...egy esküvő margójára ... avagy életveszélyes-e kitenni a lábunkat otthonról ?... ;)

... hát... esküvő... vannak, akik még életük kockáztatásával ilyesmire vetemednek :) :)

Mivel szívemnek Kedves Barátnőm ment férjhez, hát meg kell(ett?) adnom a módját a dolognak.
Már pár héttel előbb megajándékoztam (jó indok volt :) magam egy jobb fajta turiban vásárolt szép felsővel (nem a "nincs egy rongyom sem" kategória, viszont kevés olyan van, ami ápol és eltakar olyan felesleges dolgokat, mint pocak ;)

Szép... jó fazon... jó anyag (hittem akkor én még) MÉG ÉN IS CSINI VAGYOK BENNE.
A hiba ott történt, hogy elromlott a mosógép, én pedig nem mostam ki rögtön a cuccot, bár, semmiből sem állt volna kilögybölni.

Persze, "utolsó pillanatos" lévén másfél nappal előtte mostam és lógattam ki száradni.

Reményekkel teli pénteken jövök a munkából, meggyönyörködöm a megszáradt felsőt... affenébe, lesz@rta egy légy... tudjátok, orvvul elhelyezett kis barna pötty, amit a fehér kerti bútorokra is előszeretettel...

Lelki összeomlás, káromkodás, totál kétségbeesés.
Már nincs idő az egész újra mosására, viszem a fürdőszobiba, csak az ominózus területet mosom (reménykedve, hogy nem lesz a helyén száradás után egy jól elkülöníthető nagyobb "folt" ;)

Dörzsölöm nagy bőszen, erre a légysz@r közepén egy apró lyuk keletkezik... káromkodás "miért velem történik mindig ilyesmi" kategória... dörzsölés befejezve, bősz tanakodás.

Ja, "természetesen" a légy a blúz elejét tisztelte meg - ráadásul jól látható helyen, elől (még véletlenül se hátul és alul)  kb. két cici alatti részen... viszont rendes volt a légy, mert pont középre "tette"...

Hajnali kelés, helyes két kis yo-yo levétele egyéb cuccról, eltakarva vele kis lyuk, hogy ne árválkodjék egymaga kicsivel följebb egy másik, egész jól nézett ki...
Mint, ami direkt ilyen :)

Azért nem ezt vettem fel, de elvittem tartalékba, elvégre ismerem magam... tuti, hogy bármennyire is igyekszem, leehetem a ruházatomat...

Nos, így kezdődött...

A vonat - persze ??? - negyedóra késéssel indul a Déliből...

Megérkezés, kocsival várnak (másokat is, nemcsak engem), a kedves "pilóta" felismer, mert Wanted feliratú fotót mutattak rólam előzetesen... meg, különben is... kevés női Brezsnyev kinézetű spiné vánszorog le egy vonatról...

Ugorjuk át az esküvőt és csodás hamizást utána, pusztán emberszeretetből, nehogy ingereljelek Benneteket :)

Újabb szervezés, ki vigyen ki kocsival a pályaudvarra (ami nem helyben van, kocsival kb. 18 perc).
Zötykölődünk - csodás a táj, már idefelé is szívet melengető volt.
"Hát - idáig tudtunk hozni Téged" - kedves mondat kíséretében búcsúztatnak.

Kiszállok a kocsiból...halvány fogalmam sincs hol vagyok... Egészen másként nézz ki minden, mint délelőtt, mikor leszálltam a vonatról.
Nemhogy vonatot, de pályaudvart se látok...
Ránézek az órára.. ezt már nem érem  el, a következő - egyben utolsó gyorsvonat a Nagy Falu felé két óra múlva fog menni...
Meleg van...
De mennyire az...

Végre felfedezek egy vasúti kerítést, megcélzom, balra nézek, jobbra nézek, sehol egy pályaudvarra emlékeztető épület... nagyon másutt vagyok, mint délelőtt..
Azért van az embernek szája, hogy használja...és nem feltétlenül evésre :)
Segítségkérés, eligazítanak, nem... nem balra... jobbra kell menni, de mikor megy a vonat.. mondom mikor, hááááttt - mondták - ... nem biztos, hogy elérem mivel pár perc gyalogosan az út...

Nos, a vonat 17.30 érkezik (a menetrend szerint) én magam 17.33-kor...

Folyik a víz rólam a háj persze, most se olvad :(

Életemben nem örültem még így, hogy egy vonat nemcsak vidékre menet, hanem a vidékről jövet is késik :) :)
Jelen esetben 7-8 percet... boldog felszállás és leroggyanás...

Az út alatt (2,5 óra) rajtam kívül a vagonból senki nem ment a WC-re.
Sebaj, én négyszer is :)
De, legalább a nagy melegben mertem már inni folyadékot.

Tudjuk milyenek a magyar vasutaknál a WC-beli állapotok, ha tiszta, akkor is úgy tűnik, hogy nem is az...régi, kopott, mit ne mondjak... (kivéve az elővárosi szép, modern járatokat)...
Lehúzott nadrággal "pucsítok" - lehetőleg úgy, hogy ne érjek hozzá semmihez...

....
....
....

és akkor volt, hogy zöttyent nagyot és hirtelen a vonat.
Nem tiszta számomra, hogy előre és vissza hirtelen hátra, avagy fordítva...
csak azt tudom, hogy lehúzott nadrággal, pucsító helyzetben repülők a vonat WC-jében fejjel neki a WC-papír és kéztörlő tartó szekrénykének.
Ami kemény... mindenféle értelemben az.

... mi jöhet még...
de, jött...
a kalauz...
kezeli a jegyem, közben - miért is ne, ez már csak egy ilyen nap - a vonat megint fura fékezéseket produkál, a szerencsétlen férfiember, jó, nagy, megtermett, nem egy töpszli típus...elveszíti az egyensúlyát és a KEMÉNY oldaltáskájával és teljes testsúlyával a hasamban landol...


Tegnap kb. 5 órát vonatoztam (kicsit többet...na...)
kb. háromnegyed órát vittek kocsival A-ból B-be,
2 órát BKV-ztam... 

Nem, nem megyek többé "vidékre" esküvőre.
Ne hívjatok.
Max, akkor teszem ki a lábam itthonról, ha limuzint küldtök értem és úgy visztek át Budára.
Nem, nem tudok úszni, ne próbálkozzatok...
Nem tudom majd a Dunát átúszni sem.

Már alig bírok a lábammal vánszorogni.
Ezek a talpak nem is az enyémek.
Valami tőlem idegen fura cucc...

Még hazafele berontok (na, jó...mászok...) egy közértbe... veszek egy Soproni Démont... kell a nap méltó befejezéséhez.
Várni kell a buszra...szomjan halok...ülök a padon...még tíz perc mire jönni fog.
Sehol senki, nem lát senki.
Kinyitom a dobozos sört.
Istenem, de jó...lerakom a padra magam mellé...közben valamit keresek a táskámban.
Nem éreztem a mozdulatot... csak azt, hogy habzik a sör...korántsem csendesen csurog le a pad rései között...

Nem... nem megyek esküvőre... ne hívjatok :) :)

Ui.:
Volt két tündéri bozontos kutyi - a násznép között barangoltak...Eredetileg hárman voltak.
Az egyik eltűnt.
Úgy hívták (hívják) őket, hogy
Répa
Retek
Mogyoró
:) :)
Azt hiszem Répa és Mogyoró maradt meg.
Szegény Retek ... lehet, hogy lemosták valahol...