2014. december 26., péntek

Karácsony második napján - hazafele a Nagyitól...

üresek az utcák, a buszon is csak ketten ülünk.

Alig ténfereg valaki... szépek a fények, szép az idő is.
Nincs hó, nincs nagyon hideg.
Nem igazi a karácsony (meteorológiailag).
Holnap már más lesz.
Jön a lehűlés, vasárnap már havazhat is.

Befordulok az utcám sarkán, rögtön látom az én kis szerény házamat.
Meg előtte a kaputól két oldalra a "kertecskét".
Ami most nem látványos, bezzeg nyáron :-)

A szomszéd viszont nem gazol.
(Ellenben; van neki néhány ténfergő beosztottja, kisebb áruháza miegymás).
Ahova amúgy nem látunk sűrűn bemenni vásárlót.
Hát, festék "áruházat" két buszmegálló közé tenni külvárosban, nem biztos, hogy szerencsés dolog.

Előszeretettel parkolnak a saját részük előtt (ahonnan kiirtották az orgonabokrokat, helyette tanyázik a gaz).
Ide fel tudnak állni parkolni - ők, vagy a lézengő ügyfelek.
Akik előszeretettel hajtanak lefelé úgy a kocsijukkal, hogy átgázolnak a mi virágainkon.
Amik jól látszanak, feltéve, ha nem vak a sofőr...

Nincs mit tenni, hordtunk nyáron oda köveket innen-onnan, a kertből legallyazott ágakat, szóval kerti hulladékot.

Szóval, befordulok a sarkon és rémülten látom, hogy egy csuklyás (na, jó...ez túl drámai... szóval kapucnis) ember hajlong és nagyon kotorászik ott, az én kis kertemben...
Kezében az odagyűjtött egy-két vastagabb faág.

Rém hősies vagyok, miért is ne lennék az én méreteimmel.
Olyan Chaplin-szerű kis figura, szóval, ha ráfújnék, talán el is szállna...
Kérdőre vonom, nagy vehemensen, hogy mit is csinál...

- A fát vinné el.
Kérdezem döbbenten : - minek.
Amúgy jobban szoktam kapcsolni, de valahogy most mégsem.
- Tüzelni...

Van az úgy, hogy nem követtünk el semmit - és mégis szégyelljük magunkat.
Az egész világért.
Mindenért.
Mert, ... karácsony van.
Este fél 10 felé.
Sötét.
Ami nekem még nem hideg, az lehet, hogy másnak már az.
Nagyon is az.
Pedig nem volt hajléktalan.
Volt rendes ruhája.
Nem illatozott, tiszta volt, talán egy szomszéd, egy kicsit lejjebbről... hosszú ez az utca.
30 körül lehetett, nem több 40-nél, vagy ki tudja...

Nyom a mellkasomnál valami.
Mondtam, hogy vigyen nyugodtan, amit csak akar.
Én majd gyűjtök több követ bárhonnan.

Jön a hideg, jön a tél :-(

Volt egy fiatal kolléganőm, akinek az volt a kedvenc mondása, ha valamiről tudni szeretett volna,
vagy látni, de nem volt rá módja, szóval:

"De szívesen lennék légy a falon"...

... hát én is, a parlamenti uraknál a karácsonyuknál.

Ma mondta be valamelyik rádió, hogy 2014-ben "0", azaz nulla % infláció volt.
De, lehet, hogy valami szilveszteri előzetes volt bevágva reklámként.

A pénzügyi tanfolyamon volt két oktatónk, akik igazán jól értettek a gazdasághoz.
Egyikük mondta, hogy az "ideális" infláció 3 % alatt van, és 2 % fölött.
Ha már 2 % alatt van, akkor az már nem jó a gazdaságnak egyéb szempontok miatt.

Jön a hideg, jön a tél.
S, én - de szívesen lennék légy...





6 megjegyzés:

  1. Juhizs, elmehetnél újságírónak, jobban írsz mint "azok"!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bori - elfogult vagy :-) Elhomályosítja a látásodat, hogy esetleg kedvelsz ;-) A legtöbb bejegyzés egyébként spontán. Megfigyeltem, ha nem tudom rögtön leírni a benyomásaimat, érzéseimet - akkor hamvába "hull" az egész. Rengeteg piszkozat bejegyzésem van, amiket nem tudtam időhiány, vagy bármi más miatt rögtön befejezni és ezek valószínűleg már úgy is maradnak. Nyilván sok bejegyzésre ráférne a "javítás" stb. stb. helyesírás szempontjából, mondattanilag átalakítás stb. stb... Akkor viszont elvész a lényeg - számomra. Milyen jó lenne járni a várost egy fényképezőgéppel és csak figyelni az embereket és az eseményeket - talán majd egy másik életben.

      Törlés
  2. Na, akkor "társulunk". Én fotózni szeretek és az írás se rossz, de nem olyan gördülékeny mint ahogy szeretném.
    Szóval én csak bíztatlak, hogy írjál!!! :)

    VálaszTörlés
  3. Csatlakozom Borihoz,hogy ne maradjak magamban.:): már sokszor írtam neked Zsu,hogy remekül írsz!!!! Írói ajándékod van és ez nem bók!!!!!!!!
    Kérlek írjál!!!! Sokat!

    Nekem is összeszorult a szívem.Gyerekkorom és még régebbi idők jutottak eszembe,amikor rőzsét gyűjtöttek az emberek.A történelem pedig ismétli önmagát.:(
    Ilyen esetek után egészen másképpen,hálásabban látja az ember az életét.....Köszönöm,hogy leírtad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az (is) a borzasztó ebben, hogy ez itt történt a fővárosban. Nem "fogható rá", hogy mondjuk Szabolcsban, vagy másutt, ahol "halmozottan hátrányos" a helyzet és szó szerint már totálisan reménytelen és kilátástalan. Ez a kiszolgáltatottság most már helytől függetlenné vált :-( Emlékszem gyerekkoromra, mikor a kis piros csizmámmal mentem iskolába - és szégyelltem magam.... Mert a csizmán lábfejnél egy hatalmas nagy ragtapasz éktelenkedett, jó feltűnően - és persze azért volt, hogy a repedésen át ne folyjon bele a hó és a latyak... :-( De, az csak egy télen volt. Most meg lassan tényleg minden tél ilyen rőzsegyűjtögető lesz :-(

      Törlés