"diktálta" Évuka - és lejegyezte Szabó Magda

Tegnap meglepett B egy könyvvel.
A buszon kicsit furán pillantottak rám, mikor - bár elbújtam a sarokba - de kuncogások jöttek felőlem.

Igen, így ötven fölött az ember már úgy hívja fel magára a figyelmet a járműveken és az utcán járván-kelvén - ahogy tudja ;-)

Szabó Magda örököse közreadta a hagyatékban fennmaradt leveket, amelyekben az írónő cicája "levelet irat" a szomszédoknak - akik egyébként nagy rajongói cicának éppúgy, mint a saját gazdái.

Cicabarátok, vegyétek meg ezt a kedves kis könyvet.
Hamar ki lehet olvasni, könnyed, kedves olvasmány - utazásra, munkába menet is kitünő társ.



"Szoktak a Néniék hányni?
Nyilván szoktak.
Szokott ennek valami következménye lenni?
(Úgy értem, hogy botrány, megszégyenítés, nagy nyilvánosság...)

Ugye nem?
Ezzel szemben, ha Néni és Bácsi pettyes-csíkos kiscica volna, akkor már réges-régen elvesztette volna minden életkedvét.

Mert, ugyebár hányni nagyon jó.
Nekem, mert nem járok ki, vitaminhiányom van, s ezt a Néniéktől kapott salátával szoktam pótolni, azonkívül - hát, igen - olykor hányok.
Társaságban nem szeretek, de ott is megteszem, ha muszáj, elmélyülten nézem az épen maradt húsdarabokat a földön, mert szerintem a parkett oly unalmas csak úgy barnán.
Egy adag kicsit használt, gyomromban járt hús nagyon emeli a szoba külsejét.
Ilyenkor mindenféle szövegek vannak, s bár sose vernek meg, csak a fenekemre legyintenek, azért mindig érzem, hogy semmi megértést nem találok, nincs itt a családban művészi érzéke senkinek igazán, csak teszik magukat, ha volna, akkor méltányolnák dekorálásra irányuló hajlamaimat."


:-) :-)

Európa Könyvkiadó, 2009.