Ki dolgozik - avagy kik is dolgoznak

KÖNYVESBOLTBAN?

Aletta Vid,
a költőnő

Száműzetésben

Hajózzunk át a csatornán,
vigyük, amit lehet,
egy kosztümöt, pár konzervet,
egy Babits-kötetet,

a papírt, hogy hol a hazánk,
ki szült, hogy nevezett,
és szótár kell majd, kettő is,
nélkülük nehezebb,

és vinni minden emléket,
mit régen feledett
ez a gubancos tár, most mind
testszerte bizsereg;

mi voltam? Már senki se lát.
Azonosságom kétes.
Hajón ülök. S az odaát
elér, itt lesz, bevégez.

Részlet, Aletta Vid: E mái nap szül című kötetéből.
Magvető Kiadó, 2003.

Róla, Tőle bővebben:
http://www.litera.hu/object.d52d2747-1b17-4e02-a846-a8b9f0f91555.ivy

Barbara
és az ő sajátos világának - szerintem - művészi és csodálatos fotói











Bővebben:
http://www.barbfoto.mlap.hu/

Ildikó
a festő és agyagozó (utóbbi, kerámia jellegű kincseit nem mutogatja, hanem rejtegeti, ő tudja, hogy miért ;-)

Íme, Ő tekinhető meg a kirakatban - az Ünnepi Könyvhét idején (egyébként őrület, hogy egyesek mennyire ráérnek... ;-)



Vászonra alkotott festményei:

http://www.neonoe.hu/bihari/
(Béna vagyok, nem sikerült ízelítőt bemásolnom - remélem, hogy megnézitek mégis :-)

Textilfestései: (köszönjük Katafa a tanítást!)
http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=100394

Katalin
a keresztszemezés rajongója, ő nagyon fiatal még, hajlik rá, hogy megfertőzzem egy kis foltvarrással idővel ;-) - folyamatosan dolgozom az ügyön :-)






Ezt a fotót kimondottam Cicvarek és Nyafkamacska kedvéért (is) rakom fel, remélem, hogy idővel erre látogatnak ;-)





Éberen lesem, hogy Katalin mit mível, sőt, tervbe vettünk egy közös munkát is, na, persze több hónap, inkább egy-két év lesz a megvalósítás, magamat ismerve...



Sanya
a zenész, aki a napi polgári foglalkozása mellett még időt szakít a Blues Rádió Budapestre is, ahol énekel és gitározik



és még bírja energiával, tehát még mindig nyúzza a gitárt ;-)



Az együttes tagjai:




Másik Sándor
kollégám szépen készít bőrből készült tárgyakat és csont ékszereket (utóbbit rendszerint a nyakában lehet megtekinteni :-)
Szemelvények alkotásaiból:
http://www.dvorak.hu/

Pletyka szintjén hallottam, hogy Zsófi
tehetségesen, gyönyörűen rajzol (vagy tán ő is fest?) de nekem nem beszélt még róla... ;-(

Nekem tetszenek Isti jellegzetes fotói is,
melynek tárgya a természet, valamint a műszaki jellegű építmények, mint hídak stb. stb.

Réka kedveli a köveket, faleveleket fotózni. Blogom tetején az ő fotóját láthatjátok.

Lehet, hogy más rejtett kincsek is vannak a sok-sok könyv mögött, csak nem tudok róla ;-(

Én meg tökéletesen álcázom magam, némelyik kollégám abban a tévhitben él, hogy én tudok varrni... :-)

A könyvesbolti híradást olvashattátok, mely a 2008. augusztus 29-i állapotot tükrözi, holnaptól sajnos eggyel kevesebben leszünk, a könyvesboltból hiányozni fog valaki, de mégis, valahol mindannyian gazdagabbá válunk általa, hiszen több ideje lesz neki alkotni... :-)

a Boldogságot

talán a holnap nyíló Arc kiállításon többen is meglelik (???)



vagy nem...



amúgy kergetjük jónéhányan a mesebeli kék madarat is:



amelynek, mint fent is látható nem feltétlenül találjuk meg a tökéletes példányát, ennek is kicsit a pocakja kékmentesen foltos...

No, igen, aztán hölgyek sok esetben a boldogságot az édességben találják meg, szomorú, ha egy egész életen át csak abban - ennek jeles képviselője egyik kedvencünk:



Gombóc Artúr, egészen biztosan véletlen, hogy "Ő" is kék színű... ;-)



A kiállításról pedig bővebben:
http://gondola.hu/hirek/76834

Van az úgy, hogy

valami nagyon fáj - s, akkor összegömbölyödsz, bezárkózol, hogy kizárd a külső világot...

