Miért is?

járok így mostanában.

Olyan jó kis turis kincseim vannak, amiket klassz lenne megmutatni.

Vagy nem tudok bejutni a gépbe, pedig itthon van a fényképező gép.
Vagy be tudnék (tudok) jutni a számítógépbe, de nincs fényképező gép.
Avagy mindkettő van, de tele van a fotóapparát memóriája, viszont mivel mostanában nem szuperál a PC, ezért nem merem rá feltenni a memória tartalmát (ki mer az egészbe belebonyolódni, utódomnak biztos, hogy nem lenne jó, amit csinálok, vagy ezért, vagy azért ill. hallanám, hogy "anya mit csináltál már megint"...)

Szóval ez van.
Tán úgy hívják, hogy Murphy.
Esetleg a 22-es csapdája.
A helyzet pillanatnyilag reménytelennek tűnik.

A civilizáció átkai.
Még emlékszem rá, hogy (nagyon-nagyon kicsi) gyerekkoromban jött a lovaskocsi és dobálták le róla a jégtömböket, amit bepakoltak egy szekrényke szerű akármibe, ami jó ideig tartotta a hideget. (Hűtőszekrény elődje, vagy nagymamája...)

Arra is emlékszem, hogy milyen nagy szó volt a tv.
Bámultuk x éven át a fekete-fehér képernyőt, jó ideig nem láttunk színes dolgokat.
Igaz, később még jó darabig szombaton is dolgoztunk, és nem éreztük halálos tragédiának (akkor még), hogy hétfőn adásszünet van.

Ha sorozatok mentek a tv-ben kihalt a város. De, tényleg.
Most meg úgy érzem, hogy két PC-re lenne szükség.
(Ez az egy is azért van, mert egy felmenő családtagunk anno megszánt minket és vett, az internetet ő fizeti, mert nekünk nem igazán telne rá).
Az időnkénti javítgatásokra, pótlásokra gyermekem keresményei mennek rá.

Szóval, jó volna két PC, akkor talán nem veszekednénk, tülekednénk annyit.
Meg két fényképezőgép.
Meg, meg, meg, meg... :-(

Múltkor elgondolkodtam rajta, hogy egy világégés során, ha valaki egyáltalán életben maradna, akkor azok közül nem mi, elkényelmesedett, elkényeztetett városlakók tudnánk boldogulni, hanem az őserdőben, a világ rejtett helyein, egyszerű körülmények között élő emberek.

S, az ő életükben nem is lenne nagy változás.
Valószínűleg nem lenne nekik probléma az elektromos áram hiánya... (sem).
Lehet, hogy holnap meg kellene próbálnom tüzet csiholni ;-)
Csak, hogy elgondolkozzam még jobban a világ felett.

Most lusta vagyok (vajon miért is?) átmenni a másik szobába és megkeresni egy könyvet, távol-keleti bölcsességek vannak benne.

Nem szó szerinti idézet, de a Mester és a tanítványai sétálnak. Az út mentén egy halott kutya tetemét látják. Szólnak a tanítványok, hogy nézzed Mester, hogy vicsorog még halálában is.
Mire a Mester valami ilyesmit válaszol: igen, de nézzétek meg, hogy milyen gyönyörűen fehérek a fogai...

Na, ez most kicsit elvont volt - ne kérdezze meg senki a hozzászólásában, hogy mit is akartam vele mondani, vagy értik, vagy nem.
Ha kinézek az ablakon, akkor grillezéshez félre rakott fagallyakat, vastag ágakat látok.
Szerintem legalább húsz évre való van.
Pedig állítólag nem szabad a grillezést sem túlzásba vinni.
Na, mindegy, csiholni gyakorolni jó lesz ;-)