2009. augusztus 28., péntek

Ez a kis szatyor

- mert, táskának nevezni nagyképűség lenne - elköltözött ajándékként a gazdájához.

Ő örült neki, s én voltam olyan őszinte, hogy megmondtam; szerencse, hogy neki készült, mert nekem is nagyon megtetszett a végére, ha másnak készül, akkor lehet, hogy nem adom oda.

Lehet, hogy a többi varró-kreatívkodó emberke mentes ilyesmitől ;-) ???




naaa... legalább gondolatban előfordult már valakivel?

19 megjegyzés:

  1. Hú,Zsu,de eszméletlen jót varrtál!!!!!!Bizsereg a kezem,de már álmos vagyok,majd....

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó! Farmer, ha jól látom. :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszik! Én bizony ennél jobban meggondoltam volna, odaadjam-e...:)))))

    VálaszTörlés
  4. Azt hiszem, sorsdöntő volt valami a nyáron, mert hihetetlen tempóba kapcsoltál. :)))
    És ráadásul mikkel... :)

    VálaszTörlés
  5. Ez a szatyor nagyon jó lett! Én tuti nem adtam volna senkinek :-)

    VálaszTörlés
  6. Olykor szoktam magamnak mondani: ne légy irigy.

    VálaszTörlés
  7. Szégyen ide , szégyen oda én a Boróka babámat visszakértem....
    és adtam helyette másikat !

    A tatyó nagyon jó lett, de mi van időmilliomos lettél?

    VálaszTörlés
  8. Én eddig két gobelinnel voltam úgy, hogy ajándékba varrtam, aztán megtartottam magamnak, és mást adtam helyete. :)

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jó táskát varrtál! Kötöttem egy kis kendőt kapott fonalból, megkapta a gazdája. Amikor megláttam, hogy a derekára csomózza, azt hittem, hogy belehalok. Legszívesebben visszakértem volna. :(

    VálaszTörlés
  10. Simán eszembe jut ilyen gondolat,elég gyakran.De úgysem használnám,mert sajnálnám :)

    VálaszTörlés
  11. Nagyon vagány! - jól látom, hogy mintha megtáltosodtak volna egyesek a karcagolás után? ;-)))
    Csak kapkodom a fejem, hogy mik készülnek és milyen tempóban, én meg csak lehajtott fejjel ücsörgök, akarom mondani épp befőzök, a Bűvössárkány meg szomorkodik. :-)

    VálaszTörlés
  12. Majd válaszolok mindenre kicsit később, de most rohannom kell, mert esküvőre kell készítenem textildobozt ajándékba...(igen, jól olvassátok... megyek szabni, ragasztani, varrni... s, csak reménykedem, hogy nem vágom le semmimet a sniccerrel...)

    VálaszTörlés
  13. Szoktam én is ilyen bűnösöket gondolni, de azért mindig odaadom, mert úgyse lenne időm másikat kreálni.
    Tavaly viszont sikerült "visszakívánnom" egy munkámat. Úgy történt, hogy eladtam egy faliképemet akaratom ellenére :-)
    Aztán vissza is vásároltam nagy örömmel, mert hál'Istennek állítólag nem passzolt a kiszemelt helyre. Azóta is örvendezek neki, ha ránézek.

    VálaszTörlés
  14. Majdnem elfelejtettem: a tatyó klassz lett. Nekem is van jónéhány felszabdalni való farmerem...

    VálaszTörlés
  15. Tök jó lett !
    A kezdő tanfolyamokra én szoktam vinni az anyagot, sokat a saját szekrényemből. Aztán esz a fene, amikor meglátom, hogy milyen jól néznek ki megvarrva. Persze akkor már késő bánat :))

    VálaszTörlés
  16. Ó, Juhizs! Szerintem sokan ilyenek vagyunk! Én ha ajándékot készítek, folyamatosan túráztatom az agyam, hogy: nem az enyém lesz, nem az enyém lesz, nem az enyém lesz... Mert különben nagyon hozzánő a munkáimhoz a szívem! :D

    VálaszTörlés
  17. Úgy látom nekem is el kellett volna mennem Karcagolni, mert magácska azóta csak alkot egyfolytába.
    Nagyon jó lett :)
    Az az esküvői doboz csudára izgat, esetleg, ha anyaghiányod lenne szólj, maradt még a két esküvő után azokból, amiket kaptam!

    VálaszTörlés
  18. Hát persze hogy előfordult, naná!
    (azért mindig odaadtam)
    Egyébként pedig szuper, praktikus és mutatós. És jó erős gondolom.

    VálaszTörlés