2010. szeptember 29., szerda

Gályahely...

Fizetés után....
egyik kolléganőm kinyitja a bérpapírját - nagy, mély várakozásokkal teljes sóhajok kíséretében mindig újra reménykedünk... hátha....

belenéz...
kis csönd...

"De durva!"

:-(

-.-

Szintén kollegina kenyeret eszik.
Női Indiana Jones-ként megküzdök a kenyér zacskójáért ;-)




Mi mást is mondhatnék; mint, hogy
"De durva!"
;-)

Érzem, nincs választásom; nap mint nap, életem kockáztatása árán bejövök a munkahelyemre.

1 megjegyzés:

  1. Együtt érzésemet tudom csak tolmácsolni.
    Míg a cégvezetőnk idén volt 4szer külföldön nyaralni (a belföldi nyaralásokat nem számítjuk ugye), addig én is kézhez kaptam a bruttó 80 ezremet.
    Ha én nem csinálok neki újságot, amiben benne van a sok "szépség", amiket az értékesítők rendelnek meg neki, akkor nem keresne ennyire "keveset"....

    VálaszTörlés