A november 14-i Őszi Múzeumok Éjszakáját idén első alkalommal tartották meg.
Az ember lánya ilyenkor megpróbál tájékozódni, hogyan tudná a meghatározott időt (18 órától éjfélig, vagy néhol 1.00 óráig) kihasználni, esetleg kitolni.
Erre jó módszer, ha előre megvesszük a jegyet, mert akkor nem kell
sorbaállni, sőt, néhány helyen karszalaggal "
felfegyverkezve" a sor előtt be lehet menni, mivel a
sorbanállók legtöbbje a
jegyvásárlásra vár még.
(Vagy, esetleg ez helyenként változhat, mi mindenhova simán be tudtunk menni.)
Elsőként a
Sziklakórház volt a program. Mondtam a
barátnőmnek, hogy na, itt nem lesz szép a látvány, de nyilván, hogy érdekes.
Valóban így is volt, nem mondom, hogy x évenként megnézném, de egyszer feltétlenül érdemes.
Remek volt a
kisérőnk - fiatal hölgy, jó
kommunikációs készséggel, némi humorral (már amennyire a hely és a téma megengedte) fűszerezve a tájékoztató előadást.
Azon mondjuk meglepődtem, hogy egy 8 éves forma kisfiút a szülei bevittek, szerintem ide 11-12 év alatti gyermeket nem feltétlenül kellene.
(70 viaszbábú, háborús sérülésekkel, átvérzett kötésekkel tarkítva - igen élethű látvány).
Bár, amit a hírekben élőben közvetítve láthatnak manapság...
A gépek, berendezések legtöbbje még mostanság is használható (lenne), karbantartják őket.
Van, ami eredeti berendezés (már 1944-
ben is ott volt), néhány dolog jóval később került ide,
van, ami soha nem is volt használva.
A hordozható röntgengép igazi
különlegesség,
állítólag 5 perc alatt (kételkedtünk...)
háborús körülmények között nyilván másként zajlanak a dolgok -
össze lehet csomagolni.Egyszer volt használva, mikor a
régi-régi gondnok bácsi .... x éve ... eltörte az
ujját és ki lett akkor próbálva a készülék, és működött :-)
Még egy ilyen -
egyszeri kipróbálás, használat volt - ; a régi
altatókészüléket Madonnán próbálták ki ! - amikor az
Evita forgatása
Magyarországon történt, akkor a korhű
altatókészülék "szerepelt" a filmben - és bár sűrített levegővel, de kipróbálták Madonnán - az egyedüli páciensen...
Sziklakórház:http://www.sziklakorhaz.hu/-.-
Utána megnéztük a
München - Magyarul kiállítást -
Nemzeti Galéria "A" épületében - (én szerencsésen már másodszor
gyönyörködhettem benne :-)
erről már írtam egy előző bejegyzésben, hogy milyen élmény, ezt nem részletezném.
Néhány negatív tapasztalat volt azért,
pl. a
tárlatvezetés:
a
csoportlétszám korlátozása nélkül, hát itt ezt "tekintettel a nagy érdeklődésre" kihagytuk, mert olyan sokan vonultak a csoporttal, hogy a lényeg veszett volna el: a LÁTVÁNY maga.
A pesti ember megszokta a tömeget (már, amennyire ez megszokható, inkább talán kényszerű elviselés) - tehát néha ügyesen tudunk lavírozni.
Mikor jött az egyik csoport, hát átmentünk a
tárlat túlsó végébe, mikor onnan próbált minket bekeríteni a másik csoport (a japánok jutottak eszembe, az egy
négyzetméterre "jutó" emberek számával), akkor visszamentünk az eredeti kiindulási pontra,
naaa, szóval ügyesen, három részletben, de kikerültük őket.
Viszont néhány percre leültünk
két fotel és szék közötti
meghatározhatatlan kinézetű bútordarabra (egyik se voltak igazán) mire odajött egy belső
munkatárs, akiről nem volt egyértelmű, hogy biztonsági ember, vagy
teremőr, esetleg egyéb, rejtélyes funkciójú egyed,
mindenesetre rettentően udvariasan megkérdezte, hogy
érdeklődhetne-e, hogy az
ülőalkalmatosságunk oda
van-e esetleg láncolva...
Ilyenkor első reakcióm az, hogy tán rosszul hallok. (Lett lévén gond van az egyik fülemmel...)
mikor megismételte a kérdést, akkor egyértelmű, hogy nem, Tisztelt Látogatónak nem a fülével van gondja...