De, ugye, a csuda vigye, táplálkozni csak ki kell jönni... :-(



Gondozás

A gyöngéd ápolás, a kielégítő táplálás mellett a sünök annyira megszelídülhetnek, hogy gondozójuk láttán egyáltalában nem menekülnek, nem gömbölyödnek össze, sőt, még kézből is etethetők!
;-)

a Juhász + a birka...

nyírás helyett mosás... :-)

Jajj, mi ez?



Ne, kérem, ne... MONDOM, HOGY NEEEEE !!!



Száradás:



... Öhhh... valaki tudja, hogy merre találom a panaszkönyvet?
(Esetleg a birkavédelmi ombucman - vagy hogy a csudába hívják - telefonszámát?)

Megpihenve:



Te jó ég, hogy kerültem egy bokorra?
Semmi szilárd talaj, már a szemeim is guvvadnak... :-(

Na, jó, végre egy nekem való környezet.



Aki a méltánytalanságokat elkövette ellenem, annak - persze - a családneve Juhász, mi más is lehetne...

innen már csak egy valaki hiányzik:



akarom mondani, hogy hiányzik a vadásznak...

azért, ha csöngetnek vigyázzatok, nem mindegy, hogy ki áll az ajtó előtt ;-)



ő például állítólag veszélyes, ha telihold van.

... én nem hiszem, hogy normális vagyok...

énekelte több évtizeden keresztül a jó Kibédi Ervin - és senki se hitte el neki...



Magam kapcsán azért merült fel a dolog, mivel nagyon megtetszett egy nescafés üveg:



Lelki szemeimmel nem a kávét látom benne, hanem, hogy leáztatom a címkét, ha kiürül, és ajándék anyagrongyikákat tömködök bele, a tetejére kiszabva textilből fedőt, átkötve, milyen kis mutatós meglepi foltosbarátnéknak...
Mennyire más az üveg alakja, nem az a hagyományos.

Na, tán ezért nem vagyok teljesen "patent", hogy még egy üvegről is foltos dolgok jutnak eszembe... ;-)

Kertemből egy mai villanás:



Szárad a túris függönyanyag, csodálatos mediterrán hangulatot árasztva:



Persze, ha megszáradt, akkor villámgyorsan el kell tüntetni, nehogy Anyukám észre vegye, hogy újabb "rongy" került a házba... ;-)

Kibédi Ervin verse

ami bizony meglepett, mivel nem tudtam, hogy írt verseket.

Ahogy a napok rövidülnek...



Kibédi variációk, Budapest, 1989

Nagyon apróbetűs, nem tudtam másként bemásolni, ha nem jól látszik és lesz kis időm, majd átmásolom.
(Legkésőbb Anyák napjára...)

Turiban 7. - Na, vajon mi ez???

Segíthetnétek megfejteni a funkcióját.

Persze, fel lehet tenni a nagy kérdést, hogy miért is veszünk meg valamit, amiről nem tudjuk, hogy mire való.
(Mi szokott lenni a tipikus női válasz? - CSAK)

Egyrészt, alig van súlya, tehát fillérekbe került, másrészt tetszik az anyaga, harmadrészt legvégső esetben le lehet vágni róla az egyéb dolgokat és akkor használható ülőpárnának.

Sejtéseim szerint vállra akasztható a dolog (vagy babakocsihoz csatlakoztatható?)

A fotón azt hiszem, hogy jól látszik, hogy hol is helyezkednek el a tépőzárai, ha összecsukjuk őket (már, ha jó helyen tettem), akkor gyakorlatilag egy lapos, téglalap alakú valamit kapunk, aminek a két vége viszont nyitott... tehát csak lapos dolgot lehetne benne tartani, tárolni, olyat, ami azért nem potyog ki belőle...

Nos, szerintetek? Mi lehet ez? :-)

Összecsukva:
(Már, ha jól van összecsukva... :-(



Félig (alsó rész) kinyitva:



Teljesen (a felső rész is) kinyitva:



Hátoldal:

Turiban 6.

Új szerzeményként egy párnahuzat anyukámnak.
Tetszik neki, megy is a lakása stílusához, a színeihez.

Én nem vagyok nagy díszpárna típus - nem részletezném, hogy miért is - noha, tetszenek a díszpárnák.

Tehát "Ő" az:
(nincs vasalva.... jól van, naaaaa...)

