2009. május 10., vasárnap

A sors üzenete?

Legújabb rendszeres olvasom: PI

(minden politikai felhang nélkül, de ő az "56"-os ;-)

Mindig örülök, ha új ikont látok a rendszeres olvasók között, de nem tartom ezt a dolgot egyfajta versenynek, - ahogyan a számlálót sem -, hiszen komolyan gondolom, ha csak egy olvasóm lenne, de az illető néha elgondolkodna, vagy elmosolyogna valamin, akkor az is jó lenne.

Naaa, jó, ha egy olvasóm lenne, akkor az tuti, hogy a családtagom...

Viszont, ha új ikont látok a jobb oldali hasábban - és, ha éppen nem rohanok - úgy gondolom, hogy az a minimum, hogy meglátogatom az illető blogját.
Persze, sokszor - az esetek háromnegyedében - ismerősökről van szó.
Viszont számomra még ismeretlenek meglátogatása olyan, mintha egy zárt ajtót nyitnánk ki, ki tudja, hogy mi lehet mögötte....

PI blogjának elérhetősége:

http://tisztitas-takaritas.blogspot.com/

Mikor megnyitottam a blogját, akkor az első reakcióm a következő volt:
DÖBBENET.
(De, persze nem úgy, ahogy most gondoljátok)

Valahol egyszer azt olvastam, hogy úgy tudod legjobban megállapítani, hogy mennyire tiszta lakásban jársz, hogy megnézed a - KÜSZÖBÖT.
Hááát, az én küszöbjeimről akár mesélhetnék is, de inkább nem izgatnám fel a kedélyeket.
Részmegoldás, hogy a lakás némely pontján nincs küszöb... ;-)

De, tényleg. Na, ha valakire lehet mondani, hogy nem a lakása rabja - akkor az én vagyok.

Mondjuk mindig rosszul éreztem magam olyan helyen vendégségben, ahol 5 perccel a megérkezésem után a háziasszony hozott egy mini söprűt lapáttal és számomra láthatatlan formában létező morzsákat söpört föl a szőnyegről, miközben akkurátusan megigazgatta a szőnyeg rojtjait (amivel kapcsolatban nem értettem, hogy mi az igazgatnivaló, mivel úgy álltak mint a cövek)...
meg még az ottlétem alatt úgy érzi, hogy nem állhat a mosogatóban két darab kávéscsésze kiskanállal, hanem a jelenlétemben haladéktalanul el kell mosogatnia...

szóval én nem ilyen vagyok.
De, nagyon nem.

A porszívó nyugdíjas hónapjait morzsolgatja a kisházban, annyira tele van mindenféle varrócuccal a szobám, hogy igazság szerint nem lehet tőlük odaférni, ahova kellene... persze, lelkem mélyén érzem én, hogy nem jó ez így stb. stb.

Valahogy nem létezik hely, otthon, lakás, ház, szoba, ahol én elférnék a rengeteg cuccommal.
Lányom minap mondta; anya egy KÉNYSZERES GYŰJTÖGETŐ... először jót nevettem rajta, aztán elgondolkodtam, ... hogy tényeg.... s, bár mindig is tudtam a hajlamomat a dologgal kapcsolatban... de vicces vagy sem, esetleg csak részben, de tényleg így van.

(Rögtön úgy éreztem, hogy kissé viccesen védekeznem kell: mennyivel jobb, hogy nem vagyok alkoholista, kábszeres meg hasonlók... még mindig jobb, hogy gyüjtögetésben "élem" ki magam).

Az előzmények ismeretében azért ne legyen meglepő, de az utóbbi hónapokban rátaláltam egy műsorra, aminek nem tudok ellenállni...

A Viasat3 csatornán vasárnaponként általában 16.05-kor

(MA VASÁRNAP VAN!! Igaz, hogy Forma-1-es futam, de talán időben végetér és nem lesz hosszabbítás)

megy egy műsor, aminek a címe: T I S Z T A A L A K Á S O D ?

Na, bármily meglepő, de rendszeres n é z ő j e vagyok.
Döbbenet (még számomra is), hogy mik vannak.
Először arra gondoltam, hogy kamu az egész, de teljesen kizárt, olyan kuplerájt és rendetlenséget és VALÓBAN koszt nem lehet kamuból filmezni, mint amiket általában ott látok...

Először elégedettséggel töltött el, hogy vannak nálam is rosszabbak... (igen, elsőként mindig a lelkiismeretünket nyugtatgatjuk, hadd pihenjen)
aztán elgondolkodik az ember, hol a határ, ami elválasztja attól, amiket ebben az igazán jó műsorban lát.

Amikor először láttam a filmet, rögtön megszólalt a lelkem mélyén egy csengő.... a sors, vagy Isten akarta így, hogy véletlenül lássam... üzenet értéke van... hogy talán meg kellene változnom... vagy legalább minimális szinten törekedni rá...

