... majdan távoli tervem e dolog kifejtése részletesen a blogon, de NEM MOST.
Az persze, tökre normális, hogy emiatt többen engemet nem tartanak normálisnak ;-)
Viszont most nem villognék saját -emlékeim-indoklásaim-titkaim-mikéntjének részletezésében, ellenben egy másik blogból csatolnék egy részletet (bár nem kértem rá engedélyt, lehet, hogy nem válaszolnának egy darabig, lett lévén egyik törzshelyük a temetőben vagyon)...
de, csak nem lesz baj belőle.
Tehát, ne féljetek, korántsem bánatos dolog következik, ellenben én nagyon élveztem.... ha van kis időtök, akkor kukk ide el:
http://zorcsi.hu/archives/2010/08/27/372_fejezet_-_hujjo/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Szerintem teljesen normális a dolog,én is szeretek temetőben sétálni.
VálaszTörlésJulcsi; szerintem is... de, van, aki morbidnak tartja... félnek tőle.
VálaszTörlésPedig az élő emberektől sokkal több félnivalójuk van (lehet) ne.
Én legjobban ősszel, csendesen szemerkélő esőben, kissé gázolni a lehullott levelekben, gesztenyék... ;-)
Amikor a gyerekeim kicsik
VálaszTörlés(babakocsisak) voltak, ha sehol nem sikerült elaludniuk, elsétáltunk ugyanebbe a temetőbe, és ott mindig elaludtak. Csend...béke...nyugalom...
Többen tartanak zizzentnek eme mániám miatt, de kifejezetten szeretem a temetőket, szeretek a sírok között sétálni. Ősszel különösen...
VálaszTörlésAhogy elkezdted a "temetőzést" rögtön az ugrott be, hogy ajánlom a Mucit, mint rokonlelket, de úgy látom, már egymásra találtatok ;) Csilla
VálaszTörlésFrancia vendégeink voltak, akik kérték, hogy vigyük őket egy temetőbe. Nagyon csodálkoztak, hogy fák vannak, mivel náluk nem engedik a temetőben a fákat. Voltunk is ott (egy kis faluban)ahol nagyon szép rendezett volt minden. Nekem ami feltünt, hogy márványból kis állványon feliratok voltak. Volt olyan sir ahol 8-10 is volt. Lengyelországban igen nagy a temetkultusz. Kicsit már olyan hogy két sir között nem lehet elmenni. Nov.1-én egy-egy siron annyi gyertya és élővirág van, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Ami nekem furcsa (nem láttam élőben) az amerikai sirok. Nincsenek domborulatok, csak fejfák. Én nem mernék lépni, mert nem tudom kire lépek! Sétálni viszont a rákoskeresztúri temetőben szeretek. Igen érdekes.
VálaszTörlésÉn többször voltam a Fiumei úti temetőben, ajánlom a temető járóknak!
VálaszTörlésÉn először az irodalom tanárnőmmel látogattam meg, egy fakultatív irodalom óra keretében, és köztudott hogy nem csak irodalmunk nagyjai, hanem történelmünk nemes alakjai is ott nyugszanak.
Azóta járom én is, nem csak ezt a temetőt, másokat is, megnyugtat az a nagy békesség.
Juzsikám, kukk be hozzám :)))
VálaszTörlésÉn meg azt szeretem, hogy böngészhetem a neveket, dátumokat, s elképzelem, milyen ember is volt az a valaki, ki már nem él. Nem mellesleg temetőkultúrát is gondolom, hogy van, érdekes megnézni, mikor milyen sírok "épültek", nagyon érdekes.
VálaszTörlésNa, akkor csatlakozom a temető-szeretőkhöz, két éve már meg is írtam :)
VálaszTörléshttp://vesta.blog.hu/2008/08/07/hol_sirjaink_domborulnak
Én sem vagyok normális .
VálaszTörlésszeretek sétálni és nézelődni e helyen.
Tavaly elvittem a 8 éves unokámat
megnézni a Dédiék nyughelyét.
Rengeteg kérdése volt. Azóta rendszeresen kérdezi mikor megyünk megint. Attól fogva együtt járunk.............
Párizsban pedig leválva a csoporttól
elmentünk a " Perlasez Szimetyiéribe" fonetikusan ,és ott is sétáltunk egyet.
Köszönöm Neked Mucit! :-)
VálaszTörlés