Rózsaszín világ

Egy fiatal kolléganőm kilépett.
S, mivel nem erősségem - a magánéletemben legalábbis - a határidők (meg hasonlók) betartása, ezért előfordul olykor velem, hogy egy ajándékot mondjuk félév késéssel (vagy olykor többel is?) adok oda valakinek.

Nála még hosszabb volt az idő - tán ringathatnám abba magam, hogy nem győzte kivárni és inkább a kilépés mellett döntött... ;-)

De, persze, nincs ez így, más fontos oka van neki.
Így, hát összegyűjtve kapott mindent; elmúlt évi névnapot, születésnapot, ez évi (mindjárt itt lesz) névnapot, és a búcsúajándékot is.

Mivel ő kedveli a rózsaszín, pink, ciklámen színeket és árnyalatokat, így - hát ilyesmit kapott, némi lilával párosítva.




M. elmegy, mert úgy gondolja, hogy külföldön jobban fog boldogulni.
(Nem keletre megy, nyugatra - ki érti ezt? ;-)

Még néhány évtizeddel ezelőtt nem igazán tudtam elfogadni az ilyen döntéseket, természetesen minden politikai felhang nélkül a hazaszeretet, a család nélküliség; talajtalan sivár(abb) létezés (van olyan ország, ahol örökre idegen maradsz és nem fogadnak be), valamint a szeretethiány miatt.

A mai gazdasági helyzetben már nincs bennem előítélet.
Megértem a döntéseiket.
De, ha ilyet mondana nekem a saját gyermekem, akkor megszakadna szívem.
Persze, nem mondhatnám, hogy ne tegye, hiszen az észérvek és a szív dallamai néha mást is diktálhatnak.

M. hosszú útra indul, s én csak drukkolhatok neki, hogy sikerüljön.



De, országos szinten mégis, van okunk az aggodalomra és a szomorúságra.
Elmennek a fiatalok szebb és jobb jövő reményében,
elmegy a munkanélküliek egy része, s kérdés; visszatérnek-e majd, ha könnyebb lesz a helyzet,
elmennek a "szárnyaszegettek" a repülés reményében bízva,
orvosaink, nővéreink,
- szellemi tőkénk képviselői is.
Szakembereink másutt fognak metrót építeni, s hidakat meg annyi minden mást.

Nobel-díjas tudósaink öregbítik a magyarság nevét, de más országok színeiben.

Nemrég a Magyar Tudományos Akadémia pályázatot hirdetett külföldön dolgozó, magyar származású tudósok, kutatók számára - nem titkolva, hogy hazacsábításuk a cél.
Egy kis csapat tudós visszatér hozzánk. Nem tudnának még fél focicsapatot se kiállítani.

1 +
1 +
1 +
1 tudós hazatér.

.
.
.
?

miközben merengve gyártom a csigákat - elszalad mellettem a világ.



Ajándék csigucim előző fele a hétköznapi - mondhatni egyszerű "viselet", ez utóbbi pedig a vasárnapi, elvégre csini legyen, mikor csusszan a templom felé.

Mert tán már a csigákra is szükség van - ehetőek...
A minap mesélte valaki; nem tudtak reggel lángost venni, mert kivonultak a lángososhoz a helyszínelők...
merthogy betörtek...
s elvittek mindent - még a sütésre éjjel (hajnal felé?) odakészített lángos alapanyagát, a tésztát is.
Mi ez, ha nem igazi "megélhetési" bűnözés?

Örülök, hogy nem vagyok csiga.
Pláne, hogy nem lángos.