Jó, ha van egy esernyőd...

egyrészt, mert önvédelmi eszköz lehet (na, persze, nem a kicsi összecsukható féle, hanem az a jó hosszú, nyeles).

Mindig szerettem az esernyőket.
Gyermekkoromban azért, mert, hogy nem volt...

Később is vonzódtam hozzájuk.
A hosszúakért, amivel remekül lehet gyakorolni a "hogyan lavírozzunk a buszon úgy, hogy embertársaink nemesebb szerve ne sérüljön meg közben" című társasjáték keretén belül.

... és óh, azok a nyári esők! Pláne a téliek, az az ázott kutyaszag a buszon.

Azok a kalandok, mikor sikerül elhelyezkednem rendkívül ügyesen, hogy ne áztassam el a ruhámat a saját ernyőmmel, de úgyis jön előbb-utóbb valaki, aki emberbaráti szeretetből megteszi helyettem.

Amúgy - meg az öröm tárgya is, mert mekkora öröm, hogy a nap végén épségben hazaérkeztem és senki se szúrta ki a szememet.

Sok esernyőm van, de valahogy nem igazán tartósak, hol egy alkatrész szakad le, hol pedig a madarak döntenek úgy, hogy érdemes lenne hiú reményeket táplálnom afelé, hogy szerencse fog érni...

Volt azért néhány ernyő, ami igazán lázba hozott az idők folyamán.

Az egyik egy előző munkahelyemen egy kolléganőmé, kicsit olyan skót kockás hatású volt. Ilyenkor, ha meg szeretnénk szerezni a más tulajdonát (természetesen csak szigorúan véve törvényes módon, alku tárgyát képezve, mint a bazárban) hát fikázni kell... miszerint, de vacakul nézz már ki, használt is meg miegymás, igazán lejáratja magát, hogy ilyennel mászkál...

A másikat Velencében láttam - már az idők homályába vész sok év után, hogy mitől is voltam úgy oda érte, csak a fájdalmas érzés maradt meg, hogy miért nem telik rá...

A harmadik félét múzeumi shopokban láttam; az expresszionista stílusú esernyő... jaj...

De, múlt heti kalandom felrázott a régi emlékek utáni sóhajtozásból.

Beléptem az irodába és megláttam ŐT.
Kék alapon napraforgó mintás (némi zölddel is megfűszerezve a csodás sárga szín mellett).

Gondoltam, szép a menyasszony, de némi részlet vele kapcsolatban nem lenne hiábavaló....

- Kié az ernyő?

- Nem tudom - mondta heveny pénz számolás közben a kollegina.

- Jól nézz ki - gondolkodtam hangosan...

- Szerinted eladó? (Elvégre puhatolózni szabad...)

- Nem hiszem - jött a válasz.

- .... és
.... ha,
...
leköpném?

Harsány röhögés,
a pénz számolását lehet elölről kezdeni.

Elméláztam kicsit...

- Pedig ... nem kérhetne érte sokat.

- Miből gondolod? - érdeklődött.

- Hát... nem adhatok sok pénzt egy leköpött ernyőért... ;-)