2012. április 2., hétfő

Nem én voltam, nem Te voltál, nem Ők voltak...

Mikor az önkormányzat kb. 8-9 év után végre valahára el tudta adni a szomszéd saroktelken lévő ingatlant, akkor kezdtünk ám el igazán aggódni...

Mert, vajon mit csinál vele a vevő, nem lakóház, sokkal nagyobb épület - adta magát, hogy bolt, esetleg egy kisebb ipartelep, avagy műhely-szerű tevékenység legyen benne.

Bizony, az ember ingatlanát, bármennyire is kicsi és egyszerű a házikója rajta, az értékét csökkentheti, hogy mi van a szomszédban.

Bontottak, toldoztak, kicseréltek, helyrepofoztak, átalakítottak, ablakot cseréltek, festettek, emeletet a padlástérből  kialakítottak stb. stb.

Persze, ahol régen a padlásajtó volt, azt megszüntették, helyette egy üvegezett rész van, hogy jól be lehessen látni a mi telkünkre, ergo, ezzel meg is szűnt a félmeztelen napozás lehetősége ;-)
Azért még nem tartunk ott, hogy valóságshow legyen nálunk...

Nem is szóltam egy szót sem, míg építkeztek, ez zajjal jár, majd abba marad.
Közben megtudtuk, hogy festékáruház lesz.
Engedélyezések után kiderült, PB gázcsere is...

Hozzák-viszik a palackokat, hangosan döngve csapódnak a földre pakoláskor.
Egy nap 15-20 perc zaj, elvileg nem nagy ügy, kivéve, ha az ember a kenyerét mondjuk pékként, éjszakai taxisként, netán "rosszlányként" tengeti.

Amikor az udvaromon megjelent az első cigarettacsikk, akkor azt hittem, hogy ide fújta a szél...
Mikor megjelent a második cigarettacsikk, akkor elméláztam rajta, hogy biztosan nem vettem elsőre észre, hogy kettő volt és nem is egy....
A harmadik cigarettacsikknél már kezdtem igen ideges lenni.
Közben, persze, hullott a hó is, majd elolvadt és már 7-8-9-10 db cigarettacsikket találtam.
Olyan helyen, ahova az utcáról nem dobhatja be senki, annál messzebb van. 

Már akkor régen nyilvánvaló volt, hogy a kerítésem túloldalán, mikor dobálgatják a gázpalackokat, akkor ott várakozás közben dumcsizik két fazon és úgy gondolják, hogy a füstölőjük végtermékének ideális tárolóhelye a szomszéd telek, egy-egy jól irányzott csikk-átpöccintés kíséretében.

Számolgattam magamban nagyokat.
Rossz szomszédság török átok, nem kellene össze vesznünk, (családi kupaktanács döntése alapján) nem megyek át szólni (különben is akkor még zárva volt a bolt, hol ott voltak a telken, hol nem), hanem visszapöccentem (tán egyszer még olimpiai sportág lesz ebből is :-) a feladónak a cuccost.
Majdcsak észre veszik magukat.

Hát, nem.
Teltek-múltak a napok, a hetek, én számoltam a csikkeket, gyakorlatilag már valahol 56-57 db-nál tartottam.
Rendületlenül átpöccentettem, nem lehetnek ennyire hülyék, hogy ne vegyék észre, hogy amit átdobnak, az újra náluk landol...

Aztán egyszer - nyilván falatozás végeként - egyikük a kiflijük sarkát nem ette meg (pedig van, aki azt szereti a legjobban) és szintén át akarta küldeni hozzám (ki tudja, milyen indíttatástól vezérelve), de a kiflinek nagyobb a súlya, mint a cigarettáé, elvétette és a kőkerítés tetején landolt.
Ahhoz túl nagy volt, hogy madárka ejthesse el...

Kb. két hétig néztem, ahogy kezd múmiává aszalódni a kiflivég... végül az éj sötétjének leple alatt a hólapátommal (gusztustalan nyihogás kíséretében) áttoltam a kerítés tetejéről a kiflivéget a telkükre vissza.
Ez volt kb. hajnali 2 óra tájban.
Reggel korán keltem, és döbbentem észleltem, hogy szépen visszahelyezték a kerítés tetejére a kiflivéget.

EZ MÁR HÁBORÚ!  - megvilágosodtam, hogy tán nem véletlenül repülnek át hozzám a csikkek.

Van egy pont, mikor "betelik" a pohár az ember lányánál.
Mondjuk hetek múltán, és a 60. cigarettacsikk tájékán.

Korán reggel kiengedtem a kutyákat a kertbe, kimentem én is, tavasszal érdemes minden nap megnézni, hogy mennyit változott a kert, mi minden nyílt ki aznap.

