...ki korán kel....

Na, tegnap elmentünk a Nagyival virágföldet venni a P....y-be.
Mondta pár napja, hogy kellene neki egy jó nagy zacskó, mert kertészkednek a lények és átcsoportosítják a virágföldet, illetőleg eszik is néha (sicc !) ezáltal a föld "párolog" egyre kevesebb bizonyos helyeken, már csak így van ez :-)

Jó, mondom, veszek majd egy nagy kiszerelésűt.
Szépen sütött a nap tegnap is ma is.
Közben lapozgatta a bolt újságját, nagy lelkesen közölte, hogy csekély 299.-Ft-ért lehet venni locsolófejet, vegyek egyet ez nem píz érte.

Ja, mert lehoztuk a padlásról a locsolófelszerelést és a márkás drága (gondoltam egy nagyot kb. 2 éve, hogy eljátszom, hogy gazdagok vagyunk ;-) és vettem egy márkásat, hátha megéri hosszú távon és jó lesz, de ezek szerint neeem...) mivel nem működik, na ná, hogy nem.

Tolom a kis mamis kocsimat :-), mert ugye én kézben nem tudok elcipelni 20 liter földet (ami persze nem = 20 kg-mal, hanem kevesebb).
Megvettem a virágföldet, némi tanakodás után az "occssó" locsolófejet is.
Tanakodásom oka, hogy ázsiai gyártmány ;-)  igen silány kivitelű és kinézetű, nagyon mini, de nem a japán technológia fényében :-) 

Szerintem jó, ha egy hónapot kibír, nemhogy egy nyári szezont, de ki mer vitatkozni az édesanyjával ?
Istenem kb. 2 liter akciós tej ára, hát egy vita nem ér ennyit.

Még vettem ezt-azt, nem sok dolgot, tele a húzós mamis kocsim, lassan döcögök vele az úton.

Félúton elhúz mellettem egy kb. nálam 25-30 évvel idősebb nyugdíjas néni, - szép nap lévén kabát helyett - hátán egy TEMPO feliratú pulcsiban....

Döbbentem nézem a hátát jó sokáig, egyre távolodik és elgondolkodom rajta, hogy valóban egészségesen éltem-e le vajon eddigi életemet :-)

Már gyerekkoromban megtanították, hogy mindig nézzek a lábam elé. Na, mondjuk ezt nem mindig tartottam be életem során, ezért is estem olykor jó nagyokat :-(
Mondjuk, ha a jelzett üzletbe megyek, akkor mindig a lábam elé (és mellé a füves szegélyre) nézek, mert egyszer itt találtam 1.500.-Ft-ot készpénzben :-) :-)

Szóval megsemmisülve, lelkem romjait vonszolva megalázva húzok a nyugdíjas néni után, mikor keresztben a járdán lazán hever egy sárga, gyönyörű, frissen vágott gerbera :-)

Hát, TEMPO ide, tempó oda büszkén duzzad az önérzetem; látásban még jó vagyok, én nyertem.
:-) :-)

Feljegyzés:  
no, nem a Holtak Házából, hanem a helyi homokozói versenyről, az ő kisvonatja gyorsabb, de az én sárga homokozóformám az szebb :-)