A sors üzenete?

Legújabb rendszeres olvasom: PI

(minden politikai felhang nélkül, de ő az "56"-os ;-)

Mindig örülök, ha új ikont látok a rendszeres olvasók között, de nem tartom ezt a dolgot egyfajta versenynek, - ahogyan a számlálót sem -, hiszen komolyan gondolom, ha csak egy olvasóm lenne, de az illető néha elgondolkodna, vagy elmosolyogna valamin, akkor az is jó lenne.

Naaa, jó, ha egy olvasóm lenne, akkor az tuti, hogy a családtagom...

Viszont, ha új ikont látok a jobb oldali hasábban - és, ha éppen nem rohanok - úgy gondolom, hogy az a minimum, hogy meglátogatom az illető blogját.
Persze, sokszor - az esetek háromnegyedében - ismerősökről van szó.
Viszont számomra még ismeretlenek meglátogatása olyan, mintha egy zárt ajtót nyitnánk ki, ki tudja, hogy mi lehet mögötte....

PI blogjának elérhetősége:

http://tisztitas-takaritas.blogspot.com/

Mikor megnyitottam a blogját, akkor az első reakcióm a következő volt:
DÖBBENET.
(De, persze nem úgy, ahogy most gondoljátok)

Valahol egyszer azt olvastam, hogy úgy tudod legjobban megállapítani, hogy mennyire tiszta lakásban jársz, hogy megnézed a - KÜSZÖBÖT.
Hááát, az én küszöbjeimről akár mesélhetnék is, de inkább nem izgatnám fel a kedélyeket.
Részmegoldás, hogy a lakás némely pontján nincs küszöb... ;-)

De, tényleg. Na, ha valakire lehet mondani, hogy nem a lakása rabja - akkor az én vagyok.

Mondjuk mindig rosszul éreztem magam olyan helyen vendégségben, ahol 5 perccel a megérkezésem után a háziasszony hozott egy mini söprűt lapáttal és számomra láthatatlan formában létező morzsákat söpört föl a szőnyegről, miközben akkurátusan megigazgatta a szőnyeg rojtjait (amivel kapcsolatban nem értettem, hogy mi az igazgatnivaló, mivel úgy álltak mint a cövek)...
meg még az ottlétem alatt úgy érzi, hogy nem állhat a mosogatóban két darab kávéscsésze kiskanállal, hanem a jelenlétemben haladéktalanul el kell mosogatnia...

szóval én nem ilyen vagyok.
De, nagyon nem.

A porszívó nyugdíjas hónapjait morzsolgatja a kisházban, annyira tele van mindenféle varrócuccal a szobám, hogy igazság szerint nem lehet tőlük odaférni, ahova kellene... persze, lelkem mélyén érzem én, hogy nem jó ez így stb. stb.

Valahogy nem létezik hely, otthon, lakás, ház, szoba, ahol én elférnék a rengeteg cuccommal.
Lányom minap mondta; anya egy KÉNYSZERES GYŰJTÖGETŐ... először jót nevettem rajta, aztán elgondolkodtam, ... hogy tényeg.... s, bár mindig is tudtam a hajlamomat a dologgal kapcsolatban... de vicces vagy sem, esetleg csak részben, de tényleg így van.

(Rögtön úgy éreztem, hogy kissé viccesen védekeznem kell: mennyivel jobb, hogy nem vagyok alkoholista, kábszeres meg hasonlók... még mindig jobb, hogy gyüjtögetésben "élem" ki magam).

Az előzmények ismeretében azért ne legyen meglepő, de az utóbbi hónapokban rátaláltam egy műsorra, aminek nem tudok ellenállni...

A Viasat3 csatornán vasárnaponként általában 16.05-kor

(MA VASÁRNAP VAN!! Igaz, hogy Forma-1-es futam, de talán időben végetér és nem lesz hosszabbítás)

megy egy műsor, aminek a címe: T I S Z T A A L A K Á S O D ?

Na, bármily meglepő, de rendszeres n é z ő j e vagyok.
Döbbenet (még számomra is), hogy mik vannak.
Először arra gondoltam, hogy kamu az egész, de teljesen kizárt, olyan kuplerájt és rendetlenséget és VALÓBAN koszt nem lehet kamuból filmezni, mint amiket általában ott látok...

Először elégedettséggel töltött el, hogy vannak nálam is rosszabbak... (igen, elsőként mindig a lelkiismeretünket nyugtatgatjuk, hadd pihenjen)
aztán elgondolkodik az ember, hol a határ, ami elválasztja attól, amiket ebben az igazán jó műsorban lát.

Amikor először láttam a filmet, rögtön megszólalt a lelkem mélyén egy csengő.... a sors, vagy Isten akarta így, hogy véletlenül lássam... üzenet értéke van... hogy talán meg kellene változnom... vagy legalább minimális szinten törekedni rá...

(Egyébként a jelzett műsort azért is érdemes megnézni, mert jó kis takarítási ötleteket lehet szerezni, olyanokat, ami túlmutat a "végy egy rongyot és takaríts vele" szinten)

Például a Takarító Kommandó két tagjától tudom, hogy (jó, tudjuk, hogy sok szer, kütyü akármi van az ilyesmire) de teljesen új információ volt, hogy a lábtisztításhoz használt habkővel remekül lehet a kádat is kisikálni, persze, csak, ha igazi lávakőből készült.

Naaaa, most nehogy elárasszátok a blogomat a jobbnál jobb takarítási ötletekkel azért...

Most, hogy rámtalált PI - akit ezúttal is üdvözölnék - érzem: nem lehet véletlen.
Nincs számomra több haladék, valamit el kellene kezdenem a kégliben.
Bár, a takarítással kapcsolatban mindig úgy éreztem, hogy igazán egy soha véget nem érő tevékenység... mire a végére érek (a háznak, lakásnak) akkor gyakorlatilag kezdhetem az egészet elölről, olyan, mintha iker gyermekei lennének az ember.... se vége, hossza nincs a melónak.

Nyilván valami értelmes középutat kellene találnom.

Na, most, hogy ilyen nagyokat mondtam és gondoltam, elmegyek hát mosogatni.
Mondjuk a nagy reformot az életemben nem ezen a hétvégén fogom megkezdeni, lévén, hogy adóbevallást kell készítenem... az is egy fincsi dolog.

Ezúttal kérném családtagomat, hogy ne égessen a hozzászólásban nyilvánosan.
Hatalmas nyelvcsapásokkal megkérdezném;
ha esetleg sütök mostanában palacsintát, akkor lerendezhetjük ezzel a korrupciót???