Döbbenten a hátam mögé néztem és közöltem vele, hogy áh.... egyáltalán nincs leláncolva... mire változatlanul udvariasan megkért minket, ha majd innen felállunk, akkor keressük őt meg - a közelben lesz - és szóljunk neki.
Mit is mondhat erre az ember lánya.... szerencsére előtte már felfedeztem a büfé kávézót (egyik múzeumi büfé sem az én árkategóriám, de a
barátnőm ragaszkodni szokott egy-egy
cappuccinó elfogyasztásához, amit
jótékonykodva ő fedez számomra is :-) most kivételesen én ajánlottam, hogy talán a kávézóban nem leszünk útban...
Nos,
általában a múzeumi büfékben szerzett tapasztalataim vegyesek.
Egyben mind megegyezik, hogy egyik sem olcsó mulatság.
Van, ahol sok pénzért se nagyon foglalkoznak Veled, úgy érzed, nem Te vagy A VENDÉG, hanem örülj, ha kiszolgálnak a drága pénzért.
Itt viszont nem így volt.
Hazaérkeztél. Gyertyafényes szép helyre, ahol igazán úgy érezhetted, hogy örülnek Neked.
A kiszolgáló hölgy oly sok kedvességgel - és férfiakat megszégyenítő udvariassággal - halmozott el bennünket, hogy valódi ajándék volt.
Csendben hangsúlyoznám, hogy a Galéria "E" épületbeli kávézójáról van szó, az emeleten :-)
Kifelé még bementünk a múzeumi shopba.
Igazi eladó fogadott, (szakmájának
gyöngyszeme :-)
nem zavarta, hogy megmondtuk, mi most nem fogunk itt pénzt költeni, ugyanolyan emberséggel, pozitív kisugárzással
foglalkozott velünk, mintha azt mondtuk volna, hogy
itthagynánk az egész fizetésünket.
Néha lehet találkozni sugárzó egyéniségű emberekkel, őszintékkel és
érdekmentesekkel.
Mondtuk; még visszajövünk máskor, tényleg örült neki.
S, mivel heti váltásban dolgozik, én csak a lelkem mélyén reménykedem, hogyha erre visz az utam valamikor, akkor a megfelelő héten fogok érkezni :-)
A múzeum elérhetősége:http://www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?IDT=8876&
ID=54
-.-
A
Budapesti Történeti Múzeumban ("E" épület) a
Kálvin hagyománya című
tárlat színvonalas volt, lelkes
művészettörténész szakvezetésével.
Itt sokkal több időt eltöltöttünk, mint ami tervbe volt véve, ki gondolta, hogy a
tárlat 500 nm-es.
Megcsodáltam Arany János székét... furcsa érzések rohanják meg az embert ilyenkor - látszott, hogy sokat ült benne...
Ki gondolta volna, hogy létezik "zenélő festmény", ahol a festmény (Kálvint ábrázolta) alatt a keretben van a kulcs helye, s, ha elforgatják zene szól.
(Persze
üvegtárló mögött volt, jogosan... pár perc alatt tönkre tehették volna a látogatók).
Honlapjukat nem tudtam megnyitni, ezért legyen itt a kiállításról egy beszámoló (részben kritikai szemlélettel):
http://kultura.hu/main.php?folderID=1174&
articleID=292167&
ctag=
articlelist&
iid=1
-.-
A
Magyar Nemzeti Múzeumban a
Királylányok messze földről című kiállítás megtekintése.
Akár a Kálvin kiállításon, akár itt, a legjobban a
régesrégi textilek (jórészt egyházi jellegűek, vagy régi falikárpitok) hoztak lázba... de lehetett
gyönyörködni - egyebek mellett - szépséges kódexekben is.
Itt a Múzeumon belül ért jó és rossz hatás is.
Egy tüneményes ruhatáros hölgy (örülnék, ha ilyen szomszédom lenne),
aki nem vágott képeket, mikor megkértem, hogy szeretnék a cuccomhoz pakolni valamit (hanem készséges volt és mosolygott, velem örült, hogy sikerült választanom magamnak és vásároltam valamit) pedig többször kellett megmozgatnia a holmimat.
Ugyanilyen kérésre a Történeti Múzeumban a ruhatáros idős hölgy egy fiatal leányzónak megjegyzéseket tett....
