Kertesházi jelzőrendszer (avagy Biztonságtechnika & Vagyonvédelem, de nagyon)

Itt, a külvárosi kertesházi övezetben igen fontos szőrös vagyonvédelmi eszköz az ember régi barátja A KUTYA.
Bizony így, nagybetűkkel :-)

Négylábú barátainkat most nem dicsérném totálisan részletesen, aki ismeri őket, az tudja a lényeget:
családtag, aki mindig örülni fog nekünk (ha az otthoni "falka" egyéb tagjai esetleg éppen  n e e e m  is),
teste hátsó felén elhelyezkedő rövid, vagy hosszú kiegészítőjét a nap bármely szakában képes intenzíven lengetni, látszólag minden ok és érdekeltség nélkül is :-)

Fentieken túl is mindig (és különösen) népszerűek vagyunk nála, ha;

- kinyitjuk a hűtőszekrény ajtaját (v. a spájzét, ha van nekünk olyan),
- konyhai tevékenységbe kezdünk, mely túllép a mosogatáson (bár, néha még az is izgalmas számukra az elmosandó edényekkel kapcsolatban - ekkor ők nem értik, hogy miért is hisszük mi emberek, hogy szennyes, ami remek moslék illatot áraszt ...)
- tehát bármi felszeletelése, tisztítása, előkészítése (még a gyümölcshéj is rém gerjesztő tud nekik lenni)

Szóval, a blökik, akik őrzik a házat. (Vagy néha úgy csinálnak)
Tavasztól őszig meg pláne.
Ekkor nagy nyargalások vannak a kertkapuhoz hangos csaholással, izgatott szimatolás a kapu alatti keskeny sávban, sajnálják, hogy nem látnak át a szemükkel is a fémen :-)

A jelzőrendszer úgy működik, mint a 101 kiskutyában.
Valamelyik blöki elkezdi az utca egyik végén (vagy ne adj Isten, de egy szomszédos valamelyik utcában) és hullámzik a számunkra nem mindig értelmezhető hír, amit tovább adnak és egyre több eb csatlakozik a hírlánchoz :-)
Jóval előbb csaholnak, mint ahogy a ház elé ér az ugatás "tárgya".
Néha olyan is előfordul, hogy kimegyek az utcára és az égadta egy világon semmit és senkit se látok.
Ezek az un. "rejtélyes" riasztások :-)

Nálunk működik a rendszer, ha, valaki vélhetően idegen;

- a kiskocsmába menet meg merészel állni (vizelés :-(    cigarettázás,  helyben dülöngélés céljából)
- bárki(k) megállnak (vélhetően minimum két "egyed") beszélgetés céljából   (ja, már  a diktátorok rég megmondták, hogy ez tilos, mert csoportosulásnak minősül és igen veszélyes a fennálló rendszerre ;-)
- szórólap bedobálgató kétlábú (sajna, sokan vannak - sok ugatás)
- P O S T Á S !!!  aki bizony nem biztos, hogy csenget, pláne nem feltétlenül 2 x,
- kukaturkáló az un. "kukás napokon" - ez esetünkben hetente egyszer a csütörtök, még nemzeti ünnepen és karácsonykor is, ha akkorra esik a csütörtök. (Mert rendnek kell lenni és nem térünk el a "kuka"-naptól...)

Amúgy azt ugye tudjátok, hogy miért utálják (miért őrülnek meg annyira) a blökik a postásoktól?
Múltkor beszélgettem a miénkkel és mondtam neki, hogy hallottam egy műsorban, hogy azért, mert sok helyen járnak egy nap, és rengeteg információt hordoznak ezért (szagilag :-) és ez megzavarja a kutyákat, hogy töményen ilyen sokféle illat van egy ember megjelenésekor.
A mi postásunk képzett és naprakész, mosolyogva mondta, hogy igen, ő tudja, hogy "szaghordozó".

(Nem mertem megkérdezni, hogy jó, jó, de mi a helyzet a férjjel, mikor ő haza megy :-) :-)

Na, a mai viszonylag kora reggeli jelzésrendszerre vissza térve...

Sokáig néztem tévét, későn aludtam el, hát nekem korán volt, hogy még lakáson belül intenzív ugatás van.
Ha ez kb. fél percen belül nem fejeződik be, akkor az azt jelenti, hogy érdemes a kapu felé elnézni, mert ki tudja mi van.
Ja, és persze, zengett az egész utca.
Kimorzsoltam a csipáimat a szememből, kinyitottam az ajtót, a két kutya szinte megbolondulva, egymást lökdösve (szó szerint egymás hegyén-hátán) kirontott.
Félkómában botorkálok utánuk.
Kinyitom a postaláda rését, ejh, az álmosságtól még ez is nehezen ment.
Kikukkantok és megnyugszom.

Nem, nem hajnali betörő :-)

A mai korai területi behatoló két szerencsétlen, kétségbeesett tekintetű, zsemleszínű (vagy fahéj???)  mopsz volt, akik nem győzték húzni a kétlábú beosztottaikat :-) :-)