Amikor elindul a vonat....

akkor nemcsak a szívünk szakadhat meg, hanem akár a gátlástalanságunkkal is probléma lehet... ;-)

Bírom a kisvasutakat...

Egyszer - na, rég volt már.... talán 17-18 éves lehettem....

elmentünk egy buszos kirándulással a Szalajka völgyébe....

Szilvásvárad, Szalajka-völgy, csodás környék. Régen jártam arra, akkor is szép volt, nyilván most is az. (Tán csak nem tettétek - tettük tönkre ;-( )

No, látnivalók ez + az, gyönyörködés, séta lefele, sok ember, felkapott hely (már akkor is), persze, mosdó még véletlenül sincs (vagy akkor még nem volt) nyilván gondolták, hogy itt a természet lágy ölén... minek is az.

Hát, ilyen helyen, mit tesz Isten - hív a természet.

Szó szerint.

Semmi gond, a sokak által sűrűn járt ösvényről, útról le kell térni, szépen oldalra, ahogyan ez ugyan szokásos, bármikor, ha ilyen helyen jár az ember, addig meg, míg megfelelő távolságban - avagy takarásban - van az útról...

így is tettünk.

Édesanyám és én.

Mondjuk ilyen problémák terén mindig én voltam a zűrösebb.

Nekem tovább tart.

Na, jó, persze, most nem NAGY DOLGOKRÓL beszélünk - bár lehetne akár arról is szó - hanem csak kicsikről.

Mikor úgy éreztük, hogy megfelelő távolságra vagyunk az úttól, akkor nekikészülődtünk, hogy hajrá - AKCIÓ...

No, igen...

Amikor éppen letoltad - MÁR - a fehérneműdet, akkor telibe kb. egy - másfél méterre tőlünk megjelent a KISVASÚT... egyszerűen csüngtek rajta az emberek.

Kollektív röhögés,

visítás,

füttyögés.

Persze, a növényzettől nem látszott, hogy sín van... takarta...

Tulajdonképpen vészhelyzetben milyen gyors is tud lenni az ember lánya (fehérnemű felrántásában) és nyilván, hogy dolgozik az adrenalin is :-)

Na, jó. Milyen klassz is, hogy még időben felrántottuk (rántottam) tán nem láttak semmit (áh... hiú ábránd az egész...)

Helyes kis NAGY lapulevél volt mellettem - mit lapulevél - lapulevél BOKOR-szerű ízé... reménykedtem, hogy tán takart... de, akkor miért is röhögtek... ?

Hát, oké, ez most elhúzott, akkor most nem jön egy darabig...

Most immár megfordultam és popsival a vasút felé (nem arccal, áh, dehogy) elölről kezdődött minden.

.

.

.

a helyzet az, hogy van egy pont, mikor már nem tudod felrántani a fehérneműdet, mert már valaminek a közepében vagy éppen ...

.

.

.

amikor néhány perccel később jött a következő kisvonat, még jobban visító utasokkal, akkor már erőteljesen éreztem; elindultam a világhír felé....

Növényzetünk nem megfelelő.

Magyarországon túlságosan kis lapulevelek nőnek.

Igazság szerint, fizetniük kellett volna érte, akkor még sovány voltam, x kilogrammal kevesebb.

Ma már, val'szeg arra gondolnának, hogy térképet látnak - domborút...

Nagyon-nagyon, domborút.

Megnéztem a neten az aktuális menetrendet (vagy nem is annyira aktuális, de ez van fent)

A MEGJEGYZÉS rovatban szerepel:

Amennyiben az utasforgalom megkívánja, a kiadott menetrenden felül többletvonatokat közlekedtetnek, így

a követési időköz akár 20 - 30 perc is lehet.

Na, p e r s z e , mert NEM JÁROK ARRA... semmi SPECIÁLIS látnivaló... értem én, azóta is zokognak a környéken, szerintem visszaesett a turizmus ;-)

Mire leértünk - kiderült, egészen közel voltunk már a kisvasút végállomásához, csak nem tudtunk róla.

Ha már láttatok nőket úgy közlekedni, hogy nem néznek senkinek se a szemébe, és megpróbálnak iciri-picirire összehúzódni...

Amúgy ezek a történések azok, amikor leizzad az ember, mint az állat, de tulajdonképpen félig halálra röhögi magát közben...

Tanulság:

ha kirándulni mentek és kisvasút van a közelben, akkor

1.

ne legyen rajtatok semmiféleképpen se FELTŰNŐ, utólag beazonosítható ruhanemű (tehát ne rikító ciklámen izé legyen rajtatok...) csak szolid, sima hétköznapi cucc, mondjuk farmer egy szokvány nem mintás egyszínű felsővel.

2.

vagy legyen plusz más viszont feltűnő cucc a táskátokban és kapjátok magatokra... a kutya se fogja gondolni, hogy Ti voltatok...

3.

persze az első két eset kizárja, hogy felfedezzen Benneteket egy véletlenül arra járó filmes szakember...

Mondjuk Jancsó Miklós, hogy csak a hazai művészeknél maradjunk - bár, nem tudok néptáncolni... ez nyilván hátrány is lehet(ne)NE.




"Szalajka-völgy, Szilvásvárad
A Szalajka-völgy a Bükk hegység és az ország egyik legszebb magashegységi jellegű völgye. A természet szinte halmozza itt a szépséget, de történelmi emlékeket is rejt a vidék.
A természeti értékek között tarthatjuk számon a Szalajka-patakot, a Sziklaforrást, a Fátyol-vízesést vagy az erdei tanuló-sétautat, a történelmi nevezetességek között az istállóskői ősemberbarlangot, a vidék ipari történetét megidéző Szabadtéri Erdészeti Múzeumot, a Mária-vasbányát és a közelben lévő történelmi várromokat: a tatárjárás előtti Éleskővár romjait és a Mátyás király korabeli lovagvár, a Gerennavár ma már alig felfedezhető maradványait.
A völgy fő értéke a sebes folyású Szalajka-patak. A Szalajka név egy régi mesterségre utal. Itt állították elő ugyanis az üveggyártáshoz nélkülözhetetlen alapanyagot, a hamuzsírt, amelynek latin neve sal alcalicus volt, s ebből képezték a szalajka nevet. A kb. 4 km hosszú Szalajka-völgyben folyó Szalajka-patak medrét több helyen mesterségesen megduzzasztották, a tavakban pisztrángot tenyésztenek. Nyáron a keskeny nyomtávú kisvasúttal is végig lehet menni a völgyön."

(idézet a http://www.vendegvaro.hu/ oldalról)