... "az idősek csalnak - Hölgyem" ...

Aki ismer, az tudja, hogy mindig sok motyóval járok :-)
Persze rejtély, hogy miért is nem tudok kis táskával, kis szatyorral stb. stb. császkálni a városban ;-)
Pedig mindenre szükség van, minden nélkülözhetetlen, elvégre lehet terrortámadás ( sicc....) jöhet egy tornádó, elfogy a nyilvános mosdóban a WC-papír (jobb helyeken kiszakad a kézmosó...) szóval igen jól fejlett túlélő készlettel bolyongok - nem csak a város peremén.

Ez külön bejegyzés tárgya lehetne, hogy mi minden nélkülözhetetlen(nek tűnő) cucc van mindig nálam.

-.-

Metró;
fránya ellenőrök naná, hogy ott ácsorognak a mozgólépcső lejáratánál, természetesen kupacban, mert egy ellenőr nem ellenőr.
Tudom, hogy ezt csakis azért csinálják, hogy a magyarnak menjen a matek, hogy tudja megkülönböztetni, hogy bizony egy meg egy az kettő, kettő meg egy az három, és három meg egy az négy.

Ennél többen rendszerint azért nem állnak.
Bezzeg, ha a pápa jönne a mozgólépcsőn...

Sóhajtok, szatyraimat tisztes látótávolságban leteszem a földre (ők már messziről stírőlnek, és nem a szépségem miatt) és kotrok a bérletért.
Egyik kezemben fogom az igazolványt, a másikban lavírozok a szatyrokkal egy kézben, naná, hogy jó nehezek, ez látszik is - rajtam is, meg a "tartozékaimon" is.

Közben elszédülök, mert a hajolással ez van már egy jó ideje.
A bérletes kezemmel fogom a fejem, nem tudom, hogy mitől van az a kényszerképzetem, hogy akkor elmúlik a szédülés, holott ilyenkor legjobb lenne leülni.

Felmutatom a bérletemet, ifjú ellenőr fiatalember kinyújtja a nyakát, kiguvvasztja a szemét; rábámul.
Persze, köszöntem, mint mindig, már régen megszoktam, hogy csak minden harmadik ellenőr köszön vissza, egyrészt, mert nem volt nyilván gyerekszobájuk, másrészt valóban fárasztó lehet folyton ilyen sok embernek jót kívánni... nincs ez nekik megfizetve...

Lépnék az első lépcsőfokra, utánam nyúl és megállít.
Vissza lépek, megint az orra alá dugom a bérletemet, ami amúgy augusztus 7-én fog lejárni.
Nem értem, mi a baja.

- "Megkérhetném, hogy vegye ki a bérletét és mutassa meg ?"
- "Szeretném megvizsgálni, hogy nem hamis-e"

Na, ekkor már torkomon akad az a néhány keresetlen szó, ami amúgy már gyomortájékról feljövőben van.
De, még hallgatok.
Kezébe adom, gondosan a fény felé fordítja, hogy nem hamisítottam-e.


Vissza adja, nem kér elnézést a procedúráért.
Mondom neki, hogy miért pont engem állított meg a sok ember között, mikor láthatta, hogy sok és nehéz csomagom van, amúgy azt is, hogy elszédültem.

Válasza:
Mert hamisítják a bérletet.
Mondom neki, hogy jó, tudok róla, de akkor most szeretném, ha megállítana mást is, legfőképpen egy fiatalt, aki nem szédül és nincs sok csomagja :-)

Mire ő:
Nem állítja meg a fiatalokat, csak az időseket (megint meg kell keresnem az ásót és kirohanni 54 évesen a kertbe, hogy elássam magam, elvégre innentől már úgyis ez vár rám...)
mert, higgyem el, hogy "az idősek csalnak, ...az a tapasztalat - a fiatalok nem".
Ez az idősekre jellemző.

Én pikírten közlöm vele, hogy a kijelentése előítéletes, így szokták az embereket beskatulyázni a bőrszínük, a vallásuk, a vallástalanságuk, avagy a származásuk miatt.

Persze, akkor már felment nálam a pumpa és távozóban még hátra szóltam (hadd tudja meg a tutit...), hogy szerény vélemény szerint azért nem állítja meg a fiatalokat, mert azok bevágnák a képét.

Azt el is felejtettem mondani, hogy kb. a hónaljamig ért az ellenőr, de lehet, hogy semmi köze a dolognak a méretkülönbségünkhöz, egyszerűen csak anyakomplexusa van.
De, lehet, hogy most én is előítéletes vagyok... pfuj....

Rólatok meg tudom, hogy várjátok a fránya nyugdíjat és a közösségi házban a pinyóban beállítottatok egy házi nyomdát, oda hajtottatok mindenféle szakértő nyugdíjas palit és nénikét és együtt gyártjátok a budapestieknek a hamis bérletet.
Múltkor is gyanúsak voltatok, hogy volt még miből húst venni a boltban !!!
Láttam ám, hogy nem csirkeláb volt....

Ilyenek vagytok.
Én meg valószínűleg vak vagyok, mert ugyan nem a metróban, de a buszokon, ha elkapnak valakit, mert lóg és nincs jegye, bérlete, az eléggé vegyes korosztály, de bizony több közöttük a fiatal.
Viszont ők még jól tudnak futni :-)
Meg szépen mosolyogni.
Ja, kérem, akinek még sok foga van, és tudja villogtatni .... hát, így könnyű....