Borz a sámlin - avagy a depresszió ellenszere "némi" inflációval fűszerezve

Hat éven felülieknek (no, ez pont ÉN vagyok ;-)
Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986
Megjelent (Cakó Ferenc rajzaival) - 28.000 példányban.
A megjelenéskori ára: 25.-Ft volt.

-.-

Nos, hát igen - szerintem inkább felnőtteknek való - hogy jobbá váljanak, tisztábbá, olyanná, mint amilyenek valamikor gyermekkorukban voltak.

Békés Pált ezzel a kis könyvvel ismertem meg.
Mindössze 58 oldal.
Vagyis, nem kell feltétlenül egy könyvet kilóra mérni, hogy jól érezzük magunkat... ;-)

Valamikor egy nagyon fájdalmas lelki válság közepette vettem meg - több, mint húsz éve - és visszaadta a benne rejlő finom humorral az életkedvemet.
Kicsit olyan volt, mikor beborul az ég és előbújnak a felhők közül a nap sugarai :-)

Igen, akkoriban még megjelentették a könyveket ilyen példányszámban.
S, nem kellett hozzá lektűrnek vagy sikerkönyvnek lennie.

Nem tudok róla, hogy lett volna utánnyomása (vagy én nem találkoztam vele).
Már csak antikváriumokban fordul elő időnként egy-egy példány 800.- és 1.200.-Ft közötti áron.

Fájdalmas veszteség, hogy nem adják ki újra.




"ANNYI MINDENT HALLANI A BORZOKRÓL

Vannak, akik különösen ellenszenves, lusta, mogorva, harapós kedvű öreguraknak tartják a borzokat (mindig öreguraknak, mintha egy borznak nem kellene megszületnie, átesnie a pajkos gyermek- és lobbanékony ifjúkoron ahhoz, hogy később öregúr lehessen!).

Mások ellenkezőleg, úgy vélik, a borz vidám pajtás, talpraesett mókamester, pompás vadászcimbora.
Egy barátom erősen bizonygatta, hogy a borznak rémes szaga van, egyszerűen szólva kibírhatatlanul büdös.
Ő csak tudja, mondta, nem egy borzzal hozta össze a balszerencse, mivel erdész.
Egy másik barátom viszont esküdözött, hogy a borz a világ legtisztább állata, lakásában nyolc-tíz szellőzőcsatornát épít, állandóan takarít, és mindennap Tippel súrolja föl a küszöböt.
Ő csak tudja, mondta, nála vásárolnak, mivel háztartási és illatszerbolt-vezető.

Mint látható, a borzokat illetően sűrű a homály.
Én is a legnagyobb bizonytalanságban éltem, míg egy napon meg nem ismerkedtem Szűcssebestyénnel.
Addig ugyanis sosem láttam borzot.

Úgy kezdődött, hogy a Fehérlófia utcába költöztem.
Amikor behurcolkodtam a földszint 5-be, szusszantam egyet, és kiálltam az ajtóba, hogy ismerkedjek kissé új lakóhelyemmel.
De ott igazán nem sok érdekes akadt.
Olyan közepesforma, régi bérház, az aszfaltozott udvar közepén egy vasporoló árválkodott, az egyik sarokban néhány kókadt fikusz várta az esőt vagy legalább a locsolókannát, hanem a leander éppen pompázatosan virágzott.

Nyár volt, az udvarra odasütött a nap. Körös-körül vasrácsos függőfolyosók... de hát mindenki járt már ilyen házban, s ez az enyém, a Fehérlófia utcai éppen olyan volt, mint a többi .
Ahogy ott támasztom az ajtófélfát, valami kaparászást hallok a szomszédos földszint 4. felől.

Úgy látszik, most megismerem a szomszédomat.
Elolvastam gyorsan a nevét a csengő alatt.
Az állt ott: Szűcssebestyén. Így.

Nyílt az ajtó, nyílt, nyílt, nyílt, még mindig nyílt, és egy borz lépett ki rajta.
Persze az a kérdés, honnan tudtam, hogy borz, ha eddig még sosem láttam.
(Ez a legjobb módszer a felismerésükre. Ha szembejön az utcán valami sosem látott, szinte biztosak lehetünk benne: az illető borz.)

Szóval az én borzom, pontosabban a szomszédom borza kurta lábú sámlit állított a napra, leült, és süttetni kezdte kissé kopottas, szürke-fehér sávos bundáját.
Szemét lehunyta, és hosszú, hegyes fejét az ég felé fordította, hogy minden porcikáját érje a fény.

