az Egy fiúról

című filmet ma délelőtt vetítették a tv-ben - a Hugh Grant rajongók nagy örömére.

Nos, ez a film kicsit több, mint amit a Grant filmektől szoktunk kapni - értsd úgy, hogy bár jelentősen van benne humor, de azért bölcs gondolatok is elhangzanak benne.

H.G. szerepe szerint egy önző f@szkalap, akinek felszínes az élete, s legújabb ötlete az ismerkedésre (ami persze, ne legyen hosszú távú azért), hogy a gyermeküket egyedül nevelő hölgyek összejövetelére megy könnyű préda-szerzés céljából...

Így még nevezhetnénk séma-szerűnek a történetet, minden vicces fordulatával együtt, onnantól kezd kicsit más lenni, mint egy megszokott H.G. film, hogy a sors összehozza egy kisfiúval, aki a szokásos módon magányos az iskolai közegben, valahogy kilóg onnan (ismerős a dolog, a szürke hétköznapokból is, minden iskolában, vagy osztályban van ilyen - nálunk is)
édesanyja meg nem egy könnyű eset, félig az öngyilkosság és az idegbaj határán lavírozik.

Nem, nem fog "összejönni" H.G. és a bolondos hippi-kinézetű mama...

Azért néhány ízelítő a filmből;

A kisfiú ráveszi őket, hogy menjenek el együtt ebédelni.

"Anya nagyon csinosan nézett ki, sikerült rábeszélnem, hogy vegye fel a klassz szőrös pulcsiját"

H.G.: "A nő nagyon furi volt, valami jeti-szerű jelmezben érkezett" :-) :-)

Piknikelés a mama barátnőjével és a kisfiúval.
(Anyuka nincs jelen, éppen öngyilkosságot követ el - csak amúgy, nehogy már nyugodtan érkezzél meg egy kirándulásról)

Piknik-kosár H.G. kivesz belőle valami fura izét:

- "Mi ez?"
- "Anya kenyere, ő sütötte"
H.G.: - "és jó?"
- "nem, de egészséges".

Ezek után a kiskölök fogja a kenyeret, elmegy a tóhoz a kacsákat etetni, mivel kemény a kenyér kérge (is), ezért nem bajlódik vele, az egész veknit behajítja a tóba, mire az egyik kacsa szó szerint feldobja a tappancsait... a vízben békésen úszik a "kenyér", s mellette a lábaival égnek álló kacsa.



Nem igazán értem, hogy bizonyos filmeket miért napközben adnak le, illetve miért éjszaka.
Előbbi esetben csak az látja, aki nem dolgozik, utóbbi esetben pedig, ha látja, akkor nem tud elmenni dolgozni.... nos... igen... persze, tudom, hogy létezik video.
De ez a film simán elment volna esti filmként is. Vagy, lehet, hogy leadták valamikor csak én nem láttam???

Persze, tudom, hogy napközben is kell filmeket adni.

Azért nem tartom szerencsésnek a film címét... hát, minden csak nem figyelemfelkeltő.

A film elején, közben H.G. szerepe szerint - míg seggfej - hangoztatja, hogy ő bizony egy sziget (értsük úgy, hogy csak magának van, nem érdekli semmi más igazán), s a film végén összegzés, (tán romantikus felhangként okulásunkra), hogy "senki sem sziget"

...vagy legalábbis nem élhetünk úgy.

H.G. rajongók, ha tudjátok nézzétek meg legközelebb ezt a filmet, aki pedig nem H.G. rajongó, az pedig különösen, nemcsak a felszínes vicces színészt fogjátok látni.

Utóirat:
Gyerekkoromban vidéken rokonok esküvőt tartottak - hagyományos, sátorosat, sok ember, nagy nyüzsgés - miegymás.

Persze, hogy ne legyünk láb alatt mi, gyerekek hát, össze lettünk "csapva" béna városiak, talpraesett helybeliek... mit lehet ilyenkor nézegetni - hát az állatokat.

Akkor kerültem először és utoljára kézzel fogható közelségbe a kiskacsákkal.
A kacsa ugye úszik... vagy nem okoz neki gondot a dolog.

Mit is mondjak, jó játéknak tűnt a nagy fehér lavórba hajigálni a pelyhes kiskacsákat... hát, igen, életemben először talán akkor léptem le a felelősségre vonás elől, mikor sürgősen keresni kezdtem a felnőttek társaságát, nehogy kiderüljön, hogy én voltam az a kegyetlen, rossz, gonosz, aki az egyik kiskacsát lesántította...
Milyen, de milyen sokáig furdalt a lelkiismeret - na, ez most előjött a film kapcsán.
Elképzeltem, ha ilyen kicsi lennék, akkor milyen rémisztő, ha jön egy röhögő óriás, aki egy nagy fehér hideg izébe hajigál, amiben kicsi víz van...

no, persze, az se lehet nagy élmény, ha gyanútlanul úszkálunk és fejbe tosznak egy hatalmas kőkemény kenyérrel...