2014. december 25., csütörtök

Karácsonyi meglepi...

Hetek óta betegnek lenni - nem egy élmény.
Megpróbálni ezt eltitkolni (részben legalábbis) a kollégák elől - vagy sikerül, vagy nem.
Menni úgy a folyosón, hogy ne lássák, hogy tulajdonképpen sántítok - több, mint nehéz.
Ilyen a próbaidős lét.
Magyarországon jelenleg nem előny, ha nem látnak fittnek, tökéletesnek (vagy majdnem annak), szóval nem egy előny, ha   e m b e r  (ennek minden "tartozékával" és hozamával együtt..) vagy és nem egy robot.

Az nyilván nem véletlen, hogy, ha valaki észreveszi, hogy beteg vagy, azok a beosztottak némelyike. A két főnököd nem tartozik közéjük. Még egy minimális emberi megnyilvánulással sem.
Nem baj (???) fiatalok még, nem tudják, hogy (esetükben is) "lesz ez még így sem"...

Az idő kegyetlen dolog, egyik fő jellemzője, hogy nem áll meg.
Ők is meg fognak öregedni (valószínűleg) és én vidáman fogom lógatni a lábam a felhők közül, mikor nekik is fáj majd ez meg az.

Na, ez csak szócséplés....

Természetesen a körzeti orvosod, akkor rendel, amikor be vagy osztva munkára - ergo - nem jutsz el hozzá.
Nem szívesen mész más orvoshoz, elvégre begyepesedett vagy meg egyáltalán...
Ragaszkodsz a saját - amúgy szintén sántító - dokidhoz.

De, eljő az az idő, mikor a helyzet már tarthatatlan, különben is megfulladsz már szinte, minden lélegzetvétel luxus és fájdalmas.
Amúgy, jönnek az ünnepek, és a magyar egészségügy... szóval, a helyzet reménytelen.
Örülsz, hogy utolsó pillanatban 23-án este eljutsz egy másik dokihoz. (Mert, amúgy a gyógyszertárból simán kirúgtak bármiféle segítség nélkül... ezzel megdőlt a "gyógyszerész sokszor jobb, mint az orvos" rózsaszín teróiád...)
Örülsz, hogy nem rúg ki a másik doki és egyáltalán.

"Milyen színű a köpete?" - óminózus kérdésre büszkén rávágtam, hogy "sárga".
Utóbb úgy éreztem, hogy ő a fehérnek örült volna.
De, mi foltvarrók vonzódunk a színekhez, ergo: sárga.

Gyógyszert felír, részemről boldogság, hogy az ünnepeknek nem megyek "neki" orvosság nélkül.

Megkönnyebbült sóhaj kíséretében bekaptam, később elolvastam az információkat tartalmazó mellékletet.
Azt már megszoktuk, hogy minden gyógyszernek milliónyi mellékhatása van, kár is mérlegelnünk, hogy mivel járunk jobban, vagy rosszabbul.
Reménykedünk, hogy nem mi leszünk a százezredik, aki mellékhatásként belehal.

De, a sok (rémisztő) felsorolás mellett azért az egyik szíven ütött.
- "fekete szőrös nyelv".

Mit is mondhatnék, így karácsony tájékán.
Minden vágyam ez volt.
Az ünnep megkoronázása.

Mert, ha "csak" az egyik lenne;

- fekete nyelv,

vagy a másik;

- szőrös nyelv...

De a kettő együtt....

Elvileg Jézus szeret... ha minden igaz, akkor engem is.

Vajon Jézus is tud erről?

;-)

 








5 megjegyzés:

  1. Biztosan tud róla.:)))))) Bár nem akarja,hogy fekete szőrös nyelved legyen.Ez biztos.
    Ilyen mellékhatásról még nem hallottam.Nem csak viccelsz?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mamkám, egy fekete (és / vagy) szőrös nyelvvel már én sem merek viccelni... Ez az Oxamoran nevű filmtabletta. Még rózsaszínű vagyok és szőrtelen :-) De, eddig még csak 4 db-ot vettem be, és összesen 14 db-ot kell... hosszú még az idei év... és számomra izgalmas... ;-)

      Törlés
  2. Drága Juhizs, mindig értékeltem "fekete humorodat", de most jössz ezzel a fekete nyelvvel ami ráadásul szőrős lehet...!!! Félre a viccel, ez valami rossz fordítás.
    Nem mellesleg, kívánok mielőbbi gyógyulást és igazán békés karácsonyt, sok pihenéssel. :)

    VálaszTörlés
  3. Hűha, nem hangzik jól! Bár egy szilveszteri bulin el lehet lőni diliboltos trükknek. :)
    De főként jobbulást, és boldog munkahelyet is! :)

    VálaszTörlés
  4. Boldog Karácsonyt drága Juhizs, és gyógyulj meg! :)

    VálaszTörlés