vihar van a foltvarrós topikon az alábbi cikk miatt:
http://index.hu/velemeny/eheti/e7i080616/#more
nyilván vannak vélemények pro és kontra.
Csak annyit fűznék hozzá, hogy magánproblémáim miatt gyermekem másfél éves korában kellett visszamennem dolgozni.
Szerencsés voltam (bár, akkor még kötelező is volt - több, mint húsz éve) - "visszavett" a munkáltatóm.
Bizony télen, mikor reggel sötét van még, vagy csak dereng a fény - a munkahelyre be kellett érnem 8 órára - de, előbb a bölcsi...
s korán reggel, miközben próbáltam a Garay utcán ellavírozni a bölcsöde felé, idősebb nőtársaim, olykor néha férfiak is - elhordtak mindenféle cédának, rossz anyának... mert milyen is az olyan, aki télen korán reggel az apró gyerekét cipeli az utcán... miközben nem tudtak rólam (s helyzetünkről) semmit.
Tényleg, milyen könnyen is ítélkezünk pro és kontra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Én indítottam el a lavinát.
VálaszTörlésIgazából,mint minden nagy hangulatot felkavaró cikk,ez is tartalmaz igazságokat. A cikk írója viszont elég provokatívan fogalmazott és előítéleteket alkotott ill. a maga előítéleteivel jött. Arra kértem "csak",hogy próbálja meg már elfogadni,hogy különbözők vagyunk és a gyerekek is különbözők. Ne ítéljen el senkit a döntéséért.
Aztán annak idején is,amikor még nem voltak óvodák is voltak okos emberek. Írók,feltalálók,...nem feltétlenül antiszociális emberek és nem is akarom mondani milyen szóval illetett gyerekek. A depresszió pedig lehet kifejezetten óvodás korú betegség (vagyis azóta van,mióta óvoda is). Ezzel futok egy kört egy ism
erős pszichológussal.(lakótárs:))
Üdv.:Ida13
Ida, bonyolult téma ez nagyon, talán egy külön fórumon jobban körbe lehetett volna járni; az NLC is tökéletesen alkalmas az ilyesmire, hiszen kimondottan sok nő olvassa. Egyébként látszik, hogy mennyire nem egyformák az emberek (meg a szemléletük sem).
VálaszTörlésÉn teljesen egyetértettem a felháborodással. Mindkét fiamat bölcsödébe kellett adni. A nagyobbikat azért mert kaptam egy állásajánlatot, ami közel volt a lakásomhoz és kedvező kilátásokat a jövőre nézve. Viszont bölcsöde egy szál sem, igy a város ellenkező felébe vittem a kicsit és vissza a mh-re. A kisebbiket egyáltalán nem vették fel igy a házban egy asszonyka a sajátjával együtt vigyázott rá. Fizetésem elment erre meg az OTP-re. Akkor nem volt munkanélküliség de nagyon meg kellett becsülni a jobb mh-eket. Mikor gondolkodtunk a harmadik gyereken, akkor a fönököm (nő) azt mondta, mi vagy Te nyúl? Sokat betegeskedtek a gyerekek emiatt is volt baj. Az az érdekes, hogy végül én voltam a megbizható mindig ott található munkaerő. Ja a férfiak képezték magukat és továbbálltak. Én csak késöbb gondolhattam továbbképzésre stb. De a legszebb az volt, amikor a kicsikkel tudtam lenni! Aki ezt a javaslatot tette, az nemhavi brutto családi 200 ezerből gazdálkodik!
VálaszTörlésKomórka - a főnöknőd egy, a mai kort megelőző igazi karrierista nő volt... biztosan nem nagyon tudta, hogy mi a szép és jó (ill. utánozhatatlan) az anyaságban.
VálaszTörlés