(Egyébként a jelzett műsort azért is érdemes megnézni, mert jó kis takarítási ötleteket lehet szerezni, olyanokat, ami túlmutat a "végy egy rongyot és takaríts vele" szinten)

Például a Takarító Kommandó két tagjától tudom, hogy (jó, tudjuk, hogy sok szer, kütyü akármi van az ilyesmire) de teljesen új információ volt, hogy a lábtisztításhoz használt habkővel remekül lehet a kádat is kisikálni, persze, csak, ha igazi lávakőből készült.

Naaaa, most nehogy elárasszátok a blogomat a jobbnál jobb takarítási ötletekkel azért...

Most, hogy rámtalált PI - akit ezúttal is üdvözölnék - érzem: nem lehet véletlen.
Nincs számomra több haladék, valamit el kellene kezdenem a kégliben.
Bár, a takarítással kapcsolatban mindig úgy éreztem, hogy igazán egy soha véget nem érő tevékenység... mire a végére érek (a háznak, lakásnak) akkor gyakorlatilag kezdhetem az egészet elölről, olyan, mintha iker gyermekei lennének az ember.... se vége, hossza nincs a melónak.

Nyilván valami értelmes középutat kellene találnom.

Na, most, hogy ilyen nagyokat mondtam és gondoltam, elmegyek hát mosogatni.
Mondjuk a nagy reformot az életemben nem ezen a hétvégén fogom megkezdeni, lévén, hogy adóbevallást kell készítenem... az is egy fincsi dolog.

Ezúttal kérném családtagomat, hogy ne égessen a hozzászólásban nyilvánosan.
Hatalmas nyelvcsapásokkal megkérdezném;
ha esetleg sütök mostanában palacsintát, akkor lerendezhetjük ezzel a korrupciót???

19 megjegyzés:

  1. Milyen megvesztegetés a családtag felé:-) Nagyon finom a palacsinta.
    Mindig is jó Téged olvasni

    VálaszTörlés
  2. :DD ... végre egy "rokonlélek" -sejtettem én ezt már- hmmm mintha én írtam volna!!...akkor hozzám jöhetsz vendégségbe!!(csak semmi küszöbnézegetés!?)...se cipőlevétel, se mosogatás, se takarítás, se semmise! DDEE!...minimum egy jó kávé!! ;-D

    VálaszTörlés
  3. Hát, én tegnap a férjemet kértem meg, hogy takarítsa ki utánam a szöszöket, mert én már nem érek rá azzal is foglalkozni. :)
    Meg az ágy alá besodort pohár, meg a szanaszét heverő reklámújságok, meg a csiszolópapír a varrósrészben, mind üdvözölte ezt a tevékenységét. Cserébe kapta a "nehezen" elkészíthető kedvenc ételét: túróstésztát.
    Néha kell lazítani is. ;)Kinek több lazítás kell, kinek kevesebb...

    VálaszTörlés
  4. Takarításért cserébe "lekenyerezni". Hmm, jó ötlet Bea! (Asszem kipróbálom még egyszer, hátha csábítóbbat is tudok mondani, mint a marhapörkölt...) Érdekes, nekem sem az jutott eszembe, hogy attól tisztább valami, hogy én kitakarítom - hanem az, hogy majd valaki más csinálja meg... (Pedig alapállapotban mégiscsak én 'takarítok. Na jó, kicsit nagyképű ez a megfogalmazás. Csak úgy csinálok, mint te, Juhizs :-)) Valamit elszöszmötézek, aztán kész. Ráfogom, hogy most ez volt a takarítás :-D (Nemtom, ez normális?!) De úgy látom, úgysem lehet kinőni belőle. Nem is erőltetem inkább :-D

    VálaszTörlés
  5. Azt hiszem, kell hozzá egy adag
    őszinteség önmagunkhoz, hogy bevalljuk: nem a kedvencünk ez vagy az a házimunka.
    Amúgy hosszú évekig én csináltam minden házimunkát, mert otthon voltam a gyerekekkel, így közben adódott. A férjem meg kereste a pénzt. na jó, azt én is állandóan keresem, főleg hó végén... :D
    De amióta van nekem is munkám, azt gondolom, hogy nappal mindketten dolgoznuk, akkor este mindketten vegyük ki a részünket a házimunkákból, mert az nem fair, hogy az egyik csinálja a házimunkát, a másik meg lazít. Egyelőre ott tartunk, hogy takarítás, főzés helyett dolgozom, és ritkábban főzök, ritkábban takarítok és még ritkábban rakodok a család után. Viszont mindenkinek mondogatom, hogy ugyan már, tegyen el ezt meg azt... ki mit hagyott elő... és ha már nagyon a fejükre nő, és látják, hogy én akkor sem csinálok mást, mint a munkámat , és nem csinálom meg helyettük, akkor megmozdulnak. Nagy nehezen, nagy sokára... de nem érdekel. Nem bejárónő vagyok. :P

    VálaszTörlés
  6. Zsu! Az írásodat is élvezet volt olvasni,mint mindig-a lelkiismeretemet kicsit elaltattam?,de a többiekét is.Köszi Lányok!!!!!!