Az udvar tiszta.
Kimegyek kb. másfél óra múlva, a betonon ott díszeleg 2 db friss cigarettacsikk.

Aki ismer, az tudja, hogy remekül lehet fát vágni a hátamon - egy darabig.
Ha viszont "felkapom" a vizet, akkor kérem az fel van kapva...

Hallom, hogy döngenek gázpalackok.
Beszélget a két páciens.

Mivel kőkerítés van - nem látható át :-)
ezért eléggé döbbenetes hatást kelthetett számukra, mikor a létrám segítségével megjelentem a kőkerítés tetején az enyhén Szörnyella DeFrász jellegű még fésületlen frizurámmal.
Hátam mögött sütött a nap (nekik a szemükbe) hiába a megjelenés, a látvány, az eléggé fontos.
A papok is anno így használhatták ki a napfogyatkozást a népek rémisztésére.


A kerítés túloldalán a teherautó mellett két fiatalember tartózkodott.
Egy bizonyos népcsoporthoz tartozóak. Amúgy nekem ezzel nincs bajom, úgy gondolom, hogy mindenütt vannak jó és rossz emberek.
De ők híresek arról, hogy asszonynak beleszólása nincs a dolgokba, (persze, azért láttam én már buszmegállóban visszabeszélő feleséget :-)  és az utcán is úgy vonulnak rendszerint, hogy elől a férfi és két-három lépéssel mindig mögötte a feleség és a gyerekek.


El tudjátok képzelni, hogy milyen hatással volt rájuk, hogy Juhizs dúlt fejjel megjelenik a kerítés tetején?
Na, meg, hogy Juhizs nem néma...
Köszöntem, nem köszöntek vissza.
Tartottam némi értekezést arról, hogy azért nem nevezem őket parasztnak, mert ez sértés lenne a parasztságra nézve, mivel rendes, becsületes emberek.
Ezáltal bővítettem a kört a bunkóság mibenlétének elemzésével kapcsolatban.


Megkérdeztem, hogy hosszabb távon mi a céljuk;   netán - a kert (és a ház) felgyújtása, esetleg mikor már felállítottuk a pavilonunkat, aminek a teteje műanyag - annak a megolvasztása,
avagy, mivel a kert ezen részén szoktunk grillezni, bográcsozni (mikor Nagyi közli ellentmondást nem tűrően pénteken, hogy HÉTVÉGÉN GRILLEZÜNK !)  


tehát az ennivalóba való nikotinröptetés?


Szemrebbenés nélkül közölték, hogy nem ők voltak.
Pattintottam a ping-pong labdát, miszerint nálunk nem dohányzik senki se, és az utcáról nem lehet idáig...
Nem ők voltak...

Mondom, ne mondják már, kora reggel kint voltam üres volt a beton, mióta ők pakolnak a teherautóról azóta repült át a 2 db csikk.
Nem ők voltak, nem tudják, hogy ki volt....
Jelentőségteljesen a hátuk mögé néztem az épület és a telek maradék része felé, és közöltem velük, hogy akkor ugyan ki lett volna, nincs valami nagy tolongás (csak mi voltunk hárman).

Amikor közöltem, hogy feljelentem őket, ha még egyszer repül valami, akkor mondták, hogy jó, most már abba hagyhatom, mert megértették.
Elköszöntem, nem köszöntek.
Lemásztam.
Megfésülködtem :-)   Na, jó, van aki fellépés előtt szokott, de nem vagyok én egy kiszámítható nőszemély.

Akkor persze, mérges voltam magamra, hogy elfelejtettem mondani, hogy egyszer egy használt taknyos papírzsepit is átdobtak. 

Most várom a fejleményeket.
Azóta nem dobtak át semmit.  
Van két kutyám, elvileg gyűjthetném biztonságból a kutyagumit ;-)

Rosszul tették amúgy, hogy régi padlásajtóból üvegezett részt csináltak.
Így, míg nem állítjuk fel a pavilont tökéletesen látható nagymosáskor a bugyikollekcióm.
(Bridget Jones is megirigyelhetné :-)

Így élünk mi itt Rákospalotán, csak úgy, mint az olaszok.
Hangosan, nagy bunkókkal, nagy idomokkal, nagy fehérneműkkel ;-)

Arany János:  A fülemile 
...
"Milyen szép dolog, hogy már ma
Nem történik ilyes lárma,
Össze a szomszéd se zördül,
A rokonság
Csupa jóság,
Magyar ember fél a pörtül...
Nincsen osztály, nincs egyesség
Hogy szépszóval meg ne essék,
A testvérek
Összeférnek,
Felebarát
Mind jó barát:
Semmiségért megpörölni,
Vagy megenni, vagy megölni
Egymást korántsem akarja.
De hol is akadna ügyvéd
Ki a fülemile füttyét
Mai napság felvállalja!?"
(1854.)


