L E V E G Ő T !!! ???

Hát… feljött a munkahelyemen az emeletre a gondnok... azzal az üzenettel, hogy küldték.
A ház kiskirálya (királynője…) másnéven valami akármilyen bizottsági elnökasszony zavarta fel, mondanám én, hogy a morózus, ősz hajú, idős tótumfaktum, aki időnként fontoskodással tölti az időt…
Homloka nyilván ráncos, mert sűrűn ráncolta, persze, hogy nem feltétlenül a szája körül ráncos, hiszen gyanítom, ritkán mosolygott az elmúlt évtizedek során.

Az üzenet lényege az volt, hogy túl sűrűn van nálunk nyitva az ablak… tartsuk becsukva az ablakot.

Háááát, ez egy bérlemény, nem is a háztól béreljük, hanem egy ingatlankezelő cégtől… és a fűtés sem az én két szép szemem miatt megy… mivel a cégem fizet érte, mondjuk nem tudom, hogy az igen magas (belvárosnak megfelelő) bérleti díjban benne foglaltatik-e, avagy külön történik a leszámlázás.

A lényeg, hogy ő látja, nézi, rendszeresen, hogy az ablak időnként ki van nyitva.

Helyileg már 4,5 éve itt dolgozom, ennél az asztalnál, ebben a szobában, ugyanazt az ablakot használva. Oxigénfogyasztásom az elmúlt évek folyamán úgy gondolom, hogy nem változott. Talán hőérzetem sem.

Nem tudom, hogy, ha rajtam múlna, akkor meddig szeretnék élni, feltételezve, hogy amennyiben az „itt fáj, ott fáj” ilyen-olyan problémákkal, de nem halálos gonddal tengetném az életemet, de még értelmét látva a dolognak ... most, 50 éves fejjel olyan kb. 75 max 80-at saccolnék magamnak. - szerencsés esetben, szokták mondani a lottó-sorsolásnál...
Úgy érzem, nem kell majd több. (Persze, MOST érzem ezt így).

Látom lecsukott szemeimmel, hogy a hölgy időnként megjelenik az ablakok alatt, feni a fogát – és túráztatja magát.
Haragban a világban.
Van családja, de egyedül él.
(Én se szívesen laknék vele, az ilyen a kákán is csomót keres).

Milyen jó is, hogy nem ebben a házban lakom…. tutin nagyon összeugranék vele.

Megüzentem neki, hogy klimaxolok, de, gondolom, hogy ő már régen túl van rajta.
(Amúgy nem volt igaz, mert én is túl vagyok rajta, de attól még nem kell az ember lányának hülyévé válnia...)
Meg - mondtam a gondnok úrnak (mit mondtam... lássuk be, enyhe túlzás…. ordítoztam) … mindenfélét.
Csúnyát is.
Már talán nem fogok agyvérzést kapni.

Nem szeretnék ÍGY megöregedni, mikor az a program, hogy mások ablakát lessem, s, elvárjam, hogy a többiek már ne is vegyenek levegőt.
Elvégre, nekik se legyen jobb, mint nekem?

Borzalmas.
Régen háborodtam fel ennyire.

Már csak egy dolgon aggódom, mi van, ha véletlenül valamelyik politikusunkhoz eljut a blogbejegyzésem (SICC !!!) és netán remek ötletadónak tartva bevezetik a NYITOTT ABLAKOK ADÓJÁT…. elvégre a középkorban valamikor volt kapuadó, v. füstadó is??? Az is egy eszement dolog volt.

Amerikában tudnak valamit. Helyenként kis elővárosi izékben, vagy, hogy a szöszben hívják őket - vannak a ház körüli kis területen látszat kinézetű kerítések, amin átlépsz simán és kapu sincs (v. szinte). Hmmmm …. ezek felkészültek. Már előre gondolkodnak.

Ma csütörtök van. Hamar itt lesz a hétvége. S, otthon (ÉDES OTTHON) akkor és annyit nyithatom ki az ablakom, amennyit szeretném.

A sündisznó egy helyes kis állat, csak akkor szúr meg, ha veszélyben érzi magát, magától nem szúr, mert ugyan minek is.

Most elmélkedem… se víz… ;-) …. se ablak… se levegő… ugyan, mi jöhet még?