MÁV - kalandok I.

Szép idő volt.
Menjünk hát Sződligetre a temetőbe virágot vinni.
Nyugati pályaudvar - haladni kell a korral, mi lenne, ha a jegykiadó automatából venném a jegyet, s nem a szokásos jegypénztárnál.
Ódzkodtam a dologtól, de egy barátnőm nemrég mondta: ő rendszeresen ott, sima ügy, egyszerű, gyors, nincs várakozás - probléma semmi a Vác felé menő vonalon rendszeresen sok ember ott.
S, onnan már csak egy lépés a 6-os vágány - egyszerű dolog.

Na, igen.
Állunk, ismerkedünk egymással; az automata és én.
Olvasok. Utasítások. Lépések.
Sóhaj. Kódot beütöm kiír mindent, amit kell - megfelelő a célirány, egy út, nem menettérti, teljes áru.
Pénzt én be.
Várunk.
S, nem történik semmi.
A többi automatánál jönnek-mennek az emberek, megy nekik, semmi fennakadás.
Lesek, jól csináltam, ők is úgy.

Nem rúgtam az automatába (elvégre kultúrlények vagyunk, nem kapu ez... ;-(

Reménykedtünk kb. tíz percig.
Jegyet nem ad, visszajárót igen.
Oh, igaz, 450.-Ft bedobott pénz helyett csak 250-et...
Jó buli, én is automatákat akarok ezentúl üzemeltetni...

Peronon végig, ügyeletes tiszt.
Nem azért a kétszáz forintért, de ez elvi kérdés.
Dobhattam volna be kétezret is...
Illetékes szól:
nincs közük az automatához (??? akkor miért is van a MÁV területén?) másik cég üzemelteti.
Igen, sok a gond vele.
Sokszor reklamálnak. (Kinek az érdeke az üzemeltetése? Valaki kap érte - utána - valamit???)

Töltsek ki bejelentős nyomtatványt.
Megteszem.

Hagyományosan veszünk jegyet, felültünk, zötyögünk.
Kosz, bűz, szemét. - Szóval a szokásos dolgok.

Hamar fogunk leszállni, meglátogatom a mosdót.
Látogatnám, de ott nyomul az ajtó előtt kb. 30 fős gyerekcsoport.
Kivárom míg leszállnak.
Na, végre, bent vagyok.
Az ajtót, persze, nem lehet bezárni...
Akció közben a hátsómra csapódik a fedél, nem akarok rá gondolni, hogy mi minden lehet rajta, s mivel is érintkezett.

Víz nincs, kézmosás sem - éljen az immunrendszer-erősítés.

Lecsüccsenek, sóhajtok, ránézek sokat látott édesanyámra, csendben mondom, na, mi jöhet ma még, mert valami egészen biztosan lesz...

Szép az idő, megjárjuk a temetőt, jövünk vissza.
A vonat az orrunk előtt el... nem baj, nem sietünk.
Pasi és jármű után ne fussunk, mert jön a következő (??? hmmm biztos-e ez???).

Újra vonaton ülünk, szebbek az ülések, a tisztaság nincs túlzásba véve, de legalább kilátunk az ablakon... meg se fordul a fejemben a mosdó meglátogatása, a mautnerban intéztem el... ráadásul zökkenő mentesen, hiszen elszáguldó vonatból se látták a popsimat - ellentétben fiatalkori emlékeimmel, de az egy másik történet... ha jók lesztek, egyszer talán elmesélem... ;-)

Valahol félúton jön a jegykezelő, s szól:
Nem futunk be a Nyugati pályaudvarra, a végállomás Budapest-Rákospalota-Újpesten lesz... mivel, hogy bombariadó van...

Mondtam én, hogy valami még lesz...

Na, ez egy ilyen nap volt, igaz, a mozdony füstje nem csapott meg... talán majd legközelebb.

Nálunk nincsenek szigorúan ellenőrzött vonatok;



vagy netán mégis? ;-)