Az alagsorban
kirakodóvásár volt, először azt hittem, hogy antikvárium települt ki, de nem, kiderült, hogy a Szabó Ervin Könyvtár több összetolt asztalon árusítja a könyveit.
(Ha valaki nem járna könyvtárba; ilyen kisebb un.
fiókkönyvtárakban is szokásos, érdemes körülnézni, néha kincseket lel az ember, potom pénzért, amennyiben nem vagy
könyvtártag, akkor is vásárolhatsz használt könyveket).
Nos, nagy volt a nyüzsgés.
Egy könyvet én is vettem kemény 100.-Ft-ért,
de tudtam volna még választani, viszont a
tárlat volt a fontosabb. Vettem még 3 db használt
cd-t is, ára darabonként 200.-Ft volt.
(
Pa-dö-dö, Egy válogatás
Whitney Houston-Toni Braxton-Aretha Franklin és más
jóhangú és "torkú" hölgyek előadásában, meg egy
Kenny Rogers cd - egyedül ennél van
egy-két szám, ahol
megkarcolódott a
hanghordozó, a többi szám élvezhető).
Mivel nem volt nálam már több pénz - s, bizony keretem se lett volna rá -, hát fájó szívvel lemondtam a
filmzenei cd-kről.
Bele se akartam gondolni, hogy mivel ide már 22,30 tájban érkeztem, hogy nyitáskor milyen választék lehetett, nyilván, hogy mind a könyvek, mind a
cd-k egy részét már kimazsolázták.
De ott és akkor mégis, csak az nem talált magának valamilyen könyvet fillérekért, aki nem akart.
Ha ügyes volt valaki, már itt simán "behozhatta" a múzeumi éjszakára feljogosító belépő árát.
Egy újabb negatívum:
A látogatói ürességtől tátongó shopban hangos köszönésemet nem viszonozta az eladó semmiféle formában sem.
Ám néhány perc múlva felvette a csörgő telefont, majd így szólt:
- hát ez remek, akkor ezek szerint még éjfél után is itt kell lennünk!
S, mindezt egy látogató füle hallatára.
Tudom, hogy az eladó, a
teremőr, a biztonsági őr is ember, sőt!
De, valahogy ha lett volna pénzem és nem csak nézegetni megyek be, akkor is kifordultam volna onnan.
A múzeum honlapja:http://www.hnm.hu/
-.-
A nap összegzése:
A felkeresett helyszínek (
Sziklakórház) vagy érdekesek voltak, vagy pedig a
tárlatok esetében szépek, információ terén hasznosak.
A
Magyar Nemzeti Galériában a "láncos embert" szívesen alkalmaznám egy filmben, mint aki udvarias bár, de határozottan jó
kidobóember,
viszont a kávézósok ("A" épület) valamint a szintén itt lévő shop dolgozója: *5.
A
Budapesti Történeti Múzeum ruhatárosa és "vendége" között némi
korosztályi ellentétet véltem felfedezni, (nagymami nem veszi
jónéven az unoka
korosztálytól, hogy merészel valamit ki- vagy betenni a kabátja zsebébe - eléggé
meggondolatlanul).
A
tárlatvezetés a Kálvin kiállításon 4.
(Csak azért nem 5-
ös, mert az egyik festményen szereplők felsorolásánál az alábbiak történtek:
A képen látható személyek:
1. II. József
2. A pápa
3. Evangélikus egyházi személy
4. Ugyanez református változatban.
Mindenki előtt odafestve a vallására tipikusan jellemző szimbólumok.
Mindentudó úriember a háttérben a csoportban megszólalt, miszerint a
tárlatvezető összetévesztette, hogy a képen melyik az evangélikus és melyik a református.
Kétszer is morgott.
Ezért nem jár az 5-
ös ;-) ;-)
A Nemzeti Múzeumban a kitelepült
Szabó Ervin Könyvtár képviselői még fáradtan is készségesek voltak. *5
A ruhatáros hölgyet szívesen meghívnám egy kávéra; együtt néznénk derűsen a lenyugvó napot a
Dunakorzón és megbeszélhetnénk, hogy mitől is jobb valakinek a lelke, ha undok.
Neki is *5
A shopban dolgozó hölgynek villámgyorsan megmutatnám az utat a
munkanélkül hivatal (most másként hívják már - tudom) felé.
Úgy szoktam póriasan mondani: nem vinném el magamhoz, ha lenne saját
Kft-m...
Jó volt ez az éjszaka, néhány "emberi" tényezőtől eltekintve.
Bejegyzések
