... mire nem leszünk már...

Az egész város egy merő történelem.
Mindig elméláztam séta közben, hogy olyan köveken jár a lábam, ahol nemzetünk nagyjai koptatták a lábbelijüke, nem egy házfalon, olvasom,  hogy itt lakott / Petőfi, Ady stb. stb. Ekkor meg akkor ezt meg ezt csinálta valaki.
Az 1838-s nagy pesti árvíznél eddig és eddig ért a víz, mikor Wesselényi mentette az embereket.
http://hu.wikipedia.org/wiki/1838-as_pesti_%C3%A1rv%C3%ADz

Látom lelki szemeim előtt, hogy a Rákóczi út 16-ban majd egyszer egy tábla fog szerepelni, miszerint 8 évig itt vette a lélegzetet Juhizs az első emeleten és a vége felé többször is megfordult fejében a gondolat, hogy ki kellene ugrani az ablakon... de, elsőről minek... amúgy nagyon alacsony volt az ablakpárkány és tényleg, akár ki is lehetett volna dőlni rajta... nyilván ezért napozott ott ebédidőben az egyik kollegina meztéláb, arccal a napfény felé.
Ha rosszalkodott, akkor finoman emlékeztettem rá, hogy pusztán csak a kisujjammal kellene megböknöm :) :)

Kislánykoromban döbbenten figyeltem a varjúkat, tudván akkoriban, hogy nagyon hosszú ideig élnek, tán már láttak már több forradalmat, háborút is... erre minap lehangolódva olvastam Hóbelevanc blogjában, hogy ez korántsem van így

http://mover.blog.hu/2007/10/14/a_100_eves_varju_esete_urban_legend_szaz

rövid a bejegyzése, érdemes elolvasni.

Akkor maradjunk hát a teknősnél - egyes fajta teknősöknél (konkrétan 5 teknősnél) valóban hosszú az átlag életkoruk - 100 és 200 év között is lehet.
http://erdekessegekrekordokavilagmindenreszerol.network.hu/blog/erdekessegek-es-rekordok-cikkei/a_vilag_leghosszabb_eletu_allatai

Ilyenkor megdöbben az ember, hogy milyen kicsinyek is vagyunk.
Jövünk, HASZNÁLJUK a Földet, nyomokat hagyunk magunk után (nem mindig szépeket), vagy nem hagyunk és ellobbanunk mint egy gyertyaláng.
Ha végig sétálok az Andrássy úton, akkor van min mélázni.
Ezek a házak (paloták) milyen régóta itt állnak rendületlenül.
A világ filmesei is ide zarándokolnak olykor.
S, néha templomainkban is ugyanezek az érzések fognak el.
Tornyosulnak az ég felé. Itt voltak mikor én megérkeztem, és még sokáig (vélhetően) itt lesznek, mikor én (mi) már sehol se.

Az időseknél már fiatalkoromban megfigyeltem, hogy SZTK-ban, buszmegállóban, közértben milyen sokszor téma volt, hogy X.Y. is meghalt. A szomszéd, a rokon, a volt kolléga.
Sajnálkozás, hümmögés, döbbenet.
Azelőtt nem értettem, hogy miért villanyozódnak fel egy-egy ilyen hír hallattán, legalább olyan hatása van /volt/ mint egy kisebb lottónyereménynek.

Ahogy öregszem, már kezdem érteni a dolgot.
Pszichológia - elment már Z is, és én még MINDIG ITT VAGYOK...
Lassan fogynak az ismerősök, egyre sűrűbben járnak (járunk) a temetőbe, hogy utolsó útjára elkísérjük X. vagy Y-t.
Nagyi legutóbb egy ilyen temetésre kizárólag csak azért nem ment el, mert rossz volt az idő...

Nagyi egyébként áldott jó természet, de néha szókimondó. Nem úgy, mint én, aki hirtelen felindulásból kimondom, amit gondolok és vehemensen teszem.
Ő csendesen, de célratörően, és tulajdonképpen mindig igaza van, de mégis hatásosabb az ilyen irányú fellépése, mintha én tenném.

Pl. két éve nyáron is megelégelte, hogy megy a Sp...r-ba vásárolni és ott ücsörög a padon egy nyugdíjas hölgy, és rendületlenül megállítja őt, hogy adakozzon neki, mert nagyon kevés a nyugdíja.
Nagyi egy nyílt pillanatában megelégelte a dolgot és egyenesen neki szegezte a hölgynek a kérdést, hogy mennyi a nyugdíja, hogy erre szorul, hogy kéregessen.

A hölgy megmondta, (valóban arcpírítóan kevés volt).
Mire a Nagyi megkérdezte, hogy hogy a csudába lehet ennyi a nyugdíja, hát hány évet dolgozott?
Erre egy nagyon-nagyon kevés évnyi idő lett megjegyezve (egynegyede sincs annak, mint amennyit az én Édesanyám dolgozott).
Na, több se kellett a Nagyinak... egyből oda vágta, hogy ő már 12 éves kora óta dolgozott, ebből 14 éves korától kemény fizikai munkát téglagyárban, utána fonónőként, meg földeken a tsz-ben stb. stb.

A hölgy, persze zavarba jött és elkezdte ecsetelni, hogy neki egész életében mennyire fájt ezt meg az... Nagyi se volt rest elsorolta, hogy neki is milyen betegségei voltak.
Kár, hogy nem láttam / hallottam az egészet.
Mindenesetre Nagyi - Kéregető Hölgy  meccse 1 : 0 -ra zárult. Mondhatnám, hogy kiütéssel győzött...
A Hölgy azóta nem kér pénzt a Nagyitól :) :)
Elfordítja a fejét, mintha nem is látná...

Hát, igen, szóval ott tartottam, hogy ... mire nem leszünk már...

A másik családi szokásunk, hogy ha régi filmeket nézünk, akkor nosztalgiázunk.
Milyen jó nézni X. Y-t. milyen kár, hogy elmentek már.
Még húsz éve láttunk egy-két filmet, ahol a szereplők egyike-másika "még élt" pl. Tolnay Klári, stb. stb.

Most megtudtam Tolnay-ról, hogy eredeti neve  R ó z s i   volt, döbbenet, semmi "rózsis" nem volt benne :)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tolnay_Kl%C3%A1ri

Már ott tartunk a Nagyival, hogy nem tudunk olyan régi filmet nézni, amiben még valamelyik szerepelő ma is "élő" személy lenne...
Ezen a témán méláztunk, mikor Nagyi merengve közölte velem, hogy hát igen, a középső háborúban készült filmek már ilyenek...

- Miféle középső háború? - kérdeztem tőle.
Csak nem a második világháborúra gondolsz ?

- De igen - jött a válasz.

Te Jó Isten, már megint megmondta a tutit...

Most nem tudom, hogy vegyek-e palántákat tavasszal... elvégre a Nagyinak (majdnem) mindig igaza van :( :(