Turiban 5. - mely tulajdonképpen a 3.

folytatása, csak is kimondottan azért, hogy megzavarjalak Benneteket... ;-)

Szóval a Turiban 3-nál fotóapparát hiánya miatt csak írva volt, de, nem volt fénykép melléklet.
Ezt most tudom pótolni, ide teszek részletesebb fotókat, oda csak egyet utólagosan.



Csináltam közeli fotót is, hogy látszódjon, nem túloztam, mikor azt mondtam, hogy olyan csúnyán van varrva, mintha én csináltam volna... ;-) Na, most nem kell többeknek ideírni a cáfolatot áh, dehogy...



Majd megálmodom - nem mostanában lesz - , hogy mit csináljak vele, hajlok a kibontása és újravarrása felé (bármily őrültségnek is hangzik), esetleg kacérkodok a Meseboltos nyilt napnál jelzett watercolor technika-szerű megoldás felé.
(Rávasaljuk a vetexre és utána soronként összegépeljük.
Persze, jelen esetben ezt csak nagyobb egységekre bontva lehetne létrehozni és azokat mintegy blokkszerűen a végén egymáshoz illeszteni.



Nem tudom, hogy mennyire voltam érthető... na, nem baj.
Ezzel a módszerrel persze, jóval kisebb lenne a végén a takaró mérete, mint az eredeti, de egyszínű sötét szélesebb (vagy több) kerettel ki lehetne egészíteni.

Azt hiszem sok víz lefolyik még a Dunán, mire ez megvalósul.
Addig meg simogatom, és elképzelem, hogy valaki milyen sok munkaórát töltött el vele, hogy kézzel megvarrja... :-)
Na, ezt az egészet csak egy foltos értheti meg, kívűlálló tutin nem.

A színe nem kékes, hanem olyan lilás, "poshadt" lilás, vagy mi lehet a hivatalos neve, kicsi szürkéssel kombinálva. Maga a színösszeállítás tetszik nagyon, szerintem szép.
Egyébként kemény 630,-Ft-ért vettem.
A hátlapját lebontottam, nem volt flíz és nem volt semmi tűzve.
Most a lebontott hátlapon próbálom gyakorolni a szabad gépi tűzést, mit ne mondjak, nem nagy sikerrel... :-(

Miért is?

járok így mostanában.

Olyan jó kis turis kincseim vannak, amiket klassz lenne megmutatni.

Vagy nem tudok bejutni a gépbe, pedig itthon van a fényképező gép.
Vagy be tudnék (tudok) jutni a számítógépbe, de nincs fényképező gép.
Avagy mindkettő van, de tele van a fotóapparát memóriája, viszont mivel mostanában nem szuperál a PC, ezért nem merem rá feltenni a memória tartalmát (ki mer az egészbe belebonyolódni, utódomnak biztos, hogy nem lenne jó, amit csinálok, vagy ezért, vagy azért ill. hallanám, hogy "anya mit csináltál már megint"...)

Szóval ez van.
Tán úgy hívják, hogy Murphy.
Esetleg a 22-es csapdája.
A helyzet pillanatnyilag reménytelennek tűnik.

A civilizáció átkai.
Még emlékszem rá, hogy (nagyon-nagyon kicsi) gyerekkoromban jött a lovaskocsi és dobálták le róla a jégtömböket, amit bepakoltak egy szekrényke szerű akármibe, ami jó ideig tartotta a hideget. (Hűtőszekrény elődje, vagy nagymamája...)

Arra is emlékszem, hogy milyen nagy szó volt a tv.
Bámultuk x éven át a fekete-fehér képernyőt, jó ideig nem láttunk színes dolgokat.
Igaz, később még jó darabig szombaton is dolgoztunk, és nem éreztük halálos tragédiának (akkor még), hogy hétfőn adásszünet van.

Ha sorozatok mentek a tv-ben kihalt a város. De, tényleg.
Most meg úgy érzem, hogy két PC-re lenne szükség.
(Ez az egy is azért van, mert egy felmenő családtagunk anno megszánt minket és vett, az internetet ő fizeti, mert nekünk nem igazán telne rá).
Az időnkénti javítgatásokra, pótlásokra gyermekem keresményei mennek rá.

Szóval, jó volna két PC, akkor talán nem veszekednénk, tülekednénk annyit.
Meg két fényképezőgép.
Meg, meg, meg, meg... :-(

Múltkor elgondolkodtam rajta, hogy egy világégés során, ha valaki egyáltalán életben maradna, akkor azok közül nem mi, elkényelmesedett, elkényeztetett városlakók tudnánk boldogulni, hanem az őserdőben, a világ rejtett helyein, egyszerű körülmények között élő emberek.

