, - attól függ, hogy milyen korú - de, persze, hogy egy gyermeknek a játszótér az igazi közege, milyen szép megfogalmazás, hogy ez a mennyország :-) :-)
Baribori:
ha a szülői példa a minta és nem a józan ész, akkor igen.
Cinella:
Nagyon is megértelek. Én is mindig torokról fázom meg. Nálam - anyagi okokból - nem szégyen, csak kínos... de télen 16 fokban alszom, immár évek óta, most, hogy pár napig hidegebb volt, 14 fokban.
Télen mindig zokniban alszom (nem túl szexi :-) rengeteg réteg van rajtam és a torkomon pamutkendő...
Éppen ezért is tudom általában jól felmérni, ha egy gyermeket túlöltöztetnek szép időben.
Én amikor kisgyerekes anyuka voltam, akkor azt csináltam, ha bizonytalan voltam, hogy bedugtam az ujjamat a kislányom nyakához vagy elölről, ahol az erek futnak, vagy hátul a tarkójánál - ha izzadt volt, akkor túl volt öltöztetve, ilyen egyszerű az egész :-)