punnyadtunk a buszon...
elcsigázva, fáradtan,
közönyösen és mogorván,
tömegben is árván,
s, a tetőtéri ablakon át
hullani kezdtek a levelek...
sárgák, bordók, barnák,
a huzat felkapta, s lökte ide, oda,
öledbe, hajadba, szatyorba.
Ősz van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csak nem te írtad ezt a verset?????
VálaszTörlés... áh, dehogy...
VálaszTörlésez nem is vers még, csak egy gondolatsor ;-)