    VálaszTörlés
  7. jól szórakoztam olvasás közben, de a végére érve elszomorodtam:
    ma az adóbevallásodat kell elkészítened.

    rosszúl esik...

    VálaszTörlés
  8. Nagyon tetszik az írásod! (Mint máskor persze :))
    Kisseprű és szőnyegrojt igazítás, stb., ez nagyon ismerős, ha a nővéremnél tett ritka (talán pont ezért?) látogatásokra gondolok vissza.
    Úgy gondolom, az a normális, ha a lakás van értem, nem én őérte. Már meg sem sértődöm, ha a nővérem jó szokása szerint itt-ott végighúzza az ujját nálam és poros marad, nyugtázva, milyen tiszta ő, milyen mocskos én. De szerintem akiknél minden mindig egyformán csillog-villog, vigyázzbaáll, ott nincs gyerek, nem jár dolgozni, nincs szöszös hobbija, leginkább csak kiállítóteremként funkcionál a lakás, vagy bejárónőt fizet :).
    Szerintem heti egy takarítás a normális, nálunk így van. De azt is megértem, ha valakinek a suvickolás a hobbija, egészségére, nekem más okoz örömöt.
    Valahogy életszerűbb, barátságosabb egy kissé kupis élettér. Én is beteges gyűjtögető vagyok, rengeteg álcázott dobozzal lakom együtt. Jó ez így :))...
    Egyébként pedig mindezek ellenére sem esz meg a kosz :D
    Ja, mosogatni viszont nagyon szeretek, tényleg!

    VálaszTörlés
  9. Én is szeretek mosogatni, jut eszembe, most hogy így előkerült a téma. :)

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm megtisztelő írásod, ami nagyon jó esett.
    Ha már 56, akkor megjegyezném, hogy október 23. - án születtem, igaz 1971 - ben.
    PI
    ( Papp István )

    VálaszTörlés
  11. Na, már alig vártam, hogy 16 óra 05 perc legyen :-))
    Javítom az előző hozzászólásomat: Én rendmániás vagyok :-)))) És tisztaság van otthon :-)))

    Megnéztem a következő műsorszámot is (ha már úgyis a megszáradt ruhákat kellett glédába vágnom). És javítok az énképemen: határozottan karcsúnak érzem magam (gyk: 163 cm magas hölgy vagy 140 kg-mal - életmódátalakító showműsor).
    Egyébként puszi mindenkinek :-D Húú, annyira koszos és igénytelen volt az a fiatal nő, akit a műsorban láttam. Még mindig a hatása alatt vagyok, brrr.... :-((((

    VálaszTörlés
  12. Nem vagyok híve a végleteknek, elvem, hogy ahol fél óra alatt rendet lehet csinálni, ott rend van. Valamelyik amerikai celeb mondta, hogy azért nem szereti a házimunkát, mert az ember felmossa a követ, letörli a port, és fél év mulva kezdheti előről az egészet.

    VálaszTörlés
  13. Végig olvasva a véleményeket, akkor a középtájra helyezem önön magamat.
    Ha láttátok volna a három unoka után a lakást, akkor bizonyára azt hittétek volna cunami söpört végig
    nálunk. A macska azóta is sírva könyörgi a nyugtatóját, de ma már sikerült helyre állítani az eredeti állapotot.
    Mi pedig a qupiban is nagyon jól éreztük magunkat, igaz nem rég száműztem a rojtos szőnyeget.
    Akkor most mi van ?

    VálaszTörlés
  14. Én is keresem a helyemet ezen a takarítós skálán. Asszem erős középmezőny (aktív "qupi"csinálókkal :-)) De határozottan úgy érzem, hogy nincs is ezzel semmi baj...

    VálaszTörlés
  15. Drága Barátnőm!
    A fiamtól kapott cserepes virágot bevittem a munkahelyemre a monitor mellé.
    Kollégáim kérdő tekintetére frappáns válaszom volt:
    a feng-shui szerint a sugárzás miatt ide egy ilyen erős virág kell, hogy közömbösítse azok káros, térszennyező hatását.
    Ez a publikus verzió.

    Azt mégsem mondhattam, hogy otthon NINCS egy cserépnyi szabad vízszintes felület...

    VálaszTörlés
  16. Ennyi rokon lélek :)) Juhizs, innentől téged is szívesen beengedlek a lakásomba, egy fenéknyi üres felület mindig akad !

    VálaszTörlés