Egyszerre csak észrevett.
- Nocsak - dörmögte krákogósan, ahogyan a barátkozó természetű öregurak szokták -, maga az új lakó?

Már az sem akármi, hogy egy borzzal hozott össze a sors a Fehérlófia utcában. De hogy szóba is áll velem!

- Bo-bo-bocsánat - hebegtem - , ön a szomszédom borza?

- Micsoda kérdés! Bóóórzasztó! Én nem a szomszédjáé vagyok, én vagyok a szomszédja!
A magam borza vagyok. Nevem Szűcssebestyén. - Majd ismét hozzátette: - Bóóórzasztó!"

-.-

"...
- Ne vegye rossz néven, kedves szomszéd, de... annyi mindent hallani a borzokról.
Szűcssebestyén felnézett rám, mivel a sámlin ülve ugye jóval alacsonyabb volt nálam; de kissé lenézően nézett fel.

- Figyeljen csak - mondta, fölállt, beszuszogott a lakásába, és hamarosan egy pohár vízzel jött vissza.
Letelepedett ismét a sámlijára, és lassanként iszogatni kezdte a vizet.

Nem értettem pontosan, mit akarhat.
Délután volt már, a lakótársak hazafele szállingóztak a munkából. Egyszerre egy piros labda gurult az udvarra, s nyomában egy pöttyös szoknyás kislány.
A labda éppen Szűcssebestyén sámlija előtt állt meg.

- Jaj de drága! - kiáltotta a kislány, és bocsánatkérően felkapta a labdát. - Milyen édesen iszik! A Szűcssebestyén bácsi a legaranyosabb borz az egész Fehérlófia utcában! - mondta és elszaladt.

Szűcssebestyén kihúzta magát, és ivott egy korty vizet.

Az emeletről hangos fapapucscsattogással ekkor ért le egy kerek-kövér asszonyság. Már útközben harsányan pörölt:

- A harmadikon megint nincs víz! Mi van itt? Ülök a kádban, de csak búg, szörcsög a csap! - Felénk pillantott, lélegzetet sem vett, úgy folytatta:
- Nem is csodálom, hogy lenne víz fönt, ha idelent megisszák.
Méghozzá ilyen nagy poharakkal! Szépen vagyunk, már a vizet is elisszák előlünk a borzok!


Szűcssebestyén bundája megremegett, összehúzta magát, azután nagyot kortyolt a pohárból.
Alig telt el néhány perc, és hazajött a másik szomszédom a földszint 6-ba.
Sovány volt, szakállas és olyan szálkás szegény, mint egy halgerinc.

- Nicsak, az új lakó - jegyezte meg fanyarul, és a vizespohárra pillantott.
- Látom, összebarátkoztak, körbejár az itóka.
Én lótok-futok, gyomorbajosra dolgozom magam, egy kortyot sem ihatok a lakosság érdekében, más meg itthon lógatja a lábát, és vedel, mint a gödény, pedig csak egy borz az illető! - Azzal bevágta maga mögött az ajtót.

Az első emeleten ablak nyílt, és egy szép, fehér bajusz fölött kerek pápaszem jelent meg a keretében.

- Elzártam a rádiót - mondta -, rémes hírek.
Megbolondult a világ! De itt jó kinézni; örülök, hogy jó egészségben látom, kedves Szűcssebestyén.
Az ember egészen megnyugszik a látványtól: egy borz napozik és iszogat a sámlin, a leander alatt. Ez maga a béke.

Szűcssebestyén felhajtotta az utolsó korty vizet.
- Na, mit szól hozzá - kérdezte -, most már tudja, miért hallani annyi mindent a borzokról?"

-.-

"Én csak annyit mondhatok, hogy a borz se nem ilyen, se nem olyan, hanem ilyen is meg olyan is - mint maga az élet."

-.-

Részemről szeretném, ha egy borz lenne a szomszédom ;-) ;-)


"Romhányi József:

Borz

A büszke borzanya összetoborzott
néhány csellengő borzot,
hogy szívének féltett kincsét,
hat kicsinyét megtekintsék.
- Nézzetek! Ez itt a mennyország! -
mondta dédelgetve hat egyszülött borzát.
Ám a bámészkodók formátlannak, torznak
találták a sok torzonborz borzat.
Szólt az egyik, egy értelmesforma,
kinek kedélyét e látvány felborzolta:
- Érdekes! Ha belülről, elfogultan nézed,
ez az alom meleg kis családi fészek.
Ha kívülről, s nem vakít el vonzalom:
...egyszerűen borz-alom..."