S, az ő életükben nem is lenne nagy változás.
Valószínűleg nem lenne nekik probléma az elektromos áram hiánya... (sem).
Lehet, hogy holnap meg kellene próbálnom tüzet csiholni ;-)
Csak, hogy elgondolkozzam még jobban a világ felett.

Most lusta vagyok (vajon miért is?) átmenni a másik szobába és megkeresni egy könyvet, távol-keleti bölcsességek vannak benne.

Nem szó szerinti idézet, de a Mester és a tanítványai sétálnak. Az út mentén egy halott kutya tetemét látják. Szólnak a tanítványok, hogy nézzed Mester, hogy vicsorog még halálában is.
Mire a Mester valami ilyesmit válaszol: igen, de nézzétek meg, hogy milyen gyönyörűen fehérek a fogai...

Na, ez most kicsit elvont volt - ne kérdezze meg senki a hozzászólásában, hogy mit is akartam vele mondani, vagy értik, vagy nem.
Ha kinézek az ablakon, akkor grillezéshez félre rakott fagallyakat, vastag ágakat látok.
Szerintem legalább húsz évre való van.
Pedig állítólag nem szabad a grillezést sem túlzásba vinni.
Na, mindegy, csiholni gyakorolni jó lesz ;-)

Szederkert :-)

volt a tegnapi nap öröme.



Néhány éve ment a tv-ben, rossz volt a videónk akkor, csúnya, rossz minőségű felvételeket tudtunk csak készíteni róla.
Most pedig legnagyobb örömünkre, megjelent DVD-n, három részben is.



Egerekről szólnak, kedves történetek örömről, barátságról.
Gyönyörű képekkel.
Szívből tudom mindenkinek ajánlani, hogy családja birtokolhossa - ha most kicsi gyermekük van, akkor azért, avagy, ha úgy, mint én is előrelátóan az unokáikra gondolnak - ezekkel a csodálatos történetekkel.

Ma Lőrinc napja van

s, bár két Lőrinc nap van, a második szeptember 5-én, talán az utóbbi az igazi.
A néphiedelem szerint Lőrinc napja után már nem jó a dinnye.

Most erőteljesen elgondolkodhatunk, hogy vajon melyik dátumra vonatkozik a fenti megállapítás (szerintem a szeptemberire), de egy biztos - villámgyorsan egyétek a dinnyét, még jónéhányat el lehet fogyasztani szeptemberig.

(Esetleg némelyeket befolyásolhat a vásárlás döntésében, hogy amerikai tudósok állítása szerint hatása jobb, mint a viagráé... ;-)


Tüzes rostélyon

Szent Lőrinc a legendája szerint II. (Szent) Sixtus pápa diakónusa (szerpapja) volt. A vértanú pápa elfogatásakor őrá bízta az egyház kincseit azzal, hogy ossza föl a szegények között. A pápa egyben azt is megjósolta, hogy három nap múlva ő is mártíromságra jut. Lőrinc Sixtus végakarata szerint cselekedett.

Amikor őt is letartóztatták, és az egyház értékeit rajta követelték, a szegényeket vezette a bíró elé, mondván: Íme, az egyház vagyona!
Kegyetlen halált szenvedett (258. aug. 10.), rostélyon sütötték meg.

Helyzetéhez mérten meghökkentő humorérzékről tett tanúságot. Amikor már sült a roston egy ideje, így szólt hóhérához:
„Az egyik oldalam már megsült, fordíts a másik oldalamra!”

A pápája szomszédságában ünnepelt Lőrinc a IV. század óta az egyik legnépszerűbb szentje a kereszténységnek. Fiatalemberként ábrázolják, diakónusi dalmatikában. Attribútuma a boronára emlékeztető rostély. Mártíriuma a pecsenyévé pirító augusztusi forróság jelképe.

A fentiek okán a tűzoltók, a tűzzel foglalatoskodók (cukrászok, pékek) hívták segítségül, s elsősorban égési sebek gyógyulásáért fordultak hozzá.