8 megjegyzés:

  1. Köszi, Juhizs, jót szórakoztam azon, ami Téged felettébb bosszant. A házunk előtt az utcán van egy jó tömött bukszussor. Valakinek az a mániája, hogy a reggeli sörének, guggolós borának a kiürült dobozát, palackját abba helyezi be úgy mellmagasságban. Mire észrevettük, hogy mi szaporodik benne, olyan volt, mint egy karácsonyfa. Lefüleltük az illetőt, de az olyan állapotban volt épp, hogy nem jutott el a tudatáig valószínűleg az, amit a férjem mondott neki. És... ott a szemünk láttára pakolt a bokorba három újabb petpalackot. Ítt élünk...

    VálaszTörlés
  2. Ezt a fellépést nagyon megnéztem volna!!! :o)

    VálaszTörlés
  3. Hát, Bejus Benneteket se irigyellek :-(
    Tőlem a harmadik ház egy kiskocsma.Az "Ő" közönségük rendszeresen hajigálja el a házam előtt az alábbiakat az utcai szakaszon:
    - papírzsepi (naná, hogy használt),
    - szintén cigarettacsikkek,
    - időnként sörösdobozok,
    - vizelet "elhelyezés"
    - egyszer volt már "nagy dolog" is...
    Ezeken is ki szoktam akadni, meg, hogy volt, aki az üres cigarettásdobozt hajította be a kertbe.
    De az sokkal jobban feldühített, hogy a saját szomszédomból szinte napi szinten valaki ennyire pofátlan, hogy hozzám átdobja a csikkjeit. Teljesen mindegy, hogy az illető tulajdonos, vagy alkalmazott.
    Egyszerűen nem tudom megérteni.
    Engem még az is fel szokott mérgesíteni, ha látom, hogy valaki a nyílt utcán köpköd és nem zavarja, hogy mások is látják :-(

    VálaszTörlés
  4. Azt mondanám legszívesebben, hogy költözz el Rákospalotáról.....de mondhatom, mert nem tudok nyugodt helyet ajánlani....meg hát, megszoktad a SAJÁTODAT....és az a szomorú, miközben Te feldúlt lélekkel megírtad brilliáns riportodat, amin mi olvasók szelíden mosolyogtunk, - NEM VÁLTOZIK SEMMI ebben az országban......

    VálaszTörlés
  5. Drágám!
    Ismét nagyot alakítottál. Itt ülök halkan nyüszítve, ahogy vizualitásomnál fogva elképzelem a látványt "Juhizs a kerítés tetején". Csúcs vagy. Remélem az orvosi recept szerint ki voltál rittyentve, és "csak " a hajad nem volt az akcióhoz igazítva.
    Amúgy a szemetelőket, kis és nagy dolgot végzőket az én szépreményű nagyanyám szúrós bokor ültetésével intézte el, utána nem volt olyan aki oda állt, vagy ült volna dolgot végezni :)

    Miért nem pályázol a "sztendáppos" társulatba, ezekkel a történetekkel tuti vinnéd a pálmát! :)

    VálaszTörlés
  6. A felsorolásod a hajigációkról kopizhattam volna, a közeli kisbolt előtt nálunk gyakori még a "csavaros kifli" elnevezésű itóka palackja. Mit tehetünk... takarítunk...

    VálaszTörlés
  7. Kicsit vinnyogtam :-))
    Vigasztaljon ,hogy Borinak igaza van sehol sincs béke .
    Én a macskaszar dobálásban indulnék versenyen. Bár nem tudom meddig bírom a hat macskát egyedül :-)
    Egyébként gázcsere telepen szerintem nem szabad dohányozni.
    És a festékek , higítók is tűzveszélyesek.

    VálaszTörlés
  8. Én nem szórakoztam olyan jól, pedig tényleg brilliánsan meg van írva a történet:-)
    Mindenképpen szólnod kellene a műintézmény tulajdonosának, mert baromi veszélyes, amit ezek az emberek csinálnak. Nyilván azért bagóznak ott és szabadulnak meg a csikkektől a lefestett módon, mert szigorúan tiltva van nekik a dohányzás az egész telepen. Ha nem szól és esetleg lesz egy robbanás, tűz, még a végén te leszel a hibás:-) A kiflicsücsökkel kapcsolatban megengedő vagyok: talán Isten madárkáinak készítették oda:-)

    VálaszTörlés