Pelenka avagy visszér...

érdekes kombinációnak tűnik, de nem az... inkább felzaklató.

Tegnap volt a közös varrás Lőrincen.
Nagyon jó volt, szép épület, tágas hely, incsi-fincsi falatkák (többen is szándékozunk startolni néhány recept felé ;-)
főleg jó társaság, klassz hangulat miegymás...

A közös varrás tárgya: szőlőlevél, szőlőszemekkel.
Utóbbi nagyon szép cérnagombszerű "izé" nem tudom a hivatalos nevét, a csoport hölgytagjai sajátkezűleg festették. (Jó színek, tetszetős a "szőlő").
A feladat a tipikusan egyszerű, de nagyszerű kategória.

Gondoltam én.
Persze, én nem varrok sose, trécselés, nézelődés, öröm a személyes találkozásoknak stb. stb.

Láttam én, hogy sokan varrják bőszen a szőlős projektet, oda-oda pillantgattam... észleltem, hogy pelenkaöltéssel csinálják.
Oh, mit nekem, a pelenkaöltés otthon menni fog. :-)

Éjfél felé éreztem úgy, hogy eljött a nagy pillanat, nekiestem otthon a levélnek...
Hát, az még csak hagyján, hogy sose csináltam applikációt, se így, se más módszerrel, de szembesültem a tévedésemmel, hogy nem tudok pelenkaöltést csinálni. Vagyis, sima egyenes vonal mentén igen, de itt, a levél cikk-cakkos szélénél, hajlatok stb. stb. - hát valami borzalmas volt a látvány.
Most azért-e, mert béna vagyok, vagy van a dolognak egy titka, netán "nagyot akar a szarka, de nem bírja a farka" alapon az volt a gond, hogy túl sűrű öltésekkel akartam-e csinálni (de minek, mikor nem vagyok én japán...) - ki tudja.

Bontás. Többszöri próbálkozás, jobban odafigyelve - mindhiába - bontás...
Amúgy a bontás nem lenne rám jellemző az ilyen cucc útja egyenlő nálam a kórházi megfelelője - az elfekvő felé... :-(

Semmi baj, akkor nem pelenka, hanem sűrű, kis varrásokkal a széle mentén levarrom, elszegem.
Gondoltam én.
Ment is a dolog, de valahogy olyan bumpszli a szegély. Hiába, mintegy jól fejlett visszérgyulladás.
Hmmm lehet, hogy túlságosan vastag cérnát használok...

Amikor bementem a regisztrációhoz, és megkaptam a varrásra az egységcsomagot, akkor lehetett mellé venni önköltségi áron további szőlős zacsit. Az induláskor vettem még kettőt, főleg vonzott, hogy keverhetném a szőlőszemek színét egy kicsit, hiszem a valóságban is, az érési folyamat során a szőlőszemek nem mindig egyszerre válnak azonos színűekké.

Szóval itt ülök a három egységcsomaggal.
Nézzük egymást.
A legjobb védekezés a támadás, nem szabad feladnom. Mi lenne, ha ezt a visszerest végigcsinálnám, ha másért nem - hát a tanulság miatt.

Mártamásé az összejövetel vége felé körbe ment, néhány maradék csomag maradt, kérdezte, hogy ki szeretné megvenni.
Volt a kezében kb. 4-5 csomag.
Ránéztem, mondtam, ha nincs rá más jelentkező, akkor hozza vissza és megveszem.
Mivel nem jött, hát nyilván lett gazdája mindnek.

Én meg itt most mélázok.
Mártamásé tudhatott valamit... érezte, hogy nekem kellene hazavinnem egy fél focicsapat létszámának megfelelő készletet.
Tán 6-7 csomagból már össze tudtam volni hozni 1-et.

Itt a fotó, Bubsza képtárából kölcsönbe vettem, tán nem haragszik meg érte, tehát így kell (ene) kinéznie:



Amúgy, induláskor kérdezték, hogy a dekorációnak kirakott szőlőből viszünk-e el egy kicsit, mert nem lehet ott hagyni.
Egy szőlőfürtőt elhoztam, jó is volt a buszon a meleg kánikulában, - szomjamat oltotta.

Kicsit savanyú volt... nem is csoda, száját jártató foltvarrónak savanyú a szőlő ... ;-)