akinek fontos és úgy érzi, hogy engem ösztönözni kell bizonyos dolgokra... szóval csak csendben megjegyzem, hogy amióta hazajöttem Karcagról, szinte egyfolytában varrok, persze, a magam kis lassú módján - tehát, csodákat ne várjatok tőlem, de, mégis, a máskor befejezetlen dolgaim most nem váratnak valószínűleg egy évig magukra, vagy tovább a végkifejletre...
(Ez persze, nem jelenti azt, hogy pont a kettőtöktől tanult dolgok vannak éppen befejező félben lévő stádiumban ;-)
Azt hiszem Gabicza nem szokott blogokat olvasni - pedig, biztosan tegnap csuklott :-) mivel sikerélményem volt, több hónap után végre sikerült a gépemen beállítani mindent (részben önerőből...), hogy "kukacolni" tudjak, na, nem tenném fel az első próbálkozásaim fotóját, mert szörnyű... de, tudom, hogy GYAKOROLNI, GYAKOROLNI, GYAKOROLNI...
Gabiczát pedig azért emlegetem fel, mert olyan kis lelkesen hónapokkal ezelőtt hozott nekem kesztyűt a kukacoláshoz, hogy tapadjon a praclim a cuccra... ő mindent megtett az ügy érdekében.
Áldottam is érte, mivel kb. 5 perc után rájöttem, hogy bizony szükség van arra a kesztyűre... most már csak idő kérdése, hogy mennyi idő alatt tanulok meg kesztyűben dudálni ;-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Azért azt a dudálást szívesen megnézném :o)
VálaszTörlésFog az menni, majd meglátod.
VálaszTörlésElőször én azt hittem, hogy nem akarják elárulni a kukacolás titkait, azért mondják, hogy üljek le és gyakoroljam. Aztán jobb híján leültem, és próbálkoztam.
Ja, és ezeket a minivideókat is nézegesd meg:
http://www.youtube.com/user/SharonSchamberNet
Te kis drága...!
VálaszTörlésMegjöttem a nyaralásból, benéztem, és látom, hogy milyen kis szorgos vagy. Én meg ilyenkor nagyon boldog. :*