Elvesztettem valakit - nem, nem a kaszás vitte el - tömören fogalmazva, érdemtelenné vált, már nem az én "emberem".
Sok-sok év után - van ilyen.
Nem az első, nem is az utolsó életemben - nyilván.
Azért nehéz a lelkem.
(Most kéretik mellőzni az "üljetek le és beszéljétek meg" kezdetű, jólelkű tanácsokat).
Princi írta múltkor a velencei álarcok kapcsán, hogy milyen hidegek, kicsit rémisztőek - vagy, valami hasonló volt a megfogalmazás.
A való életben is van, aki álarcot visel, s mikor ez lehullik, néha rémisztőbb az álarc mögötti valóság.
Tán magam is álarcot viselek.
A humor (v. viszonylagos, látszólag humor) védekező álarcát.
S, bizony az én valóságom is rémisztő valahol.
Kicsit összeomló félben van a munkahelyi életem. Igazán csak V.I. kolléganőm (ifjú barátosném) látja át, hiszen az utóbbi hetek, hónap könnyeit is csak ő látta.
A többiek pedig egy rózsaszínű szemüvegen át úgy hiszik, hogy nem vészes annyira helyzet, egészen türhető.
Naaaaa, majd, ha összeszedem magam, s fiatalkoromból elcsenve az akkori kollégák ötletét egy kis érett pálpusztai sajtot rejtek a telefonkészülékük köré...
Alig egy hetem, v. annyi sem maradt már, hogy régi gályahelyi életem maradékát összesöpörjem.
Murphy, persze, működött:
Miközben tologatni kellett bútorokat, millió cuccot ide-oda hurolászni, hát persze, hogy V.I. munkába meneet elbotlott a hév-nél a síneken és lesántult...
... most ki tudja, hogy mikor miben sántikál... ;-)
De, még így is többre képes (makacsul, minden szidásom ellenére), mint én magam, aki nem tudok nyolc kilónál többet cipelni.
Ja, és tegnap összeomlott egy asztal, persze, rajta volt az igazán nagy súlyú nyomtatógép (nyomtatógép alatt egy kb. egyméteres plakátnyomtató értendő) - sikerült elkapnunk, hogy ne zuhanjon le.
Estefelé pedig, mivel nem szeretek kirakatban ülni, hát I. be szokta húzni a szalagfüggönyt (még a végén az utcáról felnéz valaki és halaszthatatlan késztetést érez, hogy felrohanjon álmai nőjéhez ;-) - szóval miközben be akarta húzni, hát leszakadt az egész miskulancia kb. 2,5 méter széles v. még több - függönyről beszélünk - tartozékustól mindenestül.
Három a magyar igazság, én várom a negyediket is. Valami biztosan fog történni.
Mondjuk egy reggel felébredek és kiderül; álmodtam az egészet, hiszen nem is változik itt semmi...
Most az egyik foltos barátosnémnak vagdosok képeket ki valahonnan, valahogy az ő világa, biztosan örülni fog neki - és sejtem, jót tesz majd a lelkének, ha megkapja.
Ennyi részemről a csönd oka, s tán még egy darabig - ennyi;
se nem több, se nem kevesebb.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Engem az ilyen rossz-széria közben az szokott vígasztalni, hogy vége lesz egyszer. Csak ki kell bírni.
VálaszTörlésNem akarom ragozni, hogy kibírni is milyen nehéz néha, remélem, jobbra fordulnak majd a dolgok is, meg a kedved is.
Mit nem adnék,ha tudnám,mi tenne jót most a te lelkednek !Küldeném azonnal :-))
VálaszTörlésTe már annyiszor felvidítottál másokat. De most egy épkézláb ötletem nincs, amivel segíthetnék. Remélem, jobbra fordulnak a dolgaid. Addig pedig meríts erőt a családodból és a barátaidból!
VálaszTörlésFel a fejjel Zsu!Drukkolok, hogy minél előbb rendeződjenek a körülmények!!
VálaszTörlésEnnél csak jobbal kell várni, talán az is jönni fog:-))))
VálaszTörlésA francba, a malacka nem hozott neked szerencsét. Varrj neki farkincát, akkor tuti meghálálja.
VálaszTörlésJaj, drága nem is tudom mit írjak. Remélem hamar túljutsz ezeken a dolgokon és újra vidám mosolygós leszel.
VálaszTörlésBár Lőrincen akkor abban a pár percben nem tűnt fel, hogy milyen is mostanság a lelkiállapotod.
Értelek .
VálaszTörlésNekem van egy varázsmondatom ilyen
esetekre, ami már sokszor bevált.
" Azért sem hagyom el magam " és
kezdek mással foglalkozni.
Ugyhogy vagdoss csak nyugodtan
ez a terápia.
A többi majd megoldja magát.
Ez jó ötlet . Én is sokat vagdosok mostanában.
VálaszTörlésHát nagyon sok kitartást kívánok most neked!És persze, azt, amit én is átéltem egyszer: éppen akkor hozott virágokat egy szép fa, amikor a legmélyebb poklomat éltem: és éppen akkor lett más az életem!! Most, ha valami nagyobb gondom van, meglátogatom a fámat és otthagyom a gondjaimat nála!
VálaszTörlésDrága Juhizs, arany barátném!
VálaszTörlés.
.
.
.
.
.
.
Ölelgetés.
Nagyon megérdemelnél egy flancos welness hétvégét, talán segítene kisimítani a gondokat. (Bár tudom, erről a magunkfajta csak álmodhat.)
VálaszTörlésEzt most találtam Camea-nál, talán nem haragszik meg, ha ezzel vígasztallak...:
VálaszTörlés"…nem tudhatod, milyen hosszú lesz az életed, de még mindig te vagy a busz sofőrje, még mindig rád van bízva, ami a tiéd. Ha van valami olyasmi, amit szeretnél megtenni, amit sohasem engedtél meg magadnak, itt az ideje, hogy megtedd. Menj ki a napra, hadd melegedjen át minden porcikád, és ne felejtsd el, hogy szép vagy, bármi történjék veled. Ha van valami, amivel kapcsolatban bűntudatod van, akkor bocsáss meg magadnak. Újszülött csecsemőként képzeld el magad – hát nem szereted ezt a kisbabát? Ezt a szép kisgyereket, aki voltál – vedd a karjaidba azt a gyermeket. Az a szép kis lény mindig benned van, mindig ott volt, még mindig te vagy. Szeresd ezt a részedet, mindig szeresd. Dobd ki azokat a dolgokat a szemétbe, amelyek dühítenek, dobd ki azt, ami miatt bűntudatod van. Menj a fényre – a szerető fényre. … Nézzük azokat a dolgokat, amelyek váratlanul történnek, amelyek oly csodálatosak – eljönnek hozzád. Képzeld el, hogy valami olyasmire támaszkodhatsz, ami vígasztal és támogat."
/Életkör - A női lét 13 életszakasza/
Azért az bíztató, hogy a humorodat minden bajság ellenére sikerült megőrizned!
VálaszTörlésDrágám!
VálaszTörlésEgy régi Örökbecsű koleginánk mondta, hogy ilyenkor cca. 50 darab tányér a megfelelő megoldás, jól odavágni a földhöz, minden dühünket elküldeni egyesével velük. És ahogy az előző hozzászólásban is olvastam menny ki a napra, tarts az arcodat felé, hogy minél több símogatás érjen, amit csak a napsugarak adhatnak.
Érzed, hogy fogom a kezed???
Survive!!Hallgasd és hagy hasson!
VálaszTörlésSzeretünk.