- mert, táskának nevezni nagyképűség lenne - elköltözött ajándékként a gazdájához.
Ő örült neki, s én voltam olyan őszinte, hogy megmondtam; szerencse, hogy neki készült, mert nekem is nagyon megtetszett a végére, ha másnak készül, akkor lehet, hogy nem adom oda.
Lehet, hogy a többi varró-kreatívkodó emberke mentes ilyesmitől ;-) ???
naaa... legalább gondolatban előfordult már valakivel?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hú,Zsu,de eszméletlen jót varrtál!!!!!!Bizsereg a kezem,de már álmos vagyok,majd....
VálaszTörlésNagyon jó! Farmer, ha jól látom. :)
VálaszTörlésNagyon tetszik! Én bizony ennél jobban meggondoltam volna, odaadjam-e...:)))))
VálaszTörlésAzt hiszem, sorsdöntő volt valami a nyáron, mert hihetetlen tempóba kapcsoltál. :)))
VálaszTörlésÉs ráadásul mikkel... :)
Ez a szatyor nagyon jó lett! Én tuti nem adtam volna senkinek :-)
VálaszTörlésOlykor szoktam magamnak mondani: ne légy irigy.
VálaszTörlésSzégyen ide , szégyen oda én a Boróka babámat visszakértem....
VálaszTörlésés adtam helyette másikat !
A tatyó nagyon jó lett, de mi van időmilliomos lettél?
Én eddig két gobelinnel voltam úgy, hogy ajándékba varrtam, aztán megtartottam magamnak, és mást adtam helyete. :)
VálaszTörlésNagyon jó táskát varrtál! Kötöttem egy kis kendőt kapott fonalból, megkapta a gazdája. Amikor megláttam, hogy a derekára csomózza, azt hittem, hogy belehalok. Legszívesebben visszakértem volna. :(
VálaszTörlésSimán eszembe jut ilyen gondolat,elég gyakran.De úgysem használnám,mert sajnálnám :)
VálaszTörlésTetszik, klassz lett.
VálaszTörlésNagyon vagány! - jól látom, hogy mintha megtáltosodtak volna egyesek a karcagolás után? ;-)))
VálaszTörlésCsak kapkodom a fejem, hogy mik készülnek és milyen tempóban, én meg csak lehajtott fejjel ücsörgök, akarom mondani épp befőzök, a Bűvössárkány meg szomorkodik. :-)
Majd válaszolok mindenre kicsit később, de most rohannom kell, mert esküvőre kell készítenem textildobozt ajándékba...(igen, jól olvassátok... megyek szabni, ragasztani, varrni... s, csak reménykedem, hogy nem vágom le semmimet a sniccerrel...)
VálaszTörlésSzoktam én is ilyen bűnösöket gondolni, de azért mindig odaadom, mert úgyse lenne időm másikat kreálni.
VálaszTörlésTavaly viszont sikerült "visszakívánnom" egy munkámat. Úgy történt, hogy eladtam egy faliképemet akaratom ellenére :-)
Aztán vissza is vásároltam nagy örömmel, mert hál'Istennek állítólag nem passzolt a kiszemelt helyre. Azóta is örvendezek neki, ha ránézek.
Majdnem elfelejtettem: a tatyó klassz lett. Nekem is van jónéhány felszabdalni való farmerem...
VálaszTörlésTök jó lett !
VálaszTörlésA kezdő tanfolyamokra én szoktam vinni az anyagot, sokat a saját szekrényemből. Aztán esz a fene, amikor meglátom, hogy milyen jól néznek ki megvarrva. Persze akkor már késő bánat :))
Ó, Juhizs! Szerintem sokan ilyenek vagyunk! Én ha ajándékot készítek, folyamatosan túráztatom az agyam, hogy: nem az enyém lesz, nem az enyém lesz, nem az enyém lesz... Mert különben nagyon hozzánő a munkáimhoz a szívem! :D
VálaszTörlésÚgy látom nekem is el kellett volna mennem Karcagolni, mert magácska azóta csak alkot egyfolytába.
VálaszTörlésNagyon jó lett :)
Az az esküvői doboz csudára izgat, esetleg, ha anyaghiányod lenne szólj, maradt még a két esküvő után azokból, amiket kaptam!
Hát persze hogy előfordult, naná!
VálaszTörlés(azért mindig odaadtam)
Egyébként pedig szuper, praktikus és mutatós. És jó erős gondolom.