Ünnepe a földműves nép körében határnapnak számított, amit országszerte ismert szólás is jelez: „belepisilt Lőrinc a dinnyébe”, azaz a Lőrinc-nap után szedett dinnye már ízetlen.
Hasonló szentenciák: Lőrinc-nap után a fa már nem fejlődik tovább.
Lőrinc-naptól nem tanácsos már a folyókban fürödni.
(E mondások inkább a másik, kevésbé ismert szeptember 5-i Lőrinc napra illenek, a tapasztalat is ezt igazolja.)
Egy érdekesség: az angol néphagyomány az augusztusi meteorhullást „Szent Lőrinc könnyeinek” hívta.

(Részlet a Jeles napok c. honlapról)

Audrey Tautou

francia színésznő ma 30 éves.




Először az Amélie csodálatos élete című filmben láttam.
Hatalmas élmény volt. A film egyszeri, s megismételhetetlen.
Ha nagyon magatok alatt vagytok, akkor nézzétek meg.
Az a típusú alkotás, amit 1 x, 5 x, 20 x - akárhányszor meg lehet nézni, mindig élvezni fogjátok és érezni azt, hogy már ezért a filmért érdemes volt megszületni a világra.
Audrey szemei pedig! - Szegényebbek lennénk nélküle.
Remélem, hogy sokáig fog még ragyogni.



Tetszett még a Hosszú jegyesség című filmben is.
De, abban nincs olyan sajátos humor, mint az Amélie-ben - viszont romantikusan szép történet, csodálatos képi látvánnyal.

Feltaláltam a spanyol viaszt 4.

Legújabb megállapításom, hogy nem szabad egy bejegyzést félbe hagyni és piszkozatként elraktározni, legalábbis egy-két napnál tovább nem.

Mivel volt egy piszkozatként elmentett rövid blogjegyezésem (Állítólag a vicc mesélése a társalgás csődje címmel) július 3-án, amire csak most tértem vissza és most kattintottam rá, hogy a bejegyzést közzéteszem.

Keresem, keresem, nem lelem.

Mire rájöttem, hogy bizony az eredetileg piszkozatként elmentett dátumhoz rakja a blogrendszer - ami szerintem ostobaság, senki se fog az időben annyit visszamenni, másrészt, nem is jelez sehol, senkinek, hogy az a beírás megtörtént.

Így jártam, újra tanultam valamit.

Persze, nem veszítettetek vele semmit se valószínűleg, hiszen eleve a címkéje rosszalkodásaim voltak, s ez már önmagában is beszédes ;-)

Én, meg a költőnő + a kolbász

Kollégáim között van egy költőnő.
(Majd egyszer később bővebben is lesz szó róla).

Látom ám, hogy enni készül.
Mondom neki, ami ilyenkor szokásban van.
Nagyot sóhajt - miközben kenegeti a vajas kenyerét -, haj, haj, csak legalább valami hús lenne hozzá.... de, így ... :-(

Egyből felajánlottam, hogy fent nálam az emeleten van s..r lecsókolbász, szívesen adok. Kifejtettem, hogy ez nem olyan lecsókolbász, mint amit ez alatt értünk, hanem sokkal jobb és finom.
Kedves mosollyal az arcán közölte velem, hogy méltányolja felajánlásomat, de marad a vajasnál.

Hát, ez az.
Az élet felkínált nekem egy lehetőséget, hogy egy költőnőnek felajánljam a kolbászomat. Erre nem kell neki...

Lelki szemeim előtt lebeg, hogy milyen szép is lett volna, ha 90 éves korom tájékán (ha mondjuk élnék...) nyilatkozhattam volna itt + ott, hogy igen, az éhező költőnőnek én adtam az életmentő lecsókolbászt, s ezzel részem van későbbi költészetének kivirágoztatásában, s az utókor is tulajdonképpen hálás lehet nekem.
Módomban állt volna, hogy bevonuljak a többi híresség közé (X. Y. aki már fogatlan és félig szenilis, de nyilatkozza, hogy milyen volt, amikor belé szerelmes volt M. híresség)... na, ez is kimaradt.
Így jártam.
Csendben eszem a kolbászt.
Közben feljött hozzám egy kolléganőm, fiatal barátosném.
Nem költő. (Legfeljebb a fizetés előtti napokig... ;-)
Szimatol, milyen jó illat van. Nosza, kér-e egy harit.
Kér - jelzi; finom.

Névvel, ám, de mégis - névtelenül heverünk majd a sírunkban.
Én, G.K. és a kolbász.

A. V. pedig nem sorol fel majd minket a pályafutásában, mikor nyilatkozni fog a költészet rögös útjáról.

Egy barátság 17 pillanata

Nyafkamacskának, Cicvareknek és minden állatbarátnak küldöm, hogy felviduljanak.